Antony és Christian - 30.fejezet

Vasárnap délelőtt, Timo arra ébredt, hogy egyedül van. MJ már nem feküdt mellette. A fiú megijedt, hogy Megan esetleg valami őrültséget követett el, nagy elkeseredésében. Timo azonnal lerohant a földszintre. Kint zuhogott az eső. Mivel MJ a kerti pavilonban ült, a fiú egy pléddel a kezében kiment a lányhoz. Hiába rohant, az eső úgy esett, hogy még így is rendesen elázott. A lány a pavilon padlóján ült, felhúzott térdeit átölelte és csak meredt maga elé, miközben előre hátra hintázott. Olyan volt, mint valami elmeroggyant. A fiú nem szólt semmit, csak MJ hátára terítette a pokrócot és leült mellé.

- Timo?- kérdezte hirtelen MJ.

- Igen?- kérdezett vissza Timo.

- Te vesztettél már el valakit, aki nagyon fontos volt neked?- MJ kérdése váratlanul érte a fiút és egy pillanatig el is gondolkozott.

-          Igen, a nagyszüleimet. Pontosabban apa szüleit. Amikor kicsi voltam, motoroztam, de aztán egy idő után a motorból gokart lett. Különösebb oka nem volt, egyszerűen csak jobban tetszett. A nagyszüleim végig mögöttem álltak és támogattak. Amikor rossz szezonom volt, akkor mindig biztattak, ha valami baj volt, segítettek. Lényegében olyanok voltak nekem, mintha ők is a szüleim lennének. Aztán nagyjából 2 évvel ezelőtt, éppen egy versenyemre igyekeztek, amikor autóbalesetet szenvedtek és meghaltak. Azóta, mindig összeszorul a torkom, ha olyasmit hallok, hogy valaki egy balesetben veszti el a szüleit, vagy egyéb hozzátartozóját.- mondta Timo, majd amikor a lányra pillantott észrevette, hogy ismét sír. A fiú megsimította a hátát, majd bement reggelit készíteni, hiszen szinte biztos volt benne, hogy MJ azóta kint ül, amióta felébredt. Timo, ezután szólt a lánynak, hogy jobban tenné, ha bejönne, de MJ meg sem mozdult. Mint aki odafagyott a pavilon aljához. A fiú még próbálkozott párszor, majd egy pár óra után elege lett. Nem bírta nézni a lány szenvedését. Kiment és ismét, immár sokadszorra, helyet foglalt MJ mellett.

-          Megan! Nézz rám! – mondta Timo , szembe fordította magával a lányt és az állánál fogva felemelte a fejét, hogy kénytelen legyen a szemébe nézni. MJ végül nagy nehezen hajlandó volt odanézni.- Megértem, hogy hiányzik neked Eric. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szerettétek egymást, de ő elment. Soha többé nem fog már visszajönni, és ezt te is tudod. Nagyon szomorú, de így van. Teljesen természetes, hogy ki vagy borulva, de attól még nem kéne sanyargatnod magad. Szerinted mégis mit szólna hozzá a bátyád, ha így látna? Hm?

-          Nem érdekel…- motyogta MJ és újra elfordította a fejét. Timonál itt telt be a pohár. Megfogta a lányt a vállánál és megrázta, hátha ettől észhez tér.

-          HAGYD MÁR ABBA!!! EZ NEM TE VAGY!!!- emelte meg a fiú a hangját. Normál körülmények között sosem engedett volna meg magának ilyen hangot a barátnőjével szemben, de ez egyáltalán nem nevezhető normál körülménynek.

-          De igen, ez én vagyok! Ha nem tetszik, el lehet menni…- válaszolta a lány durván, majd ismét elfordult és folytatta az előre hátra hintázást. Timo látta, hogy itt az észérvekkel már nem megy semmire, így felállt és elindult befelé.

-          Nem, én nem ebbe a lányba szerettem bele…- mondta, szavait a lánynak címezve, majd megfordult és bement a házba. Ledőlt a nappaliban a kanapéra és csak hallgatta az esőcseppek kopogását. Egy idő után csengettek. Timo felállt és az ajtóhoz ment, ami előtt a családja és MJ testvérei álltak, ezúttal Antonyvel és Christiannal kiegészülve.

-          Hát ti?- mondta a fiú, köszönés gyanánt.

-          Neked is szia! Amúgy a barátnődhöz jöttünk.- mondta Selina.

-          Akkor fölöslegesen jöttetek. Amióta felkelt, a pavilonban ül.- mondta a fiú, és beljebb engedte a vendégeket, akik, miután megszabadultak a vizes cuccaiktól, bementek a nappaliba.

-          Ezt hogy érted?- kérdezte Lisa.

-          Úgy, ahogy mondom. Nem evett, nem ivott, csak ott kint ült egész nap.- sóhajtott lemondóan Timo.

-          Próbáltál vele beszélni?- kérdezte Monica.

-          Már vagy százezerszer…Abban sem vagyok biztos, hogy felfogta-e egyáltalán, amit mondtam neki.- panaszkodott tovább a fiú.

-          Értem.- bólintott mindentudóan a lány és Danre nézett. Ekkor nyílt a terasz ajtó és mindenki legnagyobb meglepetésére MJ totyogott be rajta, a plédbe csavarva.

-          Nocsak, még emlékszel, hogy hol az ajtó?- jegyezte meg Timo gúnyosan. Páran egyből lehurrogták, de MJ felkacagott. Ez egy még nagyobb meglepetést váltott ki a jelenlévőkből.

-          Mi járatban vagytok?- kérdezte mosolyogva a társaságtól. Anett találta meg legelőször a hangját.

-          Mi csak azért jöttünk, hogy megnézzük, minden rendben van-e…

-          Mi pedig Eric és a többiek temetésének az időpontját szerettük volna tudatni.- mondta Monica is.

-          Aha értem.- mondta a lány, de még mindig mosolygott.

-          Öööö…lemaradtunk valamiről?- kérdezte Lisa zavartan. Látszólag a többiekben is ez a kérdés fogalmazódott meg. Egyikük sem akarta elhinni, hogy MJ ilyen könnyen túltette magát Eric halálán. „Mintha csak a fizika tankönyvét hagyta volna el.” (by Luca xdd)

-          Nem halt meg…- mondta a lány hirtelen.

-          Tessék?- kérdezett vissza Dan.

-          Nem halt meg.- ismételte meg előbbi mondatát MJ.

-          Ezt meg hogy érted? Hiszen azt mondták, hogy…- kezdte Christian de a lány félbeszakította.

-          Megígérte nekem.

-          Mégis mit?- kérdezte Timo. Látszólag már végkép mindenki elvesztette a fonalat.

-          Hogy visszajön…- MJ látta az értetlenséget a többiek arcán, ezért jobbnak látta, ha bővebben kifejti elméletét.- Mielőtt elment, megígérte nekem, hogy vissza fog jönni. Azt mondta, hogy karácsonyra itthon lesz. És amit Eric megígér, az úgy is lesz. Én pedig bízom benne, ahogy mindig is.- mondta a lány vidáman. A többiek pedig úgy néztek rá, mintha megőrült volna.

-          Megan…- sóhajtott Monica és sajnálattal nézett húgára.

-          Nem! Csönd! Igazam van és kész! Most pedig elmegyek átöltözni, mielőtt megfagyok.- mondta a lány és felment az emeletre.

-          Naaaa jóóóó…szerintem MJ teljesen bekattant.- mondta Antony. A többiek pedig csak elég érdekesen néztek. Timo sem tudta mire vélni ezt az egészet. Egy hirtelen ötlettől vezérelve Anthony és Christian felé fordult.

-          Fiúk, nem lenne kedvetek velünk jönni a következő versenyre?- kérdezte Timo, mire a két fiú szeme felcsillant.

-          DEEEE!!!- üvöltötték egyszerre.

-          Elengeditek őket?- nézett a fiú ezúttal Danre és Monicára.

-          Nem is tudom…Nem akarom, hogy zavarjanak.- mondta a lány.

-          Nem fognak! Sőt…van egy olyan érzésem, hogy nagyon jól ellennének a szerelő fiúkkal.- folytatta Timo a győzködést.

-          NAAAA LÉGYSZIIII!!!!- szállt be a két fiú is és már térden állva csúsztak a nővérük előtt.

-          Na jó, legyen…De csak azért, mert úgyis olyan ritkán látjátok MJ-t.- enyhült meg végre Monica.

-          JÚHÚÚÚÚÚ KÖSZI!!- ugrott a két fiú nővére nyakába, aki majdnem elesett.

-          Cö…persze minket sosem viszel…- adott hangot sértődöttségének Alex. Victor pedig sűrűn bólogatott.

-          Nem gondoltam, hogy titeket vinni kell.- válaszolta Timo összeszűkült szemekkel.- De ha nektek ez kell…Fiúk, akartok velünk jönni??- kérdezte a fiú ugyan olyan hangsúllyal, ahogy az előbb MJ öccseitől.

-          Á, nem, dehogy…Nem érünk rá…- válaszolta Alex teljesen közömbösen, mire a többiek nevetni kezdtek.

-          Akkor meg minek…inkább hagyjuk…- mondta Timo, miközben az orrnyergét fogta. Ezután a társaság szépen lassan elment. Antony és Christian pedig ottmaradt.

-          …és mit fogunk csinálni??- kérdezte Antony miközben a kanapén ülve pattogott.

-          Először előkerítem a nővéreteket. Aztán vacsizunk. Utána pedig majd kitaláljuk.- mondta Timo újdonsült vendégeinek, majd felment az emeletre. A hálószoba ajtajából még visszakiáltott a fiúknak, hogy addig mossanak kezet, majd belépett. A lámpa égett de MJ nem volt a szobában. Timo így továbbment a fürdőszobába, ahol megtalálta a lányt. Éppen a kádban ült és Brandonnal játszott.

-          Háp!- „köszönt” MJ a fiúnak, aki elég érdekesen nézett a lányra.

-          Ööö minden rendben??- kérdezte a fiú, némi aggodalommal az arcán és leguggolt barátnője mellé.

-          Persze.- felelte a lány, és tovább szórakozott a gumikacsával.

-          Figyelj, amit lent mondtál…azt komolyan mondtad?- nézett Timo barátnőjére, komoly tekintettel.

-          Természetesen.- bólintott MJ, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy valaki hazavárja a halott bátyját. A fiú erre nagyot sóhajtott és lesajnálóan nézett a lányra.- Kérlek, ne nézz így rám. Tudom, hogy mindenki úgy gondolja, hogy megőrültem, de nem így van. Én egyszerűen csak bízom Ericben, és abban, amit ígért. Arról nem beszélve, hogy ha nem így lenne, akkor nem hiszem, hogy fel tudnám dolgozni. Ezért kérlek, ne akarjatok elbizonytalanítani. Igen, valószínűleg én is rá fogok jönni, hogy nincs igazam, de nem most, nem így. Csak hinni akarok egy kicsit benne, hogy igazából ez csak egy rossz vicc. Ugye megértesz?- nézett MJ mélyen a fiú szemébe.

-          Igen.- mondta Timo egy halvány mosollyal az arcán és lágyan megcsókolta barátnőjét, mire MJ berántotta a kádba. A fiú erre nagyot lepődött.

-          Milyen jó, hogy az iPhone-t kint hagytam!- mondta Timo, mire MJ felnevetett és tovább csókolta a barátját.- Amúgy az öcséid lent vannak…- szólt egy kis idő után Timo, mire MJ megfagyott és elkerekedett szemekkel nézte a fiút, majd olyan hevesen lökte le magáról, hogy az kiesett a kádból.

-          És ezt csak úgy mellékesen mondod???- kérdezte idegesen a lány, azonnal kimászott és magára csavarta a törülközőjét.

-          Azért nem kellett volna kilökni.- mondta Timo és felült.

-          De kellett volna!!- MJ tajtékzott.

-          Na jó, most mi bajod van?- kérdezte a fiú a földön ülve.

-          Még kérded?? Csupán az a bajom, hogy egészen véletlenül elfelejtetted közölni, hogy lent van a két öcsém, aki KISKORÚ. És nem éppen a diszkréciójukról híresek. Csak szerencsénk volt, hogy nem jöttek még fel.- de ahogy ezt a lány kimondta, már nyílt is az ajtó.

-          MJJJ!!! Mi van már!! Éhesek vagyunk!!- rontottak be az ajtón a fiúk. MJ erre csak 3x homlokon csapta magát.

-          Na erről beszéltem!!- mutatott a fiúk felé.

-          Jaj ne már! Szerinted mennyit értenek ebből??- kérdezte Timo kettőjükre mutatva. Erre az ajtóban álló két fiú kuncogni kezdett.

-          Ajj MJ most mit hisztizel…Nagykorú testvéreink vannak…Tudod, hogy hányszor láttunk már ilyet??- kérdezte Antony teljesen természetesen. Erre a lány elvörösödött.

-          Na lefelé!!- adta ki dühösen az öccsei útját, akik engedelmesen kivonultak. Ezután MJ és Timo összeszedte magát, majd lementek és megvacsoráztak.

-          Holnap hétfő…el kéne látogatni a gyárba.- mondta MJ.

-          Nem ártana…-helyeselt Timo is, majd miután ezt eldöntötték, a lány elvitte lefektetni az öccseit.

-          MJ most komolyan…nem vagyunk már 5 évesek…egyedül is be tudunk takarózni.- forgatta a szemét Christian.

-          Ne próbálkozz. Nekem örökre 5 évesek maradtok.- mosolygott rájuk MJ, majd megvárta, míg a fiúk lefekszenek.- Mesét szeretnétek?

-          Nem!- vágta rá Antony.

-          És puszit?- próbálkozott MJ tovább.

-          NEM!!- felelte ezúttal Christian.

-          Hát akkor jó.- sóhajtott MJ. Kicsit rosszul esett neki, hogy az öccsei már kinőttek abból az „esti mesés” korból.

-          Várj! Mégis kérek puszit!- mondta Christian, mire MJ mosolyogva odament a fiúk ágyához és egy puszit nyomott Chris fejére, majd megint az ajtó felé indult.

-          Hé, és én?- szólt felháborodottan Antony.

-          Azt hittem, hogy te túúúl menő vagy ehhez.- mondta MJ kedvesen.

-          Én is…- sóhajtott fájdalmasan a fiú. MJ neki is adott egy puszit.

-          MJ…- szólt Chris.

-          Hm?- kérdezett vissza a lány, ismét az ajtóból.

-          Szeretünk.- fejezte be Anthony a mondatot.

-          Én is titeket.- válaszolta mosolyogva a lány, majd kiment. Ugyan az öccsei már 15 évesek de ettől függetlenül szinte semmit sem változtak, kisseb koruk óta. Ugyan olyan huncutul tudtak viselkedni, mint régebben. Éppen ezért a lány egy kicsit félt, hogy mi lesz, ha a két fiú találkozik a szerelőbrigáddal. Nos igen, Nick fogja majd a fejét rendesen…több okból is. MJ ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal hajtotta álomra a fejét.