Na jó, nézzünk szembe a szigorú tényekkel...LEHETETLEN, hogy én valaha is időben hozzak egy részt. Ebben sok tényező közrejátszik, pl.: nem mindig van kedvem/időm/energiám írni, de nem akarok kifogásokat keresni, inkább csak jó szórakozást kívánok az új részhez. ;)
Timo másnap reggel 7 óra körül ébredt fel. A fejét oldalra fordította és barátnőjére pillantott, aki legnagyobb meglepetésére nyitott szemmel feküdt és a plafont nézte.
- Kérlek mondd, hogy nem a plafont bámultad egész éjszaka!- nézett Timo aggódva a lányra, aki ekkor levette a szemét a plafonról és fáradt tekintettel pislogott barátjára. MJ nem mondott semmit, de a fáradt, karikás szemeiben és fénytelen tekintetében benne volt a válasz. - Ajj Kicsim...- sóhajtott a fiú és magához ölelte barátnőjét. - Ennyire féltél?- Timo hangjából kihallatszott némi sajnálat és hitetlenség.
- Neked fogalmad sincs arról, hogy mi folyik itt! - utalt ezzel a lány az Andy-vel kapcsolatos dolgokra.
- Akkor mondd el!- mondta Timo biztató tekintettel. MJ csak meredt maga elé, majd végül szó nélkül felállt és bement a fürdőszobába. Timo hallotta, amikor barátnője megnyitotta a vizet és végül úgy döntött, hogy nem megy utána. Hagyja egy kicsit a gondolataiba merülni.
- Na nem mintha 7 ébren töltött óra alatt nem tudott volna eleget gondolkodni...- gondolta magában a fiú, de nem rosszindulatból. Csupán nem szerette így látni Megant. Timo mindig olyan fiú volt, aki nehezen viselte, ha lányokat lát sírni. Olyankor mindig egyfajta dühöt érzett egy olyan "Hogy merte valaki megríkatni azt a szép lányt!?" szinten. Megant is elégszer látta már kiborulni. Talán túl sokszor is. Először Valenciában, mikor beteg volt, majd amikor Eric meghalt, és végül éppen csak egy héttel ezelőtt Monacoban. Ilyenkor mindig dühös volt és türelmetlen, de sokkal inkább magával szemben, amiért nem tudta egy csapásra megvigasztalni a barátnőjét. Arról nem is beszélve, amikor ő okozott neki fájdalmat. Amikor Monacoban MJ sírva lépett ki a fürdőszobából és Ő egy durva szóval illette, akkor érezte magát a legrosszabbul. Miután kiviharzott a szobából, Megan könnyes arcát látva nem sok hiányzott hozzá, hogy visszarohanjon, megölelje MJ-t és mindent elfelejtsenek. De egyszerűen nem bírta magát túltenni a Nico és MJ közt történteken. És most, hogy kettejük közt minden rendbe jött, MJ újra kiborult. Timo pedig ismét dühös volt magára a tehetetlenségéért. Miközben ezt végiggondolta leért a földszintre, ahol a konyhában Kristi és Alan sürgölődött.
- Jó reggelt Timo!- köszönt kedvesen a nő.
- Nektek is!- felelte a fiú, majd megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben.
- Te már éppen eleget segítettél tegnap.- válaszolta kedvesen Alan. Timo kérdő tekintete láttán Kristi folytatta.
- Meg tudtad nyugtatni Megant. Ez egyikünknek sem sikerült volna. Melletted igazán biztonságban érzi magát. És igazából így mi sem féltjük. Tudjuk, hogy milyen fontos ő neked és , hogy mennyire vigyázol rá.- mondta Kristi mosolyogva, Alan pedig egyetértően bólogatott.
- Ez így van és köszönöm a bizalmat.- mosolygott Timo is- De attól tartok, hogy ezúttal nekem sem sikerült eléggé megnyugtatnom. Egész éjjel ébren volt.- csóválta a fejét a fiú.- Szerintem fél valamitől.
- De hiszen csak álmodott!- mondta Alan hitetlenül. Nem értette a lányát, aki úgy viselkedett, mint egy kislány, aki fél hogy a szekrényéből kimászik egy kétfezű, csúnya valami.
- Igen, ezt szerintem ő is tudja. Ő nem az álmától fél. Sokkal inkább az álma kiváltójától, a "gyilkostól".- mondta Kristi elgondolkodva.
- Öhm, ezt nem egészen értem.- mondta Timo és Alan is bólintott.
- Gondoljatok csak bele! Megan álmában valaki mindannyiunkat megölt. De nem tudjuk, hogy ki volt az. MJ viszont igen, értitek? Ő tőle fél, nem az álomtól.- mondta Kristi, a két fiú pedig bólintott.
- Ez esetben ki lehet az, akitől ennyire fél?- kérdezte Alan.
- Neked nem mondott semmit? Nem tudsz olyanról, akitől esetleg félhetne?- kérdezte Kristi Timotól.
- Kapásból két olyan embert tudok, akitől félhetne, de mégsem teszi. A technikai igazgatónk, Nick és a lánya Layla. Ők utálják Megant de ez őt nem nagyon érdekli. Nem fél tőlük. - felelte Timo.
- Akkor valaki más lesz az.- mondta Kristi és élénken gondolkozott.- De az biztos, hogy Megan látta már legalább egyszer.
- És ebben azért vagy olyan biztos mert...?- kérdezte Alan.
- Ez igen egyszerű. Álmunkban csak olyan emberek arcát láthatjuk, akiket életünkben legalább egyszer már láttunk. Akár fényképen, akár élőben. Ha MJ az álmában látta az arcát az illetőnek, akkor tudja, hogy ki ő. Ha megvan, hogy ki volt a gyilkos az álomban, az is meg lesz, hogy kitől fél Megan. Ennyi az egész!- mondta Kristi kedélyesen és a végén tapsolt egyet.
- Ez eddig rendben van, csakhogy MJ semmit nem volt hajlandó mondani nekem a álmáról. Illetve csupán annyit mondott, hogy "fogalmam sincs, hogy mi folyik itt". De mikor visszakérdeztem csak hallgatott, majd elment zuhanyozni.- mondta Timo gondterhelt arccal.
- Azért majd én is megpróbálom...- mondta Kristi elmerengő tekintettel.
MJ miután belépett a fürdőszobába, megnyitotta a zuhanyzóban a vizet és a tükörhöz sétált.
- Mint egy erős dohányos kínai vízi hulla, akit két hét úszkálás után szedtek ki egy csatornából.- motyogta a lány, amint meglátta elgyötört arcának tükörképét.- Bár már meg sem vagyok lepődve. Vajon, az a "Elég ha csak egy fokkal szebb az ördögnél" dolog csak a fiúkra vonatkozik?- elmélkedett a lány- Nos elég valószínű.- zárta le a magával folytatott beszélgetést és ellépett a tükörtől. Ahogy levette a felsőjét egy pillanatra bevillant neki, a vér, ami álmában beborította. Egy fintorral az arcán a fürdőszoba legtávolibb végébe hajította a ruháit, majd beállt a zuhany alá. Behunyta a szemét és megpróbálta lecsillapítani háborgó gondolatait. Mikor újra kinyitotta a szemét azon kapta magát, hogy a zuhanyzó padlóján ül.
- Azt hiszem aludnom kéne...- nyugtázta magában a lány, majd felállt, elzárta a vizet és kilépett a zuhanyzóból. Miután megtörölközött, felvett egy fehér pólót és egy farmert, majd ő is lement a földszintre. A konyhában rajta kívül már mindenki ott volt. Még Amber és Blair is, akikkel talán még egyszer sem evett együtt, amióta ideköltöztek.
- Jó szarul nézel ki!- köszönt a lánynak Dan, aki a Candy ügy kezdete óta talán először mosolygott őszintén.
- Te aztán tudod, hogy hogyan kell bókolni az ember lányának...- mondta MJ unottan, majd leült az asztalhoz.- És én még meg voltam lepődve azon, hogy nincs csajod.
- Ki mondta, hogy nincs?- nézett Dan egy huncut mosollyal a húgára, akinek erre elkerekedett a szeme.
- Csak nem...?
- De de.- bólogatott a fiú.
- És mikor mutatod be?- szállt be a beszélgetésbe Antony, akinek épp egy fél palacsinta lógott ki a szájából.
- Nektek soha! - bökött öccsei felé Dan, a villájával.
- Naaa de miért?- kérdezték az ikrek egyszerre.
- Mert gusztustalanok vagytok!- felelte Dan, úgy mintha ez teljesen magától értetődő lenne.
- Jogos érv.- vonta meg a vállát Christian és tovább evett. A többiek pedig mosolyogva nézték őket.
- Hol van Monica?- kérdezte MJ egy kis idő után, miközben elvett egy palacsintát Timo tányérjáról.
- Haza kellett mennie a lányokhoz, Ben nem bír velük egyedül.- mondta Alan, mire Dan gúnyosan felröhögött.
- Miért nem vagyok meglepve? Nem értem, hogy Monica mit lát abban a szerencsétlenben.- csóválta a fejét a fiú.
- Látom, nem nagyon kedveled.- állapította meg Timo.
- Hogy nem kedveli? Egyenesen utálja. Tipikus "2 dudás egy csárdában" effektus. Ben is FBI ügynök és Dan fúj rá valami régi ügy miatt, amit Ben elbaltázott és volt valami lövöldözés meg robbantás de igazából az egésznek semmi értelme de Dannek mindegy is, csak legyen valami látszat oka annak, hogy haragudjon Benre.- mondta MJ szem forgatva.
- Ez nem igaz! Az a gyerek szimplán csak egy gyökér.- felelte Dan.- És Monica határozottan jobb embert érdemelne.- hadonászott a villájával a fiú.
- Lehet, de szeretik egymást és szerintem ez a lényeg.- mondta MJ- Miért szerinted én járnék ezzel a kerti törpével, ha nem szeretném?- bökött a lány a villájával Timo felé.
- Hé!- adott hangot a fiú felháborodottságának, mire a többiek kiröhögték.
- Jó, de Ő egy jó fej kerti törpe!- válaszolta Dan.
- Hé!- szólt közbe Timo ismét.- Elképesztő, hogy úgy tudtok valakit szidni, hogy közben bókoltok is.- csóválta a fejét a fiú.
- Tudod más családokban a zenei tehetség öröklődik, nálunk meg ez.- mondta mosolyogva Alan, mire a többiek felnevettek. A következő pillanatban megcsörrent Dan mobilja. A fiú a kijelzőre pillantott, majd pedig felvette.
- Mondd!- szólt a telefonba. Pár másodperccel később a fiú arcvonásai megkeményedtek.- Ez biztos?- kérdezte - Rendben, azonnal indulok.- mondta Dan, majd kinyomta a telefonját.
- Történt valami?- kérdezte Kristi és a többiek is feszülten figyeltek.
- Úgy néz ki, hogy egy férfit megöltek azzal a fegyverrel, ami Candynél volt.- felelte a fiú.
- És...akkor most mi lesz?- kérdezte MJ.
- Ha bebizonyosodik, hogy Candy sütötte el a fegyvert, akkor életfogytiglani börtön várhat rá.- mondta Dan komolyan, majd felállt és távozott. Blair kétségbeesett tekintettel meredt maga elé, Amber azonban látszólag nem volt megrázva dologtól. Sőt, ahogy MJ ránézett még egy halvány mosolyt is látott az arcán.
- Már képzelődöm is...tényleg aludnom kéne.- csóválta a fejét a lány. Reggeli után Blair szó nélkül lelépett. Valószínűleg Candyhez ment, Alan pedig suliba vitte az ikreket, mert ugyebár nekik még bőven tanítás volt.
- Megan, kérdezhetek valamit?- lépett oda Kristi MJ-hez.
- Persze!- felelte a lány és megpróbált elnyomni egy ásítást.
- Ki ölt meg minket az álmodban?- a nő ezen kérdésére MJ szeme elkerekedett. Nem sok kellett volna hozzá, hogy rávágja: "Andy!", de tudta, hogy ha ezt mondja, akkor jönnek a további kérdések és a végén Kristi ki fog borulni. Elvégre már az sem tetszett neki, hogy Candy beszélt Andy-vel, de ha kiderülne, hogy MJ is olyan dologba ütötte bele az orrát, amibe nem kellett volna, akkor Kristi biztos , hogy nem kezelné valami higgadtan a dolgot.
- Nem tudom, nem láttam jól.- válaszolta a lány, de nem sikerült eléggé leplezni azt, hogy hazudik és ez Kristinek is feltűnt, azonban nem faggatta tovább a lányt, csupán bólintott egyet, majd kiment a konyhából.
- Figyelj Megan, szerintem dőlj le egy kicsit.- guggolt le Timo a barátnője elé, aki még mindig a konyhaasztalnál ült.- Hosszú még a nap.- kacsintott a fiú MJ-re. A lány ezt nem nagyon értette, de abban a pillanatban nem is érdekelte. A szobájába nem akart fölmenni így bement a nappaliba és lefeküdt a kanapéra. Timo betakarta a lányt, majd leült mellé egy kicsit. MJ megfogta a fiú kezét és az arcához húzta.
- Megkérhetlek valamire?- kérdezte halkan a lány és Timo szemébe nézett.
- Bármire!- válaszolta a fiú szintén halkan és megsimította barátnője arcát.
- A szobámban, az íróasztalom előtti széken van egy fekete AC/DC pulcsi. Lehoznád nekem?
- Máris hozom.- mondta Timo, majd elment. Pár másodperccel később már vissza is jött, kezében a kért ruhadarabbal.
- Gyors vagy.- mondta MJ mosolyogva.
- Tudom.- felelte a fiú, és lágyan megcsókolta barátnőjét.- Szép álmokat, Kincsem és ne aggódj, vigyázok rád.
- Tudom.- suttogta MJ mosolyogva. Timo még adott egy puszit a lány homlokára, majd kiment a szobából. MJ pedig magához szorította azt a pulcsit, amit még Eric lakásából hozott el pár nappal ezelőtt, majd mély álomba merült.
