Egy feledhetetlen este 2 - 56. fejezet

TÉLI SZÜNET! A diákok által az év egyik legjobban várt eseménye. Végre fennmaradhatunk sokáig, kelhetünk későn és semmittevéssel tölthetjük a napot. Csodálatos! :D Köszöntsük, ezt a csodálatos időszakot és magát a karácsonyt egy új résszel! ;) Jó szórakozást! <3

 

 

- Neked teljesen elment az eszed!- háborodott fel a lány, majd felállt és elviharzott a mosdók irányába. Amint belépett, a tükör elé sétált és a saját arcát figyelte benne. Egyfolytában azon kattogott az agya, hogy Sebastiannak igaza volt és Beverly-nek tényleg viszonya van valakivel.

- Hogy fogom én ezt elmondani neki? – gondolta magában a lány.

 Nem egészen tudta, hogy mit kéne most csinálnia. Látványosan odamenni az asztalukhoz és megnézni az illetőt, vagy álcázza az egészet véletlennek, vagy elégedjen meg ennyivel? Nehéz kérdés. Végül MJ megmosta az arcát és visszament az asztalukhoz. Út közben azért vetett pár pillantást barátnőjére, de a vele szemben ülő férfi még mindig nem látszott.

- Haragszol rám? - kérdezte Timo, mikor a barátnője az asztalukhoz ért.
- Nem. – felelte a lány, majd elmosolyodott, mikor megpillantott egy szál vörös rózsát a székén.
- Akkor elmondod, hogy mit néztél annyira?- kérdezte a fiú, kérlelő pillantásokat vetve barátnőjére, aki amolyan „Már megint kezded?” arckifejezéssel nézett vissza rá. - Jó, jó abbahagytam!- mondta a fiú megadóan. Nem sokkal később a pincér megjelent a levesekkel ők pedig nekiláttak a vacsorának. MJ evés közben csak egyszer kétszer pillantott Beverly felé, aki látszólag nagyon jól érezte magát.
- Nagyon kedves családod van. - mondta hirtelen Timo, amikor már a desszert végénél jártak.
- Ez most, hogy jött?- nevetett fel MJ, mire a fiú megvonta a vállát.
- Nem tudom…csak úgy. Gondoltam jó, ha tudod.
- E nélkül is tudom, de köszönöm. - mosolygott a lány Timora. – Tudod, eddig ők voltak a legfontosabb emberek az életemben. Mindig mindenben számíthattam rájuk. Most pedig, hogy te is az életem fontos részévé váltál, örülök, hogy jól kijöttök egymással. – mondta a lány mosolyogva és megfogta barátja kezét, aki visszamosolygott rá. 
- Szeretnék adni neked valamit…- kezdte a fiú és a zsebébe nyúlt. MJ ugyan ekkor észrevette, hogy Beverly feláll az asztaltól és a kijárat felé indul.
- Öhm…Timo, mindjárt jövök, csak dolgom van. – hadarta a lány és felállt az asztaltól. Timo azonban nem engedte el a lány kezét, aki ezért kérdőn nézett barátjára.
- Elmondanád végre, hogy mi a bajod? – kérdezte Timo.
- Nem értem, hogy miről beszélsz. – mondta a lány, de közben végig az étterem ajtaja felé nézett. Nem akarta elszalasztani Beverlyt mert nem tudta, hogy mikor lesz alkalma legközelebb utánajárni a dolgoknak.
- Az istenért Megan! Legalább nézz rám, ha hozzád beszélek!- mondta Timo dühösen majd felállt és maga felé fordította a lányt, hogy az végre ránézzen. MJ megijedt, amikor barátja felemelte a hangját és most megszeppenve állt előtte. – Én csak tudni akarom, hogy mégis mi bajod van!
- Hogy nekem mi a bajom? Ezt inkább tőled kérdezhetném. Az egyik pillanatban még aranyos üzeneteket írsz nekem, a következőben meg kiabálni kezdesz. Minden ok nélkül!- förmedt rá barátjára a lány, amikor megtalálta a hangját.
- Szerinted nincs rá okom?- kérdezett vissza Timo és szúrós tekintettel nézett a lányra.
- Nincs!- vágta rá MJ rögtön. – De ha annyira tudni akarod, csak annyi történt, hogy megláttam, hogy Beverly itt van valakivel, Sebastiannak pedig megígértem, hogy kiderítem, hogy kivel csalja meg. Ennyi, most örülsz?- már a lány is a kelleténél hangosabban beszélt ezért néhányan elég leplezetlenül kezdték őket bámulni.
- Nem, egyáltalán nem örülök! Először is ezt elsőre miért nem lehetett elmondani? Másodszor pedig elegem van abból, hogy minden és mindenki más fontosabb neked újabban, mint én. – mondta Timo ingerülten. A körülöttük ülő emberek látszólag nagyon élvezték a kettejük veszekedését.
- Ezt én nem hallgatom tovább! A kocsinál megvárlak. - mondta a lány, majd otthagyta barátját és a kijárta felé igyekezett. Remélte, hogy még nem szalasztotta el a barátnőjét. Amikor kiért az étterem elé, körülnézett. Az utcán sötét volt ezért csak egy kis idő elteltével vette észre, hogy barátnője az út túloldalán van és épp beszállt egy sötétített üvegű terepjáróba. Az ismeretlen férfi becsukta Beverly után az ajtót, majd megkerülte a kocsit, hogy ő is beszálljon. Amint kilépett az árnyékból és az utcai lámpa fénye megvilágította az arcát, MJ hátán végigfutott a hideg. Ismerte az illetőt. Nagyon is jól. A férfi egy pillanatra megállt és átnézett az út túloldalára, egyenesen a lányra. Találkozott a tekintetük. Mind a ketten meredten bámultak egymásra, majd a férfi beszállt az autóba és elhajtott. MJ feje lehanyatlott és a cipőjét bámulta meredten.
- Daniell…ez…ez nem lehet! Beverly Dannel csalja meg Sebastiant? A saját bátyámmal? És én még csak nem is sejtettem…- motyogta a lány maga elé.
- Na? Sikerült eleget tenni Sebastian kéréseinek?- hallott egy gúnyos hangot a háta mögül a lány. – Akkor talán mehetünk is. – mondta Timo, majd a kocsijuk felé ment, MJ pedig szótlanul követte. Miután beültek, a fiú MJ felé fordult és látszólag mondani akart neki valamit, de végül csendben maradt. Helyette inkább beindította a kocsit és elhajtott az étteremtől.
- Na mond csak, ne kímélj!- mondta a lány teljesen közömbösen. Tudta, hogy Timo még korán sem végzett a szemrehányással.
- Tudod…lehet, hogy nem akartál velem jönni vacsorázni, de azt máshogy is a tudtomra adhattad volna, minthogy megszégyenítesz egy étteremnyi ember előtt.
- Hogy mi van?- kérdezte ingerülten a lány. – Te kezdtél el minden ok nélkül ordítozni, ha jól emlékszem.
- Igenis volt rá okom!- felelte Timo dühösen.
- Aha és mégis mi?
- Na látod pont erről beszéltem! Ezt már egyszer eljátszottuk, de ezek szerint nem emlékszel. Ebből is látszik, hogy egyáltalán nem figyelsz rám! Nem tudom, hogy feltűnt-e, de amióta itt vagyok egyáltalán nem voltunk kettesben. Órákra eltűnsz, ki tudja hova, aztán mikor előkerülsz, titkolózol és semmit sem mondasz el nekem. Igen, lehet, hogy nem rám tartozik, de nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy hol vagy és kivel. Aggódom, érted Megan! – mondta a fiú.
- Ez nem igaz! Én figyelek rád. És egyáltalán nem tehetek róla, hogy nem érek rád!- válaszolta MJ ingerülten. Pár másodperc múlva tudatosult benne az utolsó mondatának a súlya, de akkor már késő volt.
- Hallod te magad ilyenkor? Úgy beszélsz, mintha valami játék lennék, akit ha megunsz nyugodtan eldobhatsz. De lehet, hogy igazad van! Már bánom, hogy utánad jöttem! Én hülye, azt hittem, hogy ezentúl minden rendben lesz. Hogy tévedhettem ekkorát?- tette fel magának a költői kérdést a fiú. – Nagyon megváltoztál az utóbbi időben Megan…és nem az előnyödre.
- Nem. Talán te változtál. Lehet, hogy szétfoszlott az a kis rózsaszín felhő, amin eddig ücsörögtél. Én mindig is ilyen voltam, csak nem vetted észre. – válaszolta a lány dühösen. Nem értette, hogy most miért mond ilyeneket Timonak, de úgy érezte, hogy ha nem vezeti le a felgyülemlett feszültséget, felrobban.
- Nem, ez nem igaz! Én nem így ismertelek meg. Tudom, hogy nem ilyen vagy. – mondta Timo, de a hangja már nyugodt volt. Ezt MJ is észrevette és a fiúra pillantott. Épp arra készült, hogy visszavágjon, amikor meglátta barátja könnyes tekintetét, ahogy az utat nézte és akkor nem jött ki hang a torkán. Borzasztóan elszégyellte magát.
- Állj meg!- mondta hírtelen a lány.
- De minek?- kérdezett vissza Timo halkan.
- Csak állj meg!- MJ itt ismét hangosabban szólt, mint akart, a fiú pedig szép lassan lefékezett. Az autó még meg sem állt teljesen, amikor a lány kinyitotta az ajtót és kiszállt. Egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát és majdnem a még mindig mozgó autó alá esett, de aztán végül sikerült megtartania magát. Ezt Timo is észrevette és riadtan ugrott ki a kocsiból, hogy megnézze, barátnője jól van-e. MJ azonban szó nélkül elrohant. Timo az autónak dőlt és egy pillanatra behunyta a szemét. Vett egy mély levegőt, majd dühösen elrúgta magát a kocsitól és barátnője után indult. Ahogy sétált, a beton utat egy idő után felváltotta a fű, majd végül a homok. A fiú ekkor rájött, hogy a tengerparton vannak. Ahogy felnézett, észrevette barátnőjét, aki botladozva sétált a homokban, majd végül levette a cipőjét és dühösen behajította a vízbe. Timo hagyott egy kis időt a lánynak, majd lassan odasétált hozzá. MJ ekkor már térdig a vízben állt. A fiú sem sajnálta a nadrágját és ő is bement a vízbe, ami kellemesen hűs volt. A lány elfordította a fejét és látta, hogy barátja mögötte áll, de nem szólt semmit. Percekig álltak némán, a holdat figyelve. Végül MJ törte meg a csendet.
- Igazad van…nem foglalkoztam veled. Titkolóztam, holott nem kellett volna.
- Mindannyiunknak megvannak a maga titkai. Butaság volt emiatt dühöngenem. - felelte Timo halkan.
- Így van. Mindenkinek vannak súlyos titkai, amikről jobb nem tudni. De ha megtudod őket, akkor azok súlya onnantól kezdve a te válladat is ugyan olyan erősen nyomja majd. Ez olykor megváltoztat. – mondta a lány, de még mindig háttal állt barátjának. – És nem az előnyödre, ahogyan ezt te is mondtad. Ezért ezekről a titkokról jobb nem tudni. – MJ csak ennyit mondott, majd tekintetét a hold fényében csillogó hullámokra emelte. Meglepődött, amikor Timo hátulról átölelte.
- És ha engem ez nem érdekel? Ha azt mondom, hogy nekem nem számít egy titok súlyossága? Ha azt mondom, nem érdekelnek a következmények, amíg veled lehetek? Akkor mit mondanál?- duruzsolta a fiú MJ fülébe.
- Azt, hogy örült vagy. – felelte a lány, majd lassan megfordult, hogy barátja szemébe nézhessen. Timo óvatos mosolyra húzta a száját.
- Nem vagyok őrült. Csak szerelmes. –mondta a fiú és lágyan megcsókolta barátnőjét. Mikor ajkaik hosszú percek után elváltak egymástól a lány vett egy mély levegőt, majd kinyitotta a szemét.
- Hihetetlen…- mondta halkan.
- Micsoda?- kérdezett vissza Timo.
- Az, ahogy csupán a jelenléteddel meg tudsz nyugtatni. - mondta a lány és barátjához bújt, aki szorosan megölelte. Hossz percekig álltak így, majd végül Timo törte meg a csendet.
- Na gyere, mert még a végén megfázol. – mondta a fiú, majd megfogta MJ kezét és kimentek a partra.
- Hová megyünk?- kérdezte a lány, mikor észrevette, hogy Timo visszaindul a kocsihoz.
- Hát haza. – vonta meg a vállát a fiú – Az estének már úgyis lőttek.
- Ne! Még ne! - mondta hirtelen a lány – Még maradjunk!
- Itt? De hát mit szeretnél itt csinálni?- nézett a fiú kérdőn barátnőjére.
- Semmit…én csak…veled szeretnék lenni…- mondta a lány halkan. Nem tudta, hogy Timo mit fog ehhez szólni.
- Velem?- kérdezte látszólag meglepetten a fiú. Nem mosolygott, de a szeme csillogott, ebből MJ tudta, hogy örül.
- Igen Timo, veled! Itt akarok lenni veled, amíg csak lehet. Akár örökké itt maradnék, ha te is itt lennél velem. Tudom, hogy elhanyagoltalak. Tudom, hogy ma borzasztó dolgokat vágtam a fejedhez. Tudom, hogy mindenben igazad volt, amit mondtál. – mondta a lány és egy könnycsepp gördült végig az arcán. – Tudom, hogy haragszol rám emiatt és megértem, ha megbántad, hogy utánam jöttél. De tudnod kell, hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretlek. És most itt akarok lenni veled…és hozzád akarok bújni és megcsókolni és el akarok mondani mindent, amit eddig eltitkoltam. Hát ezt szeretném itt csinálni. – tárta szét a kezét a lány.
- Tudod, hogy én mit szeretnék?- kérdezte Timo és barátnője elé lépett, majd mélyen a szemébe nézett- Előröl kezdeni ezt az egészet…könnyek, fájdalom, harag, veszekedés és szomorúság nélkül. Csak te és én. Semmi és senki más nem számít. Na, mit szólsz?- kérdezte a fiú egy halvány mosollyal az arcán.
- Tökéletes!- mondta MJ szintén mosolyogva, majd megcsókolta barátját.
- De természetesen mindezt csak a beszélgetős rész után. – kacsintott Timo a lányra.
- Rendben, beszélgessünk…de csak miután elkaptál!- mondta a lány, majd kibújt barátja öleléséből és elrohant a parton.
- Ajj ne már! Tiszta víz a gatyám!- kiabált a lány után Timo.
- Ez nem az én bajom!- kiáltott vissza a lány nevetve, aki ekkor már elég messze eltávolodott barátjától, így a fiú inkább nem mondott semmit csak MJ után szaladt.
- Ez nem ér! Túl gyors vagy!- nevetett a lány.
- Lehet, de nem elég gyors! Minél messzebb futunk annál nagyobb annak az esélye, hogy nem fogom megtalálni a kocsit!- mondta Timo, aki már csak pár méterre volt a lánytól. MJ erre a kijelentésre röhögni kezdett ezért nem vett észre egy kiálló faágat a homokban, amiben így elbotlott. A fiú utána kapott, de már késő volt, így mind a ketten hasra estek. A lány erre még jobban nevetett és már Timo is elröhögte magát.
- Ezt az esést azért megnéztem volna kívülről is!- mondta a fiú, MJ pedig csak bólogatott. Végül megpróbált felállni, de Timo visszarántotta és fölé gördült. A lány belenézett barátja gyönyörű sötétbarna szemeibe, aminek hatására abbahagyta a nevetést. – Na mi van? Így már egyből nem olyan vicces, mi?- kérdezte a fiú egy huncut mosollyal az arcán. MJ nem válaszolt csak megcsókolta barátját. Ezt a csodálatos idilli pillanatot, az törte meg, amikor egy nagyobb hullám, kijjebb ment a kelleténél és a víz mind a kettejüket beborította egy pillanatra. MJ azonnal felugrott.
- ÁÁÁ EZ HIDEG!!!- visítozta, miközben egyhelyben ugrált. Timo látszólag nem pánikolt. Komótosan feltápászkodott, majd elkerekedett szemmel figyelte, hogy barátnője leveszi a ruháját.
- Értem én, hogy észbontóan szexi vagyok, na de ez mégis csak közterület. – mondta „méltatlankodva” a fiú.
- Nagyon vicces! De ne aggódj, tovább nem vetkőzöm. – mondta a lány, és már nem visított csak aprókat ugrált.
- Kár…de ha nem, hát nem. – vonta meg a vállát a fiú, mire MJ felnevetett.
- Csak nem akarok belefagyni egy vizes koktélruhába. – magyarázta a lány.
- Jogos!- mondta Timo, majd ő is levette a nadrágját és az ingét és ledobta őket MJ ruhája mellé. A lány közben hátrébb ment a víztől és leült a homokba. A fiú utána ment és leült mögé, így MJ, barátja mellkasának döntötte a hátát és csendben figyelték a hullámzó óceánt a telihold fényében.
- Olyan békés így minden. – mondta Timo hírtelen.
- Hát igen. Élvezzük ki, amíg tudjuk. – sóhajtott a lány.
- Ezt most meg miért mondod?- kérdezte a fiú. – Épp most beszéltük meg, hogy ezentúl minden rendben lesz.
- Így van. De tudod, ez nem csak rajtunk múlik. – felelte MJ sejtelmesen.
- Nem tudom, hogy mire akarsz kilyukadni, de van egy olyan érzésem, hogy nem fog tetszeni, amit mondasz. – Timo hangjában érződött némi aggodalom.
- Emlékszel arra, amit a titkokról mondtam? Hogy vannak, amiket jobb nem ismerni?
- Persze! – felelte a fiú. Nagyon kíváncsi volt barátnője mondanivalójára.
- Na, én pont egy ilyenbe tenyereltem bele. - mondta a lány.
- Örülnék, ha ezt egy kicsit bővebben kifejtenéd. – felelte Timo türelmetlenül.
- Két nappal ezelőtt, miután végeztem a lányokkal a cukrászdában, átmentem Diane-hez, hogy a segítségét kérjem. Idegesített ez a „Candy ügy” és egy kicsit utána akartam nézni az apjának, Andy-nek. De olyan dolgokat találtunk, amik semmi jót nem jelentenek. – MJ itt szünetet tartott.
- Például? – kérdezte a fiú, de MJ nem válaszolt. Timo ezért felállt a lány háta mögül, megkerülte és leült vele szemben, hogy lássa az arcát. – Mit találtál Megan?- ismételte meg a kérdést a fiú. A lány lassan rá emelte a tekintetét és elmondta neki mindazt, amire az utóbbi két napban rájött. Beszélt az internetes cikkekről, az árvaházi látogatásról, a fenyegető levelekről és az elmegyógyintézetről, Andy anyjáról és magáról a tényről, hogy Andy itt van.  Semmit nem próbált meg elhallgatni. Úgy érezte, hogy muszáj valakinek elmondania, aki megérti. Miután befejezte, Timo csupán egy aprót bólintott, de nem szólt semmit. A lány megijedt, hogy barátja most haragszik rá, hiszen olyan dologba ütötte bele az orrát, amihez semmi köze, ráadásul csak bajt hozhat rájuk.
- Kérlek, ne haragudj. – mondta a lány, remegő hangon és barátja arcát fürkészte, hátha ki tud olvasni belőle valamit.
- Más is tud erről?- kérdezte Timo. Az arca még mindig kifejezéstelen volt, de a hangja kissé szigorú.
- Diane és Alice az egyetlen, akik valamennyit tudnak, de nem az egészet. Nem akartam őket is bajba sodorni. Arról sem szóltam, hogy megfenyegettek. – mondta a lány és egy kis szünetet tartott, majd folytatta - Azért mondtam el az egészet neked, mert tudtam, hogy ha haragszol is érte, akkor is megérted, hogy mit, miért tettem.  Mindemellett megértem, ha azt mondod, hogy elhagysz. Elvégre nem tudhatjuk, hogy mi fog még történni, mivel fogok megfizetni, vagy egyáltalán mikor lesz vége ennek az egésznek és milyen módon. Neked is van családod, akiknek fontos vagy és ők is fontosak neked. De amíg itt vagy velem, addig mindannyian veszélyben vagytok. – mondta a lány komolyan - De ha bármelyikőtöknek baja esne, akár melyikünk családjának tagja is, azt sosem bocsátanám meg magamnak. – MJ ezzel befejezte a mondanivalóját és várakozó tekintettek nézett barátjára, aki látszólag nagyon elgondolkodott azon, amit a lány mondott.  Hosszú másodpercekkel később felemelte a fejét, hogy barátnője szemébe tudjon nézni, majd apró mosolyra húzta a száját.
- Vállalom a kockázatot. 

Egy feledhetetlen este 1 - 55. fejezet

Tudom, hogy utoljára időszámításunk kezdete előtt hoztam új részt...Ne haragudjatok, hidjétek el én is szívesebben csinálnám ezt mint a spanyol fogalmazást vagy nyelvtan beadandót de sajna ezért még nem adnak éretségit...Pedig szerintem kéne! xDD Na mind1...nem magyarázok tovább. Jó szórakozást mindenkinek! És véleményeket kérek...sooook véleményt! ;)

 

Mikor MJ kinyitotta a szemét a szobában sötét volt.

- Az egész napot átaludtam?- a lánynak fogalma sem volt róla, hogy mennyi lehet az idő, de azt tudta, hogy nem csak a szobában van sötét, hanem odakint is. Ami azért aggasztotta, mert ez azt jelentette, hogy ő reggel 9-től mást sem csinált, csak aludt. MJ pislogott egy párat, hogy hozzászoktassa szemét a szobában honoló sötétséghez. Pár perc múlva egy kis fényforrásra lett figyelmes. Egy apró mécses világított a kanapé melletti asztalon és egy fehér boríték volt mellette. A lány párszor megdörzsölte a szemét, hogy teljesen felébredjen, majd kezébe vette a borítékot. Kinyitotta és kivett belőle egy félbehajtott lapot. Óvatosan széthajtotta, majd a mécses halovány fénye mellett elolvasta.

"Emlékszel még?"

 A lány ezt egyáltalán nem értette. Nem tudta, hogy mire kéne emlékeznie. Tanácstalanul forgatta a borítékot a sötétben, mígnem észrevette, hogy a levél mellett van még valami más is. Kivette. Három fénykép volt, ami még 2007-ben készült. Az első képen MJ és Timo egymás mellett állnak a sisakjukkal a kezükben. Ez a kép egy hivatalos fotózáson készült, és az ilyen képekben általában semmi különleges sincs. Csupán lefotózzák a csapatok pilótáit. Azonban ez a kép, más volt. A lány állt a jobb oldalon és szolidan mosolygott, ám a mellette álló Timo arcát kitakarta a lány göndör haja, amit az éppen feltámadó szél fújt rossz helyre. MJ megnézte a második képet. Ezen a lány már éppen észrevette, hogy mi történt és zavartan próbálta rendbe rakni rakoncátlan fürtjeit. Timo pedig egészen érdekes arcot vágva hajol ki a hajzuhatag mögül. A harmadik, és egyben utolsó, képen pedig MJ a haját fogja és bocsánatkérően mosolyog a fiúra, aki kedvesen visszamosolyog rá. A lány egy hirtelen ötlettől vezérelve megfordította az utolsó képet, amin egy mondat volt.

 "Az a mosoly, amivel akkor megajándékoztál, a legszebb volt, amit valaha láttam."

 MJ szíve hirtelen nagyot dobbant. Nem értette, hogy Timo mit szeretne ezzel és miért így mondja el neki. A lány hirtelen a nappali ajtaja felé fordította a fejét és azon keresztül kinézett az előszobába. Egy kicsit meresztgette a szemét, majd észrevette, hogy ott sincs teljesen sötét, így kiment. Meglepődött, mikor észrevette, hogy az előszobából kis, mécsesből kirakott, nyilak mutatnak az udvar felé. MJ követte a nyilakat és kiment az udvarra. Itt a nyilak elágaztak és szinte minden irányba mutatott egy-egy. A lány végül balról az első nyíl irányába indult és a végén egy újabb borítékot talált. Ebben is volt egy fénykép. Ez már a Virginnél készült. A képen MJ szigorú tekintettel méreget egy lapot, Timo pedig kicsit messzebbről vágyakozó tekintettel mered rá. Ennek a képnek a hátulján is ott volt egy üzenet:

 "És amikor annyi idő után ismét viszont láttalak, én voltam a legboldogabb ember a világon."

 A lány szeme könnybe lábadt a meghatottságtól, de elfojtotta kitörni készülő könnyeit és a következő nyíl felé ment. A következő kép akkor készült, amikor Bahreinben táncoltak, azon az estén, amikor Timo szerelmet vallott a lánynak.

 "Emlékszem, mikor azon az estén a szemedbe néztem, úgy éreztem, hogy soha többé nem akarlak elengedni."

 A lány egy pillanatra behunyta a szemét és gondolatban visszament ahhoz az estéhez. Az emlékeiben még élénken élt minden egyes pillanat, arról a táncról. Minden szó, minden mozdulat most úgy rémlett fel benne, mintha csak előző este történt volna. MJ kinyitotta a szemét és továbbment abba az irányba, amerre a nyilak mutattak. Újabb borítékhoz ért, benne egy újabb fényképpel. Ez akkor készült, mialatt Japánban voltak. Itt már együtt voltak. A lány megfordította a képet.

 "Amikor kimondtad, hogy szeretsz, akkor a leggyönyörűbb álmom vált valóra."

 MJ arcán egy könnycsepp gördült le. Sosem gondolta volna, hogy Timonak ennyit jelentenek ezek a dolgok. Hiszen, a fiú ezeket sosem emlegette fel. MJ tovább ment a következő borítékhoz. Ebben is egy kép volt. Akkor készült, mikor Svájcban fociztak Timo családjával, közvetlenül mielőtt, a lány megtudta, hogy Eric meghalt.

 "Azóta úgy érzem, hogy minden egyes együtt töltött pillanatban egyre jobban beléd szeretek."

 A lány itt már nem tudta visszafogni a könnyeit, és zokogni kezdett. Legszívesebben abban a pillanatban megölelte volna a barátját, de volt még egy boríték. Egy utolsó. MJ sietve odament és kinyitotta. Ebben egy külön papír volt és egy kép, ami Monacoban készült, a divatbemutatón, a veszekedésük előtt. Itt még önfeledten, egymás kezét fogva mosolyogtak. A lány először a papírt hajtotta szét.

 "És ez a sok „csöpögős duma” arra kellett, hogy tudd..."

 A papíron csak ennyi volt.

- De mit tudjak?- kérdezte magától a lány, majd végül megfordította a fényképet és megtalálta a mondat másik felét is.

 "...Szeretlek...Ma, Holnap, Mindörökké."

 A lány teljesen kész volt. Tudta, hogy Timo szereti, de ezek a szavak egy kicsit sokkolták . MJ ezt a képet is visszatette a borítékba, majd tanácstalanul nézett körbe. Itt állt az udvar közepén és semmit sem értett. Nem tudta, hogy mit kéne most tennie, így inkább visszaindult a házba. Éppen be akart lépni az ajtón, amikor megpillantott még egy borítékot az ajtó mellett. Felvette és kinyitotta. Ebben nem volt kép, csak egy üzenet.

 "A hely, ahol először megcsókoltalak."

 MJ először nem értette, hogy ez mit is akar jelenteni. De aztán rájött, hogy oda kell mennie. Arra a helyre, ahol Timo először megcsókolta.

- Na de az hol is volt?- kérdezte magától a lány, majd leült egy napozóágyra a teraszon és a mécsesekkel megvilágított udvart nézte.

- Nos lássuk csak...Timo először Bahreinben csókolt meg...Ezek szerint oda kéne mennem?- a lány hitetlenül meredt a levélre. Sejtette, hogy Timo nem azt akarja, hogy most azonnal Bahreinbe repüljön.

- Ajj de mi volt az előtt...nem emlékszem!- siránkozott a lány és párszor fejbe csapta magát az összegyűjtött borítékokkal. - Meg van!- csillant fel hirtelen a lány szeme, majd berohant a házba, egyenesen az emeletre.

- Hát persze, amikor Valenciában beteg voltam és Timo vigyázott rám. Másnap reggel, a szállodai szobámban. Ott csókolt meg először. Akkor azt hittem, hogy csak álmodom, de ezek szerint nem!- gondolta magában a lány. Mosolyogva rohant be a szobájába, ahol nem egészen azt találta, akit keresett.

- Amber?- kérdezte hitetlenül a lány és már le is hervadt az arcáról a mosoly.

- Tudom, hogy nem egészen rám számítottál, de nyugi, jó helyen jársz. - kacsintott a lány MJ-re, majd a kezébe adott 2 dobozt. - Ezeket vedd fel. - MJ egy szót sem szólt csak kinyitotta a dobozokat. Az egyikben egy világoskék ruha volt, a másikban pedig egy fehér magas sarkú. A lány szó nélkül felvette őket.

- Ne vedd sértésnek, de te mit keresel itt?- kérdezte MJ.

- Timonak segítettem mécseseket gyújtogatni, ruhát választottam neked, utána meg megkért, hogy maradjak itt, hogy biztosan idetalálj. - mosolygott Amber a lányra.

- Ezek szerint te tudod, hogy mi folyik itt?- kérdezte a lány.

- Így van.

- És el is magyarázod nekem?- kérdezte MJ, miközben az asztalához lépett és az egyik fiókba betette a borítékokat.

- Szerelmes beléd, Megan. Mit kéne ezen tovább magyaráznom? - felelte Amber és keserű mosolyra húzta a száját, ez azonban MJ-nek nem tűnt fel. - Most pedig menj! Így is eleget várt már rád.

- De mégis hová?- kérdezte a lány értetlenül, mire Amber elnevette magát és az ablak felé bökött a fejével.

- Megan!- szólt Amber a lány után, aki az ajtóból nézett vissza rá. - Nem kell mindig a piroshoz ragaszkodnod. - mondta a lány, mosolyogva MJ-nek, aki tudta, hogy a ruhájára gondol. A lány, hálás pillantással nézett Amberre, majd kiment a szobából. Lesietett a lépcsőn, majd nagy levegőt vett és kilépett a bejárati ajtón. A ház előtt pedig MJ végre megpillantotta azt, akire eddig várt. Timo egy fekete BMW oldalának dőlt és onnan mosolygott a lányra, aki odarohant hozzá és a nyakába ugrott. Hosszú percekig álltak ott, egymást ölelve.

- Ezek szerint tetszett?- törte meg végül a csendet Timo.

- Hogy tetszett-e?- nézett fel MJ a fiúra- Timo...ez...ez...erre nem tudok mit mondani. Sosem gondoltam volna, hogy neked ezek a dolgok ennyit jelentenek. Bár nem tudom, hogy ezt most mivel érdemeltem ki, de köszönöm. - mondta a lány könnyes szemmel és megcsókolta barátját.

- Tényleg nem jöttél rá?- kérdezte Timo hitetlenül.

- Tényleg nem. - csóválta a fejét a lány.

- Szóval semmi értelme nem volt...- nyugtázta Timo egy keserű mosollyal.

- Jaj dehogy nem! Ez volt a legszebb ajándék, amit valaha kaptam. Már ha ezt felfoghatjuk annak. - próbálta megnyugtatni MJ a fiút.

- Hát jó...mi volt 4 nappal ezelőtt?- kérdezte Timo.

- Öhm...kedd!- vágta rá MJ.

- Nem úgy. Dátum?

- 18-a.- mondta a lány rövid gondolkodás után. Timo nem szólt semmit, csak bólintott. MJ még percekig gondolkozott, de nem jutott eszébe.

- Jó, akkor máshogy kérdezem...- sóhajtott Timo- Mi volt egy hónappal ezelőtt, 18-án?

- Sajnálom, de én nem...- kezdte MJ miközben a könnyeivel küzdött. Tudta, hogy valami fontos dolog, de egyszerűen nem jutott eszébe és látta Timo-n, hogy ez milyen rosszul esik neki. A fiú végül végső elkeseredésében elővette a telefonját és hátlapjával a lány elé tartotta, hogy az jól megnézhesse. MJ pár másodpercig bámulta a telefon hátulját, majd hirtelen a szája elé kapta a kezét.

- Úristen!- a lány óvatosan felnézett barátjára. A szeméből már patakzottak a könnyek. Timo nem szólt semmit, csak megkönnyebbülve elmosolyodott és megölelte barátnőjét. MJ már mindenre emlékezett. 18-án volt egy hónapos a kapcsolatuk. Emlékezett, hogy Timo egyszer panaszkodott rá, hogy amióta akkor, Japánban földhöz vágta a telefonját a hátlapja szanaszét van törve.

- Annyira sajnálom, Timo! Nem tudom, hogy hogyan felejthettem el. - szipogott a lány.

- Semmi baj, Megan! Nem is vártam, hogy emlékezz rá. Csak gondoltam ennyi rávezetés után már csak kitalálod, hogy mire gondolok. Mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezt nem egészen így terveztem...- mondta a fiú, mire MJ kérdőn nézett rá. - Az eredeti terv szerint Japánban ünnepeltünk volna, de aztán közbejöttek bizonyos dolgok és így csak egy kicsit megkésve tudtam megszervezni a dolgokat.

- DolgoKAT?- kérdezte MJ kíváncsian. –Más is van?

- Neeem Megan. Úgy terveztem, hogy miután túl vagyunk a nagy összeboruláson, így, öltönyben és koktélruhában fogunk futni egyet a város körül. –mondta Timo, faarccal.

- Akkor minek a BMW?- kérdezte a lány mosolyogva. Tudta, hogy barátja csak szórakozik.

- Optikailag tuningol!- vágta rá Timo. –Magasabbnak tűnök tőle! És mivel fekete, slankít!

- Olyan hülye vagy!- mondta MJ röhögve, majd megölelte barátját, aki szintén nem bírta röhögés nélkül.

- Na, most már menjünk! Nem érünk rá itt röhögcsélni egész este!- mondta a fiú, majd kinyitotta MJ-nek az autó ajtaját.

- Jaj de komoly lettél hírtelen. – mondta a lány mosolyogva, majd beült.

- Nem lettem komoly, csupán szeretnék egy feledhetetlen estét az én tökéletes barátnőmnek!- mosolygott Timo, majd becsukta az ajtót és a saját oldalára ment, beszállt, majd elindultak.

- A hely, ahol először megcsókoltál? – kérdezte a lány egy huncut mosollyal az arcán.

- Tessék?- kérdezett vissza a fiú.

- Semmi, csak tudod ez a mondat elég fura volt nekem. –felelte a lány.

- Tudom, de jobb nem jutott az eszembe. – sóhajtott a fiú – Tudom, hogy ez így elég béna, de azt el kell ismerned, hogy romantikusabban hangzik az, hogy „a hely, ahol először megcsókoltalak” mint az, hogy „menj a szobádba”.- A lány erre a kijelentésre felnevetett és csak bólogatott.

 MJ az út további részén csak kifelé bámult az ablakon. Volt egy furcsa érzése, ami nem hagyta nyugodni. Ez az egész felhajtás furcsa volt neki. Nem tudta elképzelni, hogy Timo ennyi mindent tesz, egy sima hónapfordulón. Elvégre hogy megy ez általában? Csoki, virág és egy túlfűtött éjszaka. Ennyi. Semmi felhajtás. Nincs új ruha, drága kocsi, könnyes szerelmi vallomás. A lány eddigi tapasztalatai, hallomásai és az általa olyannyira utált romantikus filmek alapján, általában ilyenkor kérik meg egy lány kezét. MJ-nek hírtelen eszébe jutott, amit még Dan egyik volt barátnője mondott évekkel ezelőtt: „Ha egy férfi egy szürke, egyhangú hónap után hirtelen többet költ rád, mint megtehetné, akkor fuss.” Na jó, azt azért hozzá kell tenni, hogy ez a lány egyáltalán nem volt házasságpárti. Meg aztán különben is…

- …az eddig együttöltött idő egyáltalán nem mondható „szürkének, vagy egyhangúnak”. Másodszor pedig Timo egyáltalán nem költ rám többet, mint megteheti…legalábbis azt hiszem. Na jó, én már teljesen megbolondultam! Timo nagyon őszinte és jólelkű fiú, de azért nem olyan felelőtlen, hogy 1 hónap után elvegyen valakit…Sőt…ha 3 év alatt nem vette el Isabellt, akkor én mégis mit várok? Teljesen zakkant vagyok…- nyugtázta magában a lány és gyorsan elhessegette ezeket a buta gondolatokat a fejéből. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy Timo megfogja a kezét és összekulcsolja az ujjaikat.

- Baj van? – kérdezte a fiú, mire MJ felé fordult és mosolyogva megrázta a fejét. - Akkor jó…amúgy megérkeztünk. –mondta a fiú, majd kiszállt és barátnőjének is kinyitotta az ajtót.

- Biztos, hogy minden rendben?- kérdezte Timo aggódva, és gyengéden felemelte MJ fejét az állánál fogva, hogy a lány a szemébe nézzen.

- Persze!- mosolyodott el a lány – Csak tudod, nemrég keltem fel. Még ez kicsit kómás vagyok.

- Nekem mondod! Tudod, hogy mit összeimádkoztam, hogy fel ne ébredj?- kérdezte Timo, mire MJ felnevetett.

- Sejtem!- válaszolta a lány, majd megcsókolta barátját. Ezután Timo megfogta MJ kezét és maga után húzta egy épület felé. A lány számára első pillantásra kiderült, hogy az épület egy elég puccos étteremnek ad otthont. Amint beléptek az ajtón, egy jólöltözött pincér vágtatott oda hozzájuk.

- Foglaltak asztalt?- kérdezte, a látszólag 40-es évei végén járó, őszes hajú férfi.

- Természetesen. Timo Glock névre. - felelte a fiú. A pincér vetett egy pillantást az előtte lévő lapra, majd bólintott.

- Erre tessék Mr. Glock…- mondta a pincér és készségesen megmutatta a lefoglalt asztalt, majd elment. Timo észrevette, hogy barátnőjének valami nagyon tetszik, mert látszólag alig bírja visszafogni a röhögést.

- Mi ilyen vicces?- kérdezte a fiú kedvesen, míg kihúzta a lánynak az egyik széket.

- Mr. Glock…- mondta ki a lány, és ezúttal kitört belőle a hangos röhögés. Amikor észrevette, hogy többen felé néznek, eltakarta a száját és megpróbálta disztingválni magát. – Ne sértődj meg, de egyáltalán nem nézel ki úgy, mint egy Mr. – kacagott még mindig a lány.

- Most mi bajod van? Te sem hasonlítsz Mrs. Glockra, ha ez megnyugtat. - felelte Timo. Erre a kijelentésre MJ gyomra görcsbe rándult. Az arca egy pillanat alatt elkomorodott, de a fiú ezt nem vette észre, mert már az étlapot tanulmányozta. A lány is hasonlóképpen tett. Próbálta lecsendesíteni háborgó gondolatait. Nem sokkal később megjelent a pincér és felvette a rendelésüket, azután pedig csöndben ültek és vártak. MJ meredten bámulta az asztalukon égő gyertya lángját, de közben folyamatosan magán érezte Timo tekintetét.

- Na jó…biztos vagyok benne, hogy valami bánt. Lehet, hogy nem rám tartozik, de örülnék, ha elmondanád. – mondta a fiú halkan és megfogta MJ kezét, aki levette a szemét a gyertyáról és a mellettük lévő falra pillantott, amin egy hatalmas tükör volt, így a lány az egész éttermet láthatta. Vetett pár pillantást az asztalokra és a vendégekre a tükörből, majd visszanézett az asztalra. Pár másodpercre rá elsápadt. Gyorsan visszapillantott a tükörre és az egyik asztalra, aminek eddig nem tulajdonított különösebb jelentőséget.

- Mi a…- gondolta a lány és a másik oldalára nézett, hogy a tükörben látott alakot a saját szemével is láthassa. – Ilyen nincs…- mondta magában a lány, mikor észrevette, hogy nem is olyan messze tőlük, az egyik asztalnál Beverly ül és beszélget valakivel, de a vacsorapartnere nem látszott, mert egy óriási növény takarásában ült. De a következő pillanatban Bev közelebb hajolt az illetőhöz és megcsókolta. A férfi arca még így sem látszott, de MJ nem is bánta. Azt már így is biztosra vette, hogy ez nem csupán egy baráti vacsora. Timo nem értette, hogy barátnője mit néz ilyen nagy érdeklődéssel.

- Mi szépet láttál?- kérdezte a fiú.

- Hm?- kérdezte MJ és visszafordult a barátjához.

- Hát…bármi is az biztos érdekesebb, mint én. – mondta Timo látszólag közömbösen.

- Tessék?- kérdezett vissza ismét a lány. Nem értette, hogy a fiúnak mi a baja.

- Hagyjuk…de tudod, ha nem akarsz velem lenni, akkor nyugodtan meg is mondhatod!- felelte a fiú és metsző pillantásokat vetett MJ-re.

- Neked teljesen elment az eszed!- háborodott fel a lány, majd felállt és elviharzott a mosdók irányába. Amint belépett, a tükör elé sétált és a saját arcát figyelte benne. Egyfolytában azon kattogott az agya, hogy Sebastiannak igaza volt és Beverly-nek tényleg viszonya van valakivel.

- Hogy fogom én ezt elmondani neki? – gondolta magában a lány.

MJ ruhája

 

 

 

Maria de Villota emlékére...

Tudom, hogy új részt kéne hoznom, de engedjetek meg nekem egy kis "megemlékezést" egy csodálatos emberről, akinek akaratereje, kitartása, elszántsága és élni akarása bárki számára példa értékű lehet. Ez az ember pedig nem más, mint Maria de Villota. Lehet, hogy néhány ember most felteszi a kérdést magában, hogy ki is ő és miért írok róla, de ígérem a végére minden kiderül.

 Maria de Villota Comba 1980. január 13-án született Madridban, Spanyolországban. Talán nem is olyan meglepő, hogy viszonylag fiatalon a motorsportok világa felé fordult, hiszen, mondhatni az egész család ereiben benzin folyik. Édesapja, Emilio de Villota, három Le Mans-i 24-órás versenyen és tizenöt Formula-1 es versenyen is részt vett még a '80-as, '90-es években. Még saját versenycsapattal is büszkélkedhet. Fia, aki egyben Maria bátyja, szintén autóversenyző. 

Maria 1996-ban kezdte pályafutását, másokhoz hasonlóan, gokartozással. 2001-től egészen 2005-ig az European F3 sorozatban bizonyított, majd később láthattuk a WTCC-ben (nemzetközi túraautó világbajnokság), az ADAC Procar Series-ben és a Superleague Formulában is. 

Azonban a legnagyobb lehetőség 2011-ben jött, amikor is a Lotus Renault-tól tesztlehetőséget kapott a Formula-1-ben. A teszt után így nyilatkozott:

"Női pilótaként nagy örömmel töltött el, hogy lehetőséget kaptam egy Forma-1-es autó vezetésére. A Forma-1 a motorsportok csúcsa, mindig egy álom volt számomra. A teszt nagyon jól ment, a körülmények ideálisak voltak, a csapatnak köszönhetően azonnal kényelmesen éreztem magam. Nem telt túl sok időbe, mire hozzászoktam az autóhoz, amikor már kényelmesen éreztem magam benne, elkezdhettem keményebben nyomni, és ennek eredményeképp nagyon élveztem ezt a tapasztalatot."

A Lotus Reanault csapatfőnöke, Eric Boullier is pozitívan nyilatkozott az eseményről:

"Felvillanyozott minket, hogy lehetőséget adhattunk Mariának, hogy vezesse az R29-est. Csapatként büszkék vagyunk arra a képességünkre, hogy felmérhetünk új tehetségeket, és hogy különböző pilótáknak adhatunk lehetőséget. Maria pontosan azt tette, amit elvártak tőle; a dolgokat úgy vette, hogy egy időben csak egyvalamivel foglalkozott, elért néhány méltányolható köridőt, egyszer sem lépett rosszkor a pedálokra." 

 

A teszt után nem sokkal már olyan híreket lehetett hallani, miszerint a pilótanő már tárgyal a csapattal a tesztpilótai szerződéséről. "Mindig is el akartam érni, hogy bekerüljek a Forma-1-be. Ez után a teszt után még tisztábban látom, hogy képes vagyok rá, képes vagyok vezetni egy Forma-1-es autót" - mondta De Villota. Végül a szerződés megköttetett, azonban az ajánlat nem onnan jött, ahonnan mindenki várta. Mariára végül a Marussia csapott le és több évre szóló szerződést írtak alá.

A Maria által legjobban várt esemény, azonban a 2012. júliusában, Duxfordban megrendezett egyenesvonalú teszt volt, ugyanis itt mutatkozott be először a Marussia volánja mögött. Mindenki izgatottan várta, hogy hogyan fog teljesíteni a spanyol hölgy, hiszen Bernie Ecclestone, valamint sok csapatfőnök és pilóta is hangoztatta már, hogy milyen jó is lenne egy női pilóta a mezőnyben. Sokan remélték, hogy Maria kivívja majd a jogot arra, hogy egy nap ő is a rajtrácson várhassa a piros lámpák kialvását. Azonban ekkor még senki sem sejtette, hogy egy látszólag ártatlan teszt ilyen szerencsétlenül is végződhet. Ugyanis, mikor Maria az első köre után visszatért a boxhoz, az autója hirtelen felgyorsult, majd végül belecsapódott a csapat egyik kamionjába. Mariát csak egy óra elteltével tudták kórházba szállítani, mivel a mentést nehezítette, hogy az autója beszorult a teherautó alá. Nem sokkal később hivatalos közleményt adtak ki, amely szerint Maria a becsapódás következtében súlyos arc és koponyasérüléseket szenvedett, állapota pedig életveszélyes. 

A Marussiánál azonnal vizsgálatot indítottak a felelőst keresve. Végül kiderült, hogy a baleset nem a csapat mulasztása miatt történt, hanem amiatt, hogy bekapcsolva maradt az autó lefulladásgátló automatikája, így amikor Maria be akart kanyarodni a boxhoz, levette a lábát a gázról és hagyta leesni a fordulatszámot, a rendszer ezt észlelte és ezért 50%-os állásba kapcsolta a motor fojtószelepét, miközben a váltó még egyesben volt. Ez okozta az autó hirtelen gyorsulását. 

Az eset után Maria több rekonstrukciós műtéten esett át, jobb szeme világát azonban örökre elvesztette. De még az sem szegte kedvét, hogy autóversenyzői karrierje ilyen tragikusan derékba tört. Sokan nem hitték, hogy túlélheti a balesetet, de kitartásának és erejének köszönhetően, pár hónappal később már ő maga mesélte el a történteket, idén júliusban pedig feleségül ment szerelméhez, Rodrigóhoz, akivel, mint mondta, a baleset után még erősebb lett az egymás iránt érzett szerelmük. 

 Nemrég Twitteren közölte rajongóival, hogy életrajzi könyvet fog írni, "Az élet egy ajándék" címmel, amit október 14-én mutatott volna be. De a sors nem volt kegyes Mariához, ugyanis ma reggel 7 órakor, a versenyzőnőt holtan találták sevilla-i hotelszobájában. A mentőket azonnal kihívták, de már nem tudtak rajta segíteni. A legfrissebb hírek szerint a versenyzőnő halálát szívroham okozta, ami valószínűleg a tavaly szerzett súlyos sérüléseinek eredménye.  

Maria de Vilotta 33 éves volt.

Családja ezt az üzenetet közölte Maria hivatalos oldalán: „Kedves Barátaink. Maria távozott közülünk. Távoznia kellett a mennybe az angyalok közé. Köszönjük Istennek azt a másfél évet, amit adott neki, hogy köztünk lehessen.”

És természetesen barátai és ismerősei is részvétüket fejezték ki:

Fernando Alonso, Ferrari: Nem tudom, hogy mit mondjak… Sokkolt a hír. Őszinte részvétem a családnak és a barátoknak. Egy remek személyt és sportembert vesztettünk el. Csak most tudtam meg mindezt. Imádkoznunk kell érte. Mindannyian nagyon szerettük őt, és ez az egész motorsportra értendő. 

Monisha Kaltenborn, Sauber: Egy borzalmas balesetet élt túl, és volt bátorsága, hogy beszéljen róla. Felépült, és úgy tűnt, hogy képes folytatni az életét. Ez egy szörnyű tragédia… Nyugodjon békében és kitartást a családnak. 

Marussia F1 Team: Nagy szomorúsággal tölt el bennünket María de Villota halálhíre. Gondolataink és imánk María családjával és barátaival vannak ebben a nehéz időben.

Timo Glock, DTM: Nagy szomorúsággal tölt el mindez. Ismertem Maríát, és nagy sokként ért a halálhíre. Ő egy rendkívül barátságos és vidám ember volt. Nagyszerű kollégám volt, aki egyszerre volt ambiciózus és szenvedélyes versenyző. Nagyon szomorú vagyok a halála miatt.

Susie Wolff, Williams: María, egy csodálatos hölgy és egy nagyon erős karakter voltál. Elmentél, de soha nem feledünk.

Eddie Jordan: María egy csodálatos figura volt. Megmutatta a világnak, hogy képes talpra állni, és új életet kezdeni, valamint visszatérni a motorsportba. Egy nagyszerű könyvet is írt erről. Egy nagy közösség vagyunk mi itt a sportban, és mindenki komoly veszteségként tekint rá.

Paul di Resta, Force India: Nagyon szomorú María halálhíre. Egy hihetetlen ember, és nagy személyisége volt a sportnak. A gondolataim a családja és a barátai körül forognak. Nyugodjék békében.

Az élet egy ajándék. És Maria a baleset után még jobban megbecsülte ezt az ajándékot. Hiszen kapott egy második esélyt az életre. Sokan gondolhatják, hogy ez csak egy közhely, pedig ha egy kicsit belegondolunk, ez az egyik legnagyobb igazság. Az életet igazán csak azok tudják megbecsülni akiket már megcsapott a halál szele. Maria is ilyen ember lehetett. Harcos volt. Küzdött a végsőkig az életért, hiszen tudta, hogy minden vihar után egyszer kisüt a nap. És ez az igazán becsülendő benne. A kitartása és elképesztő ereje mindenkinek példát mutat. Többek közt nekem is. Mikor hallottam a balesetéről az első gondolatom az volt, hogy: "Úr Isten! Ez a nő meg fog halni!" De nem így lett, küzdött és még ha csak egy kis időre is, de nyert. És ez hatalmas emberré tette őt a szememben. Igazán sajnálom, hogy nem ismerhettem őt személyesen, és csak remélni tudom, hogy boldogan távozott közülünk. 

Nyugodj békében, Maria! 

Források:
http://www.f1-live.hu/f1-hirek/tragedia-meghalt-maria-de-villota-a-marussia-korabbi-tesztversenyzoje/
http://f1vilag.hu/hirek/szivroham-okozhatta-villota-halalat
http://www.mcsatorna.hu/hirek/2013_08_11_maria-de-villota-ferjhez-ment
http://starity.hu/sztarok/maria-de-villota/eletrajz/
http://starity.hu/magazin/43503-konyvet-ir-eleterol-maria-de-villota/

Családi idill - 54.fejezet

Na jó, nézzünk szembe a szigorú tényekkel...LEHETETLEN, hogy én valaha is időben hozzak egy részt. Ebben sok tényező közrejátszik, pl.: nem mindig van kedvem/időm/energiám írni, de nem akarok kifogásokat keresni, inkább csak jó szórakozást kívánok az új részhez. ;)

Timo másnap reggel 7 óra körül ébredt fel. A fejét oldalra fordította és barátnőjére pillantott, aki legnagyobb meglepetésére nyitott szemmel feküdt és a plafont nézte.
    - Kérlek mondd, hogy nem a plafont bámultad egész éjszaka!- nézett Timo aggódva a lányra, aki ekkor levette a szemét a plafonról és fáradt tekintettel pislogott barátjára. MJ nem mondott semmit, de a fáradt, karikás szemeiben és fénytelen tekintetében benne volt a válasz. - Ajj Kicsim...- sóhajtott a fiú és magához ölelte barátnőjét. - Ennyire féltél?- Timo hangjából kihallatszott némi sajnálat és hitetlenség.
    - Neked fogalmad sincs arról, hogy mi folyik itt! - utalt ezzel a lány az Andy-vel kapcsolatos dolgokra.
- Akkor mondd el!- mondta Timo biztató tekintettel. MJ csak meredt maga elé, majd végül szó nélkül felállt és bement a fürdőszobába. Timo hallotta, amikor barátnője megnyitotta a vizet és végül úgy döntött, hogy nem megy utána. Hagyja egy kicsit a gondolataiba merülni.
   - Na nem mintha 7 ébren töltött óra alatt nem tudott volna eleget gondolkodni...- gondolta magában a fiú, de nem rosszindulatból. Csupán nem szerette így látni Megant. Timo mindig olyan fiú volt, aki nehezen viselte, ha lányokat lát sírni. Olyankor mindig egyfajta dühöt érzett egy olyan "Hogy merte valaki megríkatni azt a szép lányt!?" szinten. Megant is elégszer látta már kiborulni. Talán túl sokszor is. Először Valenciában, mikor beteg volt, majd amikor Eric meghalt, és végül éppen csak egy héttel ezelőtt Monacoban.  Ilyenkor mindig dühös volt és türelmetlen, de sokkal inkább magával szemben, amiért nem tudta egy csapásra megvigasztalni a barátnőjét. Arról nem is beszélve, amikor ő okozott neki fájdalmat. Amikor Monacoban MJ sírva lépett ki a fürdőszobából és Ő egy durva szóval illette, akkor érezte magát a legrosszabbul. Miután kiviharzott a szobából, Megan könnyes arcát látva nem sok hiányzott hozzá, hogy visszarohanjon, megölelje MJ-t és mindent elfelejtsenek. De egyszerűen nem bírta magát túltenni a Nico és MJ közt történteken. És most, hogy kettejük közt minden rendbe jött, MJ újra kiborult. Timo pedig ismét dühös volt magára a tehetetlenségéért. Miközben ezt végiggondolta leért a földszintre, ahol a konyhában Kristi és Alan sürgölődött.
   - Jó reggelt Timo!-  köszönt kedvesen a nő.
   - Nektek is!- felelte a fiú, majd megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben.
   - Te már éppen eleget segítettél tegnap.- válaszolta kedvesen Alan. Timo kérdő tekintete láttán Kristi folytatta.
   - Meg tudtad nyugtatni Megant. Ez egyikünknek sem sikerült volna. Melletted igazán biztonságban érzi magát. És igazából így mi sem féltjük. Tudjuk, hogy milyen fontos  ő neked és , hogy mennyire vigyázol rá.- mondta Kristi mosolyogva, Alan pedig egyetértően bólogatott.
  - Ez így van és köszönöm a bizalmat.- mosolygott Timo is- De attól tartok, hogy ezúttal nekem sem sikerült eléggé megnyugtatnom. Egész éjjel ébren volt.- csóválta a fejét a fiú.- Szerintem fél valamitől.
  - De hiszen csak álmodott!- mondta Alan hitetlenül. Nem értette a lányát, aki úgy viselkedett, mint egy kislány, aki fél hogy a szekrényéből kimászik egy kétfezű, csúnya valami.
  - Igen, ezt szerintem ő is tudja. Ő nem az álmától fél. Sokkal inkább az álma kiváltójától, a "gyilkostól".- mondta Kristi elgondolkodva.
  - Öhm, ezt nem egészen értem.- mondta Timo és Alan is bólintott.
  - Gondoljatok csak bele! Megan álmában valaki mindannyiunkat megölt. De nem tudjuk, hogy ki volt az. MJ viszont igen, értitek? Ő tőle fél, nem az álomtól.- mondta Kristi, a két fiú pedig bólintott.
  - Ez esetben ki lehet az, akitől ennyire fél?- kérdezte Alan.
  - Neked nem mondott semmit? Nem tudsz olyanról, akitől esetleg félhetne?- kérdezte  Kristi Timotól.
  - Kapásból két olyan embert tudok, akitől félhetne, de mégsem teszi. A technikai igazgatónk, Nick és a lánya Layla. Ők utálják Megant de ez őt nem nagyon érdekli. Nem fél tőlük. - felelte Timo.
  - Akkor valaki más lesz az.- mondta Kristi és élénken gondolkozott.- De az biztos, hogy Megan látta már legalább egyszer.
  - És ebben azért vagy olyan biztos mert...?- kérdezte Alan.
  - Ez igen egyszerű. Álmunkban csak olyan emberek arcát láthatjuk, akiket életünkben legalább egyszer már láttunk. Akár fényképen, akár élőben. Ha MJ az álmában látta az arcát az illetőnek, akkor tudja, hogy ki ő. Ha megvan, hogy ki volt a gyilkos az álomban, az is meg lesz, hogy kitől fél Megan. Ennyi az egész!- mondta Kristi kedélyesen és a végén tapsolt egyet.
- Ez eddig rendben van, csakhogy MJ semmit nem volt hajlandó mondani nekem a álmáról. Illetve csupán annyit mondott, hogy "fogalmam sincs, hogy mi folyik itt". De mikor visszakérdeztem csak hallgatott, majd elment zuhanyozni.- mondta Timo gondterhelt arccal.
- Azért majd én is megpróbálom...- mondta Kristi elmerengő tekintettel.


MJ miután belépett a fürdőszobába, megnyitotta a zuhanyzóban a vizet és a tükörhöz sétált.
- Mint egy erős dohányos kínai vízi hulla, akit két hét úszkálás után szedtek ki egy csatornából.- motyogta a lány, amint meglátta elgyötört arcának tükörképét.- Bár már meg sem vagyok lepődve. Vajon, az a "Elég ha csak egy fokkal szebb az ördögnél" dolog csak a fiúkra vonatkozik?- elmélkedett a lány- Nos elég valószínű.- zárta le a magával folytatott beszélgetést és ellépett a tükörtől.  Ahogy levette a felsőjét egy pillanatra bevillant neki, a vér, ami álmában beborította. Egy fintorral az arcán a fürdőszoba legtávolibb végébe hajította a ruháit, majd beállt a zuhany alá. Behunyta a szemét és megpróbálta lecsillapítani háborgó gondolatait. Mikor újra kinyitotta a szemét azon kapta magát, hogy a zuhanyzó padlóján ül.
- Azt hiszem aludnom kéne...- nyugtázta magában a lány, majd felállt, elzárta a vizet és kilépett a zuhanyzóból. Miután megtörölközött, felvett egy fehér pólót és egy farmert, majd ő is lement a földszintre. A konyhában rajta kívül már mindenki ott volt. Még Amber és Blair is, akikkel talán még egyszer sem evett együtt, amióta ideköltöztek.
- Jó szarul nézel ki!- köszönt a lánynak Dan, aki a Candy ügy kezdete óta talán először mosolygott őszintén.
- Te aztán tudod, hogy hogyan kell bókolni az ember lányának...- mondta MJ unottan, majd leült az asztalhoz.- És én még meg voltam lepődve azon, hogy nincs csajod.
- Ki mondta, hogy nincs?- nézett Dan egy huncut mosollyal a húgára, akinek erre elkerekedett a szeme.
- Csak nem...?
- De de.- bólogatott a fiú.
- És mikor mutatod be?- szállt be a beszélgetésbe Antony, akinek épp egy fél palacsinta lógott ki a szájából.
- Nektek soha! - bökött öccsei felé Dan, a villájával.
- Naaa de miért?- kérdezték az ikrek egyszerre.
- Mert gusztustalanok vagytok!- felelte Dan, úgy mintha ez teljesen magától értetődő lenne.
- Jogos érv.- vonta meg a vállát Christian és tovább evett. A többiek pedig mosolyogva nézték őket.
- Hol van Monica?- kérdezte MJ egy kis idő után, miközben elvett egy palacsintát Timo tányérjáról.
- Haza kellett mennie a lányokhoz, Ben nem bír velük egyedül.- mondta Alan, mire Dan gúnyosan felröhögött.
- Miért nem vagyok meglepve? Nem értem, hogy Monica mit lát abban a szerencsétlenben.- csóválta a fejét a fiú.
- Látom, nem nagyon kedveled.- állapította meg Timo.
- Hogy nem kedveli? Egyenesen utálja. Tipikus "2 dudás egy csárdában" effektus. Ben is FBI ügynök és Dan fúj rá valami régi ügy miatt, amit Ben elbaltázott és volt valami lövöldözés meg robbantás de igazából az egésznek semmi értelme de Dannek mindegy is, csak legyen valami látszat oka annak, hogy haragudjon Benre.- mondta MJ szem forgatva.
- Ez nem igaz! Az a gyerek szimplán csak egy gyökér.- felelte Dan.- És Monica határozottan jobb embert érdemelne.- hadonászott a villájával a fiú.
- Lehet, de szeretik egymást és szerintem ez a lényeg.- mondta MJ- Miért szerinted én járnék ezzel a kerti törpével, ha nem szeretném?- bökött a lány a villájával Timo felé.
- Hé!- adott hangot a fiú felháborodottságának, mire a többiek kiröhögték.
- Jó, de Ő egy jó fej kerti törpe!- válaszolta Dan.
- Hé!- szólt közbe Timo ismét.- Elképesztő, hogy úgy tudtok valakit szidni, hogy közben bókoltok is.- csóválta a fejét a fiú.
- Tudod más családokban a zenei tehetség öröklődik, nálunk meg ez.- mondta mosolyogva Alan, mire a többiek felnevettek. A következő pillanatban megcsörrent Dan mobilja. A fiú a kijelzőre pillantott, majd pedig felvette.
- Mondd!- szólt a telefonba. Pár másodperccel később a fiú arcvonásai megkeményedtek.- Ez biztos?- kérdezte - Rendben, azonnal indulok.- mondta Dan, majd kinyomta a telefonját.
- Történt valami?- kérdezte Kristi és a többiek is feszülten figyeltek.
- Úgy néz ki, hogy egy férfit megöltek azzal a fegyverrel, ami Candynél volt.- felelte a fiú.
- És...akkor most mi lesz?- kérdezte MJ.
- Ha bebizonyosodik, hogy Candy sütötte el a fegyvert, akkor életfogytiglani börtön várhat rá.- mondta Dan komolyan, majd felállt és távozott. Blair kétségbeesett tekintettel meredt maga elé, Amber azonban látszólag nem volt megrázva  dologtól. Sőt, ahogy MJ ránézett még egy halvány mosolyt is látott az arcán.
- Már képzelődöm is...tényleg aludnom kéne.- csóválta a fejét a lány. Reggeli után Blair szó nélkül lelépett. Valószínűleg Candyhez ment, Alan pedig suliba vitte az ikreket, mert ugyebár nekik még bőven tanítás volt.
- Megan, kérdezhetek valamit?- lépett oda Kristi MJ-hez.
- Persze!- felelte a lány és megpróbált elnyomni egy ásítást.
- Ki ölt meg minket az álmodban?- a nő ezen kérdésére MJ szeme elkerekedett. Nem sok kellett volna hozzá, hogy rávágja: "Andy!", de tudta, hogy ha ezt mondja, akkor jönnek a további kérdések és a végén Kristi ki fog borulni. Elvégre már az sem tetszett neki, hogy Candy beszélt Andy-vel, de ha kiderülne, hogy MJ is olyan dologba ütötte bele az orrát, amibe nem kellett volna, akkor Kristi biztos , hogy nem kezelné valami higgadtan a dolgot.
- Nem tudom, nem láttam jól.- válaszolta a lány, de nem sikerült eléggé leplezni azt, hogy hazudik és ez Kristinek is feltűnt, azonban nem faggatta tovább a lányt, csupán bólintott egyet, majd kiment a konyhából.
- Figyelj Megan, szerintem dőlj le egy kicsit.- guggolt le Timo a barátnője elé, aki még mindig a konyhaasztalnál ült.- Hosszú még a nap.- kacsintott a fiú MJ-re. A lány ezt nem nagyon értette, de abban a pillanatban nem is érdekelte. A szobájába nem akart fölmenni így bement a nappaliba és lefeküdt a kanapéra. Timo betakarta a lányt, majd leült mellé egy kicsit. MJ megfogta a fiú kezét és az arcához húzta.
- Megkérhetlek valamire?- kérdezte halkan a lány és Timo szemébe nézett.
- Bármire!- válaszolta a fiú szintén halkan és megsimította barátnője arcát.
- A szobámban, az íróasztalom előtti széken van egy fekete AC/DC pulcsi. Lehoznád nekem?
- Máris hozom.- mondta Timo, majd elment. Pár másodperccel később már vissza is jött, kezében a kért ruhadarabbal.
- Gyors vagy.- mondta MJ mosolyogva.
- Tudom.- felelte a fiú, és lágyan megcsókolta barátnőjét.- Szép álmokat, Kincsem és ne aggódj, vigyázok rád.
- Tudom.- suttogta MJ mosolyogva. Timo még adott egy puszit a lány homlokára, majd kiment a szobából. MJ pedig magához szorította azt a pulcsit, amit még Eric lakásából hozott el pár nappal ezelőtt, majd mély álomba merült.