Örömkönnyek - 61. fejezet

 Na, elég gyors voltam??? xdd Véleményeket szüntelenül várok és mostantól a tippekre is kíváncsi vagyok, hogy szerintetek mi lesz a következő nagy törés MJ életében. ;) Csak kreatívan!

- Hol vagyok? Mi ez a hely és, hogy kerültem ide? Egyáltalán, mi történt velem? Arra még emlékszem, hogy a fürdőszobába menekültem Timo elől… na de utána? Várjunk csak! Én most fekszem… egy ágyban. De hol van Timo?- MJ óvatosan csúsztatni kezdte maga mellett a kezét, amíg el nem ért az ágy széléig, ahol a keze lehanyatlott. A lány erre kinyitotta a szemét.

- Csakhogy magadhoz tértél. – sóhajtott egy hang megkönnyebbülten MJ mellől. A lány oldalra fordította a fejét és szembe találta magát Kristi fáradt és gondterhelt arcával.

- Mi… mi történt?- MJ megpróbált felülni, de a nő a vállára tette a kezét és gyengéden visszanyomta a párnára.

- Ne erőltesd meg magad! Most jobb, ha fekve maradsz. – mondta Kristi a lánynak. – Van fogalmad róla, hogy mennyire megrémítettél minket?- MJ erre a kérdésre nem tudott válaszolni csak erőtlenül megrázta a fejét.

- Semmire sem emlékszem. – tárta szét a karját a lány.

- Arra még emlékszel, hogy bementél a fürdőszobába, ugye?- kérdezte a nő, mire MJ bólintott Kristi pedig egy sóhaj után tovább folytatta. – Nos, ezután magam sem tudom, hogy mi történt pontosan, de Timo kopogott az ajtón és akkor még válaszoltál is, de utána zajokat hallottunk, majd semmi. Én lementem a földszintre, hogy kulcsot szerezzek, de végül Dannek kellett berúgnia az ajtót. – itt a nő egy rövid szünetet tartott – Amikor bementünk, eszméletlenül találtunk a padlón én pedig azonnal hívtam a mentőket.

- Tehát most egy kórházban vagyok. – vonta le a következtetést a lány miközben körülnézett a szobában. A látási körülményeket nehezítette, hogy MJ feküdt és a szobában csak halvány fény volt, de még így is jól kivehetőek voltak az egyes tárgyak körvonalai. Maga a kórterem viszonylag kicsit volt. Csak egyetlen ágy volt benne, amelynek minkét oldalán egy-egy kisebb szekrény állt. Az ággyal szembeni sarkokban székek voltak, valamint egy nagyobb szekrény és egy állólámpa. A lánynak balra, volt egy ajtó ami, mint később kiderült a fürdőszoba. A kórterem bal falán hatalmas ablakok voltak, amelyeket most függönyök takartak. Ezekkel szemben pedig a szoba ajtaja volt, amelynek egy része üvegből készült, így némi fény szűrődött be a kivilágított folyosóról. Az ajtó mellett ugyan akkor egy nagyobb ablak is volt, ami szintén a folyosóra nézett, de az is be volt sötétítve. Miután a lány befejezte a nézelődést, ismét Kristihez fordult.

- Hol van Timo?- a nő erre a kérdésre ismét csak sóhajtott.

- Ő is itt volt egy jó darabig. De aztán rávettem, hogy menjen haza apáddal és pihenjen egy kicsit. Azt kell mondanom, hogy talán ő az, akit a történtek a legjobban megviseltek.

- Ezt hogy érted?- nézett MJ érdeklődve a nőre.

- Tudod, hogy miért olyan veszélyes, hogyha valaki elájul? Mert néha előfordul, hogy az illető nyelve lényegében lecsúszik a torkán, elzárva ezzel a levegő útját. Ha nincs a közelben megfelelő segítség, akkor akár meg is fulladhat. – mondta Kristi, de egy pillanatra megint elhallgatott – Lényegében veled is ez történt. Amint Timo észrevette, hogy nem lélegzel egyből bepánikolt. Szinte biztos vagyok benne, hogy normális esetben tudta volna, hogy mit kell tennie. A probléma csak az volt, hogy nem egy tök idegen ember feküdt előtte, hanem te. A lelki szemei előtt lepergett a legrosszabb, ami történhet és az ettől való félelem teljesen lebénította. De be kell vallanom, hogy engem is. – mondta a nő és lesütötte a szemét.

- Nincs semmi baj Kristi. Azt hiszem, hogy én sem tudtam volna mit kezdeni a helyzettel. – felelte a lány – A baj csak az, hogy Timo már nem először éli ezt át.

- Ezt, hogy érted?- kérdezte a nő.

- Egy hónappal ezelőtt, miután összejöttünk, meglátogattuk a szüleit Németországban és az édesanyja, Lisa nem igazán volt oda a helyzetért ezért megpróbált kínos helyzetbe hozni azzal, hogy gyomorrontást idéz elő. Ez azonban rosszabbul sült el, mint várta és kórházba kerültem. Igazából a mai napig nem tudom, hogy mit tett az ételembe. – gondolkodott el a MJ.

- Hogy mi? Te jó ég! Erről apád tud?- kérdezte Kristi riadtan.

- Nem, nem tud és légy szíves ne is mond el neki! Tudom, hogy Lisa célja nem volt olyan drámai, mint az eredmény és éppen elég volt egy konfliktust elsimítanom közte és Timo között. Nem akarom, hogy még a családjaink is balhézzanak. Az sosem vezet jóra. És hogy őszinte legyek… néha én is a pokolba kívánom saját magam. – vonta meg a vállát a lány.

- Rendben, nem mondom el senkinek. – felelte a nő - De miért „kívánnád magad a pokolba”?

- Azért mert… - kezdte MJ, de aztán megállt. Nem volt benne biztos, hogy Kristi megfelelően kezelné-e, amit mondani akar. A bizonytalanság okát valószínűleg a nő is megérezte, mert elmosolyodott és egy kicsit közelebb hajolt a lányhoz.

- Nézd, Megan… nem muszáj elmondanod semmit, amit nem akarsz. Szeretném, hogyha bíznál bennem, de nem akarlak erőltetni. – mondta Kristi, majd egy aprót nevetett – Különben is! Három lányom van. Szerintem nem tudsz olyat mondani, amin meglepődnék. – a nő ezen mondatára MJ egy kicsit elmosolyodott, majd lehajtotta a fejét.

- Emlékszel, amikor a cukrászdában arról beszéltünk, hogy összevesztem Timoval? – Kristi csak bólintott – Nos az azért történt mert… mert megcsókoltam valakit, aki nem szabadott volna. Timo elől napokig próbáltam eltitkolni, de belül iszonyatos lelkiismeret furdalásom volt. Aztán Monacoban egyszer csak megjelent Isabell és a lányaid és azzal fenyegettek, hogy kitálalnak. Megegyeztem velük, hogy én beszélek Timoval, de cserébe ők hallgatnak. Egy nap haladékot kaptam, de végül nem tudtam megtenni. Bezárkóztam a hotelszobánkban a fürdőbe és megpróbáltam kidühöngeni magam. Közben az egyik barátnőm, Lucy utánam jött és végül mindent elmondtam neki. Ő persze kiakadt, hogy hogyan lehettem ekkora idióta én pedig nem bírtam tovább és kirohantam a fürdőből. És ekkor olyasmi történt, ami csak brazil szappanoperákban szokott…

- Timo az ajtó előtt állt. - vágott közbe Kristi.

- Pontosan! És amilyen szerencsétlen vagyok, mindent hallott az ajtón keresztül, mert kiabáltam. A hét további részében alig láttam. Aztán a verseny napján összevesztünk. "Hála" a csapatrádiónak, ezt mindenki hallotta én pedig majd elsüllyedtem a szégyentől. Végül leugrottam a helyemről és el akartam rohanni, de ez elég meggondolatlan volt mivel éppen jött egy autó. Később a kórházban tértem magamhoz immár másodjára. Aznap tudtam meg azt is, hogy apa feleségül kért téged, ezért az azt követő napon hazajöttem. A többit meg már tudod. – fejezte be a mondanivalóját a lány.

- Huh… hát mit ne mondjak, az életed izgalmasabb, mint egy akciófilm. – nevetett fel Kristi.

- Az. Bár tudnám nélkülözni az izgalmat egy időre. – válaszolta a lány és ő is elmosolyodott.

- Így már nem csodálom Timo reakcióját. – mondta a nő, majd pár percig csönd volt.

- Kristi, menj haza!- mondta egyszer csak a lány – Neked is pihenned kell. Egyáltalán hány óra van?- a nő az órájára nézett.

- Éjjel fél 11 lesz pár perc múlva. – mondta Kristi – Lehet, hogy igazad van. Holnap hétfő és vége a szabadságomnak. – sóhajtott a nő gondterhelten.

- Nem tudod véletlenül, hogy mikor mehetek haza?- kérdezte MJ. Mindennél jobban látni szerette volna barátját. – Egyáltalán miért vagyok itt? Mi a bajom?

- Agyrázkódásod van Megan. Méghozzá elég súlyos. Valószínűleg a reggeli karambolod következménye, de az sem segített sokat, hogy a fürdőszobában a fejed a padlón koppant, amikor összeestél. Annak is örülhetsz, hogy egyáltalán magadnál vagy. Szerintem egy hétig biztos, hogy itt leszel. – mondta Kristi miközben összeszedte magát.

- Egy hétig? De nekem legkésőbb szerdán Törökországba kell utaznom!- a lánynak látszólag nagyon nem tetszett a helyzet és még az ágyban is felült hirtelen.

- Először is, a munkatársaid biztos megértik a helyzetet. Másodszor, ráérsz ezen később gondolkodni. Harmadszor pedig, feküdj vissza és aludj!- mondta Kristi gyengéden, de mégis parancsolóan, mire a lány visszafeküdt.

- Nincs nálad véletlenül egy könyv, újság, vagy MP3 lejátszó, amivel ellehetek?- kérdezte MJ. Legszívesebben hisztizni kezdett volna, hogy azonnal engedjék haza, de ezt elfojtotta magában és próbált a gyógyulására összpontosítani.

- Nézzük csak…- Kristi egy darabig turkált a táskájában, majd ismét a lányra nézett – Pszichológiai folyóirat vagy Candice MP3 lejátszója?

- Hm… nehéz kérdés. Nem hiszem, hogy azonos a zenei ízlésünk Candy-vel, a pszichológia viszont unalmas. – mondta MJ, mire Kristi felnevetett.

- Tudod mit? Itt hagyom neked mind a kettőt. – mondta a nő és kipakolta a kérdéses dolgokat az egyik éjjeliszekrényre az ágy mellett.

- Köszönöm. – mondta a lány.

- Igazán nincs mit. – felelte mosolyogva a nő és felhúzta MJ takaróját az álláig, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajolt és adott egy puszit a lány homlokára, aki ezen annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott. – Szép álmokat. – mondta Kristi, majd kilépett a szobából, így MJ egyedül maradt. Elaludni nem tudott ezért befordult az ablakok felé és bedugta a fülébe Candice MP3 lejátszóját. A lány nem csalódott. A lejátszó tele volt Shakira, Beyoncé, Rihanna, Christina Aguleira és egyéb előadóktól származó számokkal, amiket a lány nem ismert. Ugyan elsőre undorral hallgatta ezeket a dalokat, de később maga is meglepődött, amikor rájött, hogy valamennyi tetszik neki. Végül abbahagyta a lejátszó nyomkodását és csak hagyta, hogy a dalok egymás után, szép lassan álomba ringassák. Egyszer csak a lejátszó váltott és egy olyan dal következett, amire a lány szíve nagyot dobbant. Hirtelen kinyitotta a szemét és a lejátszó fényes kijelzőjére bámult, amin ez állt: Rihanna - Unfaithful  

- Ez az a szám. Ez szólt Monacoban. Erre táncoltunk utoljára. – ugyan ez közvetlenül az előtt történt, hogy Timoval összevesztek volna, MJ mégsem erre gondolt, hanem magára a táncra. Arra, ahogy egymáshoz simulva siklottak végig a táncparketten. A lány fejében egymás után villantak be az emlékek és most már a legelső táncukra gondolt. És az azóta történtekre. De egyáltalán nem a rossz és fájdalmas dolgok jutottak eszébe. Csak a szép emlékeire gondolt. A csodálatos pillanatokra, amiket együtt éltek át. MJ észre sem vette, de pár könnycsepp gördült le az arcán. Ezek azonban örömkönnyek voltak.                                  

Átlagos délutánnak indult... - 60. fejezet

 Ééééés íme a 60. rész! :D Ezzel kívánok kellemes húsvéti ünnepeket és tavaszi szünetet mindenkinek! :) Kommenteket még mindig szívesen fogadok. ;)

Késő délután Kristi kopogott be MJ szobájába, ahol a lány és Timo még mindig beszélgetett.

- Ne haragudjatok a zavarásért, de gondoltam megkérdezem, hogy nincs-e kedvetek kijönni a kertbe.- mondta a nő.

- Mert?- kérdezte MJ.

- Édesapáddal gondoltuk, hogy sütögethetnénk egy kicsit közösen, ha már úgyis olyan ritkán vagytok itthon. – mondta Kristi kedvesen. MJ a barátjára nézett, arra várva, hogy ő döntsön.

- Én benne vagyok!- vonta meg a vállát a fiú.

- Csodás, akkor lent találkozunk! Vegyetek fel fürdőruhát! Mesés az idő. – Kristi nagyon lelkesnek tűnt. Miután a nő távozott, Megannek nem akaródzott átöltözni és ez a fiúnak is feltűnt.

- Mi a baj Drágám? Nincs hozzá kedved?- kérdezte Timo kedvesen barátnőjétől.

- Ezt eltaláltad! Sem kedvem, sem energiám nincs modell alkatú, fürdőruhás lányok között mászkálni és azon idegesíteni magam, hogy éppen melyikőjüket bámulod nyálcsorgatva. - gondolta a lány, de

ezen aggodalmát inkább magába fojtotta, mintsem megint vitába keveredjen a fiúval.  Így inkább nem válaszolt csak felállt, előszedte azt a fekete fürdőruhát, amit nemrégiben vett azok helyett, amiket kinőtt, és felöltözött. Timo is felvett egy világoskék fürdőnadrágot, majd várakozva nézett barátnőjére. MJ szívverése felgyorsult, amint végignézett barátja tökéletesen kidolgozott hasizmain.

- Azért elájulni nem kell. – mondta Timo kuncogva. Piszkosul élvezte a helyzetet. MJ megrázta a fejét, hogy elhessegesse a félmeztelen fiú láttán keletkezett gondolatait, majd kivett egy fehér pólót Timo cuccából és a fiúnak dobta.

- E nélkül nem vész sehová!- mondta a lány szigorúan, mire a fiú hitetlenül felnevetett.

- Te most komolyan féltékeny vagy?

- Nem!- füllentett a lány - De nem is akarok az lenni. – mondta, majd kilépett a szobája ajtaján és lesietett a földszintre, Timo pedig követte. – Te menj ki apának segíteni! Én megyek a konyhába Kristihez. – mondta MJ, a fiú pedig csak tette, amit a lány mondott.

Mikor MJ belépett a konyhába, legnagyobb meglepetésére Monicát is ott találta.

- Hát te?- kérdezte meglepődve a lány.

- Kristi hívott és gondoltam, ha már családi program, akkor a lányokat is elhozom. – felelte a lány miközben megölelte húgát.

- A lányok is itt vannak???- MJ egyből feldobódott. Imádta Monica kislányait.

- Ühüm. Kint vannak az udvaron. Már nagyon várták, hogy lássanak.– felelte a lány mosolyogva.

- Segítsek kivinni valamit?- kérdezte MJ sietősen.

- Ezt!- mondta Kristi és a lány kezébe nyomott egy nagy tálca húst. MJ elvette, majd kiment az udvarra. Timo és Alan a grillsütő mellett álltak és valamiről beszélgettek. Blair és Amber a medencében, egy-egy matracon fekve lebegtek a vízen. Monica két lánya, Emily és Flora pedig fodros, rózsaszín fürdőruhában labdáztak a füvön. Miután MJ odaadta a tálcát a fiúknak, a kislányokhoz ment.

- Megan!!!- kiáltottak fel a kislányok, amint meglátták nagynénjüket. Hosszú hónapok teltek el az utolsó találkozásuk óta. MJ mosolyogva felemelte mindkettejüket és egy-egy puszit adott az arcukra.

- Ugye játszol velünk?- kérdezte Flora és hatalmas barna szemeit a lányra meresztette.

- Persze!- mosolygott rá MJ- Mit játszunk?

- Gyere!- mondta Emily, majd megfogta a lány kezét és maga után húzta- Itt leszel te!- MJ nem szólt semmit, csak leült a fűbe oda, ahová a lányok mondták, ők maguk, pedig egy kicsit távolabb mentek. Flora egyszer csak Megannek dobta a labdát, aki tovább dobta Emilynek, aki vissza Florának és ez így ment még egy darabig. Egyszer csak a labda megállt, a két kislány pedig MJ-hez rohant. Az ikrek összenéztek, bólintottak, majd a lányhoz fordultak.

- Látod ott azt a fura bácsit?- súgta Flora bizalmasan MJ fülébe, aki felnevetett, mikor rájött, hogy a „fura bácsi” jelző a barátját takarja.

- Igen, látom. – felelte a lány.

- Egyfolytában téged néz, azokkal a nagy szemeivel. – mondta Emily rosszallóan. MJ ismét nevetni kezdett a kislányokon.

- Tudom. - felelte a lány közömbösen.

- És téged nem is zavar?- a lányok szeme hatalmasra kerekedett.

- Egyáltalán nem!- mondta a lány- Tudjátok, Ő nem „fura bácsi”, hanem a barátom, Timo.

- Tényleg???- kérdezte Flora érdeklődve.

- Igen, tényleg. – helyeselt mosolyogva a lány. Aranyosnak tartotta a kicsik érdeklődését.

- Úúúú és akkor ti is olyanokat csináltok, mint apa és anya???- kérdezte Flora édesen mosolyogva, mire MJ szeme elkerekedett.

- Öhm… ők miket csinálnak???- kérdezte a lány egy kicsit tartva a választól.

- Hát… hát… hát apa mindig puszit akar adni anyának, ha hazajön, de anya sosem akar adni neki, mert apa büdi, mert sokat dolgozott… meg van olyan, amikor anya vacsorát főz, de apa mindig leszólja és ezért anya sokszor mérges, de aztán mindig kibékülnek… és… és nagyon szeretik egymást!- magyarázták Flora kissé dadogva.

- És ezt honnan tudjátok?- kérdezett vissza MJ mosolyogva.

- Hát… onnan, hogy… hogy szoktuk hallani este, amikor pusziszkodnak. – mondta a kislány ártatlan arccal, mire MJ-ből kiszakadt a röhögés. Elképzelte, hogy nővére milyen arcot vágna, ha ezt hallotta volna és ez a kép határozottan csiklandozta a humorérzékét.

- Nekem nem tetszik ez a Tomi…- jelentette ki egyszer csak Emily.

- Először is Timo. Másodszor pedig mi nem tetszik benne?- kérdezte Megan visszafojtott mosollyal, de már előre érezte, hogy ez a válasz is épp annyira szórakoztatni fogja, mint az előző.

- Fura a neve. – jelentette ki nemes egyszerűséggel a kislány.

- Mert német. Ott ez teljesen normális. – felelte MJ kedvesen, mire a két lány szeme ismét elkerekedett.

- Júúúúj akkor ő nagyon messze lakik!- mondta Flora csodálkozva.

- Igen! Az oviban olvastunk egy mesét róluk! Nekik sok hajójuk van és nagyon hideg van ott, ahol laknak és mindegyikőjüknek hosszú haja van és fura, szarvas sapka van a fejükön. – bólogatott Emily mindentudóan, MJ pedig nem bírta tovább és ismét elröhögte magát.

- De neki nincs hosszú haja és sapkája sem. – mondta a lány nevetve.

- Nem, mert ő most álcázta magát. De nézd meg, hogy mekkora orra van!- felelte Emily mire Megan elfeküdt a fűben és úgy nevetett tovább. Végtelenül imádta a kislányok meséit és okfejtéseit, de főképpen azt, ahogyan teljes meggyőződéssel elő tudták adni az álláspontjukat.

Kicsit távolabbról Timo is végignézte a jelenetet, aki ugyan nem értett semmit az egészből, mégis megbabonázva nézte barátnőjét a két kislánnyal.     

- Csodálatos anya lenne belőle. – szólalt meg Alan hirtelen, de nem nézett fel, hanem tovább dolgozott. Timo nem szólt semmit, de magában egyetértett. Hirtelen elképzelte, hogy milyen lenne, ha az a két kislány az övék lenne és ez a kép határozottan tetszett a fiúnak.

- Szia Timo!- a fiút Amber zökkentette ki a gondolatmenetéből, aki azért jött ki a medencéből, hogy igyon valamit. – Jól sikerült a vacsora?

- Öhm… az elején voltak kisebb fennakadások, de végül is jól sült el. – mondta Timo a lánynak- Köszönöm a segítséged.

- Igazán nincs mit! Neked bármikor bármit megtennék. – felelte Amber, majd a fiúra kacsintott és elsétált. Timo úgy döntött, hogy nem fog különösebb jelentőséget tulajdonítani ennek a válasznak és tekintetét ismét barátnőjére emelte.

- Na, hogy állunk?- ment oda MJ a fiúhoz nagyjából 20 perc elteltével.

- Csak nem éhes vagy?- kérdezte Timo kedvesen mosolyogva.

- Hát, ami azt illeti de! Gyakorlatilag semmit nem ettem a tegnap esti vacsora óta. – felelte a lány.

- De hát az már több mint 12 órája volt! Dannél sem ettél semmit?- a fiú láthatóan aggódott.

- Akartam, de egy seggfej, így inkább otthagytam. – vonta meg a vállát a lány.

- Összevesztetek?- nézett Timo komolyan barátnőjére, aki csak bólintott- Akarsz róla beszélni?

- Minek? Attól úgysem oldódik meg semmi. – mondta MJ hitetlenül.

- Lehet, de attól még lehet, hogy te jobban fogod érezni magad. – felelte a fiú, mire a lány egy nagyot sóhajtott.

- Ő az.

- Ki?- kérdezte Timo érdeklődve, miközben megfordított egy szelet húst a rácson.

- Beverly szeretője. Vele csalja Sebastiant. – válaszolta a lány, mire barátja szeme elkerekedett és hosszú másodpercekig meg sem bírt szólalni.   

- Ezt honnan tudod?- nyögte ki végül.

- Láttam őket tegnap este az étteremben és nem volt nehéz összerakni. Ma azért mentem Danhez, hogy megpróbáljam észhez téríteni és megmondtam neki, hogy Beverlynek barátja van, de nem érdekelte.  – sóhajtott MJ egy nagyot.

- Huh… hát ez azért elég durva. – felelte Timo de látszólag még nem nagyon dolgozta fel a hallottakat. Nem ilyennek ismerte meg sem Dannielt, sem pedig Beverlyt. – És most mit fogsz tenni?

- Megpróbálom a másik irányból megközelíteni a dolgokat. A következő versenyhétvégén megkeresem Beverlyt és megpróbálok beszélni a fejével. – felelte MJ.

- És Sebastian? Neki elmondod?

- Még nem tudom. – mondta a lány és látszott rajta, hogy valóban bizonytalan.

- Na mi a helyzet gyerekek? Nem akartok úszni egyet, amíg még ilyen szépen süt a nap?- lépett oda hozzájuk Alan mosolyogva.

- Én benne vagyok!- vágta rá Timo és kérdőn nézett barátnőjére.

- Nem is tudom. Most nem sok kedvem van. – húzta el a száját MJ, mire a fiú sóhajtott egyet majd az ölébe kapta a lányt és megindult vele a medence felé.

- Ez nem kifogás!- mondta a Timo, majd bedobta a vízbe barátnőjét, aki végig sikítozott.

- Ez a beszéd fiam!- lépett oda a fiúhoz Alan és elismerően megveregette a vállát. – Nem kegyelmezünk!

- Igazán?- hallották maguk mögül Kristi hangját, majd a következő pillanatban Alan repült be a medencébe.

- Szép volt anya!- kiáltotta Amber, aki már szintén a vízben volt, majd a parthoz úszott és berántotta Kristit a vízbe. Már csak Monica röhögcsélt a parton, de ő sem sokáig, mert az ikrek célba vették és őt is belökték. A kislányok végül hozták a kis úszógumijaikat és ők is bementek a vízbe. Addigra már mindenki fröcskölt mindenkit. A naplementével azonban egyre többen elhagyták a medencét, míg végül már csak Amber, Blair, MJ és Timo maradt.

- Hé Timo! Játszunk!- kiáltott Amber a fiúnak, majd szólt Blairnek, hogy üljön a nyakába. A fiú egyből megértette a helyzetet és ő is hasonlóan járt el barátnőjével. MJ egy darabig élvezte a Blairrel való csatát, de aztán elkövette azt a hibát, hogy lenézett. Amint meglátta, hogy Amber milyen örömmel tapogatja barátja hasizmait, és hogy a fiú ezt mennyire nem nehezményezi, egyből elöntötte az agyát a vörös köd.

- Ezt nem hiszem el! Hogy jön ehhez ez a kis…- a lány hirtelen maró féltékenységet érzett. Tudta, hogy Timo mindennél jobban szereti, de ez a tény jelenleg eltörpült a látottak mellett. Ráadásul a helyzeten az sem segített, hogy MJ tisztában volt Amber szépségével és vonzerejével. Végül a lány úgy gondolta megoldani a kialakult helyzetet, hogy elkapta Blair lábait és nemes egyszerűséggel hátraborította, a lány azonban a rémülettől magával rántotta Ambert, így mind a ketten a víz alá merültek. MJ pedig lekászálódott barátja nyakából, majd kiment a medencéből. Timo nem értette a történteket, de végül a lány után ment és mind a ketten helyet foglaltak a kerti asztalnál, ahová időközben megérkezett Antony és Christian az edzésükről és Daniell is a munkából. Ez utóbbi azonban teljesen figyelmen kívül hagyta Megant, de a lány sem tett másképp. Látszólag ez a család többi tagjának is feltűnt, de nem tették szóvá. A vacsora már javában zajlott, mikor Amber és Blair is helyet foglalt. MJ-nek természetesen nem kerülte el a figyelmét, hogy Amber Timo másik oldalán foglalt helyet.

- Te nem eszel Amber?- kérdezte Alan, mikor észrevette, hogy a lány tányérja üres.

- Nem kérek, köszönöm! Jövő héten fotózásom lesz és nem akarok felszedni plusz kilókat. – felelte a lány és egy jelentőségteljes pillantást vetett Meganre, akinek megállt a szájában a falat. Ez a pillantás a lány számára olyan volt, mintha Amber egyenesen azt mondta volna, hogy:

-  Veled ellentétben, én jól nézek ki és azt akarom, hogy ez így is maradjon. – Ezután MJ sokkal lassabban evett és sokkal kevesebbet. Egyszer csak azonban elgondolkodott.

- Én meg mi a fenét csinálok? Eddig sosem érdekelt, hogy mások milyen negatív kritikával illetik a kinézetemet. Akkor miért most érdekelne? És miért Amber véleménye? Egyáltalán miért érdekel bármi is vele kapcsolatban? Féltékeny vagyok rá? De mégis miért? A kinézete miatt? Ugyan már! Timo engem szeret és ez a lényeg. Amber legyen csak büszke a bomba alakjára, de én emiatt nem fogok szenvedni! Majd’ éhen halok basszus!- gondolta végig a lány, majd lendületes evésbe kezdett, persze nem feltűnően. A vacsora végeztével aztán az asztalnál ülők beszélgetni kezdtek. MJ váltott pár szót az öccseivel az aznapi edzésről, majd Monicáva, Blairrel és Kristivel elegyedett hosszabb beszélgetésbe. A lány már kezdett feloldódni, amikor hirtelen kikerült a beszélgetésből és így már volt ideje odafigyelni a környezetére is. Daniell Alannal beszélgetett, Antony és Christian pedig a kislányokkal játszott. MJ figyelmét azonban sokkal jobban lekötötte az, ami mellette zajlott. Rövid hallgatózás után rá kellett döbbennie, hogy

Amber és Timo szabályosan flörtölnek. Ugyan határozottan Amber volt az, aki a fiú felé közeledett, Megannek ez már nem tűnt fel, csak az ölében nyugvó kezére meredt. Abban a pillanatban teljesen jelentéktelennek érezte magát. Az érzékei szépen lassan eltompultak és már csak messziről hallotta a többiek hangját. Pár másodperc elteltével azonban érezte, ahogyan a gyomra görcsbe rándult és iszonyú hányingert érzett. Hasonlót, mint a Timo szüleinél tett első látogatás alkalmával. Ezúttal sem akart pánikot kelteni ezért óvatosan felállt és bement a házba. A lépcsőn már rohant, majd a szobájába érve szinte berúgta a fürdőszoba ajtaját és lerogyott a WC fölé. Még érezte, amikor valaki a tarkóján összefogta a haját, de az illető kilétére már nem tudott koncentrálni, mert elhányta magát.

- Jobban érzed magad?- kérdezte hosszú percek elteltével egy hang a lány mögül. MJ egyből rájött, hogy Kristi áll mögötte.

- Azt hiszem. – mondta a lány tompa hangon.

- Gyere, igyál egy kis vizet. – húzta fel a földről a nő MJ-t, majd a kezébe adott egy pohár vizet. A lány kis kortyokkal megitta, de amint befejezte ismét a WC fölé kellett hajolnia, Kristi pedig újra megfogta a haját. Mikor MJ ismét „szünetet tartott” a nő visszavezette a lányt a szobájába és leültette az ágyára, majd kiment a szobából.

- Szinte biztos vagyok benne, hogy ez nem gyomorrontás, mert akkor már mi is rosszul lennénk. – tért vissza Kristi egy kis idő elteltével és MJ kezébe adott egy lázmérőre hasonlító tárgyat. Ugyan a lány leginkább még csak filmekben látott olyat, mégis tudta, hogy az egy terhességi teszt.

- Nem vagyok terhes Kristi. – mondta a lány határozott hangon.

- Lehet, de azért legyünk biztosak benne. – bólintott a nő biztatóan- Ugye tudod, hogy hogyan kell használni?- kérdezte Kristi, mire MJ egy aprót bólintott. – Jó. Ha két csík, akkor sikíts. – mosolyodott el halványan a nő, majd magára hagyta a lányt, aki először csak maga mellé tette a tesztet és megpróbálta teljesen figyelmen kívül hagyni. Pár perc elteltével azonban ismét a kezébe vette és bement a fürdőszobába.

- Ha Kristi ettől jobban érzi magát, akkor legyen!- gondolta magában a lány. Miután végzett visszament a szobájába, letette a tesztet az éjjeli szekrényére, leült az ágyra és várt.

- Biztos, hogy nem vagyok terhes! 10000 százalék! Nem lehetek terhes!- mondogatta magában a lány, de minél többször mondta ki magában, annál jobban elbizonytalanodott benne. Egyszer csak Timo rontott be a szobába, mire a lány fejkapta a fejét.

- Minden rendben Megan? Olyan sápadtnak tűntél. Csak nem rosszul lettél?- kérdezte aggódva a fiú és leült barátnője mellé, aki csak egy picit bólintott. – Az… az ott… az amire gondolok?- kérdezte Timo rezignáltan és bár a lány nem nézett rá, mégis tudta, hogy barátja az éjjeliszekrényen heverő terhességi tesztet nézi.

- Igen. – válaszolta a lány röviden és ugyan még mindig nem nézett a fiúra, azért fél szemmel látta, hogy az arca hirtelen felderült. MJ ha lehet, akkor még rosszabbul érezte magát ettől, hiszen nagyon is jól tudta, hogy Timo mire gondol. Ő egyértelműen annak örülne, ha a teszt pozitív eredményt hozna. Ezen a ponton azonban a lányt hatalmába kerítette a pánik és az arcát a kezeibe temette, hogy barátja ne lássa az arckifejezését.

- Istenem, mi van ha mégis terhes vagyok? Mi van ha esetleg egyszer elfelejtettem bevenni a fogamzásgátlót? Mi lesz velünk akkor? Mi lesz az életünkkel, a munkánkkal?- MJ soha nem hitt igazán a természetfeletti erőkben, de érezte, hogy azért amit gondolt, még egyszer meg fog fizetni. De abban a pillanatban ez egyáltalán nem tudta érdekelni. Tudta, hogy ez nem helyes, de minden porcikájával tiltakozott egy kisbaba ellen. Végül már nem bírta tovább a feszültséget és lesz, ami lesz alapon felemelte a fejét és egyenesen a tesztre nézett, de amit látott az szinte sokként érte.

- Egy csík. – mondta ki Timo azt, amit barátnője még fel sem tudott fogni. Biztos volt benne, hogy nem terhes, de a végére már annyira bepánikolt, hogy mi van ha téved, hogy végül pont azon lepődött meg, hogy negatív lett az eredmény. A lánynak hatalmas kő esett le a szívéről, de ezt próbálta leplezni. Barátjára nézett, aki éppen akkor rendezte arcvonásait. Az arca már nyugodtnak tűnt, de az, amit MJ éppen csak egy pillanatra látott, összeszorította a szívét. A fiú arcán az érzelmek vad csatát vívtak. Timo nem akart csalódottnak tűnni a lány előtt, de a szemében mégis tükröződött a bánat, a sajnálat és a lesulytottság.

A lány ezt látván borzasztóan elszégyellte magát. A fiú barátnőjére emelte a tekintetét és egy meggyőző mosolyt próbált magára erőltetni, de ez olyannyira nem ment neki, hogy MJ inkább levette a szemét a fiúról. A kettejük közt beállt csend egy idő után már kínos volt. Egyikük sem szólalt meg, de mind a ketten tudták a másik gondolatai. A lány végül megfogta a tesztet és a fürdőszobában kidobta. Ezután úgy döntött, hogy semmi értelme visszamenni a barátjához és némán bámulni a falat, úgyhogy inkább magára csukta a fürdő ajtaját és megnyitotta a zuhanyt, hogy kívülről úgy tűnjön, mintha csinálna valamit, majd lehajtotta a WC tetejét és ráült. A fejét, felhúzott térdeire hajtotta és így ücsörgött egy ideig. Behunyta a szemét és megpróbált mindent kiüríteni a fejéből. Nem gondolt sem a barátjára, sem Andy-re, sem Candice-re, sem a munkára, sem pedig arra, hogy mi lesz, ha kimegy a fürdőből. Egy darabig sikerült kizárnia a külvilágot, de aztán a feje hasogatni kezdett és a hányingere is visszatért.

Eközben Timo még mindig az ágyon ült és jobb elfoglaltság híján a kézfejét nézegette. Egyszer csak Kristi lépett be a nyitott ajtón, de egy szót sem szólt, csak az ajtófélfának támaszkodva állt egy darabig, és figyelte a fiút.

- Nem terhes, igaz?- kérdezte végül a nő, mire Timo felkapta a fejét.

- Nem. – válaszolta a fiú egy kissé gyanakvóan.

- És ez most rosszul esik neked. – mondta Kristi, miközben besétált a szobába és leült az ágyra Timo mellé.

- Mi? Nem! Én csak… Úgy értem, Megan most éppen fürdik én meg csak…- a fiú látszólag belegabalyodott a saját mondanivalójába.

- Te meg csak itt maradtál? – fejezte be Kristi a mondatot Timo helyett- És vagyon miért maradtál itt? A többiek még a kertben vannak. Miért nem mentél vissza hozzájuk?- a fiú lesütötte a szemét. Tudta, hogy a nőt nem tudja átverni. – Tudod, hogy Megan még nem áll rá készen és nem is akarod erőltetni, de azért akaratodon kívül csalódott vagy. Ezzel nincsen semmi baj Timo. Ne értsd félre, amit most mondok, de te sem leszel már fiatalabb és teljesen normális, hogy 28 évesen gyereket akarsz a szeretett nőtől. De azzal, hogy őt választottad, azt is elfogadtad, hogy ez egy darabig még nem fog megtörténni. Megan idén lesz 21 éves. Amerikai viszonylatban nézve még alkoholt sem ihat. Bár a kora nem zárja ki egy gyerek lehetőségét, de a lelki egyensúlya lehet, hogy egy életre megborulna. Ugyan nem ismerem őt túl régen, gyakorlatilag egy hete sincs még, azt azért meg tudom állapítani, hogy milyen a természete és a lelke. Ő legbelül egy sérült kislány, aki édesanya nélkül nőtt fel. Ezt persze próbálja rejtegetni talán még saját maga elől is, de előlem nem tudja, hiszen éppen az a munkám, hogy az álarcok mögé lássak. – mondta a nő és biztató mosollyal nézett a fiúra.

- És szerinted mégis hogyan kéne elrejtenem a csalódottságom előle?- kérdezte Timo.

- Sehogy. – jelentette ki Kristi, mire a fiú szeme elkerekedett.

- De nem szeretném, hogyha csalódottnak látna, mert akkor elkezdi magát okolni és nem akarom, hogy csak azért legyen gyerekünk, mert én azt akarom. Azt szeretném, hogyha ez az ő saját döntése lenne. – magyarázta a fiú a nőnek.

- Ez helyes. De vannak érzelmek, amiket nem mindenki képes jól leplezni. És nem is kell. Valószínűleg sokszor fogsz még csalódni az életben. Ez ellen nem tehetsz semmit. De hagy tanácsoljak neked valamit! Ha valamikor megismétlődik az előbbi eset Megannel, akkor ahelyett, hogy megpróbálnád leplezni az érzéseidet, inkább gondold végig, hogy mik az értékek az életedben. Mik azok a dolgok, amikért mégis boldog lehetsz, annak ellenére, hogy valamiben csalódnod kellett. Ami pedig Megant illeti… menj oda hozzá, fogd meg a kezét, nézz mélyen a szemébe és mond el neki, hogy mennyire szereted. – mosolygott Kristi a fiúra, aki jól átgondolta a hallottakat, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a fürdőszoba ajtajához lépett és bekopogott rajta. Miután nem kapott választ ismét kopogott. Kristi arcáról a mosoly kezdett halványodni. Megrémült a gondolattól, hogy mi van, ha a lány ismét rosszul lett és esetleg elájult. Timo újra kopogott.

- Mindjárt!- hangzott bentről a válasz és a vízcsobogás is megszűnt, mire Timo és a nő is megkönnyebbültek. Ekkor csörömpölés hallatszott, majd egy nagyobb puffanás, végül pedig csönd lett.

- Drágám, minden rendben van?- kérdezte Timo aggódva, de ezúttal nem kapott választ. Kristi és a fiú rémülten összenéztek, majd a nő leszaladt a földszintre, ki az udvarra a többiekhez.

- Alan!- kiáltott Kristi a férfinek, aki azonnal felkapta a fejét. – Azt hiszem Megan rosszul lett a fürdőszobában és kéne a pótkulcs.

- Öhm… izé… hát olyan nincs. – hadarta zavartan a férfi, aki nem igazán tudta hirtelen, hogy mihez kezdjen.

- Mi az, hogy nincs? Basszus Alan!- Kristin látszólag eluralkodott a pánik és ekkorra már a többiek is rémülten néztek egymásra.

- Majd én!- pattant fel Daniell és felrohant az emeletre.

- Nálad van a kulcs?- kérdezte Timo.

- Nincs. – válaszolta a fiú, majd jó FBI ügynökhöz méltóan berúgta az ajtót. Timo ekkor berohant a fürdőszobába barátnőjéhez, aki a mosdó előtt feküdt eszméletlenül. Körülötte különböző fogkefék, fogmosó poharak, fésűk és egyéb tárgyak hevertek. Valószínűleg ezek okozták a csörömpölést. A fiú kétségbeesetten szólongatni kezdte a lányt, aki semmire sem reagált.

- Már hívtam a mentőket. – térdelt le Kristi a fiú mellé.

- Nem lélegzik. – nézett Timo könnyes szemmel a nőre.