Egy pillanatnyi gyengeség...- 36.fejezet

A szállodától az étteremig egy 20 perces út vezetett. Nico leparkolta az autót, majd kiszállt és kinyitotta MJ-nek az ajtót.

-         Mi ez a hely?- kérdezte a lány. Az étterem eléggé kínai stílusú volt.

-         Ez? Spanyolország legjobb kínai étterme.- mondta Nico.

-         Miért pont kínai?- kérdezte MJ. Bár volt egy sejtése, hogy miért.

-         Gondoltam neked ez hazai terep…Ha már kínai vagy.- mondta Nico és igazán büszkének tűnt, amiért sikerült összeraknia a képet. Legalábbis ő ezt hitte. MJ csak állt és próbálta nem elnevetni magát. Nem volt szíve megmondani a fiúnak, hogy ő nem kínai, hanem japán és az is csak félig. Bár nem Nico az egyetlen, akinek gondot okoz a két nemzetiség külső megkülönböztetése. MJ egyszer fél óráig veszekedett egy nénivel a parkban, aki szilárd meggyőződéssel állította, hogy a lány bizony kínai és minden áron azt akarta, hogy csináljon neki szerencse sütit. (???) Ezután a néni azt mondta, hogy az ő férje is kínai volt, szóval megismeri a kínaiakat. MJ erre már nem mondott semmit, csak beletörődött, hogy ő bizony kínai, mire megjelent a néni fia és elrángatta onnan az asszonyt. A lány azért kíváncsiságból megkérdezte:

-         Tényleg kínai volt a férje?- mire a fiú megfordult és nagy sóhajtással kijelentette, hogy:

-         Nem, japán.- és távozott. MJ nagyjából azóta, csak nevet minden ilyen félreértésen. És ez most sem volt másképpen. Miután beléptek az étterembe kerestek egy asztalt és leültek. A lány mosolyogva nézett körbe a kínai lámpásokkal és papírsárkányokkal díszített falak között.

-         Tetszik?- kérdezte Nico izgatottan. Ő biztos volt benne, hogy ezzel sikerült levennie a lányt a lábáról.

-         Igen, nagyon.- felelte MJ visszatartott nevetéssel. A hely tényleg szép volt, csak a helyzet volt vicces. Nico és MJ ezután az étlapot tanulmányozta. Ekkor megjelent a pincér.

-         Mit hozhatok?- kérdezte a férfi, aki „szintén” kínai volt.

-         Hm…nem tudok választani. Igazán kíváncsi lennék egy igazi kínai véleményére.- kacsintott Nico a lányra, aki beharapta az alsó ajkát, hogy el ne röhögje magát hangosan. A pincér azonban észrevette a dolgot és MJ felé fordult.

-         Ön tényleg kínai?- kérdezte a pincér természetesen…kínaiul, mire a lány elnevette magát.

-         Nem! Én japán vagyok. Ez pedig egy félreértés.- válaszolta MJ szintén kínaiul.

-              Értem.- mosolygott a pincér is… és Nico is bár gőze sem volt arról, hogy miről folyt a csevej. Miután választottak az étlapról a pincér elment.

-              Miről beszéltetek?- kérdezte a fiú.

-         Biztos tudni akarod?- kérdezett vissza a lány mosolyogva.

-         Persze! Ha nem titkos…- mosolygott a fiú.

-         Nem titkos… de nem fog tetszeni…- somolygott MJ.

-         Nincs olyan, ami ne tetszene, ha veled kapcsolatos.- felelte a fiú egy huncut mosollyal az arcán. Ekkor a lány egy pillanatra lefagyott. Nico bókjától MJ hátán végigfutott a hideg. Nem azért, mert nem kedvelte a fiút, hanem azért mert ő CSAK barátként tekint rá, márpedig MJ-nek úgy tűnt, hogy a fiú ezt másképp gondolja. Végül nem foglalkozott vele, csak elengedte a füle mellett.

-         Nem akarlak lelombozni… de nem kínai vagyok, hanem japán.- mondta ki végül a lány egy halvány mosollyal az arcán. Erre a kijelentésre Nico nézett egy nagyot majd felsóhajtott.

-         Szóval totál hülyét csináltam magamból…- nevetett a fiú.

-         Hidd el nem te vagy az első, aki ezt eljátssza. De hidd el, értékelem a gesztust.- felelte MJ egy kedves mosollyal az arcán.

-         De akkor honnan tudsz kínaiul??- kérdezte a fiú, a pincérrel való beszélgetésre utalva.

-         Ezt az egy dolgot a világ legtöbb nyelvén megtanultam. Hidd el, szükséges!- nevetett MJ. Ezután a pincér kihozta a rendelést. Nico és MJ egész idő alatt beszélgettek és sokat nevettek. Miután végeztek Nico visszavitte a szállodához a lányt.

-         Felkísérjelek?- kérdezte a fiú kedvesen.

-         Miért, te nem itt laksz?- kérdezett vissza MJ.

-         Nem! Itt csak a mezőny egyik fele van. A maradék 6 csapat egy másik szállodában van innen nem messze.- mutatott Nico a másik szálloda irányába.

-         Oh értem. De ne fáradj. Feltalálok egyedül is.- mondta a lány.

-         Biztos?- kérdezte a fiú, közvetlenül MJ elé lépett és egyenesen a szemébe nézett. A lány már éppen rávágta volna, hogy „biztos!” de valami különös oknál fogva képtelen volt megszólalni. Ahogy Nico gyönyörű kék szemébe nézett hírtelen nem tudott megszólalni. A fiú óvatosan megsimította MJ arcát és egyre közelebb húzódott hozzá. Már csak milliméterekre voltak az ajkaik egymástól de MJ még mindig nem tett semmit. Majd végül Nico óvatosan megcsókolta. A lányban csak hosszú másodpercek után tudatosul, hogy mi is történik. Amikor teljesen leesett neki, azonnal ellökte magától a fiút.

-         Te normális vagy??- kérdezte MJ dühösen miközben megtörölte a száját. Úgy tett mintha ezzel az egészet semmissé lehetett volna tenni.

-         Sajnálom… én csak… amikor a szemedbe néztem… nem bírtam megállni…- védekezett Nico.

-         Rendben! Semmi baj… csak… most kérlek, menj el! És felejtsük el ezt az egészet!- mondta a lány zavartan. Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejében. Hogy hagyhatta, hogy ez idáig fajuljon? Tudta, hogy Nico mire hajt és mégsem bírta megállítani. Hírtelen maró bűntudatot érzett. Hogy volt képes ilyet tenni?? Timo megbízik benne és ő elárulta. Hírtelen hányinger tört rá és szédülni kezdett.

-         Minden rendben? Sápadtnak tűnsz…- jegyezte meg aggódva a fiú és megfogta MJ karját.

-         Igen, jól vagyok! De most már tényleg menj! Kérlek!- nézett rá könyörögve a lány és a szemében könnyek gyűltek. Úgy érezte, hogy nem bír még egy percig a fiú közelében maradni.

-         Rendben, ahogy szeretnéd…és még egyszer bocsánat!- mondta a fiú és beszállt a kocsijába, majd elhajtott. MJ ezután lerogyott a földre. Nem bírt értelmesen gondolkodni. Nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen. Végül 10 percnyi ücsörgés után felállt a földről és bement a szállodába.

-         MJ! Minden rendben?- kérdezte egy hang. A lágy erőtlenül elfordította a fejét, mire Jarnoval találta szemben magát.

-         Persze! Jól vagyok!- mondta MJ, de olyan átlátszó volt, hogy még annak is feltűnt volna, aki nem ismeri.

-          Pedig nem úgy látszik!- méregette Jarno furcsán a lányt.

-         Csak fáradt vagyok! Ennyi az egész! Most pedig elmennék lefeküdni, ha megengednéd!- mordult rá a lány.

-         Tessék csak!- állt félre Jarno az útból és elengedte a dühöngő lányt.

Miután MJ az emeleten kilépett a liftből, hírtelen ismét hányinger tört rá. Nem volt benne biztos, hogy ezek után Timo szemébe tudna nézni. Elvégre csókolózott az egyik (ha nem a legnagyobb) riválisával!! Ki tudna ezek után úgy tenni, mintha misem történt volna. A lány egy pillanatra megállt a szobájuk ajtaja előtt, mély levegőt vett, majd belépett. Az előszobában teljesen sötét volt. Csak a konyhában égett a villany. MJ ezután benézett a két fiúhoz, akik már rég aludtak. Majd végül pár mély levegővétel után, benyitott a saját hálószobájukba. Ahol legnagyobb meglepetésére Timo még ébren volt és a laptopján pötyögött valami.

-         Nocsak, téged is lehet látni?- kérdezte a lánytól, de a hangja egyáltalán nem gúnyos volt…sőt még mosolygott is. Ez nagyon meglepte a lányt, de hírtelen megörült a fiúnak és mást sem akart csak, hogy újra hozzábújhasson és elfelejthesse végre ezt az estét.

-         Figyelj! Sajnálom, tudom, hogy szólnom kellett volna, hogy Aliccel megyek… meg erről is, hogy Nicoval… csak tudod, volt egy kis incidens, mert ő és Adrian egy kicsit ittasak voltak tegnap… és ezért egy kicsit bunkóztak és Nico csak bocsánatot akart kérni… és…- hadarta zavartan a lány, mire Timo elnevette magát, majd kimászott az ágyból, odament a lányhoz és megfogta a kezét.

-         Tudom! Nem kell magyarázkodnod. Adrian felhívott és mindent elmagyarázott. Nem haragszom. A tegnap elmaradt vacsorát pedig majd még bepótoljuk. Az a lényeg, hogy te itt vagy nekem.- mondta a fiú, majd szorosan megölelte a lányt, akiben újult erővel támadt fel a maró bűntudat, ami ellen nem tudott mit tenni.

-         Köszönöm.- suttogta a lány könnyek között, mire Timo egy kicsit eltolta magától majd hosszasan megcsókolta. MJ számára ez a csók, merőben más volt, mint ami Nico és közte történt. Nem azért, mert az rossz volt, hanem mert Timo az akit, a lány igazán szeret és ezt most érezte is. Nicoé inkább olyan volt, mintha a bátyjával csókolózna. Abban semmi olyan nem volt, amit szerelemnek lehetne nevezni. Legalábbis az ő részéről. Az inkább egy pillanatnyi elgyengülés volt. A lány mégis érezte, hogy ha ezt Timo megtudná, akkor egy életre megutálná. És jogosan. Miután ezt végiggondolta észrevette, hogy a fiú már a nyakát csókolgatta, ezért úgy döntött, hogy ennek a problémának a megoldását későbbre halasztja…