Kétségek közt - 59. fejezet

MJ már csak pár kilométerre volt otthonról, amikor Kristi felhívta, hogy menjen el az ikrekért az

iskolába. A lány nem nagyon örült ennek. Nem érezte jól magát, de végül csak tette, amit a nő kért.

Leparkolt az Armstrong Középiskola előtt, ahová a fiúk jártak. Amíg az öccseire várt kikapcsolta a biztonsági övét, hátradőlt az ülésben és behunyta a szemét. Egyszer csak hatalmas csattanást hallott és szinte ugyan ebben a pillanatban érezte, ahogy a feje előre bukik és durván találkozik a kormánnyal.
      A lány következő emléke az volt, hogy valaki szólongatja. MJ kinyitotta a szemét. Még mindig az autójában ült, de rengeteg ember állt körülötte.

- Kisasszony, jól van?- kérdezte egy orvosnak kinéző középkorú nő, aki mellette állt.

- Öhm… igen, azt hiszem. De mi történt?- kérdezte a lány.

- Egy fekete autó ütközött az ön autójának, majd elhajtott. – felelte a nő. MJ szeme elkerekedett.

- Csak nem Andy?– gondolta a lány és magában hálát adott az égnek, hogy egyedül volt az autóban.

- MJ! MJ!- hallotta a lány öccsei hangját, akik próbáltak áttörni a tömegen.

- Mi történt MJ? Ugye nem sérültél meg?- kérdezte Christian kétségbeesetten.

- Valami béna belém jött. De ne aggódjatok, jól vagyok!- nyugtatta meg öccseit a lány. Ezután nagy nehezen elhessegetett mindenkit az autója körül és végre haza indulhattak.

Mikor MJ megállt a házuk előtt, nagyon megkönnyebbült. A fiúk egyből kiszálltak a kocsiból és berohantak a házba. A lány lehajtotta a napellenzőt, hogy annak tükrében megnézhesse magát.

- Hát ez remek… - mondta idegesen, mikor meglátta, hogy a homlokán egy nagy, piros púp éktelenkedik ott, ahol eltalálta a kormányt. Kiszállt és elsétált a kocsi hátulja felé, hogy felmérhesse az okozott kárt.

- Na, ezt tuti, hogy kifizettetem vele!- gondolta magában a lány, amikor meglátta, hogy az autója hátulja

lényegében teljesen tönkrement.

Miután kibosszankodta magát bement a házba. Pont úgy történt, ahogy gondolta. A fiúk azért siettek ennyire, hogy mindenkinek elmondhassák, hogy mi történt.

- Megan! Igaz, amit a fiúk mondanak?- támadta le Kristi kétségbeesetten a lányt.

- Igen, igaz. Valaki azt hitte, hogy tud vezetni és rommá törte a kocsim hátulját. – mondta MJ.

- Tessék!- nyújtott Alan egy zacskó fagyasztott zöldborsót a lányának, aki elvette és a homlokára tette. MJ ekkor vette észre, hogy a lépcső mellett Timo áll a falnak támaszkodva és komoran néz a lányra.

- Gyere, egyél valamit!- húzta Kristi a lányt a konyha felé, aki szomorúan vette észre, hogy Timo nem megy utánuk, hanem fölmegy az emeletre. MJ egyáltalán nem akart enni, de mivel Kristi és Alan hajthatatlanok voltak, ezért egy kisebb adagot letuszkolt a torkán. Mikor végzett, megköszönte az ebédet és sietve felrohant az emeletre. Benyitott a szobájába és meglátta barátját, aki épp az ablak előtt állt. MJ pár pillanatig csak egy helyben állt, majd odarohant a fiúhoz. Hozzábújt, Timo pedig szorosan megölelte. A lány, ahogy magába szívta a fiú bódító illatát, egyből megnyugodott.

- Miért nem keltettél föl?- kérdezte a fiú halkan, de még mindig ölelte barátnőjét.

- Olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem. – válaszolta a lány, mire Timo egy kissé eltolta magáról a lányt, hogy a szemébe tudjon nézni.

- Ez nem kifogás!- mondta a fiú kissé dühösen- Nézd Megan, én vigyázni szeretnék rád, de szerinted mégis hogyan tegyem, ha te nem hagyod?

- Sajnálom. – felelte MJ és lehajtotta a fejét.

- Nincs semmi baj, de legközelebb szólj! Engem ez az Andy figura egyre jobban nyugtalanít. Meg kell ígérned, hogy ha bármi gyanúsat látsz, szólsz! Ha megpróbál veled kapcsolatba lépni, szólsz! Ha újra megfenyeget, szólsz! Ha bármi történik, szólsz! Rendben?- kérdezte a fiú, mire a lány bólintott. – Lehet, hogy úgy érzed, hogy túlaggódom, de csak féltelek és nem akarom, hogy úgy érezd, hogy egyedül vagy ebben a helyzetben, mert ez nem igaz. Én itt vagyok veled, és minden rendben lesz. Senki sem bánthat, érted? Sosem bocsátanám meg magamnak, hogyha neked bajod esne. – mondta a fiú és ismét magához szorította barátnőjét.

- Tudom Timo, és köszönöm! Mindent! Azt, hogy vigyázol rám, hogy itt vagy velem, hogy számíthatok rád, de legfőképp azt, hogy szeretsz. – felelte a lány és egy puszit nyomott barátja arcára, aki nem mondott semmit csak elmosolyodott és egy aprót bólintott. MJ ezután ledőlt az ágyára és a plafont kezdte bámulni.

- Min gondolkodsz?- kérdezte Timo és ő is elterült az ágyon.

- Semmin. – felelte a lány.

- Olyan nincs!- nevetett fel a fiú.

- Már miért ne lenne?- kérdezte MJ őszinte érdeklődéssel miközben a hasára fordult és felkönyökölt, hogy barátja szemébe tudjon nézni.

- Egyszerűen csak ilyen vagy. Mindig agyalsz valami vélt vagy valós problémán. – felelte a fiú, de a hangján hallatszott, hogy nem szemrehányásnak szánta. MJ mégis egy pillanat alatt felhúzta magát.

- Úgy érted, hogy saját magamnak gyártok nem létező problémákat? – kérdezte a lány felháborodva, mire Timo felnevetett.

- Ezt nem kötekedésből mondtam, Drágám. Én csak arra próbáltam rámutatni, hogy szerintem mostanában a kelleténél többet stresszelsz és ez nem jó. Ki fogsz készülni. – felelte a fiú kedvesen. MJ nem válaszolt, csak sóhajtott egyet. Tudta, hogy barátjának igaza van. - Egyébként… Alan azt hiszi, hogy az ő hibája, hogy múltkor olyan rosszat álmodtál.

- Igazán?- kérdezte a lány meglepetten, mire Timo bólintott – És te ezt honnan tudod?

- Hallottam, amikor Kristinek mondta. – vonta meg a vállát a fiú.

- De mégis miért lenne az ő hibája?- kérdezte a lány.

- Nem tudom, mond meg te!- felelte Timo.

- Honnan tudjam? Te hallottad, amikor erről beszéltek.

- Én csak ezt az egy mondatot hallottam. Nem szokásom hallgatózni. – mondta a fiú.

- Túlságosan jófiú vagy. – felelte a lány pimaszul, egy nyelvnyújtás kíséretében.

- Tudok én rossz is lenni. – mondta Timo egy kacér mosollyal, majd barátnője fölé gördült és szenvedélyesen megcsókolta először a száján, majd az arcán, az állán és haladt egyre lejjebb egészen a lány kulcscsontjáig. MJ behunyta a szemét és gyengéden beletúrt a fiú hajába, aki egyszer csak megállt és legördült a lányról, ugyan abba a pozícióba, amiben addig feküdt.

- Naaa! Miért hagytad abba?- kérdezte a lány csalódottan.

- Mert rossz vagyok!- felelte a fiú úgy, mintha ez teljesen magától értetődő lenne. MJ erre a kijelentésre hitetlenül felröhögött és gyengéden Timo karjára csapott.

- Olyan lökött vagy!- mondta a lány mosolyogva. Ezután pár percig egyikünk sem szólt semmit, csak feküdtek egymás mellett.

- Megint gondolkodsz. – szólalt meg Timo egy kis idő elteltével.

- Nem piszkálj már! Csak kíváncsi vagyok, hogy apa miért gondolja, hogy ő a hibás. – felelte a lány, majd ismét a gondolataiba merült. – Ja, hogy azért…- mondta egy kis idő elteltével.

- Miért?- kérdezte érdeklődve a fiú.

- A gyerekkorom miatt. – sóhajtotta MJ.

- Ezt nem egészen értem. – mondta Timo.

- Tudod, miután anya meghalt!- felelte a lány.

- Nem tudom!- rázta a fejét a fiú.

- De hiszen a fél világ tudja! Nelly műsorában mondtam el. Az interjúban. Nem emlékszel?- kérdezte MJ.

- Lehet, hogy mást nézel ki belőlem Megan, de nem szoktam egész nap spanyol sportcsatornákat nézni. – mondta Timo, mire a lány felállt, elővette a laptopját, bekapcsolta, megkereste az interjút, majd a fiú ölébe rakta a gépet és elindította a videót. MJ egyfolytában a fiú reakcióját figyelte, akinek az arcán egymást váltották az érzelmek. Egyszer a meglepettség, majd a hitetlenség, a harag és a sajnálat. Ahogy a lány újra végighallgatta, amit mondott, már megbánta az egészet. Nem igazán értette, hogy miért teregetett ki mindent. Bár még mindig úgy gondolta, hogy ez talán jobb megoldás volt, mintha csöndben maradt volna és esetleg Layla vagy egyéb, a helyére pályázó ember, adta volna közre ezeket a dolgokat, esetleg a valóság elferdítésével. A videó egyszer csak véget ért és Timo lecsukta a laptop tetejét. MJ várakozó tekintettel nézett a fiúra, aki pár pillanatig csöndben volt és a padlót szuggerálta.

- Nagyon sokkolt?- kérdezte a lány egy kis idő elteltével.

- Hát… eléggé. – felelte Timo szűkszavúan. – Miért nem mesélted ezt nekem soha?

- Azt hittem, hogy már tudod. – felelte a lány.

- Pedig nem tudtam. – rázta meg a fejét a fiú és utána ismét csönd lett. Pár perc múlva ismét Timo szólalt meg. – Sokszor eszedbe jut?

- Régebben, egészen középiskolás koromig gyakran eszembe jutottak dolgok. Főleg a nevelőotthon és azok, akik onnan elvittek. Állandóan attól rettegtem, hogy egyszer megint értem jönnek, és végleg elvisznek. Azóta azonban már csak nagyon ritkán jutnak eszembe. De akkor is csak álom vagy lázálom formájában. Bár még most sem szívesen mászkálok egyedül sötét és kihalt helyeken. – felelte a lány.

- És már nem félsz?- kérdezte a fiú és fürkésző tekintettel meredt barátnője arcára.

- Őszintén?- kérdezett vissza MJ és egy óvatos mosolyra húzta a száját.

- Csakis!- bólintott a fiú.

- Négyszer vittek el, de mindig épségben visszakerültem. Csak azért nem kínoztak és öltek meg, mert még gyerek voltam. Bár tudom, hogy most már lényegében elképzelhetetlen, hogy apa megint ilyen ügyekbe keveredjen, mégis a legeslegnagyobb félelmem a világon az, hogy egyszer megint elvisznek és megkínoznak vagy megerőszakolnak, majd pedig megölnek. – mondta halkan a lány, majd észrevette, hogy önkéntelenül is megfogta barátja kezét. Pár másodpercig csönd volt, majd Timo hirtelen felállt és MJ elé guggolt. A lány lassan felemelte a fejét és mélyen a fiú szemeibe nézett, azonban meglepődött azon, amit látott. Timo mélybarna szemeiből valami elképesztő melegség, szeretet és kedvesség áradt.

- Megígérem, hogy soha nem hagyom, hogy bárki is elvigyen tőlem. – mondta a fiú és a hangjában is ugyan az tükröződött, ami a tekintetében.

- Tudom. – felelte MJ teljes meggyőződéssel. – Tudom, hogy sosem hagynál elveszni és örökké küzdenél értem, még akkor is, ha talán nem érné meg. Tudom, hogy nem fogsz magamra hagyni és, hogy mindig számíthatok rád. Tudom, hogy Andy bármit tehet, amit csak akar, annak érdekében, hogy nekünk ártson, de sosem fog minket elérni, amíg mi együtt vagyunk. Tudom, hogy egy hónap kevés idő, de azt is tudom, hogy szeretjük egymást, és amíg ez így van, addig más nem számít. – ezt a lány már csak magában tette hozzá, de tudta, hogy a fiú látja az arcán, hogy mire gondol. – Azt viszont ne kérdezd, hogy ezt miért mondtam el nyilvánosan, mert azon kívül, hogy nem akartam, hogy más derítsen rá fényt, semmi racionális indokom sincs. Abban az időben eléggé feldúlt voltam és csak úgy jött. Nem igazán gondoltam végig, hogy esetleg ennek a család nem igazán örülne, vagy, hogy később ebből talán még bajom lehet. Bár eddig úgy néz ki, hogy senki nem csámcsog rajta, szóval nincs baj. – monda a lány kissé hadarva, mire Timo elmosolyodott.

- Legalább most már értem, hogy miért forgolódsz annyit éjszaka és, hogy miért estél nekem Valenciában, amikor beteg lettél. Én pedig egyáltalán nem akartalak kérdőre vonni emiatt. A te életed, azt mondasz el róla, amit akarsz. Ami pedig a sajtót illeti… szerintem nem kell aggódnod. – mondta Timo és a végén egy keserű mosolyra húzta a száját.

- Ezt hogy érted?- kérdezte MJ. Nem igazán értette a fiú utolsó mondatát.

- Nézzünk szembe a tényekkel… jelentéktelenek vagyunk. – mondta a fiú szomorúan- Nincs az az újság, tv csatorna vagy rádió, aminek megérné foglalkoznia velünk, vagy az életünkkel. – erre a kijelentésre a lánynak elkerekedett a szeme. – Ne nézz így, kérlek! Tudod jól, hogy miről beszélek. Ha itt, az Egyesült Államokban, odamész valakihez és azt mondod neki, hogy Formula-1, akkor legalább egy pici fogalma lesz a dologról, ha azt mondod, hogy Virgin Racing, akkor valószínűleg gőze sem lesz róla, hogy mi az. Ha kimondom, hogy Megan Joy Humphrey akkor tíz emberből kilencnek fel fog csillanni a szeme, de ha azt mondod, hogy Timo Glock, akkor talán még azt sem tudnák megmondani, hogy melyik kontinensről jöttem, nemhogy azt, hogy ki vagyok…

- Istenem, Timo! Ne mond ezt! Ez a hely teljesen más. Itt nagyjából senkit nem érdekel az F1. A világ itt az amerikai kategóriák körül forog. De ezt ne vedd zokon! Ha azt mondanám, hogy Jenson Button, akkor valószínűleg őt sem ismerné mindenki. Azt pedig egy percig se gondold, hogy én itt sztár vagyok. Jól lehet, hogy egy fél évvel ezelőtt még megállítottak az utcán és aláírásokat kértek, de azzal, hogy Európába mentem, egy kisebb árulást követtem el, egyesek szerint. Neked pedig ott van Németország és Svájc. Téged ott ismernek, szeretnek. Ez az én világom, az a tiéd. – mondta a lány először kissé ingerülten, de a végére ellágyult a hangja.

- Engem az „én világomban” sem ismernek. – válaszolta Timo. – Lehet, hogy a nevemet tudják, de én csak úgy vagyok számon tartva, mint a +1 német, aki a mezőny végén gyűjtögeti a kék zászlókat. Gyakorlatilag egy mozgó reklámtábla vagyok… de nem csak én, az egész csapat. – tárta szét a karját a fiú, mire MJ nagyot sóhajtott.

- Nézd Timo, tudom, hogy jelenleg nem túl rózsás a csapat helyzete. Hat versenyből egyet befejezni nem túl nagy dicsőség, és még enyhén fogalmaztam. Azt is tudom, hogy téged ez borzasztóan letaglóz. Hidd el, engem is. De én hiszem, hogy ezek csak a kezdeti nehézségek és hamarosan belejövünk a dologba. – mondta a lány egy biztató mosollyal, és egy picit megszorította a fiú kezét, aki még mindig a lány előtt guggolt.

- Ha te így gondolod, akkor biztos így is lesz. – mondta a fiú és egy picit elmosolyodott.

- Ígérem!- bólintott a lány mosolyogva és ezúttal ő ölelte magához barátját. Ez egy kivételes alkalom volt, hiszen általában a Timo vigasztalta Megant. Ezúttal viszont a fiúnak volt szüksége MJ-re és ezt a lány is érezte.