"Ne ártsd bele magad" - 51.fejezet

 Ezer bocsánat, hogy olyan régen nem írtam új részt, de valahogy minden összecsúszott így nem volt időm. De a nyár hátralevő részében belehúzok, ígérem! ;)

Remélem azért, hogy ez a rész egy kicsit kárpótol titeket.

Véleményeket kérek! ;)

Mikor a lány otthagyta barátnőit, az idő még csak dél felé járt, ezért MJ egy hirtelen ötlettől vezérelve nem haza ment, hanem inkább a Diane-hez. Több dologról is beszélni akart vele. Miután becsöngetett, barátnője szinte azonnal ajtót nyitott.

- Szia Megan!.- ölelte meg barátnőjét Diane.

- Szia! Remélem nem zavarok.- mosolygott MJ.

- Dehogy zavarsz, gyere csak be!- terelte beljebb MJ-t a lány.

- Andrew hol van?- nézett körbe érdeklődve Megan.

- Épp próbán van, csak később jön haza.- felelte Diane- Minek köszönhetem látogatásod?

- Ami azt illeti hiányoztál…- mondta MJ.

- Miért érzem úgy, hogy nem csak erről van szó?- kérdezte kíváncsian a lány.

- Mert így is van…kéne egy kis nyomozói segítség.- mondta MJ komolyan.

- Tőlem? De hát a bátyád a nyomozó, nem?

- Így igaz…de őt nem avatnám be, amíg nem muszáj. Azét fordultam hozzád, mert te többnyire itt vagy Amerikában, vannak kapcsolataid és az eszed is a helyén van.

- Hűha…komoly dologról lehet szó, ha ennyire méltatsz…- nevetett fel Diane.

- Igen…- kezdte MJ, majd elmesélte neki is az egész sztorit, ahogyan a lányoknak is.

- Értem…- a lány csak ennyit mondott- Viszont nem tudom, hogy én miben tudok neked segíteni.

- Most ne nézz hülyének, de úgy érzem, hogy egy hatalmas és gonosz dolog van készülőben…- mondta MJ komolyan.

- Ezt meg miből gondolod? Candyce fenyegetéséből?- kérdezte Diane.

- Igen…Illetve nem! Részben…Csupán arról van szó, hogy tudni, akarom, hogy ki ez az Andy nevű fazon és valóban annyira veszélyes-e, mint ahogyan Kristi mondta.- felelte Megan.- Miután eljöttem a lányoktól, felhívott egy férfi és azt mondta, hogy „jobb, ha vigyázok”. Nem tudom, biztosra, hogy Andy volt-e, de ki fogom deríteni, hogy mi folyik itt.

- Látom, határozott vagy, mint mindig.- mosolygott rá Diane.- De nem gondolod, hogy ha óva intenek, akkor meg kéne fogadnod?

- Ha Kristinek igaza van, akkor itt életek forognak kockán…nem csak az övé, vagy az enyém…a családomé és a barátaimé is, és ezt nem fogom hagyni.

- Esküszöm ez már most olyan, mint egy akciófilm…- sóhajtott Diane- De rendben…számíthatsz rám.

- Köszönöm!- pillantott rá hálásan a lány.

- A neten utánanéztél már?

- Még nem volt időm…

- Rendben, akkor kezdjük ott.- mondta Diane és előszedte a laptopját, Andrew-ét, pedig odaadta MJ-nek, hogy gyorsabban haladjanak.- Hogy hívják ezt a csávót pontosan?

- A keresztneve Andy, ez biztos…de a vezetéknevét Kristi nem mondta…- felelte a lány.

- Értem…- gondolkodott el Diane.- Ne már, hogy máris zsákutcába futottunk!

- Nem, várj! Ha Kristi és Andy házasok voltak, akkor lehet Kristi az ő nevét viseli!- mondta hirtelen MJ.

- De te mondtad, hogy elmenekült tőle. Akkor valószínűleg a nevét is megváltoztatta…- felelte Diane.

- Lehet, de a három lánynak is ugyan az a vezetékneve…talán érdemes megpróbálni.- mondta a lány és már be is gépelte, hogy „Andy Conrad”.

- Na, találtál valamit?- nézett Diane, MJ képernyőjére.

- Nem…semmi, csak fogorvosok és építészek…- sóhajtott a lány.

- És ha Kristi vonalán indulunk el?

- Ez egy jó ötlet!- mondta MJ és mind a ketten rákerestek „Kristi Conrad” nevére.

- Hohóóó úgy néz ki, a mostohaanyád egy modell volt! Sőt, nem is akármilyen! Ezt nézd!- Diane egy csomó képet talált Kristiről, fiatalabb korából. MJ csodálkozva meredt a képekre. Az már az első találkozásnál feltűnt neki, hogy Kristi milyen szép, de azt azért nem gondolta volna, hogy modell. Miután kicsodálkozta magát, visszatért a saját gépéhez.

- Meg van!- kiáltott fel hirtelen.- Ezt hallgasd! „Az ügynökségek körében igen népszerű, brit modell, Kristi Conrad és az ingatlaniparban nagy halnak számító Andy Young a tegnapi napon hivatalos ceremónia keretén belül kötötte össze életét. A pár az esküvőt a legnagyobb titokban tartotta. A ceremónián csak a szűk családi kör és néhány barát vett részt.”- olvasta fel MJ a cikk egyik részletét.

- Remek! Most már legalább a fickó nevét tudjuk…- mondta Diane és már rá is keresett. MJ azonban egy pillanatig elgondolkodott, ahogy az egyik esküvőn készült képet nézte…ismerős volt neki a férfi arca, mi több a neve is. Olyan volt, mintha látta volna már valahol. De azt már meg nem mondta volna, hogy hol.

- Hmm…mit ne mondjak ez az ember nem tűnik túl szimpatikusnak. Rengeteg körözési listán szerepel.- mondta Diane, ami kizökkentette a lányt a gondolatmenetéből.

- Mit követett el?- kérdezte MJ, miközben ő maga is sebesen keresgélt.

- Van itt minden…drogkereskedelem, fegyverkereskedelem, szervkereskedelem…- Diane szeme elkerekedett, de folytatta- fegyverrel való visszaélés, sikkasztás, családon belüli erőszak, gyilkosság…és még reggelig sorolhatnám…

- Hát ez nem kevés…- mondta MJ.

- Hát nem…és én még dühös voltam Andrew-ra, mert mindig rossz helyen parkol…- erre a kijelentésre Megan felnevetett, majd hirtelen megakadt a szeme egy cikken, ami Andyről szólt. „Egy sikeres üzletember, és ami mögötte van”. Hirdette a cím. A cikk szerint Andy a St. Mary árvaházban nőtt fel, az apja halála után.

- Diane, te tudod, hogy hol van ez?- mutatta barátnőjének a cikket, aki rövid gondolkodás után rávágta…

- Persze! Nincs messze innen…De biztos jó ötlet lesz odamenni?

- Nem tudom… de ha körülnézünk, abból nem lehet baj, igaz?- kérdezte MJ.

- Igaz.- sóhajtott Diane. Ezután a lányok kocsiba ültek és az árvaházhoz mentek. - Szerinted ez azt jelenti, hogy Andynek itt a nyomár bukkanunk?- kérdezte Diane.

- Nem hiszem, hogy a jelenlegi tartózkodási helye kiderül, de valószínűnek tartom, hogy ehhez a helynek a múltjához van köze.- felelte MJ, majd belépett a hatalmas ház ajtaján, ami belülről is ugyan olyan régi és kopott volt, mint kívülről. A festék pergett a falakról, a vakolat darabokban hullott, a lámpák nagy része félig, vagy teljesen le volt szakadva. A folyosón  pedig gyerekek rohangáltak nevetve. Boldognak tűntek.

- Mindig meglep, mikor szörnyű körülmények között is nevetni látok embereket. Főleg ha gyerekekről van szó.- mondta Diane, majd odaléptek a valaha recepciós pultként szolgáló, mostanra megsárgult lapú, fehér asztalhoz, ami mögött egy 60 év körüli nő ücsörgött.

- Jó napot kívánok! Segíthetek valamiben?- kérdezte mosolyogva, de látszott rajta, hogy semmi kedve nincs jópofizni. MJ számára egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki készségesen segítene nekik. Így hát cselhez kellet folyamodnia.

- Jó napot! Ami azt illeti, talán tudna nekünk segíteni.- kezdte MJ, megelőzve Diane-t -Tudja, a barátnőmnek nem lehet gyereke, de ő és a férje nagyon szeretnének egyet, ezért úgy döntöttek, hogy örökbe fogadnának egy kislányt.

- Így igaz.- helyeselt Diane, rezzenéstelen arccal, de kicsit szomorúan. Hiába, a vérében van a színészkedés.

- Ez remek, de az örökbefogadáshoz a férjének is jelen kell lennie.- akadékoskodott az asszony.

- Tudjuk. Mi csak először körülnéznénk egy kicsit…Tudja, egy férfi ajánlotta nekünk ezt a helyet, Andy Young…- mondta MJ.

- Nem ismerem.- vágta rá a nő kissé zavartan. Látszott rajta, hogy nem mond igazat.

- Hazudik!- gondolta magában a lány. A nő végig mérte őket, majd nagy kelletlenül felállt.

- Erre jöjjenek.- mondta mogorván és elindult  egy hosszú folyosón, a lányok pedig követték.- Ebben a lakrészben tartjuk a lányokat…- MJ nem nem tetszett, ahogy a nő beszél a gyerekekről. Összenézett a barátnőjével és látszólag ő is fennakadt a „tartjuk” kifejezésen.- Hány éves lányt szeretnének?

-Ööö…olyan 6-8 év körülit.- vágta rá Diane az első dolgot, ami eszébe jutott.

-Rendben…- mondta a nő, majd hirtelen megállt és belépett az egyik szobába, aminek nyitva volt az ajtaja. A szobában, az ablak mellett egy kislány ült egy babával a kezében. Szőke haja két copfba volt fogva.- Juliet! Miért nem játszol kint a többiekkel?

- Mert nem akarok. Ők mindig bántanak.- felelte a lány.

- Talán ha nem lennél ennyire gyáva, akkor nem bántanának!- förmedt rá az asszony és készült becsapni az ajtót, de Diane közbeszólt.

- Kérem várjon!

- Mi az?- nézett rá dühösen a nő.

- Beszélgethetnék vele egy kicsit.?- kérdezte Diane. Megsajnálta a kislányt. A nő csak a szemét forgatta.

- Rendben. Én a helyemen leszek, ha kellenék.- mondta az asszony, majd eltűnt.

- Figyelj, te maradj itt és beszélj Juliettel, ha esetleg a nő visszajönne. Én addig elmegyek és megpróbálom megkeresni Andy aktáját…ha egyáltalán van neki olyan.- mondta Megan.

- Oké, de van valami elképzelésed róla, hogy hol lehet?- kérdezett vissza Diane, mire MJ csak a fejét rázta.

- Az alagsorban van egy nagy terem a kazánház mellett. Ott tartják az iratainkat.- mondta Juliet és hidegen csillogó kék szemét a lányokra emelte. Tekintete olyan átható volt, hogy MJ-t kirázta a hideg.

- Ezt mégis honnan tudod?- kérdezte kíváncsian Diane.

- Amikor valaki rossz, akkor Ms Margaret oda viszi le, mert ott nem hallják ha kiabálunk.- felelte a kislány. A lányoknak leesett az álla.

- Bánt titeket?- kérdezte Megan komolyan.

- Általában csak bezár minket, de ha nagyon rosszak vagyunk akkor megver.- Juliet kijelentésére a két lány szomorúan nézett egymásra.- Gyorsan, menj! Ha Ms Margaret megtalál, akkor nagy baj lesz.- mondta a kislány MJ-nek.

- Köszönöm, Juliet.- mosolygott MJ, majd óvatosan kilépett az ajtón. A folyosó üres volt. Elindult az ellenkező irányba, mint amerről a nővel jöttek.

- Hé! Maga meg mit csinál itt?- kérdezte egy hang a lány háta mögül. MJ megfordult és egy fiatalabb nővel találta szemben magát.

- Ó…én csak a mosdót keresem.- vágta ki magát a lány.

- Értem. Menjen tovább egyenesen és a folyosó végén forduljon jobbra. Ott lesz a lépcsőház mellett.- mondta kedvesen a nő, majd távozott. MJ csupán egy szóra koncentrált: „lépcsőház”. Sietve végigment a folyosón, majd befordult egy rövidebb folyosóra, aminek a végén meg is találta, amit keresett. Az ajtón egy „Illetékteleneknek belépni tilos!” felirat állt. MJ lenyomta a kilincset, mire az ajtó kinyílt. Gyorsan belépett rajta és bezárta maga mögött az ajtót.  Lesietett a lépcsőn, majd mikor leért az alagsorba egy újabb folyosón találta magát. Végigment rajta, majd megtalálta, amit keresett. Az utolsó ajtó volt, a kazánház mellett. Pont, ahogy Juliet mondta. MJ belépett az ajtón. A teremben sötét volt, ezért felkapcsolta a villanyt és hirtelen meglátta a végtelenbe nyúló fiók és szekrény sorokat, ahol iratok sorakoztak. Viszonylag gyorsan megtalálta az „Y”-al kezdődő családneveket és rövid keresgélés után megtalálta Andy kartonját. Sietni akart, ezért nem olvasott bele, csak betette a táskájába és már vissza is ment Juliet szobájába, gondosan ügyelve rá, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy ott járt.

- Na megszerezted?- kérdezte Diane, miután már elhagyták az épületet és a kocsihoz mentek vissza. Válaszul a lány kinyitotta a táskáját és egy kicsit kihúzta belőle a mappát, hogy a barátnőjén kívül senki ne lássa.

- Miről beszélgettetek Juliettel?- kérdezte MJ.

- Sok mindenről…babákról, cicákról és arról, hogy ha nagy lesz, akkor orvos lesz…-felelte Diane.

- Miért pont orvos?

- Mert Juliet mamája betegségben halt meg és nem szeretné, hogyha más is elveszítené a mamáját.- MJ erre a kijelentésre elgondolkozott.

- Egy kislány, aki azért akar segíteni másokon, mert az anyukáján már nem tudott. Talán úgy érzi, hogy ezzel tartozik neki?

- Nem tudom, de ha így is van, akkor is biztos vagyok benne, hogy nem döntöttél rosszul csak azért, mert nem akartál az édesanyád halálának árnyékában élni.- mondta kedvesen barátnőjének Diane. Megérezte, hogy barátnője min gondolkodott. MJ csak sóhajtott egyet, majd a játszó gyerekek irányába nézett.

- Ezek a gyerekek nem ilyen sorsot érdemelnének.

- Így igaz, de mit tudunk tenni értük? A rendőrség nem tenne semmit, hiszen az ilyesmi egy olyan dolog, amiről mindenki tud, de senki nem tesz ellene.- felelte Diane.

- De az életminőségükön javíthatunk!- vágta rá MJ.

- És mégis mivel?

- Pénzel! Gondolj csak bele. Abból fel tudnák újítani az egész épületet és a gyerekek is új játékokat kapnának.

- Ez remek ötlet, de honnan szedünk össze annyi pénzt?- kérdezte Diane miközben beszállt a kocsiba- Az ilyesmi nagyon sokba kerül.- MJ erre csak feltartotta a mutatóujját, majd elővette a telefonját és felhívta Richardot, majd röviden előadta neki az ötletét, hogy a szponzorpénzek egy részét fordítsák erre a célra.

- Hát…Nick valószínűleg felrobban az ötlettől, mert így kevesebb pénzből kell megoldani a fejlesztéseket, de én támogatlak!- válaszolta a férfi. Amíg MJ telefonált, barátnője átfutotta Andy papírjait.

- Na, találtál valami érdekeset?- kérdezte Megan, miután letette a telefont.

- Csak érdekeset találtam…Andy a papírok tanulsága szerint Angliában született. Születése után pár hónappal költöztek át Amerikába. Az apja egy utcai lövöldözésben vesztette életét, mikor ő 3 éves volt. Az édesanyja sosem bírta feldolgozni a veszteséget, így elmegyógyintézetbe került. Ő most ha minden igaz, akkor 65 éves. Andy 18 éves korában hagyta el az intézetet és ez az utolsó bejegyzés. Valószínűleg akkor  visszament Angliába.- mondta Diane.

- Lehetséges.- felelte MJ.

- Te MJ…az micsoda?- mutatott az autó szélvédőjére Diane, ahol egy fehér papír lobogott betűzve az ablaktörlő alá. Úgy látszik eddig nem vették észre. MJ kiszállt és levette. Egy rövid szöveg állt rajta.

„Ne ártsd bele magad mások múltjába, mert csúnya következményei lehetnek.”

- Na, mi az?- kérdezte Diane a kocsiból.

- Csak egy reklám.- vágta rá a lány. Nem akarta, hogy Diane tudjon róla, mert akkor csak megijedne. Ezután MJ hazavitte barátnőjét.

- Bejössz egy kicsit?- kérdezte Diane.

- Nem köszi, sietek haza.- mosolygott rá MJ.

- Rendben, akkor szia, és majd hívj ha van valami.

- Oké…Köszönöm, hogy segítesz.- nézett hálásan barátnőjére a lány.

- Ez a legkevesebb.- mosolygott Diane, majd bement a házba. MJ pedig visszaült a kocsijába, majd elhajtott.

- Sziasztok!- köszönt a lány, mikor belépett az ajtón.

- Szia Megan! Milyen napod volt?- sietett elé Kristi.

- Jó volt, bár egy kicsit fárasztó…

- Mit csináltál?- folytatta a nő. MJ meglepődött, hiszen eddig Eric volt az, akivel többet beszélt a napjáról, mint a „Mi volt? Semmi.” párbeszédek, amiket a többiekkel folytatott.

- Hát…a lányokkal voltam egy kávézóban, utána pedig átmentem Diane-hez…Ő egy barátnőm.- magyarázta meg a lány Kristinek, aki ugyebár nem ismerhette a barátnőit.

- Aha értem…Nem vagy éhes?- kérdezte Kristi és bement a konyhába.

- Ami azt illeti de…eléggé…- mondta MJ majd lepakolta a cuccát az előszobában és bement a konyhába.- Hol vannak a többiek?- kérdezte, mikor feltűnt neki a nagy csend.

- Timo elvitte gokartozni a fiúkat.- mosolygott a nő, mire MJ félrenyelte a vizet, amit éppen kortyolt.

- Úgy érted apát és Dan-t is??- kérdezte köhögve a lány.

- Persze! Először csak az ikrek mentek volna de aztán apád is velük ment és végül Dan is mert elég rossz napja volt és gondolta neki sem árt egy kis feszültséglevezetés.- mondta Kristi, mire MJ felnevetett.- Min nevetsz?- kérdezte a nő kedvesen.

- Ááá semmin…csak nehéz elképzelni apát és Daniellt egy gokartban…

- Miért?

- Tudod, mikor először beültem egy gokartba, apa és Dan fél órán keresztül sorolta felváltva, hogy mit NE csináljak. Arról persze egy darab instrukciót nem kaptam, hogy mit csináljak, de ez mindegy is. Aztán, mikor túléltem azt a teljes 2 kört, amin megengedték, hogy vezessek, akkor meg úgy viselkedtek, mintha kész csoda lenne, hogy túléltem. Megjegyzem a körök közben is egyfolytában üvöltözték, hogy „Túl gyorsan mész!”; „Óvatosabban menj be abba a kanyarba!”; „Ne előzd meg az előtted lévőket!”; „Ne menj közel a falhoz!” és ehhez hasonlókat. Aztán mikor versenyezni akartam, akkor persze állt a bál. Vagy egy hétig nem szóltam hozzájuk, de aztán engedtek és gondolom úgy gondolták, hogy „Had versenyezzen a gyerek! Úgyis elmúlik majd!”. De nem így lett. Sokáig minden versenyemen ott voltak, egészen addig, amíg össze nem ütköztem valakivel a szemük láttára. Komolyabb bajom nem lett, de Dan és apa legalább úgy kezelték, mintha súlyos sérüléseim lettek volna. Ezután persze megint veszekedtünk, de végül visszamentem versenyezni. Azután sosem jöttek el. Még akkor sem, mikor bajnokságot nyertem. És később sem, amikor a GP2-ben versenyeztem, vagy itt, Amerikában. Dan a munkájára hivatkozott, apa pedig arra, hogy ő már „öreg” és messze vannak neki azok a versenypályák. Az egyetlen aki mindig ott volt, az Eric volt…és Monica is gyakran jött, ha ideje engedte. Ők támogattak. Chris és Antony pedig sosem jöhetett még a pálya közelébe se. Apa azért aggódott, hogy nehogy ők is versenyezni kezdjenek. Gondolom abból is balhé volt, mikor Monica megengedte, hogy elvigyük őket Barcelonába, a futamra. Ezért olyan furcsa elképzelni, hogy apa és Dan egy gokart közelébe megy.- fejezte be MJ a történetet.

- Ők csak aggódnak érted.- mondta Kristi.

- Tudom, de könyörgöm, felnőtt ember vagyok és…

- Na na! Azért azzal várjunk egy kicsit. Októberben leszel 21. Mééég nem vagy felnőtt…- vágott közbe Kristi mosolyogva.

- Ne kezd te is!- nézett rá MJ szem forgatva.

- Távol álljon tőlem…csak ugratlak.- mondta a nő, majd hallották, hogy a bejárati ajtó zárja kattan és a többiek bejönnek.

- Hahó, lányok!- hallatszott Alan hangja.

- Konyha!- válaszolta MJ, mire a többiek beléptek. Mindegyikük izzadt volt és borzasztó koszos.

- Te jó isten! Biztos, hogy ti csak gokartoztatok?- kérdezte Kristi elhülve, mire a fiúk csak a vállukat vonogatták.

- Nocsak Dan, ezek szerint te is tudsz úgy kinézni, mint egy normális földi halandó?- kérdezte MJ és végigmérte a bátyját.

- Nagyon vicces…Tudod, az, hogy öltönyben dolgozom még nem azt jelenti, hogy nincs más ruhám.- felelte Dan.

- Tudom, hogy vannak más ruháid…például „tökéletesen ízléses” kötött pulcsijaid…csak nem gondoltam, hogy van pólód is…meg farmernadrágod…- kuncogott a lány, a bátyjának azonban nem volt kedve tovább veszekedni, hanem csak a hűtőhöz sétált és kivett belőle egy üveg vizet.

- Na jó…bárhogy is legyen, azonnal menjetek fürdeni!- mondta Kristi.

- Különben mi lesz?- kérdezte Antony egy huncut mosollyal.

- Én csak azt tudom, hogy mi NEM lesz…- nézett jelentőségteljesen MJ a barátjára. Timo látszólag elgondolkodott, majd leesett neki, hogy miről is van szó.

- Már itt sem vagyok!- mondta és eltűnt.

- Te ilyenekkel zsarolod szegényt?- kérdezte nevetve Kristi, akinek látszólag elsőre leesett, hogy miről van szó.

- Ez a leghatásosabb…- vonta meg MJ a vállát, majd felállt és barátja után ment.

- Na, jól szórakoztatok?- kérdezte a lány, mikor belépett a szobába.

- Aha, jó volt…viszont hiányoztál.- mosolygott a fiú, majd hosszan megcsókolta barátnőjét.

- Ki nyert?- folytatta a lány egy kis idő múlva a kérdezősködést.

- Mindenki 1-et nyert, szóval majd kell egy visszavágó.- mondta a fiú.

- Tényleg? Még apa és Dan is?- kérdezte meglepődve a lány.

- Igen. Nagyon jól mentek!- felelte Timo.- Ezek szerint volt kitől örökölnöd a tehetséged.

- Cö…na ja…nem ismerek még két olyan embert, akik annyira elleneznék ezt a sportot mint apa és Dan…csodálkozom, hogy egyáltalán rá tudtad venni őket, hogy elmenjenek.- forgatta a szemét a lány.

- Pedig élvezték…- mondta a fiú. MJ hirtelen dühös lett. Nem értette, hogy az apja miért csak őt nem hagyja ezt csinálni. Illetve, hogy miért ellenzi ennyire, hogy ő csinálja, mikor a többieknek lehet. Hirtelen eszébe jutott Dan. Ő nem tűnt valami boldognak. A lány érezte, hogy valami nyomasztja. MJ egy hirtelen ötlettől vezérelve felállt és az ajtó felé indult.

- Hová mész?- kérdezte Timo kíváncsian.

- Danhez. Muszáj beszélnem vele.- felelte a lány, majd kilépett az ajtón. Mikor a bátyja szobája elé ért, egy pillanatig még hezitált, majd bekopogott.

- Tessék!- hallatszott bentről, majd MJ belépett. Látszólag Dan nemrég jött ki a zuhany alól.- Mit szeretnél?- kérdezte a húgától.

- Beszélni veled. Látom rajtad, hogy valami baj van és addig nem megyek el, amíg el nem mondod.- kezdte a lány. Dan látszólag elgondolkodott valami kitérő válaszon, majd végül csak sóhajtott egyet.

- Én foglalkozom Candyce ügyével.- mondta a fiú.

- Az ilyesmivel mióta foglalkozik az FBI?- meredt rá MJ hitetlenül.

- Semmi óta. Csak mivel én úgyis itt lakom ezért gondolták, hogy egyszerűbb ha rám bízzák.- forgatta a szemét Dan.

- És…beszéltél vele.- kérdezte a lány óvatosan.- Mármint Candy-vel?

- Igen…ma voltam bent nála.

- És mit mondott?- érdeklődött MJ.

- A kábítószert bevallotta, de a fegyvert állítólag még soha életében nem látta, de…- itt Dan elhallgatott.

- De?- kérdezte a lány.

- De a pisztoly tele volt az ujjlenyomataival.- mondta a fiú.

- Hát…így elég nehéz elhinni, amit mond. Nem irigyellek…- nézett MJ együttérzően a bátyjára.

- Én sem magam…de ez van, ezt kell szeretni.- vonta meg a vállát Dan és halvány mosolyra húzta a száját. Ezután még beszélgettek pár dologról (főleg a gokartozásról) majd MJ visszament a szobájába. Mikor belépett, meglátta barátját, aki látszólag már aludt. A lány gyorsan lezuhanyzott, felöltözött, leoltotta a lámpát, majd ő is lefeküdt és hozzábújt a barátjához. Hirtelen megérezte, hogy a fiú keze lassan csúszik egyre feljebb a pólója alatt.

- Te az előbb még aludtál!- suttogta MJ halkan nevetve, hogy ne zavarja a többieket.

- Az az előbb volt.- válaszolta a fiú, majd belecsókolt barátnője nyakába.

- Viszont van egy kis gond…- mondta a lány visszafojtott nevetéssel.

- Miféle gond?- kérdezte Timo, miközben megcsókolta MJ-t.

- Tudod…olyan „női gond”…- felelte a lány, mire Timo hirtelen felkapcsolta a lámpát az éjjeli szekrényen.

- Te csak szórakozol velem, ugye?- kérdezte összeszűkült szemekkel, mire MJ röhögve megrázta a fejét.

- Egyáltalán nem…tényleg itt a mikulás…- nevetett még mindig a lány. Timo látszólag ezt nem találta viccesnek.

- Ez nagyon csúnya húzás volt Megan…- mondta a fiú, de hangja némileg dühösnek hallatszott, majd lekapcsolta a lámpát és háttal fordult a lánynak.

- Ne már, hogy ennyire magadra vedd!- nevetett MJ és hátulról megölelte barátját, aki semmit nem mondott csak csukott szemmel feküdt. A lány hirtelen abbahagyta a nevetést. Nem értette, hogy Timonak mi baja van. Elvégre ő csak viccelt. Illetve nem…de mégis. MJ hirtelen nagyon megijedt, hogy mi van ha a fiú tényleg dühös rá. Ez persze totál hülyeség, hiszen nincs ember, aki ezért ott hagyna valakit és ezt MJ is tudta, de még túl erősen élt benne a veszekedésük emléke. Nem akarta, hogy megint hasonló történjen. Timo hirtelen érezte, hogy barátnője megrázkódik mögötte. Majd ismét és ezúttal már halk szipogást is hallott. Hirtelen kinyitotta a szemét és figyelt, hogy tényleg jól hallotta-e. És ismét hallotta. Megfordult és a sötétítőn keresztül beszűrődő kevés fényben is jól látta barátnője könnyes arcát. MJ amint meglátta, hogy barátja nézi, a fejére húzta a takarót és ott sírt tovább, immár kicsit hangosabban.

- Kicsim! Mi a baj?- kérdezte Timo aggódva, és óvatosan megpróbálta lehúzni MJ fejéről a takarót, de a lány nem hagyta.- Hahó, Megan! Mi történt? Fáj valami?

- Ne haragudj…- zokogta MJ a takaró alól.

- Haragudni? Én? De hát mi…- és akkor a fiúnak leesett.

- Jézusom Megan! Dehogy haragszom! Hogy gondolhatsz ilyeneket? Soha nem haragudnék rád ilyen hülyeségek miatt, Kincsem.- mondta a fiú kedvesen a lánynak, aki most már hagyta, hogy Timo lehúzza a fejéről a takarót.

- Biztos?- kérdezte MJ abbahagyva a sírást.

- Egészen biztos! Erről egyáltalán nem te tehetsz és ne hidd, hogy egy percig is haragudtam rád…nem gondoltam, hogy úgy fogod érezni…csak ugrattalak, de már látom, hogy hülye ötlet volt…sajnálom.- válaszolta Timo, majd megölelte barátnőjét és a hátát simogatta, amíg MJ meg nem nyugodott teljesen. A lány tíz perc után érezte, hogy már csak nehezen tudja csak nyitva tartani a szemét.

- Szeretlek Timo…- mondta MJ halkan.

- Én is Kincsem.- felelte a fiú, majd egy puszit nyomott a lány homlokára.- Szép álmokat…