Egy pillanatnyi gyengeség...- 36.fejezet

A szállodától az étteremig egy 20 perces út vezetett. Nico leparkolta az autót, majd kiszállt és kinyitotta MJ-nek az ajtót.

-         Mi ez a hely?- kérdezte a lány. Az étterem eléggé kínai stílusú volt.

-         Ez? Spanyolország legjobb kínai étterme.- mondta Nico.

-         Miért pont kínai?- kérdezte MJ. Bár volt egy sejtése, hogy miért.

-         Gondoltam neked ez hazai terep…Ha már kínai vagy.- mondta Nico és igazán büszkének tűnt, amiért sikerült összeraknia a képet. Legalábbis ő ezt hitte. MJ csak állt és próbálta nem elnevetni magát. Nem volt szíve megmondani a fiúnak, hogy ő nem kínai, hanem japán és az is csak félig. Bár nem Nico az egyetlen, akinek gondot okoz a két nemzetiség külső megkülönböztetése. MJ egyszer fél óráig veszekedett egy nénivel a parkban, aki szilárd meggyőződéssel állította, hogy a lány bizony kínai és minden áron azt akarta, hogy csináljon neki szerencse sütit. (???) Ezután a néni azt mondta, hogy az ő férje is kínai volt, szóval megismeri a kínaiakat. MJ erre már nem mondott semmit, csak beletörődött, hogy ő bizony kínai, mire megjelent a néni fia és elrángatta onnan az asszonyt. A lány azért kíváncsiságból megkérdezte:

-         Tényleg kínai volt a férje?- mire a fiú megfordult és nagy sóhajtással kijelentette, hogy:

-         Nem, japán.- és távozott. MJ nagyjából azóta, csak nevet minden ilyen félreértésen. És ez most sem volt másképpen. Miután beléptek az étterembe kerestek egy asztalt és leültek. A lány mosolyogva nézett körbe a kínai lámpásokkal és papírsárkányokkal díszített falak között.

-         Tetszik?- kérdezte Nico izgatottan. Ő biztos volt benne, hogy ezzel sikerült levennie a lányt a lábáról.

-         Igen, nagyon.- felelte MJ visszatartott nevetéssel. A hely tényleg szép volt, csak a helyzet volt vicces. Nico és MJ ezután az étlapot tanulmányozta. Ekkor megjelent a pincér.

-         Mit hozhatok?- kérdezte a férfi, aki „szintén” kínai volt.

-         Hm…nem tudok választani. Igazán kíváncsi lennék egy igazi kínai véleményére.- kacsintott Nico a lányra, aki beharapta az alsó ajkát, hogy el ne röhögje magát hangosan. A pincér azonban észrevette a dolgot és MJ felé fordult.

-         Ön tényleg kínai?- kérdezte a pincér természetesen…kínaiul, mire a lány elnevette magát.

-         Nem! Én japán vagyok. Ez pedig egy félreértés.- válaszolta MJ szintén kínaiul.

-              Értem.- mosolygott a pincér is… és Nico is bár gőze sem volt arról, hogy miről folyt a csevej. Miután választottak az étlapról a pincér elment.

-              Miről beszéltetek?- kérdezte a fiú.

-         Biztos tudni akarod?- kérdezett vissza a lány mosolyogva.

-         Persze! Ha nem titkos…- mosolygott a fiú.

-         Nem titkos… de nem fog tetszeni…- somolygott MJ.

-         Nincs olyan, ami ne tetszene, ha veled kapcsolatos.- felelte a fiú egy huncut mosollyal az arcán. Ekkor a lány egy pillanatra lefagyott. Nico bókjától MJ hátán végigfutott a hideg. Nem azért, mert nem kedvelte a fiút, hanem azért mert ő CSAK barátként tekint rá, márpedig MJ-nek úgy tűnt, hogy a fiú ezt másképp gondolja. Végül nem foglalkozott vele, csak elengedte a füle mellett.

-         Nem akarlak lelombozni… de nem kínai vagyok, hanem japán.- mondta ki végül a lány egy halvány mosollyal az arcán. Erre a kijelentésre Nico nézett egy nagyot majd felsóhajtott.

-         Szóval totál hülyét csináltam magamból…- nevetett a fiú.

-         Hidd el nem te vagy az első, aki ezt eljátssza. De hidd el, értékelem a gesztust.- felelte MJ egy kedves mosollyal az arcán.

-         De akkor honnan tudsz kínaiul??- kérdezte a fiú, a pincérrel való beszélgetésre utalva.

-         Ezt az egy dolgot a világ legtöbb nyelvén megtanultam. Hidd el, szükséges!- nevetett MJ. Ezután a pincér kihozta a rendelést. Nico és MJ egész idő alatt beszélgettek és sokat nevettek. Miután végeztek Nico visszavitte a szállodához a lányt.

-         Felkísérjelek?- kérdezte a fiú kedvesen.

-         Miért, te nem itt laksz?- kérdezett vissza MJ.

-         Nem! Itt csak a mezőny egyik fele van. A maradék 6 csapat egy másik szállodában van innen nem messze.- mutatott Nico a másik szálloda irányába.

-         Oh értem. De ne fáradj. Feltalálok egyedül is.- mondta a lány.

-         Biztos?- kérdezte a fiú, közvetlenül MJ elé lépett és egyenesen a szemébe nézett. A lány már éppen rávágta volna, hogy „biztos!” de valami különös oknál fogva képtelen volt megszólalni. Ahogy Nico gyönyörű kék szemébe nézett hírtelen nem tudott megszólalni. A fiú óvatosan megsimította MJ arcát és egyre közelebb húzódott hozzá. Már csak milliméterekre voltak az ajkaik egymástól de MJ még mindig nem tett semmit. Majd végül Nico óvatosan megcsókolta. A lányban csak hosszú másodpercek után tudatosul, hogy mi is történik. Amikor teljesen leesett neki, azonnal ellökte magától a fiút.

-         Te normális vagy??- kérdezte MJ dühösen miközben megtörölte a száját. Úgy tett mintha ezzel az egészet semmissé lehetett volna tenni.

-         Sajnálom… én csak… amikor a szemedbe néztem… nem bírtam megállni…- védekezett Nico.

-         Rendben! Semmi baj… csak… most kérlek, menj el! És felejtsük el ezt az egészet!- mondta a lány zavartan. Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejében. Hogy hagyhatta, hogy ez idáig fajuljon? Tudta, hogy Nico mire hajt és mégsem bírta megállítani. Hírtelen maró bűntudatot érzett. Hogy volt képes ilyet tenni?? Timo megbízik benne és ő elárulta. Hírtelen hányinger tört rá és szédülni kezdett.

-         Minden rendben? Sápadtnak tűnsz…- jegyezte meg aggódva a fiú és megfogta MJ karját.

-         Igen, jól vagyok! De most már tényleg menj! Kérlek!- nézett rá könyörögve a lány és a szemében könnyek gyűltek. Úgy érezte, hogy nem bír még egy percig a fiú közelében maradni.

-         Rendben, ahogy szeretnéd…és még egyszer bocsánat!- mondta a fiú és beszállt a kocsijába, majd elhajtott. MJ ezután lerogyott a földre. Nem bírt értelmesen gondolkodni. Nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen. Végül 10 percnyi ücsörgés után felállt a földről és bement a szállodába.

-         MJ! Minden rendben?- kérdezte egy hang. A lágy erőtlenül elfordította a fejét, mire Jarnoval találta szemben magát.

-         Persze! Jól vagyok!- mondta MJ, de olyan átlátszó volt, hogy még annak is feltűnt volna, aki nem ismeri.

-          Pedig nem úgy látszik!- méregette Jarno furcsán a lányt.

-         Csak fáradt vagyok! Ennyi az egész! Most pedig elmennék lefeküdni, ha megengednéd!- mordult rá a lány.

-         Tessék csak!- állt félre Jarno az útból és elengedte a dühöngő lányt.

Miután MJ az emeleten kilépett a liftből, hírtelen ismét hányinger tört rá. Nem volt benne biztos, hogy ezek után Timo szemébe tudna nézni. Elvégre csókolózott az egyik (ha nem a legnagyobb) riválisával!! Ki tudna ezek után úgy tenni, mintha misem történt volna. A lány egy pillanatra megállt a szobájuk ajtaja előtt, mély levegőt vett, majd belépett. Az előszobában teljesen sötét volt. Csak a konyhában égett a villany. MJ ezután benézett a két fiúhoz, akik már rég aludtak. Majd végül pár mély levegővétel után, benyitott a saját hálószobájukba. Ahol legnagyobb meglepetésére Timo még ébren volt és a laptopján pötyögött valami.

-         Nocsak, téged is lehet látni?- kérdezte a lánytól, de a hangja egyáltalán nem gúnyos volt…sőt még mosolygott is. Ez nagyon meglepte a lányt, de hírtelen megörült a fiúnak és mást sem akart csak, hogy újra hozzábújhasson és elfelejthesse végre ezt az estét.

-         Figyelj! Sajnálom, tudom, hogy szólnom kellett volna, hogy Aliccel megyek… meg erről is, hogy Nicoval… csak tudod, volt egy kis incidens, mert ő és Adrian egy kicsit ittasak voltak tegnap… és ezért egy kicsit bunkóztak és Nico csak bocsánatot akart kérni… és…- hadarta zavartan a lány, mire Timo elnevette magát, majd kimászott az ágyból, odament a lányhoz és megfogta a kezét.

-         Tudom! Nem kell magyarázkodnod. Adrian felhívott és mindent elmagyarázott. Nem haragszom. A tegnap elmaradt vacsorát pedig majd még bepótoljuk. Az a lényeg, hogy te itt vagy nekem.- mondta a fiú, majd szorosan megölelte a lányt, akiben újult erővel támadt fel a maró bűntudat, ami ellen nem tudott mit tenni.

-         Köszönöm.- suttogta a lány könnyek között, mire Timo egy kicsit eltolta magától majd hosszasan megcsókolta. MJ számára ez a csók, merőben más volt, mint ami Nico és közte történt. Nem azért, mert az rossz volt, hanem mert Timo az akit, a lány igazán szeret és ezt most érezte is. Nicoé inkább olyan volt, mintha a bátyjával csókolózna. Abban semmi olyan nem volt, amit szerelemnek lehetne nevezni. Legalábbis az ő részéről. Az inkább egy pillanatnyi elgyengülés volt. A lány mégis érezte, hogy ha ezt Timo megtudná, akkor egy életre megutálná. És jogosan. Miután ezt végiggondolta észrevette, hogy a fiú már a nyakát csókolgatta, ezért úgy döntött, hogy ennek a problémának a megoldását későbbre halasztja…

Adrian és Nico - 35.fejezet

Másnap MJ arra ébredt, hogy egyedül van. Ezt kicsit furcsállta, mivel elvileg együtt mentek volna a pályára. A lány az órájára pillantott, majd felkelt és kiment a fürdőszobába. Az ajtóban azonban megállt, visszatolatott és újra szemügyre vette az óráját.

-         FÉL 12????- kiáltott fel, majd rekord sebességgel összeszedte magát. Felkapta a csapatpólót, egy halászgatyát, egy sportcipőt, majd lerohant a garázsba. A kocsi azonban nem volt ott. Ez érthető, mivel Timo valószínűleg ezzel vitte ki a pályára a fiúkat. MJ már szedte elő a telefonját, hogy leüvöltse imádott barátja fejét, amikor megállt mellette egy fehér Infiniti.

-         Látom a szép hölgy segítségre szorul!- mosolygott az autóban Sebastian.

-         El tudnál dobni a pályára?- nézett rá MJ kérlelően.

-         Túlbecsülöd a képességeimet…de megpróbálhatom.- gondolkozott a kicsi német.

-         Nem úgy értettem! Csak vigyél ki a pályára!- mondta ingerülten a lány és bevágta magát a kocsiba.

-         Hóó neked meg mi bajod van?- kérdezte a fiú, miközben azt nézte, ahogy MJ a biztonsági övet rángatja.

-         Semmi! Csak indulj már!- förmedt rá a lány.

-         Jó, jó nem kell leszedni a fejem.- mondta Sebastian és kigurult a garázsból.

-         Nem tudnál belehúzni egy kicsit? Sietek.- szólalt meg egy kis idő után MJ. Eléggé ideges volt.

-         Na jó nem tudom, hogy mi a fene bajod van, de nem kéne egyfolytában cseszegetned! Így is 120-al megyek.- förmedt a fiú MJ-re.

-         Jól van. Sajnálom.- mondta a lány hallkan- Csak ideges vagyok.

-         Azt látom. De miért?- kérdezte Sebi, mire MJ elmondta az egész történetet. A fiú figyelmesen hallgatta, majd csak ennyit mondott: - Értem.

-         Ennyi? Meg sem jegyzed, hogy milyen hülye vagyok??- kérdezte a lány.

-         Miért mondanék ilyet? Csupán így jött ki a lépés. Ezért senki nem hibás. Timo most durcázik egy kicsit de majd úgyis lenyugszik. Ne vedd magadra.- mondta Sebastian, miközben felhajtott az autópályára.

-         Remélem, hogy igazad van.- felelte a lány- És veletek mi a helyzet?? Az idejét sem tudom, hogy mikor beszéltem veletek utoljára. És hol van Beverly?

-         Ööö mi megvagyunk. Bev most nem jött velem. Vissza kellett mennie Amerikába. Nem mondta, hogy mikor jön vissza.- mondta a fiú teljesen közömbösen. De MJ-nek nem tetszett ez az egész. Sebastian valahogy nem úgy beszélt, mint aki alig várja, hogy imádott szerelmét viszont lássa.

-         Hazudsz!- mondta nemes egyszerűséggel a lány.

-         Nem hazudok! Tényleg Amerikában van!- védekezett a fiú.

-         Nem arról! Hanem hogy minden rendben van.- nézett MJ vádlóan a fiatal németre, mire a fiú csak sóhajtott egyet.

-         Túl okos vagy.- mondta Sebi mosolyogva a lánynak.

-         Na mesélj csak, mi történt?

-         Hát…lényegében semmi. Csak már nem szeret.- mondta egy vállrándítással a fiú.

-         És ezt honnan veszed?- kérdezte MJ. Valahogy nem akarta elhinni.

-         Csak…tudom és kész. Biztos vagyok benne, hogy van valakije.- mondta a német.

-         Láttad?- kérdezte a lány. Egyáltalán nem nézett ki ilyesmit a barátnőjéből.

-         Nem. A saját szememmel nem, de egyszer, amikor hazajött egy ilyen Amerikai útjáról, találtam egy „Love” feliratos plüssmacit az ágy alatt, aminek elég erős férfi parfüm illata volt. És nem olyan, mint amit én használok.- Sebastian szomorúnak tűnt.

-         És rákérdeztél?- kérdezte MJ, mire a fiú csak a fejét rázta.

-         Nem akarom kiverni a balhét, amíg nincs valós bizonyítékom…Igazából reméltem, hogy meg tudlak kérni, hogy kiderítsd.- nézett Sebi óvatosan a lányra. MJ egy darabig gondolkodott majd válaszolt.

-         Normál esetben azt mondanám, hogy felejtsd el, de ezúttal én is nagyon kíváncsi vagyok erre a dologra.- mondta a lány. Sebastian ekkor kanyarodott be a pálya parkolójába.

-         Nagyon köszönöm! Én lennék a világon a legboldogabb ember, ha kiderülne, hogy tévedek. De egyszerűen muszáj tudnom.- mondta a fiú.

-         Megértem. És kiderítem neked, ígérem.- mosolygott biztatóan a lány, majd kiszállt a kocsiból, megköszönte a fuvart és rohant a boxba. A többiek elég érdekesen néztek rá, mikor beesett.

-         Nocsak! Téged is lehet látni?- kérdezte Brian a lánytól.

-         Ezer bocsánat! De VALAKI elfelejtett felkelteni!.- nézett a lány Timora.

-         VALAKI úgy aludt, hogy hiába próbáltuk 3-an felkelteni.- felelte ridegen a fiú és elment.

-         Áuuu…ez meg mi volt?- kérdezte Aaron.

-         Nem lényeg.- felelte MJ és tovább terelte a témát- Egyébként ki jön velem körbejárni a pályát?

-         Sajnálom kislány, de egyedül maradtál. Az utolsó csapat fél órája jött vissza.- mondta Aaron.

-         Pukkadjatok meg!- mondta a lány, majd felkapott egy pályatérképet és elindult. A rajtrácsnál azonban meglátott egy fiút, aki hozzá hasonlóan éppen a pályára készült, a pólójából úgy tűnt, hogy a Force India csapathoz tartozik. MJ látásból már ismerte. Egyrészt azért, mert ő is pilóta, másrészt pedig ő volt a barna hajú bunkó, aki tegnap bepróbálkozott. A lány végül odament hozzá.

-         Csatlakozhatok?- kérdezte és a fiúra nézett.

-         Persze! Szia! A nevem Adrian Sutil.- mondta a fiú kedvesen, és a kezét nyújtotta.

-         Ismerlek.- felelte sejtelmesen MJ. Kíváncsi volt, hogy a fiú emlékszik-e.

-         Nem lepődöm meg. Elvégre pilóta vagyok.- mondta a fiú, majd amikor kicsit jobban szemügyre vette a lányt, megtorpant.- Várj! Te vagy az a lány tegnapról!

-         Én volnék!- mondta MJ mosolyogva.

-         Nézd, sajnálom. Általában sosem csinálunk ilyet, de tegnap kicsit többet ittunk a kelleténél. Sajnálom, ha kellemetlenséget okoztunk.- mentegetőzött a fiú.

-         Semmi baj! Amúgy Megan Joy Humphrey a nevem. De barátoknak csak MJ.- mutatkozott be a lány is.

-         Hm. Nem is tudtam, hogy a Virginnél ilyen szép lányok dolgoznak.- mondta Adrian, mire MJ felnevetett.

-         Nem kell a süket duma. Nekem nem jön be.- felelte a lány.

-         Sebaj, azért próbálkozni szabad. Egyébként, mit is csinálsz, pontosan?- kérdezte a fiú.

-         Versenymérnök vagyok.- mondta MJ.

-         Nem is tudtam, hogy Lucasnak női versenymérnöke van.- gondolkodott el Adrian.

-         Nem is Lucasé vagyok!- felelte a lány.

-         Oh, akkor már értem, hogy miért nem hallottam rólad.- mondta a fiú.

-         Német belviszály?- kérdezte MJ.

-         Valami olyasmi.- nevetett fel kínosan Adrian.

-         Pedig tudtommal jóban vagytok…

-         Bizonyára hallottad már a „tartsd közel a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb” elvet. Nos ez ránk is igaz.- mondta a fiú. Ezután, még egy darabig beszélgettek, majd visszaértek a boxokhoz.

-         Ez furcsa.- szólalt meg hirtelen Adrian.

-         Micsoda?- kérdezett vissza a lány.

-         Bizonyára tudod, hogy mi történt Kínában…mégsem félsz tőlem.

-         Miért félnék? Lehet, hogy keveset beszélgettünk, de abban biztos vagyok, hogy alapos okod volt arra, amit tettél.- mondta MJ. Ezután elköszöntek egymástól és mindenki ment a saját boxába.

-         Látom téged is megtalált Adrian.- mondta Alexander.

-         Ugyan már! Mi az, hogy „megtalált”? Csak beszélgettünk egyet.- mentegetőzött a lány.

-         Mindig így kezdődik…- felelte Damien. Majd ennyiben hagyták a dolgot. MJ körbenézett és szembe találta magát Timo dühös tekintetével, és még valaki máséval is…Aaronéval, amit a lány nem tudott mire vélni.

MJ megint késő délután ment vissza a szállodába. Addigra sikerült egy saját kocsit szereznie. A fiúkat megint Timo vitte vissza, hiszen ő végzett korábban. Úgy volt megbeszélve, hogy Timo elviszi őket valahova kajálni, szóval MJ nem aggódott. A lány épp a kocsiajtót nyitotta, amikor valaki utána kiáltott.

- Várj!- egy magas szőke srác volt. Ugyan az, akit MJ előző este elintézett.- Ezt tegnap elejtetted.- mondta a fiú, mikor odaért a lányhoz és átadta neki a karkötőjét.

- Köszönöm! Észre sem vettem, hogy leejtettem.

- Gondolom akkor történt, amikor megütöttél…de tudnod kell, hogy nagyon sajnálom! Általában nem vagyok ilyen, de…

- Ne is folytasd! Adrian már elmondta, és nem haragszom!- mondta a lány, majd bemutatkozott a srácnak.

-         Én pedig Nico Hülkenberg vagyok! Nagyon örülök!- felelte a fiú. Ezután egy darabig csak álltak egymással szemben.

-         Igen?- kérdezte MJ kíváncsi tekintettel, mert látta a fiún, hogy kérdezni akar valamit.

-         Ööö…nagyon sietsz?- kérdezte Nico.

-         Az attól függ…mit szeretnél?- kérdezett vissza a lány mosolyogva. Élvezte a helyzetet, hogy Nico ilyen zavarban van.

-         Csak azt szeretném kérdezni…szóval…esetleg elvihetnélek-e vacsorázni valahova?- kérdezte a fiú. MJ egy kicsit meglepődött, és ezt a fiú is észrevette.- Természetesen csak barátilag. Kárpótlásul a múltkoriért.- tette hozzá Nico. MJ egy pillanatig elgondolkodott.

-         Hm…Miért is ne!?- mondta végül.- De átöltöznék előtte, ha nem gond.- mondta a lány, majd megbeszélték, hogy visszamennek a szállodába átöltözni és utána Nico kocsijával mennek vacsorázni.

Amint MJ visszaért a szállodához leparkolta a kocsiját. Timo autóját nem látta.

-         Ezek szerint még nem jöttek vissza…- jegyezte meg a lány. Nem tudta eldönteni, hogy elmondja-e Timonak, mivel nem akart neki hazudni, de azt sem akarta, hogy Niconak essen…elvégre ez csak egy baráti meghívás. Végül úgy döntött, hogy küld egy SMS-t, amiben a következő állt: „Nicoval mentem vacsorázni, ne várj!” Ezután MJ felment a szobájukba. Már a liftben megjött a válasz, ami ennyi volt: „Pompás!” A lány érezte az iróniát az üzenetben, lehunyta a szemét és nagyot sóhajtott. Majd küldött még egy üzenetet: „Ne haragudj, szeretlek” De erre már nem jött válasz…Ezután a lány egy gyors zuhany után felvett egy piros ujjatlant, egy fehér rövidnadrágot és egy barna szandált. A haját szoros copfba fogta a feje tetején, de még így is leért a derekáig. Megállt a tükör előtt, hogy ellenőrizze, hogy minden meg van-e. Ekkor kopogtak az ajtón, amit MJ azonnal ki is nyitott. A lány Nicoval szemben találta magát, aki egy kék farmert és egy fehér inget viselt. MJ egy pillanatra megtorpant, majd felnézett a fiúra, aki kedvesen mosolygott rá.

-         Gyönyörű vagy!- mondta Nico.

-         Azért te sem panaszkodhatsz!- mosolygott MJ, majd bezárta maga mögött az ajtót.

Csapat póló & sapka

(2010 Virgin)

                   

 

Csapat póló

(2010 Force India) 

 MJ ruhája:

Egy "apróság" - 34.fejezet

Tudom, hogy már régen nem írtam, de mostantól megpróbálok sűrűbben. Véleményeket várok ;)

MJ jóslata igaznak bizonyult, mivel másnap egy szabad percük sem volt. Ez valamilyen szinten jó is volt, mivel így Nick nem ért rá azzal foglalkozni, hogy hogyan tegyen el lába alól mindenkit, aki csak egyszer is csúnyán mert rá nézni. Az ikrekre ezúttal a felszolgáló lányok vigyáztak. Nagyjából este 8-ra minden készen állt a másnapi indulásra.

Szerdán reggel aztán az egész csapat elutazott a következő verseny helyszínére, Barcelonába. Az idő száraz volt és napos. Ez Christiant és Anthonyt eléggé megviselte. Hozzá voltak szokva a melegebb éghajlathoz, de ez már nekik is sok volt. Sokszor ki sem voltak hajlandóak mozdulni a garázsból, ahol ment a légkondi. Ez a nap elment a kipakolással így este már mindenki csak a szállodába ment vissza. Timo már korábban visszavitte a két fiút, mert félő volt, hogy napszúrást kapnak. Így MJ egyedül ment vissza a szállodába. Illetve csak ment volna, ha meg nem csörren a telefonja. A lány nem nézett a kijelzőre csak felkapta, és a vállához szorította, hogy közben be tudjon szállni a kocsiba.

-         Igen?- kérdezte, mert fogalma sem volt, hogy ki hívhatja ilyenkor.

-         Zavarlak?- kérdezte egy furcsa, vékony kis hang a vonal túloldalán. MJ először nem akart hinni a fülének.

-         Alice?- kérdezett vissza Megan, hátha rosszul hallotta.

-         Igen én vagyok!- a lány hangja szokatlanul erőtlen volt és ez MJ érdeklődését is felkeltette.

-         Nem zavarsz! Baj van?- a lány most már a kezében fogta a telefont, és figyelmesen hallgatta barátnőjét.

-         Tudnánk valahol beszélni? Fontos lenne…- mondta Alice komolyan.

-         Alice, én Barcelonában vagyok…- mondta MJ szomorúan.

-         Tudom, én is.- felelte a lány, úgy mintha ez teljesen természetes lenne. De MJ ahelyett, hogy kérdezősködne, csak megbeszéli barátnőjével, hogy a szállodától nem messze levő étteremben fognak találkozni. Ezután a lány visszament

            a szállodába átöltözni. De amint belépett a szobába szokatlan látvány tárult a szeme elé. Mindent virágszirmok és gyertyák borítottak. MJ belépett a konyhába, ahol egy megterített asztal fogadta. Hirtelen valaki hátulról átölelte. A lány elmosolyodott és megfordult.

-         Szia!- suttogta MJ, és lágyan megcsókolta barátját, majd hosszan néztek egymás szemébe.

-         Gyönyörű vagy!- mondta Timo és kisimított egy kósza tincset MJ arcából.

-         Hol vannak a srácok?- kérdezte a lány.

-         Lepasszoltam őket Sebastiannak és Jarnonak. Úgyhogy most csak mi vagyunk.- felelte Timo, és hosszan megcsókolta barátnőjét. MJ-nek hirtelen beugrott, hogy mit ígért Alicenek. Egy kicsit eltolja magától a fiút, és a szemébe néz.

-         Nézd, ez mind csodálatos, de…- kezdte a lány a mondandóját, de megakadt. Annyira nem akarja elrontani ezt az egészet, elvégre olyan régen nem voltak már kettesben, de ezúttal kénytelen lesz.

-         De?- Timo kérdőn nézett a lányra.

-         Sajnálom, de még a pályán voltam, amikor Alice felhívott, és muszáj találkoznom vele…valami fontosat szeretne mondani és én csak…

-         Csak átöltözni jöttél…- mondta Timo és lehajtotta a fejét.

-         Igen, de…honnan tudtad?- kérdezte meglepve MJ.

-         Ha tudnád, hogy hányszor hallottam már ezt…- nevetett fel kínosan a fiú, majd elengedte MJ-t és pakolni kezdett. A lány, ha lehet, még szörnyűbben érezte magát. Nem szólt semmit, csak odalépett barátjához, maga felé fordította és megpuszilta az arcát, majd egy szó nélkül elment készülődni. Egy gyors zuhany után bement a szobába és felöltözött. Egy kék, virágos toppot, farmert és ez fehér lapos szandált vett fel. Feltett még pár ezüst karkötőt, majd bepakolta a legfontosabb dolgait egy kék táskába és már készen is állt az indulásra. Bár kint meleg volt, MJ azért magával vitt egy fehér pulcsit a biztonság kedvéért. Amikor kilépett a hálószobából vízcsobogást hallott a fürdőszobából. A lány először be akart menni, hogy elköszönjön de végül csak megállt az ajtó előtt. Sóhajtott egy nagyot, majd megfordult és kiment a szobából. A szállodától végül gyalog ment a megbeszélt találkozóhelyig. Ez nem egy puccos étterem volt, sokkal inkább egy hangulatos kis pizzázónak mondható. MJ belépett az ajtón és szinte azonnal meglátta barátnőjét az egyik sarokban lévő asztalnál ülni. Ahogy a lány odaért, Alice felállt, hogy köszöntse.

-         Szia! Köszönöm, hogy eljöttél.- mondta a lány, aki még mindig furcsa volt.

-         Ugyan! Örülök, hogy látlak! De jól nézel ki!- mosolygott MJ és végignézett barátnőjén, aki egy világoskék farmert, fekete pólót, magas sarkú fekete csizmát és egy fekete bőrdzsekit viselt, hozzá illő fekete táskával.

-         Köszönöm! De te sem panaszkodhatsz!- felelte a lány és apró mosolyra húzta a száját. Ezután leültek az asztalhoz.

-         Na mit eszünk?- kérdezte MJ és belelapozott az étlapba.

-         Ha nem haragszol, akkor én már rendeltem magunknak egy pizzát.- mondta Alice.

-         Rendben, akkor egy perc és jövök!- felelte MJ és felállt az asztaltól. Nemsokára két pohár üdítővel jött vissza. Az egyiket letette barátnője elé.

-         Nocsak, még emlékszel, hogy nem szeretem a kólát?- kérdezte Alice és ismét villantott egy erőtlen mosolyt.

-         Miután te vagy az egyetlen ilyen ismerősöm, ezért nem nehéz megjegyezni.- mondta MJ majd leült.- Na de ha jól sejtem, akkor nem a kóláról akartál velem beszélgetni.

-         És ha mégis?- kérdezte Alice.

-         Akkor fölöslegesen gázoltam Timo lelkébe…- sóhajtott MJ.

-         Ezt hogy érted?

-         Hát…miután hívtál visszamentem a szállodába átöltözni, de amikor beléptem minden tele volt gyertyákkal meg virágszirmokkal és még a srácokat is lepasszolta, hogy kettesben tudjunk lenni, de amikor megmondtam neki, hogy nem jó az időpont, akkor eléggé letört…el sem köszöntem tőle.- mondta a lány.

-         Ajj ez is az én hibám!! Úgy sajnálom!- Alice ha lehet, akkor még szomorúbb lett.

-         Semmi baj! Nem a te hibád! Most már itt vagyok, szóval inkább beszéljünk arról, amiért hívtál.- mondta MJ és bátorítóan mosolygott barátnőjére, aki egy darabig nem szólalt meg.- Figyelj Alice! Nem tudom, hogy mi a baj, de szerintem jobban éreznéd magad, ha elmondanád. Ismerlek már annyira, hogy lássam rajtad, ha baj van, és most van! Nekem nyugodtan elmondhatod, megőrzöm a titkodat.- MJ most már igazán kíváncsi volt barátnője problémájára. Azonban olyan történt, amire a lány nem számított. Alice hirtelen zokogni kezdett. MJ erre megfogta barátnője kezét.- Alice bármi is a baj, biztos, hogy meg tudjuk oldani…- mondta a lány, mire barátnője határozottan megrázta a fejét.

-         Ezt senki nem tudja megoldani…- felelte a lány és még mindig sírt.

-         Akkora azért csak nem lehet a baj…csak mondd el!- nézett MJ bíztatóan a lányra. Végül Alice megtörölte az arcát és egyenesen barátnője szemébe nézett…

-         Terhes vagyok…- mondta ki hirtelen a lány.

-         De hiszen ez csodálatos!- MJ nagyon örült, de látszólag Alice már kevésbé.

-         NEM! Ez katasztrofális! Mindennek vége! Ha Tamás megtudja biztos, hogy kidob.- a lány még mindig sírt.

-         Még nem tudja?- kérdezte MJ meglepődve.

-         Dehogy tudja! Tudod mikor fogom neki elmondani…SOHA!- Alice elszántnak tűnt.

-         Ugyan már! Ezt te sem gondolod komolyan! Úgyis fel fog neki tűnni, ha nőni kezd a hasad.

-         Nem érdekel! Akkor sem tudhatja meg!- a lány már nem sírt.

-         Ugye az övé a gyerek?- kérdezte MJ hirtelen, mivel ez választ adna Alice tiltakozásának okára.

-         Ohh Jézusom! Persze, hogy az övé!- felelte a lány. Közben meghozták a pizzát, így a lányok enni kezdtek.

-         Egyébként…- törte meg a csendet MJ-…szerintem nem kéne ilyen negatívan hozzáállnod ehhez a babához.- Alice erre csak a szemét forgatta.- Nem! Figyelj! Gondolj csak bele…Szerinted nem csodálatos érzés tudni, hogy növekszik benned egy kis élet, amiről neked kell gondoskodni? Jó persze ez elég ijesztő, mert rá kell döbbenned, hogy valahogy életben is kéne tartanod, de szerintem ez jó dolog.- kérdezte MJ csillogó arccal.

-         És ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy miért nem te vagy terhes…- mosolygott Alice.- Neked sokkal jobban állna.

-         Majd annak is eljön az ideje…egyszer.- felelte MJ szintén mosolyogva- És gondolkodtál már a nevén?- kérdezte a lány.

-         Hát…ha lány lesz és Tomcin múlik, akkor Molnár Madonna…-felelte Alice, mire MJ felnevetett.

-         Na ne már! Milyen név ez?

-         Ne nézz így rám. Nem én találtam ki!- védte meg magát Alice de már ő is nevetett.

-         És ha fiú?- kérdezte MJ.

-         Na ezen még nem gondolkoztam.- felelte a lány. Miután megették a pizzát már este 11 felé járt az idő, ezért jobbnak látták menni.

-         Te merre mész?- kérdezte MJ a barátnőjétől.

-         Haza.- mosolygott Alice.

-         Csak nem meggyőztelek?

-         De igen. Igazad van! Tényleg beszélnem kell vele.- mondta Alice, majd megölelte barátnőjét.- Köszönöm.

-         Igazán nincs mit! És ne aggódj, nem szólok senkinek.- mondta MJ, barátnője pedig hálásan nézett rá. Ezután a lányok elbúcsúztak, de MJ még visszafordult.

-         Alice!- a lány is megfordult és kérdőn nézett barátnőjére- Csodálatos anya leszel!- A lány csak motyogott valami köszönöm félét és elment. MJ még állt ott egy darabig és újra meg újra átgondolta az utóbbi pár óra történéseit. Egyszer csak megállt mellette egy fekete Mercedes. Az ablaka lehúzódott, így a lány számára láthatóvá vált a két fiú, aki az autóban ült. Egy barna hajú, barna szemű fiú vezette az autót, mellette pedig egy szőke hajú, kék szemű fiú ült. Nem voltak részegek, de józannak sem tűntek.

-         Hello szépségem!- kezdte a barna hajú fiú. MJ karba tette a kezét és szúrós tekintettel meredt a két fiúra.

-         Mi van cica? Mi ez a tekintet? Vigyázz, mert a végén még beindulok…- folytatta a szőke hajú fiú és kiszállt a kocsiból. MJ nem félt tőle. Sok részeg bunkóval volt már dolga.

-         Látom nagyon meg szeretnéd veretni magad.- mondta MJ, mire a két fiú csak röhögött.

-         Ugyan cica, ne kéresd magad!- a szőke srác hajthatatlannak tűnt, és egy gyors mozdulattal megpróbálta megcsókolni a lányt, de MJ gyorsabb volt és pofon vágta a srácot, majd megfordult és elsétált. Ahogy távolodott, még hallotta, ahogy a barna hajú srác kiröhögi pórul járt haverját. Mikor MJ visszaért a szállodába, először ellenőrizte az öccseit, majd miután látta, hogy alszanak, óvatosan bement a hálószobába és halkan átöltözött. Timo már aludt, de az arca még így is szomorúnak tűnt. MJ megcsókolta, majd ő is lefeküdt aludni. A lány ekkor még nem tudta, hogy valószínűleg egy darabig ez lesz az utolsó, viszonylag békés, éjszakája.

Alice ruhája:

MJ ruhája: