Büszke vagyok magamra, amiért csak egy hét telt el az előző rész óta. Azt hiszem fejlődöm! :D Véleményeket MÉG MINDIG várnék a kedves olvasóimtól és szeretettel köszöntöm a blog 6. feliratkozóját Cassidy K. Clare-t, akinek remélem elnyeri tetszését a sztori! :D <3
Jó szórakozást mindenkinek!
Megan
lassan ébredezni kezdett. Párat pislogott, hogy a látása kitisztuljon, majd
ránézett az ágya melletti órára. 11:25. Korábban volt, mint gondolta. Átfordult
a másik oldalára. Elmosolyodott, amikor meglátta barátja arcát, aki még mindig
békésen aludt. Valami azonban furcsa volt a lány számára. Timo mosolygott
álmában.
- Biztos valami nagyon szépet
álmodik. – gondolta magában a lány- Talán rólunk. MJ számára volt valami különösen magával ragadó a fiú
arcában, ami miatt nem bírta róla levenni a szemét. Maga sem tudta
megmagyarázni, hogy mi az. Egyszerűen csak valami jóleső melegség járta át az
egész testét, amikor barátjára nézett. Óvatosan megsimogatta az arcát. Éppen,
hogy csak hozzá ért, de Timo még jobban elmosolyodott. MJ nem akarta
felébreszteni, ezért csak egy óvatos puszit adott az arcára, majd felkelt. Nem volt kedve felöltözni, így csak a köntösét vette fel és lesétált a földszintre. A
konyhából hangokat hallott, ezért bement.
-
Jó reggelt! – köszönt neki Kristi, aki látszólag éppen végzett a főzéssel.
-
Az már megvolt, de köszönöm. – válaszolta mosolyogva a lány.
-
Ezt valahogy sejtettem. – mondta a nő szintén mosolyogva.
-
Igen, és mégis honnan?- kérdezett vissza MJ ártatlanul.
-
Nem is tudom. Talán onnan, ahogy hazajöttetek…- felelte Kristi.
-
A franc! Szóval mégsem sikerült titeket hipnotizálni. – mondta a lány tettetett
csalódottsággal.
-
Oh szóval az a hadonászás ezt a célt szolgálta! Jó tudni. – mondta Kristi, mire
mind a ketten elnevették magukat.
-
Egyébként apa nagyon kiakadt?- kérdezte MJ most már komolyan.
-
Nem is tudod mennyire! Szégyenében el is bujdosott, hogy ilyen lánya van. –
felelte Kristi, mire a lány elsápadt.
-
Komolyan?- kérdezte kétségbeesetten.
-
Csak vásárolni ment. – legyintett Kristi, majd MJ kétségbeesett arckifejezése
láttán elnevette magát. – Nincs miért aggódnod Megan! Szeret téged és a
barátodat is. – mosolygott a nő biztatóan MJ-re, aki visszamosolygott rá. –
Viszont, ami azt illeti, visszaérhetne már. Azt ígérte, hogy elviszi Dannek az
ebédet.
-
Majd én elviszem!- vágta rá a lány hirtelen.
-
Mi ez a nagy lelkesedés?- nézett Kristi kíváncsian a lányra.
-
Csak van valami, amit meg kell vele beszélnem. – felelte MJ és próbált
közömbösnek tűnni.
-
Jó, akkor menj és öltözz fel, addig én összepakolok neki. – mondta Kristi. MJ
pedig tette, amit a nő mondott. Halkan visszaosont a szobájába, ahol Timo még
mindig aludt. A lánynak nevetnie kellett, amikor meglátta, hogy barátja
teljesen elterült az ágyon és belegabalyodott az ágyneműbe. MJ nem akarta
„
Daniellhez mentem Washingtonba. Ha visszaértem majd mindent elmagyarázok.
Sietek!
Csók, Megan”
MJ
odatette az ágya mellé a kis papírt, hogy Timo biztosan megtalálja, majd
kiosont a szobából, vissza a földszintre, ahol felvette kedvenc piros
tornacipőjét, majd bement a konyhába, ahol Kristi már összekészítette az ebédet
Daniellnek.
-
Melyik kocsival mész?- kérdezte a nő.
-
A pirossal. – válaszolta a lány.
-
Olyan nincs. – mondta Kristi, mire MJ kérdőn nézett rám.
-
Már, hogy ne lenne! Egy piros Audi. Az én kocsim. – magyarázta a lány.
-
Ahaaa…azt hiszem, hogy egyszer tényleg körül kéne néznem már abban a garázsban.
– nyugtázta Kristi, majd MJ kezébe nyomta a szatyrokat és kitessékelte az
ajtón. – Siess vissza!
A
Richmond külvárosából Washingtonba vezető út, forgalomtól függően, nagyjából
két óra. Ez idő alatt
-
Csókolom!- köszönt a lány kedvesen, mire a bácsi felnézett az újságjából.
-
Jó napot kívánok! Miben segíthetek?- kérdezett vissza az öregúr. A lányt egy
kicsit elszomorította, hogy nem ismeri fel.
-
Hát már nem is emlékszik rám Paul?- kérdezte a lány. Paul látszólag
elgondolkozott, majd egyszer csak felcsillant a szeme.
-
Hát te vagy az Megan? Jaj de régen láttalak!- mondta a bácsi és az arca
kivirult. Azonnal felállt és megölelte a lányt. – Na, had nézzelek! De
megnőttél.
-
Ami azt illeti semmit nem nőttem. – felelte a lány mosolyogva.
-
Igazad lehet. Talán én mentem össze. – nevetett Paul kedélyesen. Ha valaki csak
így látja, akkor az ősz hajával, szemüvegével, kipirult ráncos arcával és
csillogó szemével egy kedves kis nagypapa benyomását kelti.
-
Jegyzet magamnak: Ha gyerekeim lesznek,
feltétlenül hívjam meg Pault, hogy játssza el a mikulást. – gondolta
magában a lány.
-
És mi járatban van a kis hölgy?- kérdezte a bácsi lankadatlan lelkesedéssel.
-
Daniellnek hoztam ebédet. – válaszolta a lány.
-
Oh értem! Akkor már is kapsz egy kártyát és már mehetsz is. – mondta Paul, majd
visszaült az asztalához és bőszen kezdett kitöltögetni mindenféle papírokat. -
Ide kérnék egy aláírást. – MJ aláírta a papírt az arra kijelölt helyen. – És
ide is, ha szabad…- mondta a bácsi és a lány elé rakott egy pólót, amit MJ igen
jól ismert, hiszen két éven keresztül gyakorlatilag másban sem járt, csak a JR Motorsports pólójában.
-
Paul, én már nem itt versenyzek. – nézett a lány mosolyogva a bácsira.
-
Tudom Megan, de ettől függetlenül én még szeretném, ha aláírnád. – mondta a
férfi, ellentmondást nem tűrő hangon, így MJ mosolyogva aláírta.
-
Jaj és ha már itt tartunk…nem tudod véletlenül, hogy kit szerződtettek a
helyemre?- kérdezte a lány. Őszintén szólva, az utolsó versenye óta nem beszélt
senkivel a csapatból és egy árva futamot sem nézett meg, így azt sem tudta,
hogy mi a jelenlegi felállás. Ezért egy kicsit szégyellte magát, hiszen
2008-tól kezdve egészen idáig a JR
Morotsports jelentett neki mindent. Ott érezte magát igazán otthon, az
autóban, a versenypályán.
-
Dehogynem tudom! Danica Patrick versenyzik a helyeden. – mondta Paul de a
hangján érződött, hogy nem örül.
-
Nem lep meg. – mosolygott a lány és valóban nem volt meglepve. Ő és Danica még
életükben nem beszéltek egymással, de az amerikai motorsport mindig úgy
emlegette őket, mint egymás nagy ellenségei. Azt azonban nem tudta, hogy azzal,
hogy ő versenymérnök lett, előrébb került-e ebben a „versenyben” vagy hátrébb.
-
Bárki bármit mond, én úgy gondolom, hogy butaság volt kidobniuk téged. – mondta
Paul miközben karba tett kézzel, szigorúan bólogatott.
-
Kidobniuk engem?- kérdezte a lány meglepetten. – Ezt meg ki mondta?
-
Ők maguk!- felelte Paul, majd elővett egy újságot az egyik fiókból - Tessék!
Meg lehet nézni. – MJ kivette az újságot a férfi kezéből és kinyitotta. „Szakított az álompár!” hirdette a cím.
„A JR Motorsports Nascar csapata ma
hivatalosan is bejelentette, hogy megválik MJ Humprey-tól, mint versenyzőtől. A
virginiai lány 2008-ban kötött szerződést a csapattal, amely látszólag mind a
két félnek jövedelmező volt, de a csapat most mégis megválni kényszerült a
tehetséges pilótanőtől. A szerződés felbontásának okául, a csapat sajtófőnöke,
anyagi okokat nevezett meg. A szakításról MJ egyenlőre nem
nyilatkozott. A versenyző menedzsere, Alexandra Evans, újságunknak elmondta,
hogy a lány elfogadta a csapat döntését és egyenlőre nem kíván egyéb
csapatokkal szerződést kötni.” A lányban a cikk vegyes érzelmeket keltett.
Csalódott volt, amiért a csapat vesztesként tüntette fel az ügyben, de ugyan
akkor nem lepődött meg azon, hogy az a bizonyos sajtófőnök, aki annak idején
annyi kosarat kapott tőle, nem túl elismerően nyilatkozott róla. Az viszont
kétség kívül bosszantotta, hogy Lexi még csak meg sem említette neki ezt a
dolgot. Így, a történtek teljes tudatában, MJ már egyáltalán nem bánta, hogy
nem nézett a csapat felé.
-
Szép kis mese. – adta vissza az újságot Paulnak, aki eltette és a lány kezébe
adott egy kártyát, amiken nagy betűkkel az állt, hogy: Látogató. MJ feltűzte a kártyát az ingzsebére, majd a lift felé
indult. Amint odaért jött is egy lift így beszállt. Az ajtó már majdnem
becsukódott, amikor egy kéz benyúlt a résbe és az ajtó ismét kinyílt. A lány
legnagyobb meglepetésére Dan csapatának két tagja, Charlie és David lépett be.
-
Mi a fene! Te vagy az Megan?- David látszólag nem akart hinni a szemének.
-
Teljes életnagyságban. – tárta szét a lány a karját mosolyogva.
-
Nem is tudom mikor láttunk utoljára!- mondta Charlie.
-
Hát nem ma volt az biztos. – nevetett a lány.
-
Nem bizony! Daniellhez jöttél?- kérdezte David.
-
Igen, elhoztam az ebédjét. – válaszolta a lány. Közben a lift felért az
emeletre, így mindannyian kiszálltak. – Nem tudjátok véletlenül, hogy hol
találom?
-
Öhm…azt hiszem, éppen kihallgat. – mondta David - Szerintem az asztalánál
megvárhatod.
-
Oké, köszönöm!- mondta a lány és Dan asztala felé indult. Mikor odaért leült és
várt. Nagyjából 10 perc után elunta magát és elkezdte az asztalon található
dolgokat nézegetni. Egyszer csak egy mappára lett figyelmes egy nagy papírkupac
alatt. Óvatosan kihúzta. Candy neve állt rajta.
-
Hm…- MJ tudta, hogy amit tesz, azért még börtönbe is csukhatnák, de a
kíváncsisága ismét győzött a józan esze felett. Óvatosan körülnézett, majd
miután nem látott senkit maga körül, a kezével, látszólag véletlenül, lesodorta
a mappát a földre. Lehajolt és kinyitotta. A több oldalas rendőrségi jelentés
mellett pár fénykép is volt, amelyeken egy halott férfi feküdt az utcán.
-
Valószínűleg ő az, akit Eric fegyverével
lőttek le. – gondolta magában a lány. További nézelődésre azonban nem volt
ideje, mert hangokat hallott ezért gyorsan becsukta a mappát és visszatette az
asztalra. Tőle nem messze Candy lépett ki egy szobából, megbilincselve, rendőri
kísérettel. Egy pillanatra találkozott a tekintetük. Candy lassan
elmosolyodott. A szeme őrülten csillogott, mintha csak azt mondaná, hogy: „Mi még nem végeztünk egymással.”
-
Na húzzon bele Conrad! Nem érünk rá bámészkodni. – szólt rá az egyik rendőr,
mire Candy levette a szemét a lányról és megindult a lift felé.
-
Hát te?- kérdezte Daniell a húgától, aki csak ekkor eszmélt fel kábulatából.
-
Ebéd. – nyújtotta MJ bátyja felé a zacskót, amit Kristi küldött.
-
Remek! Úgyis enni akartam. – mondta Dan, majd megindult a konyha felé, a lány
pedig követte. – Nem akadékoskodni akarok, de nem úgy volt, hogy apa jön?-
kérdezte a fiú, miközben elővett két tányért a szekrényből és elosztotta a
dobozok tartalmát.
-
De igen, úgy volt. De muszáj beszélnem veled. – mondta a lány.
-
Aha. És miről?
-
Tudod te azt nagyon jól. – felelte MJ és idegesen dobolt a körmével az
asztalon.
-
Tessék!- tolta a lány elé az egyik tányért Dan.
-
Ez a te ebéded. – felelte MJ.
-
Kristi annyi kaját szokott adni, hogyha mind megenném, már gurulnék. – felelte
a fiú, majd leült és enni kezdett. A lány egy darabig nem szólt semmit, csak a
villájával turkálta a rizst a tányérján.
-
Daniell mi ez az egész?- fakadt ki MJ hirtelen.
-
Nem tudom, hogy miről beszélsz. – mondta Dan de fel sem nézett a húgára.
-
Dehogy nem tudod! Láttalak tegnap este az étteremnél és te is láttál engem. –
MJ egyre idegesebb volt.
-
Szerinted nem járhatok étterembe?- kérdezte a fiú és most már felnézett a
tányérjáról.
-
Engem nem az zavar, hogy étterembe jársz, hanem az, hogy kivel. – felelte a
lány.
-
Ahhoz viszont semmi közöd!- förmedt rá a fiú MJ-re.
-
De igenis van! Beverly a barátnőm, te pedig a bátyám vagy. Tudnom kell, hogy mi
ez az egész köztetek. – mondta a lány. Dan bizalmasan közelebb hajolt a
húgához.
-
Az, hogy mi van köztünk, csak és kizárólag kettőnkre tartozik. – mondta a fiú
azzal a szigorú arckifejezéssel és nyugodt hanggal, amit Megan utált. Mindig
kirázta tőle a hideg.
-
Tudod, hogy barátja van?- kérdezte a lány végső elkeseredésében, mire Dan csak
megvonta a vállát. – Ezt nem hiszem el! Tudod, hogy barátja van, aki szereti és
benned még csak egy csöppnyi megbánás sincs, hogy ezt csinálod? Te nem vagy
normális! Most hatalmasat csalódtam benned Daniell!- mondta a lány szomorúan,
mire Dan nagyot sóhajtott.
-
Már meg ne haragudj, de nem a karót nyelt, kiskorú húgomtól fogok szerelmi
tanácsokat kérni. Őszintén szólva az is meglep, hogy Timo még elvisel téged. Én
biztos nem járnék olyannal, aki ilyen szoros korlátok között képes csak élni. –
mondta a fiú, mire MJ szóhoz sem jutott. Nem értette, hogy mi történt a
bátyjával, amiért így viselkedik.
-
Rosszul vagyok tőled!- mondta a lány, majd felpattant és kiviharzott a
konyhából, be a liftbe és csak a portán állt meg, ahol lecsapta a
belépőkártyáját, aláírta a kilépő papírt és már ott sem volt. Paul próbálta
kiszedni a lányból, hogy mi történt, de MJ semmit nem szólt, csak elköszönt.
Ahogy kilépett az épületből megállt egy pillanatra. Vett egy mély levegőt. Nem
gondolt senkire és semmire. Beült az autójába, beindította a motort és meg sem
állt hazáig.
