MJ
már csak pár kilométerre volt otthonról, amikor Kristi felhívta, hogy menjen el
az ikrekért az
Leparkolt az Armstrong Középiskola előtt, ahová a fiúk jártak. Amíg az öccseire várt kikapcsolta a biztonsági övét, hátradőlt az ülésben és behunyta a szemét. Egyszer csak hatalmas csattanást hallott és szinte ugyan ebben a pillanatban érezte, ahogy a feje előre bukik és durván találkozik a kormánnyal.
A lány következő emléke az volt, hogy valaki szólongatja. MJ kinyitotta a szemét. Még mindig az autójában ült, de rengeteg ember állt körülötte.
-
Kisasszony, jól van?- kérdezte egy orvosnak kinéző középkorú nő, aki mellette
állt.
-
Öhm… igen, azt hiszem. De mi történt?- kérdezte a lány.
-
Egy fekete autó ütközött az ön autójának, majd elhajtott. – felelte a nő. MJ
szeme elkerekedett.
-
Csak nem Andy?– gondolta a lány és
magában hálát adott az égnek, hogy egyedül volt az autóban.
-
MJ! MJ!- hallotta a lány öccsei hangját, akik próbáltak áttörni a tömegen.
-
Mi történt MJ? Ugye nem sérültél meg?- kérdezte Christian kétségbeesetten.
-
Valami béna belém jött. De ne aggódjatok, jól vagyok!- nyugtatta meg öccseit a
lány. Ezután nagy nehezen elhessegetett mindenkit az autója körül és végre haza
indulhattak.
Mikor
MJ megállt a házuk előtt, nagyon megkönnyebbült. A fiúk egyből kiszálltak a
kocsiból és berohantak a házba. A lány lehajtotta a napellenzőt, hogy annak
tükrében megnézhesse magát.
-
Hát ez remek… - mondta idegesen, mikor meglátta, hogy a homlokán egy nagy,
piros púp éktelenkedik ott, ahol eltalálta a kormányt. Kiszállt és elsétált a
kocsi hátulja felé, hogy felmérhesse az okozott kárt.
- Na, ezt tuti, hogy kifizettetem
vele!- gondolta magában a lány, amikor meglátta, hogy az
autója hátulja
lényegében teljesen tönkrement.
lényegében teljesen tönkrement.
Miután
kibosszankodta magát bement a házba. Pont úgy történt, ahogy gondolta. A fiúk
azért siettek ennyire, hogy mindenkinek elmondhassák, hogy mi történt.
-
Megan! Igaz, amit a fiúk mondanak?- támadta le Kristi kétségbeesetten a lányt.
-
Igen, igaz. Valaki azt hitte, hogy tud vezetni és rommá törte a kocsim
hátulját. – mondta MJ.
-
Tessék!- nyújtott Alan egy zacskó fagyasztott zöldborsót a lányának, aki
elvette és a homlokára tette. MJ ekkor vette észre, hogy a lépcső mellett Timo
áll a falnak támaszkodva és komoran néz a lányra.
-
Gyere, egyél valamit!- húzta Kristi a lányt a konyha felé, aki szomorúan vette
észre, hogy Timo nem megy utánuk, hanem fölmegy az emeletre. MJ egyáltalán nem
akart enni, de mivel Kristi és Alan hajthatatlanok voltak, ezért egy kisebb
adagot letuszkolt a torkán. Mikor végzett, megköszönte az ebédet és sietve
felrohant az emeletre. Benyitott a szobájába és meglátta barátját, aki épp az
ablak előtt állt. MJ pár pillanatig csak egy helyben állt, majd odarohant a
fiúhoz. Hozzábújt, Timo pedig szorosan megölelte. A lány, ahogy magába szívta a
fiú bódító illatát, egyből megnyugodott.
-
Miért nem keltettél föl?- kérdezte a fiú halkan, de még mindig ölelte
barátnőjét.
-
Olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem. – válaszolta a lány, mire Timo egy
kissé eltolta magáról a lányt, hogy a szemébe tudjon nézni.
-
Ez nem kifogás!- mondta a fiú kissé dühösen- Nézd Megan, én vigyázni szeretnék
rád, de szerinted mégis hogyan tegyem, ha te nem hagyod?
-
Sajnálom. – felelte MJ és lehajtotta a fejét.
-
Nincs semmi baj, de legközelebb szólj! Engem ez az Andy figura egyre jobban
nyugtalanít. Meg kell ígérned, hogy ha bármi gyanúsat látsz, szólsz! Ha
megpróbál veled kapcsolatba lépni, szólsz! Ha újra megfenyeget, szólsz! Ha
bármi történik, szólsz! Rendben?- kérdezte a fiú, mire a lány bólintott. –
Lehet, hogy úgy érzed, hogy túlaggódom, de csak féltelek és nem akarom, hogy
úgy érezd, hogy egyedül vagy ebben a helyzetben, mert ez nem igaz. Én itt
vagyok veled, és minden rendben lesz. Senki sem bánthat, érted? Sosem
bocsátanám meg magamnak, hogyha neked bajod esne. – mondta a fiú és ismét
magához szorította barátnőjét.
-
Tudom Timo, és köszönöm! Mindent! Azt, hogy vigyázol rám, hogy itt vagy velem,
hogy számíthatok rád, de legfőképp azt, hogy szeretsz. – felelte a lány és egy
puszit nyomott barátja arcára, aki nem mondott semmit csak elmosolyodott és egy
aprót bólintott. MJ ezután ledőlt az ágyára és a plafont kezdte bámulni.
-
Min gondolkodsz?- kérdezte Timo és ő is elterült az ágyon.
-
Semmin. – felelte a lány.
-
Olyan nincs!- nevetett fel a fiú.
-
Már miért ne lenne?- kérdezte MJ őszinte érdeklődéssel miközben a hasára
fordult és felkönyökölt, hogy barátja szemébe tudjon nézni.
-
Egyszerűen csak ilyen vagy. Mindig agyalsz valami vélt vagy valós problémán. –
felelte a fiú, de a hangján hallatszott, hogy nem szemrehányásnak szánta. MJ
mégis egy pillanat alatt felhúzta magát.
-
Úgy érted, hogy saját magamnak gyártok nem létező problémákat? – kérdezte a
lány felháborodva, mire Timo felnevetett.
-
Ezt nem kötekedésből mondtam, Drágám. Én csak arra próbáltam rámutatni, hogy
szerintem mostanában a kelleténél többet stresszelsz és ez nem jó. Ki fogsz
készülni. – felelte a fiú kedvesen. MJ nem válaszolt, csak sóhajtott egyet.
Tudta, hogy barátjának igaza van. - Egyébként… Alan azt hiszi, hogy az ő
hibája, hogy múltkor olyan rosszat álmodtál.
-
Igazán?- kérdezte a lány meglepetten, mire Timo bólintott – És te ezt honnan
tudod?
-
Hallottam, amikor Kristinek mondta. – vonta meg a vállát a fiú.
-
De mégis miért lenne az ő hibája?- kérdezte a lány.
-
Nem tudom, mond meg te!- felelte Timo.
-
Honnan tudjam? Te hallottad, amikor erről beszéltek.
-
Én csak ezt az egy mondatot hallottam. Nem szokásom hallgatózni. – mondta a
fiú.
-
Túlságosan jófiú vagy. – felelte a lány pimaszul, egy nyelvnyújtás kíséretében.
-
Tudok én rossz is lenni. – mondta Timo egy kacér mosollyal, majd barátnője fölé
gördült és szenvedélyesen megcsókolta először a száján, majd az arcán, az állán
és haladt egyre lejjebb egészen a lány kulcscsontjáig. MJ behunyta a szemét és
gyengéden beletúrt a fiú hajába, aki egyszer csak megállt és legördült a
lányról, ugyan abba a pozícióba, amiben addig feküdt.
-
Naaa! Miért hagytad abba?- kérdezte a lány csalódottan.
-
Mert rossz vagyok!- felelte a fiú úgy, mintha ez teljesen magától értetődő
lenne. MJ erre a kijelentésre hitetlenül felröhögött és gyengéden Timo karjára
csapott.
-
Olyan lökött vagy!- mondta a lány mosolyogva. Ezután pár percig egyikünk sem
szólt semmit, csak feküdtek egymás mellett.
-
Megint gondolkodsz. – szólalt meg Timo egy kis idő elteltével.
-
Nem piszkálj már! Csak kíváncsi vagyok, hogy apa miért gondolja, hogy ő a
hibás. – felelte a lány, majd ismét a gondolataiba merült. – Ja, hogy azért…-
mondta egy kis idő elteltével.
-
Miért?- kérdezte érdeklődve a fiú.
-
A gyerekkorom miatt. – sóhajtotta MJ.
-
Ezt nem egészen értem. – mondta Timo.
-
Tudod, miután anya meghalt!- felelte a lány.
-
Nem tudom!- rázta a fejét a fiú.
-
De hiszen a fél világ tudja! Nelly műsorában mondtam el. Az interjúban. Nem
emlékszel?- kérdezte MJ.
-
Lehet, hogy mást nézel ki belőlem Megan, de nem szoktam egész nap spanyol
sportcsatornákat nézni. – mondta Timo, mire a lány felállt, elővette a
laptopját, bekapcsolta, megkereste az interjút, majd a fiú ölébe rakta a gépet
és elindította a videót. MJ egyfolytában a fiú reakcióját figyelte, akinek az
arcán egymást váltották az érzelmek. Egyszer a meglepettség, majd a
hitetlenség, a harag és a sajnálat. Ahogy a lány újra végighallgatta, amit
mondott, már megbánta az egészet. Nem igazán értette, hogy miért teregetett ki
mindent. Bár még mindig úgy gondolta, hogy ez talán jobb megoldás volt, mintha
csöndben maradt volna és esetleg Layla vagy egyéb, a helyére pályázó ember,
adta volna közre ezeket a dolgokat, esetleg a valóság elferdítésével. A videó
egyszer csak véget ért és Timo lecsukta a laptop tetejét. MJ várakozó
tekintettel nézett a fiúra, aki pár pillanatig csöndben volt és a padlót
szuggerálta.
-
Nagyon sokkolt?- kérdezte a lány egy kis idő elteltével.
-
Hát… eléggé. – felelte Timo szűkszavúan. – Miért nem mesélted ezt nekem soha?
-
Azt hittem, hogy már tudod. – felelte a lány.
-
Pedig nem tudtam. – rázta meg a fejét a fiú és utána ismét csönd lett. Pár perc
múlva ismét Timo szólalt meg. – Sokszor eszedbe jut?
-
Régebben, egészen középiskolás koromig gyakran eszembe jutottak dolgok. Főleg a
nevelőotthon és azok, akik onnan elvittek. Állandóan attól rettegtem, hogy egyszer
megint értem jönnek, és végleg elvisznek. Azóta azonban már csak nagyon ritkán
jutnak eszembe. De akkor is csak álom vagy lázálom formájában. Bár még most sem
szívesen mászkálok egyedül sötét és kihalt helyeken. – felelte a lány.
-
És már nem félsz?- kérdezte a fiú és fürkésző tekintettel meredt barátnője
arcára.
-
Őszintén?- kérdezett vissza MJ és egy óvatos mosolyra húzta a száját.
-
Csakis!- bólintott a fiú.
-
Négyszer vittek el, de mindig épségben visszakerültem. Csak azért nem kínoztak
és öltek meg, mert még gyerek voltam. Bár tudom, hogy most már lényegében
elképzelhetetlen, hogy apa megint ilyen ügyekbe keveredjen, mégis a legeslegnagyobb félelmem a világon az, hogy egyszer megint elvisznek és megkínoznak vagy megerőszakolnak,
majd pedig megölnek. – mondta halkan a lány, majd észrevette, hogy önkéntelenül is
megfogta barátja kezét. Pár másodpercig csönd volt, majd Timo hirtelen felállt
és MJ elé guggolt. A lány lassan felemelte a fejét és mélyen a fiú szemeibe
nézett, azonban meglepődött azon, amit látott. Timo mélybarna szemeiből valami
elképesztő melegség, szeretet és kedvesség áradt.
-
Megígérem, hogy soha nem hagyom, hogy bárki is elvigyen tőlem. – mondta a fiú
és a hangjában is ugyan az tükröződött, ami a tekintetében.
-
Tudom. – felelte MJ teljes meggyőződéssel. – Tudom, hogy sosem hagynál elveszni és örökké küzdenél értem, még akkor
is, ha talán nem érné meg. Tudom, hogy nem fogsz magamra hagyni és, hogy mindig
számíthatok rád. Tudom, hogy Andy bármit tehet, amit csak akar, annak
érdekében, hogy nekünk ártson, de sosem fog minket elérni, amíg mi együtt
vagyunk. Tudom, hogy egy hónap kevés idő, de azt is tudom, hogy szeretjük
egymást, és amíg ez így van, addig más nem számít. – ezt a lány már csak
magában tette hozzá, de tudta, hogy a fiú látja az arcán, hogy mire gondol. –
Azt viszont ne kérdezd, hogy ezt miért mondtam el nyilvánosan, mert azon kívül,
hogy nem akartam, hogy más derítsen rá fényt, semmi racionális indokom sincs.
Abban az időben eléggé feldúlt voltam és csak úgy jött. Nem igazán gondoltam
végig, hogy esetleg ennek a család nem igazán örülne, vagy, hogy később ebből
talán még bajom lehet. Bár eddig úgy néz ki, hogy senki nem csámcsog rajta, szóval
nincs baj. – monda a lány kissé hadarva, mire Timo elmosolyodott.
-
Legalább most már értem, hogy miért forgolódsz annyit éjszaka és, hogy miért
estél nekem Valenciában, amikor beteg lettél. Én pedig egyáltalán nem akartalak
kérdőre vonni emiatt. A te életed, azt mondasz el róla, amit akarsz. Ami pedig
a sajtót illeti… szerintem nem kell aggódnod. – mondta Timo és a végén egy
keserű mosolyra húzta a száját.
-
Ezt hogy érted?- kérdezte MJ. Nem igazán értette a fiú utolsó mondatát.
-
Nézzünk szembe a tényekkel… jelentéktelenek vagyunk. – mondta a fiú szomorúan-
Nincs az az újság, tv csatorna vagy rádió, aminek megérné foglalkoznia velünk,
vagy az életünkkel. – erre a kijelentésre a lánynak elkerekedett a szeme. – Ne
nézz így, kérlek! Tudod jól, hogy miről beszélek. Ha itt, az Egyesült
Államokban, odamész valakihez és azt mondod neki, hogy Formula-1, akkor
legalább egy pici fogalma lesz a dologról, ha azt mondod, hogy Virgin Racing,
akkor valószínűleg gőze sem lesz róla, hogy mi az. Ha kimondom, hogy Megan Joy
Humphrey akkor tíz emberből kilencnek fel fog csillanni a szeme, de ha azt
mondod, hogy Timo Glock, akkor talán még azt sem tudnák megmondani, hogy melyik
kontinensről jöttem, nemhogy azt, hogy ki vagyok…
-
Istenem, Timo! Ne mond ezt! Ez a hely teljesen más. Itt nagyjából senkit nem
érdekel az F1. A világ itt az amerikai kategóriák körül forog. De ezt ne vedd
zokon! Ha azt mondanám, hogy Jenson Button, akkor valószínűleg őt sem ismerné
mindenki. Azt pedig egy percig se gondold, hogy én itt sztár vagyok. Jól lehet,
hogy egy fél évvel ezelőtt még megállítottak az utcán és aláírásokat kértek, de
azzal, hogy Európába mentem, egy kisebb árulást követtem el, egyesek szerint.
Neked pedig ott van Németország és Svájc. Téged ott ismernek, szeretnek. Ez az
én világom, az a tiéd. – mondta a lány először kissé ingerülten, de a végére
ellágyult a hangja.
-
Engem az „én világomban” sem ismernek. – válaszolta Timo. – Lehet, hogy a
nevemet tudják, de én csak úgy vagyok számon tartva, mint a +1 német, aki a
mezőny végén gyűjtögeti a kék zászlókat. Gyakorlatilag egy mozgó reklámtábla
vagyok… de nem csak én, az egész csapat. – tárta szét a karját a fiú, mire MJ
nagyot sóhajtott.
-
Nézd Timo, tudom, hogy jelenleg nem túl rózsás a csapat helyzete. Hat
versenyből egyet befejezni nem túl nagy dicsőség, és még enyhén fogalmaztam.
Azt is tudom, hogy téged ez borzasztóan letaglóz. Hidd el, engem is. De én
hiszem, hogy ezek csak a kezdeti nehézségek és hamarosan belejövünk a dologba.
– mondta a lány egy biztató mosollyal, és egy picit megszorította a fiú kezét,
aki még mindig a lány előtt guggolt.
-
Ha te így gondolod, akkor biztos így is lesz. – mondta a fiú és egy picit
elmosolyodott.
-
Ígérem!- bólintott a lány mosolyogva és ezúttal ő ölelte magához barátját. Ez
egy kivételes alkalom volt, hiszen általában a Timo vigasztalta Megant. Ezúttal
viszont a fiúnak volt szüksége MJ-re és ezt a lány is érezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése