TÉLI SZÜNET! A diákok által az év egyik legjobban várt eseménye. Végre fennmaradhatunk sokáig, kelhetünk későn és semmittevéssel tölthetjük a napot. Csodálatos! :D Köszöntsük, ezt a csodálatos időszakot és magát a karácsonyt egy új résszel! ;) Jó szórakozást! <3
- Neked teljesen elment az eszed!- háborodott fel a lány, majd felállt és elviharzott a mosdók irányába. Amint belépett, a tükör elé sétált és a saját arcát figyelte benne. Egyfolytában azon kattogott az agya, hogy Sebastiannak igaza volt és Beverly-nek tényleg viszonya van valakivel.
- Nem. – felelte a lány, majd elmosolyodott, mikor megpillantott egy szál vörös rózsát a székén.
- Akkor elmondod, hogy mit néztél annyira?- kérdezte a fiú, kérlelő pillantásokat vetve barátnőjére, aki amolyan „Már megint kezded?” arckifejezéssel nézett vissza rá. - Jó, jó abbahagytam!- mondta a fiú megadóan. Nem sokkal később a pincér megjelent a levesekkel ők pedig nekiláttak a vacsorának. MJ evés közben csak egyszer kétszer pillantott Beverly felé, aki látszólag nagyon jól érezte magát.
- Nagyon kedves családod van. - mondta hirtelen Timo, amikor már a desszert végénél jártak.
- Ez most, hogy jött?- nevetett fel MJ, mire a fiú megvonta a vállát.
- Nem tudom…csak úgy. Gondoltam jó, ha tudod.
- E nélkül is tudom, de köszönöm. - mosolygott a lány Timora. – Tudod, eddig ők voltak a legfontosabb emberek az életemben. Mindig mindenben számíthattam rájuk. Most pedig, hogy te is az életem fontos részévé váltál, örülök, hogy jól kijöttök egymással. – mondta a lány mosolyogva és megfogta barátja kezét, aki visszamosolygott rá.
- Szeretnék adni neked valamit…- kezdte a fiú és a zsebébe nyúlt. MJ ugyan ekkor észrevette, hogy Beverly feláll az asztaltól és a kijárat felé indul.
- Öhm…Timo, mindjárt jövök, csak dolgom van. – hadarta a lány és felállt az asztaltól. Timo azonban nem engedte el a lány kezét, aki ezért kérdőn nézett barátjára.
- Elmondanád végre, hogy mi a bajod? – kérdezte Timo.
- Nem értem, hogy miről beszélsz. – mondta a lány, de közben végig az étterem ajtaja felé nézett. Nem akarta elszalasztani Beverlyt mert nem tudta, hogy mikor lesz alkalma legközelebb utánajárni a dolgoknak.
- Az istenért Megan! Legalább nézz rám, ha hozzád beszélek!- mondta Timo dühösen majd felállt és maga felé fordította a lányt, hogy az végre ránézzen. MJ megijedt, amikor barátja felemelte a hangját és most megszeppenve állt előtte. – Én csak tudni akarom, hogy mégis mi bajod van!
- Hogy nekem mi a bajom? Ezt inkább tőled kérdezhetném. Az egyik pillanatban még aranyos üzeneteket írsz nekem, a következőben meg kiabálni kezdesz. Minden ok nélkül!- förmedt rá barátjára a lány, amikor megtalálta a hangját.
- Szerinted nincs rá okom?- kérdezett vissza Timo és szúrós tekintettel nézett a lányra.
- Nincs!- vágta rá MJ rögtön. – De ha annyira tudni akarod, csak annyi történt, hogy megláttam, hogy Beverly itt van valakivel, Sebastiannak pedig megígértem, hogy kiderítem, hogy kivel csalja meg. Ennyi, most örülsz?- már a lány is a kelleténél hangosabban beszélt ezért néhányan elég leplezetlenül kezdték őket bámulni.
- Nem, egyáltalán nem örülök! Először is ezt elsőre miért nem lehetett elmondani? Másodszor pedig elegem van abból, hogy minden és mindenki más fontosabb neked újabban, mint én. – mondta Timo ingerülten. A körülöttük ülő emberek látszólag nagyon élvezték a kettejük veszekedését.
- Ezt én nem hallgatom tovább! A kocsinál megvárlak. - mondta a lány, majd otthagyta barátját és a kijárta felé igyekezett. Remélte, hogy még nem szalasztotta el a barátnőjét. Amikor kiért az étterem elé, körülnézett. Az utcán sötét volt ezért csak egy kis idő elteltével vette észre, hogy barátnője az út túloldalán van és épp beszállt egy sötétített üvegű terepjáróba. Az ismeretlen férfi becsukta Beverly után az ajtót, majd megkerülte a kocsit, hogy ő is beszálljon. Amint kilépett az árnyékból és az utcai lámpa fénye megvilágította az arcát, MJ hátán végigfutott a hideg. Ismerte az illetőt. Nagyon is jól. A férfi egy pillanatra megállt és átnézett az út túloldalára, egyenesen a lányra. Találkozott a tekintetük. Mind a ketten meredten bámultak egymásra, majd a férfi beszállt az autóba és elhajtott. MJ feje lehanyatlott és a cipőjét bámulta meredten.
- Daniell…ez…ez nem lehet! Beverly Dannel csalja meg Sebastiant? A saját bátyámmal? És én még csak nem is sejtettem…- motyogta a lány maga elé.
- Na? Sikerült eleget tenni Sebastian kéréseinek?- hallott egy gúnyos hangot a háta mögül a lány. – Akkor talán mehetünk is. – mondta Timo, majd a kocsijuk felé ment, MJ pedig szótlanul követte. Miután beültek, a fiú MJ felé fordult és látszólag mondani akart neki valamit, de végül csendben maradt. Helyette inkább beindította a kocsit és elhajtott az étteremtől.
- Na mond csak, ne kímélj!- mondta a lány teljesen közömbösen. Tudta, hogy Timo még korán sem végzett a szemrehányással.
- Tudod…lehet, hogy nem akartál velem jönni vacsorázni, de azt máshogy is a tudtomra adhattad volna, minthogy megszégyenítesz egy étteremnyi ember előtt.
- Hogy mi van?- kérdezte ingerülten a lány. – Te kezdtél el minden ok nélkül ordítozni, ha jól emlékszem.
- Igenis volt rá okom!- felelte Timo dühösen.
- Aha és mégis mi?
- Na látod pont erről beszéltem! Ezt már egyszer eljátszottuk, de ezek szerint nem emlékszel. Ebből is látszik, hogy egyáltalán nem figyelsz rám! Nem tudom, hogy feltűnt-e, de amióta itt vagyok egyáltalán nem voltunk kettesben. Órákra eltűnsz, ki tudja hova, aztán mikor előkerülsz, titkolózol és semmit sem mondasz el nekem. Igen, lehet, hogy nem rám tartozik, de nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy hol vagy és kivel. Aggódom, érted Megan! – mondta a fiú.
- Ez nem igaz! Én figyelek rád. És egyáltalán nem tehetek róla, hogy nem érek rád!- válaszolta MJ ingerülten. Pár másodperc múlva tudatosult benne az utolsó mondatának a súlya, de akkor már késő volt.
- Hallod te magad ilyenkor? Úgy beszélsz, mintha valami játék lennék, akit ha megunsz nyugodtan eldobhatsz. De lehet, hogy igazad van! Már bánom, hogy utánad jöttem! Én hülye, azt hittem, hogy ezentúl minden rendben lesz. Hogy tévedhettem ekkorát?- tette fel magának a költői kérdést a fiú. – Nagyon megváltoztál az utóbbi időben Megan…és nem az előnyödre.
- Nem. Talán te változtál. Lehet, hogy szétfoszlott az a kis rózsaszín felhő, amin eddig ücsörögtél. Én mindig is ilyen voltam, csak nem vetted észre. – válaszolta a lány dühösen. Nem értette, hogy most miért mond ilyeneket Timonak, de úgy érezte, hogy ha nem vezeti le a felgyülemlett feszültséget, felrobban.
- Nem, ez nem igaz! Én nem így ismertelek meg. Tudom, hogy nem ilyen vagy. – mondta Timo, de a hangja már nyugodt volt. Ezt MJ is észrevette és a fiúra pillantott. Épp arra készült, hogy visszavágjon, amikor meglátta barátja könnyes tekintetét, ahogy az utat nézte és akkor nem jött ki hang a torkán. Borzasztóan elszégyellte magát.
- Állj meg!- mondta hírtelen a lány.
- De minek?- kérdezett vissza Timo halkan.
- Csak állj meg!- MJ itt ismét hangosabban szólt, mint akart, a fiú pedig szép lassan lefékezett. Az autó még meg sem állt teljesen, amikor a lány kinyitotta az ajtót és kiszállt. Egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát és majdnem a még mindig mozgó autó alá esett, de aztán végül sikerült megtartania magát. Ezt Timo is észrevette és riadtan ugrott ki a kocsiból, hogy megnézze, barátnője jól van-e. MJ azonban szó nélkül elrohant. Timo az autónak dőlt és egy pillanatra behunyta a szemét. Vett egy mély levegőt, majd dühösen elrúgta magát a kocsitól és barátnője után indult. Ahogy sétált, a beton utat egy idő után felváltotta a fű, majd végül a homok. A fiú ekkor rájött, hogy a tengerparton vannak. Ahogy felnézett, észrevette barátnőjét, aki botladozva sétált a homokban, majd végül levette a cipőjét és dühösen behajította a vízbe. Timo hagyott egy kis időt a lánynak, majd lassan odasétált hozzá. MJ ekkor már térdig a vízben állt. A fiú sem sajnálta a nadrágját és ő is bement a vízbe, ami kellemesen hűs volt. A lány elfordította a fejét és látta, hogy barátja mögötte áll, de nem szólt semmit. Percekig álltak némán, a holdat figyelve. Végül MJ törte meg a csendet.
- Igazad van…nem foglalkoztam veled. Titkolóztam, holott nem kellett volna.
- Mindannyiunknak megvannak a maga titkai. Butaság volt emiatt dühöngenem. - felelte Timo halkan.
- Így van. Mindenkinek vannak súlyos titkai, amikről jobb nem tudni. De ha megtudod őket, akkor azok súlya onnantól kezdve a te válladat is ugyan olyan erősen nyomja majd. Ez olykor megváltoztat. – mondta a lány, de még mindig háttal állt barátjának. – És nem az előnyödre, ahogyan ezt te is mondtad. Ezért ezekről a titkokról jobb nem tudni. – MJ csak ennyit mondott, majd tekintetét a hold fényében csillogó hullámokra emelte. Meglepődött, amikor Timo hátulról átölelte.
- És ha engem ez nem érdekel? Ha azt mondom, hogy nekem nem számít egy titok súlyossága? Ha azt mondom, nem érdekelnek a következmények, amíg veled lehetek? Akkor mit mondanál?- duruzsolta a fiú MJ fülébe.
- Azt, hogy örült vagy. – felelte a lány, majd lassan megfordult, hogy barátja szemébe nézhessen. Timo óvatos mosolyra húzta a száját.
- Nem vagyok őrült. Csak szerelmes. –mondta a fiú és lágyan megcsókolta barátnőjét. Mikor ajkaik hosszú percek után elváltak egymástól a lány vett egy mély levegőt, majd kinyitotta a szemét.
- Hihetetlen…- mondta halkan.
- Micsoda?- kérdezett vissza Timo.
- Az, ahogy csupán a jelenléteddel meg tudsz nyugtatni. - mondta a lány és barátjához bújt, aki szorosan megölelte. Hossz percekig álltak így, majd végül Timo törte meg a csendet.
- Na gyere, mert még a végén megfázol. – mondta a fiú, majd megfogta MJ kezét és kimentek a partra.
- Hová megyünk?- kérdezte a lány, mikor észrevette, hogy Timo visszaindul a kocsihoz.
- Hát haza. – vonta meg a vállát a fiú – Az estének már úgyis lőttek.
- Ne! Még ne! - mondta hirtelen a lány – Még maradjunk!
- Itt? De hát mit szeretnél itt csinálni?- nézett a fiú kérdőn barátnőjére.
- Semmit…én csak…veled szeretnék lenni…- mondta a lány halkan. Nem tudta, hogy Timo mit fog ehhez szólni.
- Velem?- kérdezte látszólag meglepetten a fiú. Nem mosolygott, de a szeme csillogott, ebből MJ tudta, hogy örül.
- Igen Timo, veled! Itt akarok lenni veled, amíg csak lehet. Akár örökké itt maradnék, ha te is itt lennél velem. Tudom, hogy elhanyagoltalak. Tudom, hogy ma borzasztó dolgokat vágtam a fejedhez. Tudom, hogy mindenben igazad volt, amit mondtál. – mondta a lány és egy könnycsepp gördült végig az arcán. – Tudom, hogy haragszol rám emiatt és megértem, ha megbántad, hogy utánam jöttél. De tudnod kell, hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretlek. És most itt akarok lenni veled…és hozzád akarok bújni és megcsókolni és el akarok mondani mindent, amit eddig eltitkoltam. Hát ezt szeretném itt csinálni. – tárta szét a kezét a lány.
- Tudod, hogy én mit szeretnék?- kérdezte Timo és barátnője elé lépett, majd mélyen a szemébe nézett- Előröl kezdeni ezt az egészet…könnyek, fájdalom, harag, veszekedés és szomorúság nélkül. Csak te és én. Semmi és senki más nem számít. Na, mit szólsz?- kérdezte a fiú egy halvány mosollyal az arcán.
- Tökéletes!- mondta MJ szintén mosolyogva, majd megcsókolta barátját.
- De természetesen mindezt csak a beszélgetős rész után. – kacsintott Timo a lányra.
- Rendben, beszélgessünk…de csak miután elkaptál!- mondta a lány, majd kibújt barátja öleléséből és elrohant a parton.
- Ajj ne már! Tiszta víz a gatyám!- kiabált a lány után Timo.
- Ez nem az én bajom!- kiáltott vissza a lány nevetve, aki ekkor már elég messze eltávolodott barátjától, így a fiú inkább nem mondott semmit csak MJ után szaladt.
- Ez nem ér! Túl gyors vagy!- nevetett a lány.
- Lehet, de nem elég gyors! Minél messzebb futunk annál nagyobb annak az esélye, hogy nem fogom megtalálni a kocsit!- mondta Timo, aki már csak pár méterre volt a lánytól. MJ erre a kijelentésre röhögni kezdett ezért nem vett észre egy kiálló faágat a homokban, amiben így elbotlott. A fiú utána kapott, de már késő volt, így mind a ketten hasra estek. A lány erre még jobban nevetett és már Timo is elröhögte magát.
- Ezt az esést azért megnéztem volna kívülről is!- mondta a fiú, MJ pedig csak bólogatott. Végül megpróbált felállni, de Timo visszarántotta és fölé gördült. A lány belenézett barátja gyönyörű sötétbarna szemeibe, aminek hatására abbahagyta a nevetést. – Na mi van? Így már egyből nem olyan vicces, mi?- kérdezte a fiú egy huncut mosollyal az arcán. MJ nem válaszolt csak megcsókolta barátját. Ezt a csodálatos idilli pillanatot, az törte meg, amikor egy nagyobb hullám, kijjebb ment a kelleténél és a víz mind a kettejüket beborította egy pillanatra. MJ azonnal felugrott.
- ÁÁÁ EZ HIDEG!!!- visítozta, miközben egyhelyben ugrált. Timo látszólag nem pánikolt. Komótosan feltápászkodott, majd elkerekedett szemmel figyelte, hogy barátnője leveszi a ruháját.
- Értem én, hogy észbontóan szexi vagyok, na de ez mégis csak közterület. – mondta „méltatlankodva” a fiú.
- Nagyon vicces! De ne aggódj, tovább nem vetkőzöm. – mondta a lány, és már nem visított csak aprókat ugrált.
- Kár…de ha nem, hát nem. – vonta meg a vállát a fiú, mire MJ felnevetett.
- Csak nem akarok belefagyni egy vizes koktélruhába. – magyarázta a lány.
- Jogos!- mondta Timo, majd ő is levette a nadrágját és az ingét és ledobta őket MJ ruhája mellé. A lány közben hátrébb ment a víztől és leült a homokba. A fiú utána ment és leült mögé, így MJ, barátja mellkasának döntötte a hátát és csendben figyelték a hullámzó óceánt a telihold fényében.
- Olyan békés így minden. – mondta Timo hírtelen.
- Hát igen. Élvezzük ki, amíg tudjuk. – sóhajtott a lány.
- Ezt most meg miért mondod?- kérdezte a fiú. – Épp most beszéltük meg, hogy ezentúl minden rendben lesz.
- Így van. De tudod, ez nem csak rajtunk múlik. – felelte MJ sejtelmesen.
- Nem tudom, hogy mire akarsz kilyukadni, de van egy olyan érzésem, hogy nem fog tetszeni, amit mondasz. – Timo hangjában érződött némi aggodalom.
- Emlékszel arra, amit a titkokról mondtam? Hogy vannak, amiket jobb nem ismerni?
- Persze! – felelte a fiú. Nagyon kíváncsi volt barátnője mondanivalójára.
- Na, én pont egy ilyenbe tenyereltem bele. - mondta a lány.
- Örülnék, ha ezt egy kicsit bővebben kifejtenéd. – felelte Timo türelmetlenül.
- Két nappal ezelőtt, miután végeztem a lányokkal a cukrászdában, átmentem Diane-hez, hogy a segítségét kérjem. Idegesített ez a „Candy ügy” és egy kicsit utána akartam nézni az apjának, Andy-nek. De olyan dolgokat találtunk, amik semmi jót nem jelentenek. – MJ itt szünetet tartott.
- Például? – kérdezte a fiú, de MJ nem válaszolt. Timo ezért felállt a lány háta mögül, megkerülte és leült vele szemben, hogy lássa az arcát. – Mit találtál Megan?- ismételte meg a kérdést a fiú. A lány lassan rá emelte a tekintetét és elmondta neki mindazt, amire az utóbbi két napban rájött. Beszélt az internetes cikkekről, az árvaházi látogatásról, a fenyegető levelekről és az elmegyógyintézetről, Andy anyjáról és magáról a tényről, hogy Andy itt van. Semmit nem próbált meg elhallgatni. Úgy érezte, hogy muszáj valakinek elmondania, aki megérti. Miután befejezte, Timo csupán egy aprót bólintott, de nem szólt semmit. A lány megijedt, hogy barátja most haragszik rá, hiszen olyan dologba ütötte bele az orrát, amihez semmi köze, ráadásul csak bajt hozhat rájuk.
- Kérlek, ne haragudj. – mondta a lány, remegő hangon és barátja arcát fürkészte, hátha ki tud olvasni belőle valamit.
- Más is tud erről?- kérdezte Timo. Az arca még mindig kifejezéstelen volt, de a hangja kissé szigorú.
- Diane és Alice az egyetlen, akik valamennyit tudnak, de nem az egészet. Nem akartam őket is bajba sodorni. Arról sem szóltam, hogy megfenyegettek. – mondta a lány és egy kis szünetet tartott, majd folytatta - Azért mondtam el az egészet neked, mert tudtam, hogy ha haragszol is érte, akkor is megérted, hogy mit, miért tettem. Mindemellett megértem, ha azt mondod, hogy elhagysz. Elvégre nem tudhatjuk, hogy mi fog még történni, mivel fogok megfizetni, vagy egyáltalán mikor lesz vége ennek az egésznek és milyen módon. Neked is van családod, akiknek fontos vagy és ők is fontosak neked. De amíg itt vagy velem, addig mindannyian veszélyben vagytok. – mondta a lány komolyan - De ha bármelyikőtöknek baja esne, akár melyikünk családjának tagja is, azt sosem bocsátanám meg magamnak. – MJ ezzel befejezte a mondanivalóját és várakozó tekintettek nézett barátjára, aki látszólag nagyon elgondolkodott azon, amit a lány mondott. Hosszú másodpercekkel később felemelte a fejét, hogy barátnője szemébe tudjon nézni, majd apró mosolyra húzta a száját.
- Vállalom a kockázatot.
