Köszönetnyilvánítás ;)

A fanfiction első részét napra pontosan egy éve, azaz 2012. június 27-én írtam meg.

Mára eljutottam 50 részig.

Álmaimban sem gondoltam volna, hogy idáig eljutok. De talán nem is jutottam volna, ha nincsenek a barátnőim, akik mindenben támogattak és lelket öntöttek belém, mindannyiszor, mikor megingott az írásba vetett hitem.

Ezért most szeretném megköszönni, a segítséget:

Zorkának: Aki az én legnagyobb kritikusom és óriási mértékben hozzájárul a fejlődésemhez. <3

***

Gabcinak: Aki mindig minden rész legalább olyan lelkesen olvas, mintha a világ legizgibb 1D fanfice lenne. :)

***

Zsófinak: Akinek kedvenc növénye a bacon bokor és kitart amellett az elve mellett, hogy a sztoriba márpedig kellenek rúdtáncosok. xDD

***

Melinek: Aki szintén minden részt elolvas és bámulatos rajztudását megcsillogtatva rajzol nekem kis MJ-t és Timo-t ha éppen az a mániám. :D

***

Briginek: Aki nem zavart, mikor hajnalig tepertem azért, hogy mára meglegyen az 50 rész. :)

***

Biussnak: Aki, bár önszántából egy darab részt nem olvasott még, azért a képszerkesztésben mindig segítségemre van. <3

***

Lucának és Biankának: Akik díjat adtak nekem, és akikkel mindig öröm beszélgetni. :D

***

és végül, de nem utolsó sorban:

Laurának, az én egyetlen unokahúgomnak: Aki megígérte, hogy minden részt el fog olvasni...egyszer...valamikor. A kérdés, hogy megérem-e... o.O xDD

És minden más olvasómnak is köszönöm! Remélem még sok ilyen évfordulót ér meg a blog. :D

"Ránk mindig számíthatsz" - 50.fejezet

A lány végül azt a ruhát vette fel, amit Kristitől kapott. Jobb alkalmat úgysem talált volna rá, hogy felvegye és ezúttal még a magassarkút is elviselte.

- Gyönyörű vagy!- lépett a lány mögé Timo és belecsókolt a lány nyakába, gondosan ügyelve rá, hogy ne bántsa az Adam által felsértett területet.

- Köszönöm! Héééjj!- nevetett fel a lány, mikor megérezte, hogy a fiú keze a derekáról a felsője alá vándorolt.- Hallod! Ne most! Sietnem kell!- próbált MJ komoly lenni, de nem nagyon ment neki.

- Naaa…csak egy kicsit. Megígérem, gyors leszek! Kérek mondjuk…5 percet.- mondta a fiú, majd háttal rádőlt az ágyra és a lányt is magával rántotta.

- De hülye vagy!- MJ még mindig nevetett.

- Most is így gondolod?- kérdezte Timo és hosszan megcsókolta barátnőjét.

- Igen! És nem alkudozom!- felelte a lány „szigorúan”.

- Ajjj…pedig olyan szívesen levenném rólad ezt a szűk nadrágot…- súgta a fiú MJ fülébe, aki beleborzongott a fiú érintésébe.

- Sajnálom, de…folyt. köv. este.- mondta a lány, majd felállt.

- Hát jó…- sóhajtott szomorúan a fiú, de a szája szélén ott bujkált egy mosoly.

Miután MJ búcsút vett barátjától és Kristitől, elindult, hogy találkozzon rég nem látott barátnőivel. Mikor a kávézóhoz ért, már az ablakon keresztül látta barátnőit, akik látszólag egymás szavába vágva magyaráztak. Amint belépett, rögtön a lányok asztalához ment.

- Késtél b*szod- „köszöntötte” Alice a lányt.

- Nem is beszéltünk meg időpontot, te szerencsétlen!- vágott vissza MJ, miközben sorban megölelgette barátnőit. Majd ezután, mindenki rendelt egy süteményt és beszélgetni kezdtek.

- Na, kivel mi történt, amióta utoljára találkoztunk?- kérdezte Nelly.

- Terhes lettem…- vágta rá Alice, mire a többiek röhögni kezdtek.

- Na mi van, már nem fogod fel olyan tragikusan?- kérdezte mosolyogva MJ.

- Nem! Tomcival mindent megbeszéltünk és megtartjuk a babát.- mondta Alice.- Ja, és te holnap jössz velem ultrahangra!- bökött Megan felé a villájával a lány.

- Kössz, hogy megkérdezel!- vágta á a lány hitetlenül.

- Szívesen, máskor is!- mondta Alice és tovább majszolta a szerinte „Valentin ízű” (epres) tortát.

- Lexi, veled mizu?- kérdezte MJ.

- Megvagyunk!- mosolygott a kérdezett.

- Téged már csak Liammel együtt lehet emlegetni?- kérdezte Alice.

- Természetesen!- vágta rá a lány.

- UUU képzeljétek, hogy mi történt velem múlt héten!- kiáltott fel hirtelen Maya.

- Várj, kitalálom! – kezdte Nelly- 1D Harry pont abba a pizzériába sétált be, ahol te dolgozol, póló nélkül, feszülős farmerben és egy csokor banánnal a kezében!- mondta a lány, mire a többiek nevetni kezdtek.

- Kac – kac – kac…jelzem ez egy ironikus nevetés volt.- felelte Maya.

- Huh tényleg! Ha nem mondod, akkor fel sem tűnik! – mondta Alice.

- Ezért imádok veletek beszélgetni…mert mindig olyan komolyan vesztek…Na de mind egy, akkor is elmesélem! Szóval éppen a pizzázóban voltam, amikor egyszer csak belépett az ajtón JUSTIN BIEBER!!!- mondta Maya.

- Aha…és voltak vele testőrök is?- kérdezte Nelly.

- Nem, de inkognitóban volt!- bizonygatta igazát a lány.

- Akkor hogy ismerted fel, hogy az ő?- kérdezte MJ.

- Hidd el, Justint bárhol felismerem! Ha nem lenne feje, én akkor is megismerném…

- Na látod, ha nem lenne feje, az nekem is sokkal jobban tetszene!- vágta rá Alice.

- Na de várjatok már! Szóval! Odamentem hozzá, szexin lehajoltam és megkérdezte, hogy: „Héj Justin…adnál nekem egy aláírást.”- mondta a lány búgó hangon, mire a társaság már dőlt a röhögéstől.

- És adott?- kérdezte Lexi a könnyeit törölgetve.

- De még milyet! Az volt ráírva: „Louistól Mayának xoxo”…- áradozott a lány.

- Aha…hát nem akarom lerombolni az álmaidat Maya, de valószínűleg ez a gyerek olyan inkognitóban volt, hogy tényleg Louis volt a neve…és köze nem volt Justinhoz.- mondta MJ.

- Dehogy nem! Mondom, hogy ő volt! Biztos azért írta alá más néven, hogy nehogy megtudják, hogy ott járt!

- Akkor most elárulok neked egy nagy titkot Maya…a sztárok hiába jelennek meg más külsővel, attól még ugyan úgy írnak alá…- közölte Nelly barátnőjével a fájó igazságot.

- De akkor is ő volt!- durcázott be Maya.

- Na jó Maya…te éld tovább a kis álomvilágodat.- hagyta rá MJ.- Nelly, te hogy vagy?

- Köszönöm jól! Mostanában egy kicsit lazább a meló szóval nem kell kapkodnom. Viszont az utóbbi egy hétben halomszámra futnak be hozzánk a rólad szóló cikkek. Egyik érdekesebb, mint a másik. A kedvencem, az volt, amikor arról írtak, hogy állítólag megcsaltad Timo-t…- nevetett egy aprót Nelly és a többiek is.

- Nos, ha már itt tartunk…- kezdte MJ.

- Ugye nem?- kapta a szája elé a kezét Nelly.

- De, vagyis nem…illetve nem úgy!- védekezett a lány.

- Akkor mégis hogy??- kérdezte Alice értetlenül. MJ vett egy mély levegőt, majd elkezdte mesélni a történteket. A megismerkedését Andriannal és Nicoval, a csókot, Isabell zsarolását, a divatbemutató után történteket, a veszekedést a versenyen, az apja eltitkolt menyasszonyát, a három mostohatestvérét, Eric levelét, a rosszul elsült bulit, a Timoval való találkozást és Candyce letartóztatását.

-…és most itt vagyok.- fejezte be a lány, mondanivalóját, mire a többiek egy ideig csak csöndben ültek és próbálták megemészteni a hallottakat.

- Ez…durva.- mondta Lexi.

- Nekem mondod? Ja és azt a részt kihagytam, hogy Candyce-ék apja egy maffiózó gyilkos. Szép kilátásaim vannak a jövőre nézve.- sóhajtott gondterhelten a lány.

- Nézd MJ, bárhogy is lesz, ránk mindig számíthatsz.- mondta kedvesen barátnőjének Lexi.

- Köszönöm lányok! Ti vagytok a legjobbak!- ölelte meg barátnőit a lány. Egy darabig még beszélgettek, majd elköszöntek egymástól, és mindannyian hazamentek. MJ éppen beült az autójába, amikor a telefonja csörögni kezdett. A lány felvette, de senki nem szólt bele, ezért letette. Már éppen kikanyarodott volna a parkolóból, mikor a telefon ismét megcsörrent és ugyan úgy ismeretlen számot jelzett ki, mint az előbb.

- Ki a fene szórakozik?- szólt bele a telefonba ingerülten a lány.

- Jobb ha vigyázol…- mondta egy eltorzított, kísérteties hang a vonal túloldalán.

- Mégis mire?- kérdezett vissza MJ, de az illető letette. A lánynak volt egy olyan érzése, hogy az igazi megpróbáltatások, még csak most kezdődnek…

Nyomasztó titkok - 49.fejezet

Csütörtök reggel MJ és Timo hangos szirénázásra ébredt.

- Ez meg mi?- kérdezte a lány álmosan, mire Timo felállt és kinézett az ablakon.

- A rendőrség…- felelte.

- Hogy mi?- MJ egyből felélénkült és ő is az ablakhoz ment. A ház előtt legalább 4 rendőrautó állt meg. A lánynak rossz előérzete volt, ezért gyorsan magára rángatott egy pólót és egy nadrágot és lerohant a földszintre. Timo pedig követte. Kristi éppen abban a pillanatban nyitotta ki az ajtót a rendőröknek.

- Jó reggelt kívánok. Kaptunk egy bejelentést miszerint ebben a házban nagy mennyiségű kokaint tartanak.- kezdte egy látszólag középkorú szakállas férfi.

- Igen, én hívtam magukat. A nevem Kristi Conrad és a lányomról van szó.- kezdte a nő. MJ nem akart hinni a fülének. Nem gondolta volna, hogy Kristi képes lesz ráhívni a rendőrséget a saját lányára.

- Értem. Megengedi, hogy átkutassuk a házat, vagy hozzunk parancsot?

- Tessék csak.- Állt félre az ajtóból Kristi, majd egy csomó rendőr sereglett be az ajtón és elkezdték feltúrni a házat.

- Anya! Mi a bánatot keresnek rendőrök a szobámban.- jelent meg a lépcsőn Candyce.

- Nyugodj meg Candy, csak keresnek valamit.- felelte Kristi, de rá sem nézett a lányára.

- Főnök! Találtunk valamit.- hallották egy rendőr hangját az emeletről, mire mindenki felment.

- Mit találtak?- kérdezte a főnök, mire egy rendőr, kezébe nyomta azt a bizonyos dobozt, a fekete zacskóval.

- Ez meg mi?- vett ki egy füzetet a dobozból a férfi és belelapozott.- Hoppá…Úgy néz ki ez egy vásárlólista.

- Itt is van valami!- szólt egy másik rendőr és előszedett az ágy alól egy pisztolyt.

- Azt hiszem eleget láttunk.- mondta a rendőrfőnök, majd Candyhez lépett.- Candyce Conrad, ezennel letartóztatom kokainnal való üzletelésért és illegális fegyvertartásért. Jogában áll hallgatni. Bármi, amit mond, felhasználható ön ellen a bíróságon.- azzal a rendőr megbilincselte a lányt.

- Álljon meg a menet! Az a fegyver nem az enyém! Soha életemben nem láttam! Azonnal engedjenek el!

- Kérem kisasszony! Maradjon csendben. Amit most mond, annak később súlyos következményei lehetnek.- próbálta csitítani a rendőr. MJ és Timo csak csendben által és a jelenetet nézték.

- Leszarom, hogy milyen következményei lehetnek! MJ! Biztos, hogy te köptél, te kis ringyó! Tegnap a szekrényemben matattál, biztos akkor találtad meg!

- Candy, állj le! Én hívtam a rendőrséget.- szólalt meg hirtelen Kristi.

- TE? Úristen! Mégis, hogyan voltál erre képes? Lecsukatod a saját lányod? Hát milyen anya vagy te?- kezdett el a lány az anyjával üvölteni.

- Candyce hagyd őt békén! Ezt az egészet csakis magadnak köszönheted.- szállt be a vitába MJ.

- Na te aztán végképp fogd be a pofád Megan! Még nem tudod, hogy kivel húztál újat te béka! Garantálom, hogy nagyon meg fogod még bánni ezt a napot. Te is és mindenki, akinek valaha köze volt hozzád.- ordított a lány MJ-re.

- Na ebből elég!- mondta a rendőrfőnök, majd kivezette a lányt a házból, ahol így csak 3-an maradtak.

- Hol vannak a többiek?- kérdezte MJ, hogy valamennyire oldja a feszültséget.

- Elküldtem őket itthonról. Nem akartam, hogy a tanúi legyenek ennek az egésznek. Bocsánat, hogy nektek nem szóltam, de olyan édesen aludtatok, hogy nem volt szívem felébreszteni titeket.- mosolygott Kristi, a lányra és Timo-ra.

- Semmi baj. De elmondanád, hogy mi ez az egész? Mármint…egyáltalán nem tűntél meglepettnek, amikor a kezedbe adtam a tasakot.- kezdte MJ és leült a konyhaasztalhoz, barátja mellé.

- Így igaz. Tudjátok, az egész az előző férjem, Andy miatt van, aki ugyebár a lányok apja. Mint már említettem, későn jöttem rá, hogy nem az, akinek látszik. Kezdetben csak annyit vettem észre, hogy fura külföldi fazonokkal üzletel. Aztán elkezdtem mélyebbre ásni a dolgokban. Lényegében a fegyverkereskedelemtől, a drogcsempészésen át, lányok futtatásáig mindenben benne volt a keze. Jó pár év telt el a lányok születése után, mire egyértelmű bizonyítékot találtam ellene, így feljelentettem a rendőrségen, akik rajtuk is kaptak. De  Andy-ék felkészültebbnek bizonyultak. Azon az éjszakán 12 rendőr vesztette életét a tűzpárbajban. Én pedig megijedtem, hogy rá fog jönni, hogy én jelentettem fel, és akkor megöl, ezért költöztem ide Angliából a lányokkal együtt. Candy azonban már elég nagy volt, ahhoz, hogy felfogja a történteket, így rengeteget kellett könyörögnöm, hogy ne keresse meg az apját. Egy darabig biztos voltam benne, hogy megfogadja a tanácsom és nem bolygatja ezt a dolgot, de ez már nem az első eset, hogy drogot találok nála…

- És szerinted az apjától szerezte?- kérdezte Timo.

- Nem tudom. Remélem, hogy tévedek és ez a két dolog teljesen független egymástól. De van okom azt feltételezni, hogy Candyce és az apja kapcsolatban állnak egymással.- felelte Kristi.

- És ha esetleg így is lenne, akkor szerinted miért nem jelent még meg eddig?- kérdezte MJ.

- Ő sem hülye…a megfelelő alkalmat várja…

- Mihez?

- Ahhoz, hogy minél nagyobb pusztítást tudjon véghez vinni.- mondta gondterhelt arccal a nő.- De egyenlőre most még nem kell emiatt aggódnunk. Most, hogy Candy-t elvitték, már nincs közvetlen kapocs köztünk és Andy között…

- Ez azért elég hajmeresztő!- mondta Timo, barátnőjének, mikor már az emeleten voltak.

- Az! És hallottad, amit nekem mondott! Szerinted ezzel arra utalt, hogy az apját fogja rám uszítani?- kérdezte aggódva a lány.

- Nem tudom, kicsim, de az biztos, hogy óvatosnak kell lennünk. Van egy olyan érzésem, hogy nem most hallottunk Candyce-ről és az apjáról utoljára.- mondta a fiú, mire MJ szorosan hozzábújt. Hosszú percekig csak ölelték egymást, majd hirtelen a lány telefonja csörögni kezdett. Mind a ketten összerezzentek egy pillanatig, majd amikor MJ a kijelzőre pillantott, megnyugodott.

- Szia Alice!- köszöntötte a lány, barátnőjét.

- Hol a bánatban vagy?- kérdezte Alice kissé dühösen.

- Öhm…itthon??- kérdezte MJ egy érdekes arckifejezéssel.

- Te ne ironizálj itt nekem! Miért nem vagy itt?

- Na jó. Tisztázzuk! Hol nem vagyok ott pontosan?- tette fel az őt legjobban foglalkoztató kérdést a lány.

- Itt kéne lenned velünk a kávézóban! Csak te éppenséggel ezt elfelejteted!- dühöngött tovább Alice.

- Aha az jó…csakhogy én erről semmit nem tudtam!- válaszolta MJ.

- Uuupppsz…- hallatszott a háttérből.

- Lexi! Mi az, hogy „upsz”?? Neked kellett volna szólnod  neki!!- kezdett veszekedni Lexivel a lány.- Ajj na mind egy! A lényeg, hogy a szokásos helyen várunk!- mondta Alice, majd letette a telefont.

- Nocsak! Alice-t is elérték a hangulatingadozások?- kérdezte Timo nevetve.

- Nem…ő mindig ilyen!- nevetett MJ is, majd a fény sebességénél is gyorsabban kezdett el készülődni a barátnőivel való találkozásra.

Újrakezdés - 48. fejezet

MJ nem akart hinni a szemének. Annyira szenvedett az utóbbi napokban és annyira hiányzott neki a fiú, hogy most, ahogy a szemébe nézett hirtelen kellemes melegség járta át az egész testét. Timo aggódva fürkészte a lányt, majd óvatosan megsimította az arcát.

- Annyira sajnálom Kicsim…- mondta halkan, majd magához szorította a lányt, aki hirtelen ismét zokogni kezdett.- Shhh…ne sírj. Most már minden rendben lesz. Kérlek ne haragudj rám azért, amiket mondtam. Váratlan volt a dolog…és nem a csók miatt haragudtam rád, hanem azért, mert nem láttál az orrodnál tovább. Bedőltél a fiúknak. De igazából rájuk sokkal jobban haragudtam, de ezt rajtad vezettem le. Nagyon sajnálom…- mondta a fiú.- Szeretlek Megan, és nem tudok nélküled élni.

- Én is szeretlek Timo.- suttogta a lány. Ezután hosszú percekig csak álltak és ölelték egymást.

- Haza viszlek, jó?- kérdezte a fiú, mire MJ csak bólintott egy aprót. Ezután vissza indultak a fiú autójához. A hazafelé vezető úton nem szóltak egymáshoz, csak fogták egymás kezét. Nagyjából 10 perccel később Timo leparkolt a ház előtt.

- Honnan tudod, hogy itt lakom?- kérdezte kíváncsian a lány.

- Richardtól tudom. És itt kerestelek először.- felelte a fiú.

- Akkor megismerkedtél apával és Kristivel, igaz?- kérdezte MJ.

- Igen! Nagyon kedvesek.- mosolyodott el halványan a fiú.

- Ugye itt maradsz velem?- kérdezte a lány halkan.

- Ha szeretnéd....- válaszolta Timo és megsimította barátnője arcát.

- Mindennél jobban.- felelte MJ és szorosan a fiúhoz bújt.- Gyere, menjünk be!- Amikor beléptek az ajtón Kristi eléjük sietett.

- Sajnálom Megan, de nem vettem észre, hogy hívtál. Történt valami?- kérdezte aggódva a nő. MJ pedig válaszul átdobta a válla fölött a haját, így tisztán látszott a nagy lilás folt, amit Adam szívott ki a lány nyakán.

- Úristen!- felelte elhűlve Kristi.- Kérlek ne haragudj, amiért elküldtelek velük. Már látom, hogy hiba volt. Csak azt szerettem volna hogyha egy kicsit összebarátkoztok. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle…

- Semmi baj Kristi. Megértelek és nem haragszom. Szerencsére Timo időben jött és nem történt semmi komolyabb. De az biztos, hogy soha többé nem megyek egyedül ilyen helyekre.- húzta el a száját a lány.- A többiek hol vannak?

- Dant behívták dolgozni, Monica a lányaival van, édesapád pedig az ikreket vitte moziba.- felelte Kristi.

- És te miért nem mentél?- érdeklődött MJ.

- Én várom, hogy telefonáljanak a rendőrségről…- felelte a nő.

- Mert?- nézett rá kíváncsian a lány.

- Az ilyen buliknak mindig az a vége, hogy a rendőrségről kell őket kihoznom.- mondta Kristi gondterhelt arccal- De úgy érzem, hogy ezúttal valahogy lassabban érek oda…- mosolygott a nő ravaszul, majd bement a konyhába.- Kértek valamit?

- Most nem, köszi! Felmentünk!- felelte a lány, azzal Timoval együtt felment az emeletre. Amint beértek a lány szobájába, MJ azonnal lekapta a cipőjét, amitől már egyre jobban fájt a lába.

- Nézni is fájdalmas…- állapította meg Timo.

- Hát még hordani…amúgy meg Amber cipője, nem az enyém.- felelte a lány, majd bement a fürdőszobába, ledobálta a ruháit és beállt a zuhany alá. Elmosolyodott, mikor Timo hátulról átölelte. Zuhanyzás után MJ-nek melege volt ezért csak egy melltartót és egy rövidnadrágot vett fel, majd ledőlt az ágyára, Timo pedig mellé feküdt. Hosszú percekig csak szótlanul nézték egymást.

- Fáj még az oldalad?- kérdezte a fiú halkan és végigsimította MJ jobb oldalát, ahol az előző futamon szerzett vágás nyoma húzódott.

- Már nem…- felelte a lány.

- Haragszol rám?

- Én eddig sem haragudtam rád. Nem lett volna okom rá.- mondta MJ és Timo mellkasára hajtotta a fejét.- És köszönöm, hogy megmentettél…Ha nem jössz, akkor mostanra már biztos hogy…- a lány újra sírni kezdett, a fiú pedig magához szorította és apró puszikat nyomott a lány fejére.

- Ne sírj. Soha többet nem fogom, hagyni, hogy bármi ilyesmi történjen veled, rendben?- mondta a fiú, MJ pedig bólintott. Egy darabig, csak feküdtek egymás mellett és csöndben örültek egymás közelségének.

- Megan!- hallották hirtelen Kristi hangját.

- Igen?- kérdezte a lány.

- Megtennél nekem egy szívességet?

- Persze.- állt fel MJ és az ajtóhoz ment, hogy jobban hallja a nőt.

- Légy szíves menj be Candy szobájába és a szekrényében a felső polcon vagy egy barna doboz, amiben régi ruhák vannak. Azt hozd le nekem kérlek.- mondta a nő.

- Máris!- felelte MJ, majd átment a lány szobájába. Kinyitotta a szekrényt, majd leemelte a dobozt. A polc olyan magasan volt, hogy MJ nyújtózkodva is csak nehezen érte el, így véletlenül levert egy másik dobozt is, amiből egy fekete zacskó esett ki. A lány lehajolt hogy visszategye, de akkor a fekete zacskóból sok kicsi átlátszó tasak esett ki, amikben fehér por volt. MJ nem akart hinni a szemének. Ugyan nem volt szakértője a témának, de abban biztos volt, hogy Candyce nem porcukrot rejteget a szekrényében. A lány a nyitott ablakon keresztül tisztán hallotta, hogy a három lány hazajött, ezért gyorsan összeszedte a kis zacskókat és visszatette a helyére, egyet azonban a nadrágzsebébe csúsztatott.

- Te meg mit keresel itt?- kérdezte Candyce az ajtóból. MJ remélte, hogy a lány nem vette észre, amit az előbb csinált.

- Én csak ezt a dobozt viszem le Kristinek…- felelte a lány.

- Aha. És mégis ki a franc kért meg rá?

- Ő maga…- mondta MJ egy szem forgatással.

- Ne szemtelenkedj velem te kis béka!- felelte ingerülten Candy és megint rántott egy hatalmasat a lány haján.

- Fejezd már be ezt!- ordított rá MJ.

- Hoppá…látom Adam téged sem kímélt…- nevetett fel gúnyosan a lány.

- Na most már elég legyen!- szólt az ajtóból Timo.

- Na mi van Megan, egy este két pasival? Nem vagy te egy kicsit kapzsi?- gúnyolódott még mindig Candyce.

- Fogalmad sincs róla, hogy mi történt…- felelte MJ, majd kikerülte a lányt és kiment a szobájából.

- Ez a csaj borzalmas.- mondta Timo.

- Borzalmasabb mint gondoltam…Ezt találtam a szobájában.- húzta ki a zsebéből a kis zacskót a lány.

- Ez az, amire gondolok?- kérdezte a fiú hitetlenül.

- Hát az biztos, hogy nem porcukor…

- És megmutatod Kristinek?

- Szerintem joga van róla tudni…- felelte a lány, majd lement a lépcsőn, hogy átadja a nőnek a kért dobozt.

- Megtaláltad?- kérdezte Kristi mosolyogva és elvette a lánytól a dobozt.

- Nem volt nehéz.- felelte a lány – Viszont találtam még valamit, amiről úgy érzem, hogy tudnod kell…

- Micsodát?- kérdezte a nő kíváncsian, mire a lány a kezébe adta a tasakot.- Ezt meg hol találtad?

- Véletlenül levertem egy dobozt Candyce szekrényében és abból esett ki…de nem csak ez az egy van…- felelte MJ. Kristi egyáltalán nem tűnt meglepettnek.

- Értem. Most már nyugodtan visszamehetsz. Ezt pedig majd én elintézem.- mondta a nő.

- Rendben van. Sajnálom, de úgy éreztem, hogy tudnod kell róla…

- Semmi baj. Jól tetted. Jó éjt nektek.- mosolygott kedvesen Kristi a lányra, aki visszamosolygott rá, majd felment az emeletre.

- Na, mi volt?- kérdezte Timo.

- Furcsa volt. Egyáltalán nem tűnt meglepettnek.- felelte a lány és bemászott az ágyba, barátja mellé.

- Szerinted tudott róla?- kérdezte a fiú, miközben átölelte MJ-t.

- Nem hiszem. Dan szerint teljesen tiszta. Még csak egy parkolási bírság se, nem hogy drogkereskedelem. Mindenesetre Kristi azt mondta, hogy majd ő elintézi.- mondta a lány, majd leoltotta a lámpát.

- Jó éjt Kicsim!- mondta Timo és hosszan megcsókolta a barátnőjét.

- Neked is- felelte a lány.- Szeretlek.

- És is téged…

Egy durva buli - 47.fejezet

 

A lány egy darabig tanácstalanul ácsorgott a szekrénye előtt, majd végül kiválasztott egy fekete farmert, egy fehér toppot és egy piros bőrdzsekit, valamint belebújt egy fekete lapos talpú balerinacipőbe, majd lement a földszintre.

- Na ne szórakozz!- mondta Amber, amint meglátta a lányt és egyből visszarángatta az emeletre, majd a lány kezébe nyomott egy piros magassarkút.- Ezt vedd fel! – MJ elég bizalmatlanul méregette a cipőt, majd végül felvette, és ismét visszamentek a földszintre, ahol már Blair és Candyce is ott volt. Amberhez hasonlóan ők is rózsaszín ruhát viseltek.

- Készen vagytok?- lépett ki a konyhából Kristi.

- Ja!- jött a flegma válasz Candyce részéről. MJ-nek nagyon úgy tűnt, hogy a legnagyobb lány után mennek a többiek.

- Elvigyelek titeket?- kérdezte az anyjuk kedvesen.

- Megköszönném.- válaszolta Canydce, majd kiment az ajtón, a másik két lány pedig követte.

- Te eltűröd, hogy így beszél veled?- kérdezte meglepődve a lány.

- Kénytelen vagyok. Felnőtt ember, azt csinál, amit akar.- sóhajtott gondterhelten Kristi.

- De ez akkor sincs rendben…- csóválta a fejét MJ, miközben a lányok után mentek, akik már beültek az autóba.- Hová megyünk?- kérdezte a lány.

- Bulizni.- felelte Amber.

- De nekem miért kell mennem?- kérdezte MJ.

- Ajj mit tudom én! Kérdezd anyát, ő akasztott a nyakunkba. Különben meg örülj, hogy eltűrünk te kis béka.- felelte Candyce kíméletlenül, mire a lány lejjebb csúszott az ülésen. Nem értette, hogy miért fél ennyire Candyce-től. Hiszen ő is csak egy nagyszájú liba, ahogyan Layla, de ez a helyzet valahogy más volt. MJ-nek nagyon rossz előérzete volt a lánnyal kapcsolatban.

- Candy most már vegyél vissza!- szólt rá Kristi.

- Te meg mit szólsz bele?- Candyce stílusa sem a nőnek, sem pedig MJ-nek nem tetszett. A másik két lány pedig csak csendben ült.

- Beleszólok, mert nem tetszik, ahogyan Megannel beszélsz! És az sem, ahogyan velem!

- Kit érdekel, hogy hogy beszélek vele? Nem is a húgom! Például ezt is nyugodtan csinálhatom…- felelte a lány és megrántotta az előtte ülő Megan haját, akinek a feje, így durván találkozott az ülés fejtámlájával.

- Na ebből most legyen elég! Candy, ha még egyszer bántod Megant vagy csak csúnyán nézel rá, akkor elfelejtheted, hogy még egyszer kifizetem a parkolási bírságaidat és az óvadékot.- felelte Kristi, mire Candy csak egy szemforgatással válaszolt. Azonban a nő kijelentésére MJ elcsodálkozott. Tudta, hogy Candyce nem egy jó lány, de azért azt nem gondolta, hogy volt már börtönben.

- Ezek szerint Dan őket nem ellenőrizte…- gondolta magában a lány. A út további része csöndben telt, majd egy idő után Kristi leparkolt egy ház előtt, ahol hangosan szólt a zene.

- Érezzétek jól magatokat!- mondta a nő, majd a lányok kiszálltak az autóból.- Ha haza szeretnél menni, akkor csak hívj és jövök érted.- mosolygott biztatóan a nő MJ-re, aki csak bólintott egyet, majd Kristi elhajtott. A lányok pedig Candy vezetésével megkerülték a háztömböt, majd lementek egy lépcsőn, Candyce pedig bekopogott egy ajtón, ami ki is nyílt.

- Candy Drágám! De rég láttunk!- mondta egy ismeretlen férfi és megcsókolta a lányt.

- Hidd el, jöttem volna hamarabb, de a hülye anyámnak most jutott eszébe költözni.- felelte a lány. MJ pedig csak egyik lábáról a másikra állt. Kínosan érezte magát.

- Gyere!- húzta maga után a lányt Amber, aki Blairrel együtt beljebb ment és megálltak az egyik asztalnál, ahol egy páran már ültek. Köszöntek nekik, majd helyet foglaltak.

- És ki ez a jó csaj?- kérdezte egy MJ számára ismeretlen fiú.

- Anya vőlegényének a lánya.- legyintett Amber.

- És mi a neved szépségem?- hajolt közelebb a fiú MJ-hez.

- Megan.- válaszolta a lány szűkszavúan.

- Az én nevem Adam. Nagyon örülök.- felelte a fiú. Egy darabig mindenki az asztalnál ült, majd elmentek táncolni, ezért Adam és MJ egyedül maradtak.- Jössz táncolni?- kérdezte a fiú.

- Nem táncolok.- felelte MJ komoran. Semmi kedve nem volt Adammal beszélgetni vagy bármi mást csinálni.

- És kérsz valamit inni?- próbálkozott tovább a fiú.

- Nem iszom.- mondta a lány határozottan.

- Miért vagy ilyen komor, cica?- kérdezte a fiú halkan, miközben a lány nyakába csókolt.

- Nem vagyok a cicád! És szállj le rólam!- lökte el magától Adam-et a lány, majd felállt és megkereste a mosdót. El akart tűnni innen, a lehető leghamarabb. Ahogy átvágott a tömegen meglátta Ambert és Blairt akik a tömeg közepén tomboltak. A lány bement egy folyosóra és benyitott az első ajtón. Ez eléggé meggondolatlan dolog volt, ugyanis az ajtó túloldalán Candyce-t találta félreérthetetlen helyzetben azzal a sráccal, akit a bejáratnál láttak.

- Takarodj kifelé!- kiáltott rá élesen a lány, mire MJ becsukta az ajtót, majd továbbment a folyosón, aminek a végén megtalálta, amit keresett. Bement a legutolsó fülkébe, magára csukta az ajtót, majd ráült a WC tetejére és gondolkozni kezdett. Borzasztó hányinger tört rá, mikor újra átgondolta, hogy miket is látott. Azonnal el akart tűnni, ezért elővette a telefonját és hívta Kristit. A telefon kicsöngött, de a nő nem vette fel. MJ még megpróbálta egy párszor, majd felállt és kiment a fülkéből. Megmosta az arcát és amikor a tükörbe nézett, rájött, hogy borzalmasan néz ki.

- Mi a fenét keresek én itt? Ez nem én vagyok…- gondolta magában a lány, majd kiment a mosdó ajtaján. A folyosón azonban legnagyobb meglepődésére Adam várta.

- Na, sikerült lehiggadnod cica?- kérdezte a fiú, miközben egyre közelebb ment a lányhoz, aki így a falhoz szorult.

- Hagyj már békén!- lökte el magától MJ a fiút.

- Hmm…nehéz eset vagy. Ez tetszik.- felelte Adam egy vigyorral az arcán, majd elkapta a lány kezeit és a falhoz szorította. A lány megpróbálta kitépni magát a fiú szorításából…sikertelenül. Adam a lány nyakát csókolgatta, miközben az egyik kezével fokozatosan feljebb araszolt a lány pólója alatt. MJ itt nem bírta tovább és sírni kezdett. Nem akarta elhinni, hogy ez vele történik. Messze akart lenni ettől a borzalmas helytől. Távol minden rossztól. De a fiú még mindig nem hagyta abba. A lány nyaka már fájt. A szemét erősen összeszorította. Nem akarta látni, hogy mi történt. Megpróbált kiabálni, de nem jött ki hang a torkán. Adam már majdnem kikapcsolta a lány melltartóját. Amikor léptek hallatszottak, majd a lány hirtelen már nem érezte magán a fiú szorítását. MJ a fal mentén lecsúszott a földre és csak zokogott. A szemét még mindig nem merte kinyitni. Csak dulakodás hangjait és kiabálást hallott. Majd egyszer csak csönd lett.

- Gyere!- szólt egy ismerős hang, majd felhúzta a lányt a földről. MJ csak a lába elé nézett, amíg ki nem értek az épületből. Utána egy darabig csak sétáltak. Mikor megálltak, a lány körbenézett. A tengerparton voltak. A kezét még mindig fogta valaki. A lány óvatosan felnézett.

- Timo?- kérdezte a lány könnyes szemmel. Nem akarta elhinni, hogy valóban a szerelme áll vele szemben…

MJ ruhája:

Candyce ruhája:

 

Amber ruhája:

Blair ruhája:

"Ég veled Eric..." - 46.fejezet

Délután 2 óra. MJ már nagyjából négy órája feküdt mozdulatlanul és zokogott. Igaz néha voltak kisebb szünetek, de csak annyi ideig, amíg leordította annak a fejét, aki megpróbált beszélni vele. Hirtelen a lány egy hatalmas koppanást hallott a falon, ami a mellette lévő szobából jött.

- OH AZ ISTEN SZERELMÉRE KUSS LEGYEN MÁR!!! VALAKI ÁLLÍTSA MÁR LE EZT A BŐGŐMASINÁT, VAGY ÉN VÁGOM KI AZ ABLAKON!!!- üvöltött a másik szobából Candyce. Ez valamennyire helyre zökkentette a lányt, legalábbis annyira megszeppent, hogy abbahagyta a sírást. És nem kezdte újra. Csak feküdt és bámulta a falat. Az utóbbi órákban többször is megpróbálta felhívni Timo-t, de a fiú telefonja ki volt kapcsolva. A lány már bánta, hogy mindenkit elüldözött maga körül. Most már valahogy szívesen beszélt volna valakivel…akárkivel. Elhatározta, hogy a következő embernek, aki belép az ajtón, kiönti a szívét. És mint egy varázsütésre valaki kopogott az ajtón.

- Bejöhetek?- kérdezte valaki az ajtó túloldalán.

- Igen.- felelte MJ tompa hangon. A torka eléggé kiszáradt a sok sírástól. Az ajtón pedig, a lány legnagyobb meglepetésére Kristi lépett be.

- Jobban vagy?- kérdezte a nő és leült MJ mellé az ágyra.

- Fogjuk rá…Candyce fenyegetése hatásosnak bizonyult.- felelte a lány és elhúzta a száját.

- Ne törődj vele! Csak a szája nagy. Egyébként nyugodtan visszaszólhattál volna neki…- mondta Kristi, mire a lány elég érdekesen nézett rá.- Ne nézz így. Néha én is szívesen leüvölteném vagy pofon vágnám de sajna nem tehetem…- mondta a nő egy amolyan „a fenébe” arckifejezéssel, mire MJ egy aprót nevetett.- De viccet félretéve…akarsz róla beszélni?

- Most jön a pszichológus duma?- kérdezte a lány sóhajtva.

- Nem. Csupán azt szeretném, hogy jobban érezd magad és ezért nagyon szívesen végighallgatlak, ha szeretnéd. De azt is megértem, ha kidobsz…- mondta Kristi.

- Nem doblak ki. Lássuk be, mindenképpen muszáj lesz valakivel beszélnem különben tényleg bekattannék. Akkor legalább legyen olyan, aki ért is hozzá.- felelte a lány.

- Na ez a beszéd! Hajtsd ide a fejed.- mondta a nő, mire MJ az ölébe hajtotta a fejét.- Csukd be a szemed.- instruálta tovább a lányt Kristi.- Mit érzel most?

- Sok mindent.- válaszolta MJ.

- Bővebben?

- Nos…először is…szomorúságot, Eric halála miatt. Aztán kétségbeesést, a jövőt illetően, hogy mi lesz most velem ezután…

- És még?

- Dühöt…amiért Eric nem állta a szavát, de ugyan akkor boldog is vagyok, mivel tudom, hogy szeretett és büszke volt rám…

- Még valamit?- kérdezte Kristi.

- Semmi mást, csak végtelen bizonytalanságot…

- Mivel kapcsolatban?

- Timoval kapcsolatban…- mondta a lány.

- Ő a barátod, igaz?- kérdezte a nő.

- Igen. Az utóbbi időben több okból sem volt rózsás a kapcsolatunk. És elég durva körülmények között váltunk el egymástól. Nem tudom, hogy valaha képes lesz-e még szeretni…vagy egyáltalán csak rám nézni.

- Te szereted?

- Mindennél jobban…- felelte a lány határozottan.

- Értelek. És mi az, amit most a legszívesebben tennél ezeknek az érzelmeknek az elűzésére?- kérdezte Kristi.

- Nem tudom…az attól függ. Ha itt lenne Timo, akkor olyan erősen ölelném, mint még soha és megpróbálnék vele túllendülni ezeken a dolgokon…De mivel nincs itt, ezért marad a sírás a sarokban…

- És az Erichez kötődő múltadat, nem szeretnéd lezárni?- kérdezte a nő.

- Nem értelek…- nyitotta ki a szemét a lány és értetlenül meredt Kristire.

- Úgy értem, hogy nem szeretnél tőle elbúcsúzni?- MJ egy kis ideig gondolkodott azon, amit Kristi mondott, majd végül csak bólintott egyet.- Akkor hozz valamit, ami szimbolizálja a kettőtök kapcsolatát és gyere velem.- mondta a nő kedvesen mosolyogva és kiment a szobából, MJ pedig követte.

- Hová megyünk?- kérdezte a lány, mikor beültek a kocsiba.

- Majd meglátod.- felelte Kristi.

Amikor a kocsi megállt, MJ kiszállt és körbenézett. Az ég világon semmi érdekeset nem látott csupán egy dombot.

- Gyere.- intett neki Kristi, azzal elindultak a dombon fölfelé. Mikor felértek a tetejére, a lány megértette, hogy miért jöttek ide. A kis domb túloldalán ugyanis egy katonai temető volt. Kristi határozott léptekkel sétált a sírok között, MJ pedig tétován követte. Összeszorult a szíve, amikor látta a rengeteg egyforma fehér sírkövet, amelyek közül az egyik az ő bátyjáé. Kristi egyszer csak befordult egy sorba, a lány pedig ment utána.

- Itt is vagyunk.- mondta a nő. MJ a sírra pillantott, amin ennyi állt:

Eric Humphrey

1985 – 2010

R.I.P

- A kocsiban megvárlak.- mondta Kristi, és otthagyta a lányt, aki gondolt egyet és leült a sír elé. Mindig hülyeségnek gondolta, amikor a filmekben az emberek sírokhoz beszélnek, de most valahogy sokkal kevésbé tűnt furcsának.

- Szia Eric…Jade ideadta a leveledet. Hát…nem is tudom, hogy hol kezdjem…Először is szeretném megköszönni, mind az a szeretetet és törődést, amit tőled kaptam. Őrülök, hogy ezzel a kevéssel is büszkévé tudtalak tenni, amit eddig sikerült elérnem. És…én is nagyon büszke vagyok rád. Biztos vagyok benne, hogy soha sehol a világban nem volt még, és nem is lesz olyan rendes, aranyos, kedves, vicces, gondoskodó, okos, erős és aranyos báty és…fiú, mint, amilyen te voltál. Tudod, most bármit megtennék azért, ha még egyszer beszélhetnék veled vagy ha csak egy pillanatra megölelhetnélek. De erős leszek…csakis a te kedvedért. Legalább egyikünk tartsa be, amit megígért, nem igaz?- nevetett egy aprót a lány.- De ne érts félre, ez nem szemrehányás akart lenni. Tudom, hogy mennyit jelentettem neked és ez boldoggá tesz. Nem is tudod mennyire. És ne aggódj, soha nem foglak elfelejteni téged…és anyát sem. Mindig itt lesztek.- tette a kezét a szívére a lány, úgy, ahogy Eric először mutatta neki, amikor MJ megkérdezte a fiút, hogy hol van az édesanyjuk.- És vigyázni fogok Jade-re és kis a kis Meganra. Helyetted is. Kristivel kapcsolatban pedig igazad volt. Bár magam is meglepődöm, de ez alatt a két nap alatt megkedveltem. De Candyce-t nem fogom, az tuti.- fintorgott a lány.- Na jó…úgy érzem itt az ideje, hogy hazamenjek. Kristi már biztos vár.- mondta a lány, majd felállt.- Oh majdnem elfelejtettem…-kapott a fejéhez MJ-…ezt neked hoztam. Tudom, hogy nekem adtad anno, de én most szeretném neked visszaadni…- mondta a lány, és kivette a zsebéből azt a bizonyos kisautót, ami Eric legféltettebb kincsei közé tartozott, majd ásott egy pici gödröt a még viszonylag friss földbe, beletette a kisautót és betemette.- Legyen ez a kisautó…az örök barátságunk jelképe.- mondta a lány, majd felállt…- Ég veled Eric…- azzal MJ visszament a kocsihoz.

- Jobban érzed magad?- kérdezte Kristi kedvesen.

- Igen.- felelte a lány mosolyogva.

- Örülök.- mosolygott vissza rá a nő.

- Köszönöm Kristi…ismét.- mondta a lány, majd beszállt az autóba.

- Igazán nincs mit Megan, örülök, ha segíthetek.- mosolygott rá kedvesen a nő. Miután hazaértek MJ sokkal jobban érezte magát. Már nem volt annyira kétségbeesve mint egy órával ezelőtt. Felment az emeletre, a fürdőszobába, és teleengedte a kádat forró vízzel, majd beleült és nyakig elmerült benne. A pihenését Candyce ordibálása zavarta meg.

- Hány óráig kell még várnom, hogy végre kigyere onnan?

- Még egy darabig biztosan ugyan is eszem ágában sincs kiszállni innen…- felelte a lány, mire Candyce nem túl szép szavakkal válaszolt, majd elment. Egy pár perc után MJ valóban kimászott a kádból, felöltözött és visszament a szobájába. Egy kis idő után Amber lépett be az ajtaján.

- Öltözz! Jössz velünk.- mondta mosolyogva.

- Mégis hová?- nézett értetlenül a lány.

- Bulizni.- felelte Amber, majd elment, de a lépcsőről még visszakiáltott.- 10 perced van!- MJ nem igazán értette, hogy miért kell a lányokkal mennie, de inkább nem ellenkezett.

Az utolsó kedves szavak - 45.fejezet

MJ másnap reggel telefoncsörgésre ébredt. Még félálomban volt, ezért csak nehezen találta meg a telefonját, de végül felvette.

- Igen?- szólt bele álmosan a lány.

- Jó reggelt Megan, Jade vagyok!

- Szia Jade!- élénkült fel egyből a lány.

- Hol vagy most?- kérdezte Jade. MJ gyorsan körbenézett. Még mindig Eric lakásában volt, bár arra már nem emlékezett, hogy mikor aludt el.

- Eric lakásában.- mondta végül a lány.

- Remek! 15 perc és ott vagyok!- felelte Jade, majd letette a telefont. Ezután a lány gyorsan összeszedte magát és megpróbált valamennyire emberi külsőt magára ölteni. Éppen végzett, amikor kopogtak az ajtón.

- Szia Jade!- nyitott ajtót mosolyogva MJ.

- Szia Megan! Ezer éve nem láttalak.- mondta Jade és megölelte a lányt.- Istenem, de szép lány lett belőled.

- Hát…köszönöm.- mondta MJ elpirulva.- Menjünk beljebb.- tanácsolta a lány, azzal mind a ketten bementek a nappaliba.

- Mi ez a sok cucc?- kérdezte meglepődve Jade, mire MJ csak sóhajtott egyet.

- Apa menyasszonya és a lányai hozzánk költöztek, ezért Eric cucca ide került.

- Értem.- felelte a lány. MJ-nek azonban feltűnt valami, ami eddig elkerülte a figyelmét.

- Te terhes vagy?- kérdezte mosolyogva, mire Jade reflexből a hasára tette a kezét és szintén mosolyogva válaszolt.

- Igen.

- Mindenki most lesz terhes? Először a barátnőm, Alice, most meg te…

- Vigyázz, mert lehet, hogy te leszel a következő!- mondta nevetve Jade, mire MJ csak egy nyelvnyújtással reagált.- És ami azt illet, ez a baba már 7 hónapos.- tette hozzá a lány, majd leült a kanapéra, MJ pedig mellé.

- Na miről szeretnél beszélni?- kérdezte érdeklődve a fiatalabb lány, mire Jade egy borítékot húzott ki a táskájából.

- Erről.- adta a lány kezébe a borítékot, amire az MJ által oly ismerős kézírással volt ráírva, hogy „Megan”.

- Ez mi?- kérdezte a lány kíváncsian.

- Ezt a levelet Eric hagyta nálam mielőtt elment, azzal a kikötéssel, hogy ha vele történik valami, akkor feltétlenül adjam neked oda. Azért csak most kapod meg, mert eddig még én magam is bizakodtam, de most már úgy érzem, hogy itt az ideje, hogy odaadjam.- mondta Jade. MJ óvatosan kinyitotta a levelet.- Még valamit tudnod kell mielőtt elolvasod!- mondta Jade hirtelen, mire MJ rá emelte a tekintetét.- Ez a baba…Ericé.- erre a kijelentésre a lány fejében millió kérdés fogalmazódott meg és ez az arcán is látszott.- Először olvasd el, kérlek. Utána mindent megmagyarázok.- MJ csak bólintott egyet, majd elkezdte olvasni a levelet…

Drága Megan,

    Ezt a levelet Jade-nek adtam, hogy adja oda neked, ha velem történne valami. Ha megkaptad, akkor az azt jelenti, hogy én már soha többet nem lehetek veletek.

    Tudom, hogy a szavamat adtam neked, hogy ez nem fog megtörténni, de kérlek ne haragudj rám ezért. Én mindent megtettem azért, hogy ez ne így legyen. De úgy tűnik ez is kevés volt. Nagyon sajnálom, hogy csalódást okoztam neked. Nem ez volt a terv, de ez a háború egy olyan kegyetlen dolog, ami emberi ésszel felfoghatatlan és teljességgel irányíthatatlan. Az egyetlen dolog, ami miatt nyugodt vagyok, az,  hogy tudom, te jó helyen vagy. Hidd el, borzasztóan fog hiányozni, mindaz, amit valaha együtt csináltunk. A videó játékozásaink, amikor szándékosan hagytalak nyerni és amikor mindent megtettem, de te mégis legyőztél.

A közös programjaink, amikor moziba mentünk és megnéztünk egy bűn rossz filmet, csak azért, hogy utána szidhassuk. Vagy amikor órákon át sétáltunk teljesen céltalanul. Vagy éjszakákon át beszélgettünk a világ dolgairól. És a veszekedéseink, amiknek kivétel nélkül mindig röhögés lett a vége. De a legjobban talán az a tündéri mosolyod és édes nevetésed fog hiányozni, amit születésed óta imádok. Mérhetetlenül büszke voltam rád, minden egyes megtett lépésedért, minden egyes versenyedért és mindenért, amit valaha elértél. Ha te csak fele annyira leszel rám büszke, mint amennyire én voltam rád, életed nagy (és nem olyan nagy J ) pillanataiban, akkor már boldogan halok meg. Ahogy ismerlek, ezután biztos, hogy ki leszel borulva. De én azt szeretném, ha nem szomorkodnál miattam. Mindig csak előre nézz és csak mosolyogj. Mindenki a mosolygós lányokat szereti. Timo is. ;) Egy csodálatosan szép és okos lány lettél Megan, és büszke vagyok rá, hogy a bátyád lehetek.

    Nagyon szeretlek Kis manó, és ez sosem fog változni. Igaz, most már csak innen fentről tudok rád vigyázni, anyával együtt, de attól még figyelünk rád és sosem hagyunk el, mert mindig ott leszünk neked, akár hányszor csak eszedbe jutunk.

Kedvenc bátyád :P

Eric

U.i.: Mielőtt elmentem már tudtam, hogy Jade babát vár tőlem és azt is megtudtuk, hogy kislány lesz. Ezért utólagos engedelmeddel őt is Megannek neveztük el. Így a picur teljes neve Megan Jenny Humphrey lesz. Kérlek vigyázz rá úgy, mintha a húgod lenne. És nevelj belőle olyan jó csajt, mint amilyen te vagy. :P

U.u.i.: Kristi kedves nő. Ne legyél vele ellenséges csak azért, mert félsz a jövőtől. Hidd el, neked is jólesne, ha lenne egy olyan nő, aki anyaként törődik veled és ő ilyen.

MJ miután elolvasta a levelet, egy szó nélkül összehajtotta és vissza akarta tenni a borítékba, azonban talált benne még valamit. Egy fénykép volt. A lány nem emlékezett rá, hogy valaha is látta volna. A képen MJ összegömbölyödve alszik, miközben a feje Eric mellkasán van, a fiú pedig mosolyogva szívecskét mutat a kezével a lány feje fölött. MJ elmosolyodott, majd mindent visszatett a borítékba.

- Hogy érzed magad?- kérdezte Jade és fürkészve nézte a lányt.

- Jól…- felelte a lány, de amint kimondta, a szája sírásra görbült, és egy könnycsepp gördült le az arcán…majd még egy…és még egy, míg végül a sok kis könnycsepp patakká duzzadva csorgott le a lány arcán, egyenesen a kezében tartott levélre. Jade odahajolt hozzá és átölelte.

- Megértem, hogy fáj Megan. Nekem is nehéz elfogadni.- mondta a lány, miközben MJ hátát simogatta, aki már annyira sírt, hogy majdnem megfulladt.- Gyere, jobb lesz ha most hazaviszlek.- állt fel Jade és magával húzta a lányt is. Az ajtóból MJ még visszarohant és magához szorította Eric első pulcsiját, ami a kezébe akadt, majd némán beült Jade mellé a kocsiba.

- Bekísérjelek?- kérdezte Jade, mikor leparkolt a lány háza előtt. MJ csak megrázta a fejét és kiszállt az autóból.- Majd még hívlak.- szólt utána a lány, de MJ nem igazán reagált a külvilágra. Lassan elvánszorgott az bejáratig és kinyitotta az ajtót. A nappaliban a többiek éppen valami filmet néztek.

- Kicsim, mi történt?- kérdezte Alan riadtan, mikor meglátta a zokogó lányát az ajtóban.

- Hahó…Megan…- lépett a lány elé Monica és egy kicsit felemelte a húga fejét, hogy a szemébe tudjon nézni. A lány nem válaszolt, csak nővére kezébe nyomta Eric levelét, majd felment a szobájába, becsukta maga mögött az ajtót, végig feküdt az ágyán és úgy kezdett el zokogni, ahogy eddig még soha. Szinte érezte, ahogyan a felgyülemlett feszültség távozik belőle. De valami megint hiányzott…Timo. És hirtelen olyan erővel vágyakozott a fiú minden egyes kedves szavára, érintésére, csókjára és ölelésére mint még soha.

Fényképek - 44.fejezet

-         Már ismerjük egymást!- mosolygott Amber a lányra, aki csak bólintott egyet.

-         Tényleg?- nézett meglepődve Kristi.

-         Igen. Monacoban találkoztunk.- bólogatott Blair.

-         Oh ez remek! Ezek szerint te is Isa egyik barátja vagy?- kérdezte a nő kedvesen MJ-től.

-         Nem mondanám. Inkább a másik véglet…- mosolygott kínosan a lány.

-         Oh értem.- bólogatott Kristi megértően. Ezután a három lány leült és elmesélték anyjuknak a Monacoban történteket. Természetesen az MJ kapcsolatának tönkretételével kapcsolatos részleteket gondosan kihagyták. Miután mindenki megette, amit rendelt haza indultak. Út közben azonban a 3 lány minden áron meg akart állni vásárolni. MJ-t ez teljesen kikészítette, mivel ez az egyik olyan dolog, amit a világon mindennél jobban gyűlöl. De Kristi azt szerette volna ha a lány is megy, így kénytelen volt. A boltban aztán Candyce, Amber és Blair azonnal eltűntek így MJ egyedül maradt Kristivel. A lány tanácstalanul állt egyik lábáról a másikra, mígnem Kristi berángatta egy próbafülkébe és folyamatosan ruhákat próbáltatott vele. A lány 2 óra elteltével egyre rosszabbul érezte magát. Egyáltalán nem akart semmilyen ruhát.

-         Ha te nem választassz semmit, akkor majd én!- mondta Kristi, és egyből bevetette magát egy újjab kupac ruha közé. MJ csak állt egy helyben, majd végül odasétált egy fogashoz és leakasztotta az első kezébe akadó ruhadarabot, ami egy barack színű topp volt.

-         Választottam.- mondta a nőnek és őszintén remélte, hogy most már hazamehetnek. Nos…tévedett.

-         Remek! Most keressünk hozzá nadrágot, cipőt és egy táskát!- mondta Kristi jókedvűen, majd csukafejes ugrott a nadrágok közé. MJ is odament és kiválasztott egy világos, barnás csőnadrágot.

-         Ez is megvan!- tartotta a kezében.

-         Cipő!- kiáltott fel a nő és már el is tűnt. MJ csak a szemét forgatta és újra a másodperc tört része alatt választott magának cipőt.

-         Kész vagyunk?- kérdezte a lány és könyörgően nézett Kristire.

-         Táska!- a nő úgy cikázott a boltban, hogy az eladók simán hülyének nézték.

-         Meg van!- lobogtatott a lány a kezében egy barna kézitáskát.

-         Mehetünk!- válaszolta a nő. MJ megkönnyebbülve sóhajtott és a kasszához vitte a kezében tartott ruhákat.

-         Még valamit?- kérdezte az eladó.

-         Nem, köszönjük!- vágta rá a lány rögtök.

-         De, még ezt!- mondta Kristi és a pultra tett egy pár fülbevalót is. MJ furán nézett a nőre, aki csak kedvesen mosolygott rá.

-         A lányokat nem várjuk meg?- kérdezte a lány amikor már a kocsinál voltak.

-         Nem kell. Az a Barbie autó ott szemben az övék. És ahogy ismerem őket még egy jó darabig itt lesznek.- felelte Kristi, majd beült az autójába.

-         Kristi!- szólalt meg hirtelen a lány.

-         Igen?

-         Köszönök mindent!- mondta MJ egy hálás mosollyal az arcán.

-         Igazán nincs mit! Inkább én köszönöm.- felelte a nő kedvesen.

-         Micsodát?- erre a kérdésre Kristi egy aprót nevetett.

-         Tudod a lányaim már cikinek tartják ha velük megyek valahová. Szerintük elég nagyok ahhoz, hogy önálló döntéseket hozzanak, így rám már nem igazán van szükségük. Én már csak arra vagyok jó, hogy helyettük főzzek.- mondta egy szomorú mosollyal a nő.

-         Hány évesek?

-         Blair 16, Amber 21, Candyce pedig 24…

-         Blair ilyen fiatal?- esett le MJ álla. A Monacoban látottak alapján jóval idősebbnek gondolta.

-         Igen. Bár talán már jobb ha nem is tudom, hogy mit csinálnak.- mondta gondterhelt arccal Kristi.

Miután hazaértek MJ hulla fáradtan ült le a kanapéra. Örült, hogy végre hazaért, bár ez a délután határozottan kellemesebbnek bizonyult, mint azt a lány várta.

- Na, hogy éreztétek magatokat?- kérdezte Alan

- Meglepően jól!- válaszolta a lány mosolyogva, mire apja megkönnyebbülten elmosolyodott, Kristi pedig a lányra kacsintott és leült mellé.

- Felpróbáltad már, amit kaptál?- kérdezte kedvesen.

- Még nem.- felelte a lány.

- És a kedvemért megtennéd?

- Persze, de…miért?- kérdezte MJ értetlenül.

- Csak kíváncsi vagyok, hogy hogy áll. Na gyere!- mondta vidáman Kristi és felrángatta a lányt a szobájába. MJ felvette a ruhákat és még a magassarkút is magára erőltette, majd megállt Kristi előtt.

- Na? Nagyon borzalmas?- kérdezte a lány egy fintorral az arcán.

- Ez…tökéletes!- mondta Kristi csillogó szemmel.- Gyere, nézd meg!- húzta a lányt a tükör elé. MJ egy pillanatra hátrahőkölt saját tükörképétől. Valahogy olyan máshogy nézett ki, mint általában, de határozottan tetszett neki, amit látott. Kristi pedig mögötte állt és kedvesen mosolygott a lányra, aki hirtelen nem értette, hogy mi az a fura érzés, amit érez Kristivel kapcsolatban.

- Szóval ilyen lehet, ha valakinek van anyja…- gondolta magában, majd levette az újonnan kapott ruháit és lementek enni. Vacsorára már Monica és a két kisebb fiú is otthon volt. Már éppen végeztek és az asztalnál ülve beszélgettek, amikor a három lány betoppant.

- Lányok , kértek vacsorát?- kiáltott ki a konyhából Kristi.

- Nem köszi, már ettünk!- kiáltott vissza Candyce.- A szobánkban leszünk!- tette hozzá a lány, majd felrohantak az emeletre. MJ agyáig csak pár másodperccel később jutottak el a lány szavai.

- Várjunk! Fent csak az én szobám van, Dané, Monicáé, a fiúké, és…és Ericé.- ahogy ezt végiggondolta, felpattant és felrohant az emeletre, a többiek pedig követték.

- Álljon meg a menet! Itt meg mi a fene folyik?- kérdezte idegesen MJ, amint felért és meglátta, hogy  Eric összes cucca eltűnt, a helyükön pedig csajos cuccok vannak mindenhol.

-         Kipakoltuk a szobát, hogy Candy és Blair cuccai beférjenek.- felelte Alan közömbösen.

-         Na nem! Ezt nem! Azonnal csináljatok vissza mindent!- kezdett el kiabálni a lány.

-         Ajj ne visíts már basszus! Szét megy a fejem!- kezdett el nyavalyogni Candyce.

-         Parancsolsz?- fordult felé MJ idegesen.

-         Igen parancsolok! Törődj már bele, hogy meghalt a bátyád és, hogy neki már tök mind egy, hogy mi van a cuccaival! Ez a szoba pedig a miénk lesz és kész!- mondta Candy. MJ erre olyan ideges lett, hogy fel tudta volna pofozni a lányt, de nem tette. Csupán egy csalódott pillantást vetett az apjára, amiért az nem fogta a pártját, majd kirohant a házból.

-         Megan, várj!- futott utána Monica és húga kezébe nyomott egy kulcsot.- Itt vannak!- mondta jelentőségteljesen, majd visszament a házba. A lány ezután autóba ült és meg sem állt addig a lakásig, amihez a kulcs tartozott. Ez a lakás Eric lakása volt, amiről eddig csak ő és MJ tudott. A lány beillesztette a kulcsot a zárba és elfordította. Maga a lakás ugyan nem volt nagy, de kényelmesen el lehetett férni benne. Bent sötét volt, ezért MJ felhúzta a sötétítőket. Amint a nap utolsó sugarai beáradtak a szobába, már tisztán látszott, hogy a nappali tele volt kartondobozokkal. Valószínűleg Monica menekítette ide a fiú cuccát, mielőtt kidobásra került volna. A lány sorra nyitogatta a dobozokat. Az első pár dobozban csak ruhák voltak. Aztán a lány talált egy fénykép albumot. Kinyitotta. Az első képen Eric volt még újszülött korában, a második kép pedig az után készült, hogy MJ megszületett. A következő képen Eric és a lány önfeledten játszanak a homokozóban. A következőn a medencében pancsolnak mind a 4-en, hiszen ekkor még nem volt Antony és Christian. Néhány képen az édesanyjukkal vannak, majd jönnek az újabb képek. Ezek többsége Ericet és a barátait ábrázolják a katonaságnál. A lány egyszer csak észrevette, hogy az album utolsó képe hiányzik.

-         Megan, itt vagy?- hallotta hirtelen nővér hangját a lány.

-         Igen! A nappaliban vagyok.- Monica belépett a szobába és amint meglátta, hogy mit csinál a húga ő is leült mellé.

-         Tudod, hogy itt mi történt?- mutatott a lány egy képre, a húga pedig csak megrázta a fejét.- Azért sírtál, mert kihúzták a fogad. Eric pedig egész egyszerűen kihúzta a sajátját az ajtóhoz kötős módszerrel, azért, hogy ne csak neked fájjon.- MJ erre elnevette magát.- Ez a kép pedig a harmadik szülinapodon készült. Azt az autót, amit a kezedben fogsz Eric adta neked. Az volt a legféltettebb kisautója. Még a legjobb barátjának sem volt hajlandó soha a kezébe adni.- mutatott Monica egy másik képre. MJ-nek jól esett, mikor hallotta ezeket a dolgokat. A nővére még mondott pár érdekes történetet, majd elérkeztek az album végére.

-         És innen melyik kép hiányzik?- kérdezte a lány érdeklődve, mire Monica elmosolyodott.

-         Onnan az a képed hiányzik, ami pár éve a tengerparton készült. Eric azt a képet szerette a legjobban és mindig magával vitte mindenhová. Nagyon szeretett téged Megan.- mondta kedvesen Monica, MJ szemében pedig könnyek gyűltek. Nem akarta elhinni, hogy mindennek vége, és hogy az albumban már sosem lesz több kép róluk…

MJ ruhája: