Tudom, hogy utoljára időszámításunk kezdete előtt hoztam új részt...Ne haragudjatok, hidjétek el én is szívesebben csinálnám ezt mint a spanyol fogalmazást vagy nyelvtan beadandót de sajna ezért még nem adnak éretségit...Pedig szerintem kéne! xDD Na mind1...nem magyarázok tovább. Jó szórakozást mindenkinek! És véleményeket kérek...sooook véleményt! ;)
Mikor MJ kinyitotta a szemét a szobában sötét volt.
- Az egész napot átaludtam?- a lánynak fogalma sem volt róla,
hogy mennyi lehet az idő, de azt tudta, hogy nem csak a szobában van sötét,
hanem odakint is. Ami azért aggasztotta, mert ez azt jelentette, hogy ő reggel
9-től mást sem csinált, csak aludt. MJ pislogott egy párat, hogy hozzászoktassa
szemét a szobában honoló sötétséghez. Pár perc múlva egy kis fényforrásra lett
figyelmes. Egy apró mécses világított a kanapé melletti asztalon és egy fehér
boríték volt mellette. A lány párszor megdörzsölte a szemét, hogy teljesen
felébredjen, majd kezébe vette a borítékot. Kinyitotta és kivett belőle egy
félbehajtott lapot. Óvatosan széthajtotta, majd a mécses halovány fénye mellett
elolvasta.
"Emlékszel
még?"
- De mit tudjak?- kérdezte magától a lány, majd végül megfordította a
fényképet és megtalálta a mondat másik felét is.
- Na de az hol is volt?- kérdezte magától a lány, majd leült egy
napozóágyra a teraszon és a mécsesekkel megvilágított udvart nézte.
- Nos lássuk csak...Timo először Bahreinben csókolt meg...Ezek szerint
oda kéne mennem?- a lány hitetlenül meredt a levélre. Sejtette, hogy Timo nem
azt akarja, hogy most azonnal Bahreinbe repüljön.
- Ajj de mi volt az előtt...nem emlékszem!- siránkozott a lány és
párszor fejbe csapta magát az összegyűjtött borítékokkal. - Meg van!- csillant
fel hirtelen a lány szeme, majd berohant a házba, egyenesen az emeletre.
- Hát persze, amikor Valenciában beteg voltam és Timo vigyázott
rám. Másnap reggel, a szállodai szobámban. Ott csókolt meg először. Akkor azt
hittem, hogy csak álmodom, de ezek szerint nem!- gondolta magában a lány.
Mosolyogva rohant be a szobájába, ahol nem egészen azt találta, akit keresett.
- Amber?- kérdezte hitetlenül a lány és már le is hervadt az arcáról a
mosoly.
- Tudom, hogy nem egészen rám számítottál, de nyugi, jó helyen jársz. -
kacsintott a lány MJ-re, majd a kezébe adott 2 dobozt. - Ezeket vedd fel. - MJ
egy szót sem szólt csak kinyitotta a dobozokat. Az egyikben egy világoskék ruha
volt, a másikban pedig egy fehér magas sarkú. A lány szó nélkül felvette őket.
- Ne vedd sértésnek, de te mit keresel itt?- kérdezte MJ.
- Timonak segítettem mécseseket gyújtogatni, ruhát választottam neked,
utána meg megkért, hogy maradjak itt, hogy biztosan idetalálj. - mosolygott
Amber a lányra.
- Ezek szerint te tudod, hogy mi folyik itt?- kérdezte a lány.
- Így van.
- És el is magyarázod nekem?- kérdezte MJ, miközben az asztalához
lépett és az egyik fiókba betette a borítékokat.
- Szerelmes beléd, Megan. Mit kéne ezen tovább magyaráznom? - felelte
Amber és keserű mosolyra húzta a száját, ez azonban MJ-nek nem tűnt fel. - Most
pedig menj! Így is eleget várt már rád.
- De mégis hová?- kérdezte a lány értetlenül, mire Amber elnevette
magát és az ablak felé bökött a fejével.
- Megan!- szólt Amber a lány után, aki az ajtóból nézett vissza rá. -
Nem kell mindig a piroshoz ragaszkodnod. - mondta a lány, mosolyogva MJ-nek,
aki tudta, hogy a ruhájára gondol. A lány, hálás pillantással nézett Amberre,
majd kiment a szobából. Lesietett a lépcsőn, majd nagy levegőt vett és kilépett
a bejárati ajtón. A ház előtt pedig MJ végre megpillantotta azt, akire eddig
várt. Timo egy fekete BMW oldalának dőlt és onnan mosolygott a lányra, aki
odarohant hozzá és a nyakába ugrott. Hosszú percekig álltak ott, egymást
ölelve.
- Ezek szerint tetszett?- törte meg végül a csendet Timo.
- Hogy tetszett-e?- nézett fel MJ a fiúra- Timo...ez...ez...erre nem
tudok mit mondani. Sosem gondoltam volna, hogy neked ezek a dolgok ennyit
jelentenek. Bár nem tudom, hogy ezt most mivel érdemeltem ki, de köszönöm. -
mondta a lány könnyes szemmel és megcsókolta barátját.
- Tényleg nem jöttél rá?- kérdezte Timo hitetlenül.
- Tényleg nem. - csóválta a fejét a lány.
- Szóval semmi értelme nem volt...- nyugtázta Timo egy keserű
mosollyal.
- Jaj dehogy nem! Ez volt a legszebb ajándék, amit valaha kaptam. Már
ha ezt felfoghatjuk annak. - próbálta megnyugtatni MJ a fiút.
- Hát jó...mi volt 4 nappal ezelőtt?- kérdezte Timo.
- Öhm...kedd!- vágta rá MJ.
- Nem úgy. Dátum?
- 18-a.- mondta a lány rövid gondolkodás után. Timo nem szólt semmit,
csak bólintott. MJ még percekig gondolkozott, de nem jutott eszébe.
- Jó, akkor máshogy kérdezem...- sóhajtott Timo- Mi volt egy hónappal
ezelőtt, 18-án?
- Sajnálom, de én nem...- kezdte MJ miközben a könnyeivel küzdött.
Tudta, hogy valami fontos dolog, de egyszerűen nem jutott eszébe és látta
Timo-n, hogy ez milyen rosszul esik neki. A fiú végül végső elkeseredésében
elővette a telefonját és hátlapjával a lány elé tartotta, hogy az jól
megnézhesse. MJ pár másodpercig bámulta a telefon hátulját, majd hirtelen a
szája elé kapta a kezét.
- Úristen!- a lány óvatosan felnézett barátjára. A szeméből már
patakzottak a könnyek. Timo nem szólt semmit, csak megkönnyebbülve
elmosolyodott és megölelte barátnőjét. MJ már mindenre emlékezett. 18-án volt
egy hónapos a kapcsolatuk. Emlékezett, hogy Timo egyszer panaszkodott rá, hogy
amióta akkor, Japánban földhöz vágta a telefonját a hátlapja szanaszét van
törve.
- Annyira sajnálom, Timo! Nem tudom, hogy hogyan felejthettem el. -
szipogott a lány.
- Semmi baj, Megan! Nem is vártam, hogy emlékezz rá. Csak gondoltam
ennyi rávezetés után már csak kitalálod, hogy mire gondolok. Mondjuk az
igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezt nem egészen így terveztem...- mondta a
fiú, mire MJ kérdőn nézett rá. - Az eredeti terv szerint Japánban ünnepeltünk
volna, de aztán közbejöttek bizonyos dolgok és így csak egy kicsit megkésve
tudtam megszervezni a dolgokat.
- DolgoKAT?- kérdezte MJ kíváncsian. –Más is van?
- Neeem Megan. Úgy terveztem, hogy miután túl vagyunk a nagy
összeboruláson, így, öltönyben és koktélruhában fogunk futni egyet a város
körül. –mondta Timo, faarccal.
- Akkor minek a BMW?- kérdezte a lány mosolyogva. Tudta, hogy barátja
csak szórakozik.
- Optikailag tuningol!- vágta rá Timo. –Magasabbnak tűnök tőle! És
mivel fekete, slankít!
- Olyan hülye vagy!- mondta MJ röhögve, majd megölelte barátját, aki
szintén nem bírta röhögés nélkül.
- Na, most már menjünk! Nem érünk rá itt röhögcsélni egész este!-
mondta a fiú, majd kinyitotta MJ-nek az autó ajtaját.
- Jaj de komoly lettél hírtelen. – mondta a lány mosolyogva, majd
beült.
- Nem lettem komoly, csupán szeretnék egy feledhetetlen estét az én
tökéletes barátnőmnek!- mosolygott Timo, majd becsukta az ajtót és a saját
oldalára ment, beszállt, majd elindultak.
- A hely, ahol először megcsókoltál? – kérdezte a lány egy huncut
mosollyal az arcán.
- Tessék?- kérdezett vissza a fiú.
- Semmi, csak tudod ez a mondat elég fura volt nekem. –felelte a lány.
- Tudom, de jobb nem jutott az eszembe. – sóhajtott a fiú – Tudom,
hogy ez így elég béna, de azt el kell ismerned, hogy romantikusabban hangzik
az, hogy „a hely, ahol először megcsókoltalak” mint az, hogy „menj a szobádba”.-
A lány erre a kijelentésre felnevetett és csak bólogatott.
- …az eddig együttöltött idő
egyáltalán nem mondható „szürkének, vagy egyhangúnak”. Másodszor pedig Timo
egyáltalán nem költ rám többet, mint megteheti…legalábbis azt hiszem. Na jó, én
már teljesen megbolondultam! Timo nagyon őszinte és jólelkű fiú, de azért nem
olyan felelőtlen, hogy 1 hónap után elvegyen valakit…Sőt…ha 3 év alatt nem
vette el Isabellt, akkor én mégis mit várok? Teljesen zakkant vagyok…-
nyugtázta magában a lány és gyorsan elhessegette ezeket a buta gondolatokat a
fejéből. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy Timo megfogja a kezét és
összekulcsolja az ujjaikat.
- Baj van? – kérdezte a fiú, mire MJ felé fordult és mosolyogva
megrázta a fejét. - Akkor jó…amúgy megérkeztünk. –mondta a fiú, majd kiszállt
és barátnőjének is kinyitotta az ajtót.
- Biztos, hogy minden rendben?- kérdezte Timo aggódva, és gyengéden
felemelte MJ fejét az állánál fogva, hogy a lány a szemébe nézzen.
- Persze!- mosolyodott el a lány – Csak tudod, nemrég keltem fel. Még
ez kicsit kómás vagyok.
- Nekem mondod! Tudod, hogy mit összeimádkoztam, hogy fel ne ébredj?-
kérdezte Timo, mire MJ felnevetett.
- Sejtem!- válaszolta a lány, majd megcsókolta barátját. Ezután Timo
megfogta MJ kezét és maga után húzta egy épület felé. A lány számára első
pillantásra kiderült, hogy az épület egy elég puccos étteremnek ad otthont.
Amint beléptek az ajtón, egy jólöltözött pincér vágtatott oda hozzájuk.
- Foglaltak asztalt?- kérdezte, a látszólag 40-es évei végén járó,
őszes hajú férfi.
- Természetesen. Timo Glock névre. - felelte a fiú. A pincér vetett
egy pillantást az előtte lévő lapra, majd bólintott.
- Erre tessék Mr. Glock…- mondta a pincér és készségesen megmutatta a
lefoglalt asztalt, majd elment. Timo észrevette, hogy barátnőjének valami
nagyon tetszik, mert látszólag alig bírja visszafogni a röhögést.
- Mi ilyen vicces?- kérdezte a fiú kedvesen, míg kihúzta a lánynak az
egyik széket.
- Mr. Glock…- mondta ki a lány, és ezúttal kitört belőle a hangos
röhögés. Amikor észrevette, hogy többen felé néznek, eltakarta a száját és
megpróbálta disztingválni magát. – Ne sértődj meg, de egyáltalán nem nézel ki
úgy, mint egy Mr. – kacagott még mindig a lány.
- Most mi bajod van? Te sem hasonlítsz Mrs. Glockra, ha ez megnyugtat.
- felelte Timo. Erre a kijelentésre MJ gyomra görcsbe rándult. Az arca egy
pillanat alatt elkomorodott, de a fiú ezt nem vette észre, mert már az étlapot
tanulmányozta. A lány is hasonlóképpen tett. Próbálta lecsendesíteni háborgó
gondolatait. Nem sokkal később megjelent a pincér és felvette a rendelésüket,
azután pedig csöndben ültek és vártak. MJ meredten bámulta az asztalukon égő
gyertya lángját, de közben folyamatosan magán érezte Timo tekintetét.
- Na jó…biztos vagyok benne, hogy valami bánt. Lehet, hogy nem rám
tartozik, de örülnék, ha elmondanád. – mondta a fiú halkan és megfogta MJ
kezét, aki levette a szemét a gyertyáról és a mellettük lévő falra pillantott,
amin egy hatalmas tükör volt, így a lány az egész éttermet láthatta. Vetett pár
pillantást az asztalokra és a vendégekre a tükörből, majd visszanézett az
asztalra. Pár másodpercre rá elsápadt. Gyorsan visszapillantott a tükörre és az
egyik asztalra, aminek eddig nem tulajdonított különösebb jelentőséget.
- Mi a…- gondolta a lány és
a másik oldalára nézett, hogy a tükörben látott alakot a saját szemével is
láthassa. – Ilyen nincs…- mondta
magában a lány, mikor észrevette, hogy nem is olyan messze tőlük, az egyik
asztalnál Beverly ül és beszélget valakivel, de a vacsorapartnere nem látszott,
mert egy óriási növény takarásában ült. De a következő pillanatban Bev közelebb
hajolt az illetőhöz és megcsókolta. A férfi arca még így sem látszott, de MJ
nem is bánta. Azt már így is biztosra vette, hogy ez nem csupán egy baráti
vacsora. Timo nem értette, hogy barátnője mit néz ilyen nagy érdeklődéssel.
- Mi szépet láttál?- kérdezte a fiú.
- Hm?- kérdezte MJ és visszafordult a barátjához.
- Hát…bármi is az biztos érdekesebb, mint én. – mondta Timo látszólag
közömbösen.
- Tessék?- kérdezett vissza ismét a lány. Nem értette, hogy a fiúnak
mi a baja.
- Hagyjuk…de tudod, ha nem akarsz velem lenni, akkor nyugodtan meg is
mondhatod!- felelte a fiú és metsző pillantásokat vetett MJ-re.
- Neked teljesen elment az eszed!- háborodott fel a lány, majd felállt
és elviharzott a mosdók irányába. Amint belépett, a tükör elé sétált és a saját
arcát figyelte benne. Egyfolytában azon kattogott az agya, hogy Sebastiannak igaza
volt és Beverly-nek tényleg viszonya van valakivel.
- Hogy fogom én ezt elmondani
neki? – gondolta magában a lány.
MJ ruhája