Örömkönnyek - 61. fejezet

 Na, elég gyors voltam??? xdd Véleményeket szüntelenül várok és mostantól a tippekre is kíváncsi vagyok, hogy szerintetek mi lesz a következő nagy törés MJ életében. ;) Csak kreatívan!

- Hol vagyok? Mi ez a hely és, hogy kerültem ide? Egyáltalán, mi történt velem? Arra még emlékszem, hogy a fürdőszobába menekültem Timo elől… na de utána? Várjunk csak! Én most fekszem… egy ágyban. De hol van Timo?- MJ óvatosan csúsztatni kezdte maga mellett a kezét, amíg el nem ért az ágy széléig, ahol a keze lehanyatlott. A lány erre kinyitotta a szemét.

- Csakhogy magadhoz tértél. – sóhajtott egy hang megkönnyebbülten MJ mellől. A lány oldalra fordította a fejét és szembe találta magát Kristi fáradt és gondterhelt arcával.

- Mi… mi történt?- MJ megpróbált felülni, de a nő a vállára tette a kezét és gyengéden visszanyomta a párnára.

- Ne erőltesd meg magad! Most jobb, ha fekve maradsz. – mondta Kristi a lánynak. – Van fogalmad róla, hogy mennyire megrémítettél minket?- MJ erre a kérdésre nem tudott válaszolni csak erőtlenül megrázta a fejét.

- Semmire sem emlékszem. – tárta szét a karját a lány.

- Arra még emlékszel, hogy bementél a fürdőszobába, ugye?- kérdezte a nő, mire MJ bólintott Kristi pedig egy sóhaj után tovább folytatta. – Nos, ezután magam sem tudom, hogy mi történt pontosan, de Timo kopogott az ajtón és akkor még válaszoltál is, de utána zajokat hallottunk, majd semmi. Én lementem a földszintre, hogy kulcsot szerezzek, de végül Dannek kellett berúgnia az ajtót. – itt a nő egy rövid szünetet tartott – Amikor bementünk, eszméletlenül találtunk a padlón én pedig azonnal hívtam a mentőket.

- Tehát most egy kórházban vagyok. – vonta le a következtetést a lány miközben körülnézett a szobában. A látási körülményeket nehezítette, hogy MJ feküdt és a szobában csak halvány fény volt, de még így is jól kivehetőek voltak az egyes tárgyak körvonalai. Maga a kórterem viszonylag kicsit volt. Csak egyetlen ágy volt benne, amelynek minkét oldalán egy-egy kisebb szekrény állt. Az ággyal szembeni sarkokban székek voltak, valamint egy nagyobb szekrény és egy állólámpa. A lánynak balra, volt egy ajtó ami, mint később kiderült a fürdőszoba. A kórterem bal falán hatalmas ablakok voltak, amelyeket most függönyök takartak. Ezekkel szemben pedig a szoba ajtaja volt, amelynek egy része üvegből készült, így némi fény szűrődött be a kivilágított folyosóról. Az ajtó mellett ugyan akkor egy nagyobb ablak is volt, ami szintén a folyosóra nézett, de az is be volt sötétítve. Miután a lány befejezte a nézelődést, ismét Kristihez fordult.

- Hol van Timo?- a nő erre a kérdésre ismét csak sóhajtott.

- Ő is itt volt egy jó darabig. De aztán rávettem, hogy menjen haza apáddal és pihenjen egy kicsit. Azt kell mondanom, hogy talán ő az, akit a történtek a legjobban megviseltek.

- Ezt hogy érted?- nézett MJ érdeklődve a nőre.

- Tudod, hogy miért olyan veszélyes, hogyha valaki elájul? Mert néha előfordul, hogy az illető nyelve lényegében lecsúszik a torkán, elzárva ezzel a levegő útját. Ha nincs a közelben megfelelő segítség, akkor akár meg is fulladhat. – mondta Kristi, de egy pillanatra megint elhallgatott – Lényegében veled is ez történt. Amint Timo észrevette, hogy nem lélegzel egyből bepánikolt. Szinte biztos vagyok benne, hogy normális esetben tudta volna, hogy mit kell tennie. A probléma csak az volt, hogy nem egy tök idegen ember feküdt előtte, hanem te. A lelki szemei előtt lepergett a legrosszabb, ami történhet és az ettől való félelem teljesen lebénította. De be kell vallanom, hogy engem is. – mondta a nő és lesütötte a szemét.

- Nincs semmi baj Kristi. Azt hiszem, hogy én sem tudtam volna mit kezdeni a helyzettel. – felelte a lány – A baj csak az, hogy Timo már nem először éli ezt át.

- Ezt, hogy érted?- kérdezte a nő.

- Egy hónappal ezelőtt, miután összejöttünk, meglátogattuk a szüleit Németországban és az édesanyja, Lisa nem igazán volt oda a helyzetért ezért megpróbált kínos helyzetbe hozni azzal, hogy gyomorrontást idéz elő. Ez azonban rosszabbul sült el, mint várta és kórházba kerültem. Igazából a mai napig nem tudom, hogy mit tett az ételembe. – gondolkodott el a MJ.

- Hogy mi? Te jó ég! Erről apád tud?- kérdezte Kristi riadtan.

- Nem, nem tud és légy szíves ne is mond el neki! Tudom, hogy Lisa célja nem volt olyan drámai, mint az eredmény és éppen elég volt egy konfliktust elsimítanom közte és Timo között. Nem akarom, hogy még a családjaink is balhézzanak. Az sosem vezet jóra. És hogy őszinte legyek… néha én is a pokolba kívánom saját magam. – vonta meg a vállát a lány.

- Rendben, nem mondom el senkinek. – felelte a nő - De miért „kívánnád magad a pokolba”?

- Azért mert… - kezdte MJ, de aztán megállt. Nem volt benne biztos, hogy Kristi megfelelően kezelné-e, amit mondani akar. A bizonytalanság okát valószínűleg a nő is megérezte, mert elmosolyodott és egy kicsit közelebb hajolt a lányhoz.

- Nézd, Megan… nem muszáj elmondanod semmit, amit nem akarsz. Szeretném, hogyha bíznál bennem, de nem akarlak erőltetni. – mondta Kristi, majd egy aprót nevetett – Különben is! Három lányom van. Szerintem nem tudsz olyat mondani, amin meglepődnék. – a nő ezen mondatára MJ egy kicsit elmosolyodott, majd lehajtotta a fejét.

- Emlékszel, amikor a cukrászdában arról beszéltünk, hogy összevesztem Timoval? – Kristi csak bólintott – Nos az azért történt mert… mert megcsókoltam valakit, aki nem szabadott volna. Timo elől napokig próbáltam eltitkolni, de belül iszonyatos lelkiismeret furdalásom volt. Aztán Monacoban egyszer csak megjelent Isabell és a lányaid és azzal fenyegettek, hogy kitálalnak. Megegyeztem velük, hogy én beszélek Timoval, de cserébe ők hallgatnak. Egy nap haladékot kaptam, de végül nem tudtam megtenni. Bezárkóztam a hotelszobánkban a fürdőbe és megpróbáltam kidühöngeni magam. Közben az egyik barátnőm, Lucy utánam jött és végül mindent elmondtam neki. Ő persze kiakadt, hogy hogyan lehettem ekkora idióta én pedig nem bírtam tovább és kirohantam a fürdőből. És ekkor olyasmi történt, ami csak brazil szappanoperákban szokott…

- Timo az ajtó előtt állt. - vágott közbe Kristi.

- Pontosan! És amilyen szerencsétlen vagyok, mindent hallott az ajtón keresztül, mert kiabáltam. A hét további részében alig láttam. Aztán a verseny napján összevesztünk. "Hála" a csapatrádiónak, ezt mindenki hallotta én pedig majd elsüllyedtem a szégyentől. Végül leugrottam a helyemről és el akartam rohanni, de ez elég meggondolatlan volt mivel éppen jött egy autó. Később a kórházban tértem magamhoz immár másodjára. Aznap tudtam meg azt is, hogy apa feleségül kért téged, ezért az azt követő napon hazajöttem. A többit meg már tudod. – fejezte be a mondanivalóját a lány.

- Huh… hát mit ne mondjak, az életed izgalmasabb, mint egy akciófilm. – nevetett fel Kristi.

- Az. Bár tudnám nélkülözni az izgalmat egy időre. – válaszolta a lány és ő is elmosolyodott.

- Így már nem csodálom Timo reakcióját. – mondta a nő, majd pár percig csönd volt.

- Kristi, menj haza!- mondta egyszer csak a lány – Neked is pihenned kell. Egyáltalán hány óra van?- a nő az órájára nézett.

- Éjjel fél 11 lesz pár perc múlva. – mondta Kristi – Lehet, hogy igazad van. Holnap hétfő és vége a szabadságomnak. – sóhajtott a nő gondterhelten.

- Nem tudod véletlenül, hogy mikor mehetek haza?- kérdezte MJ. Mindennél jobban látni szerette volna barátját. – Egyáltalán miért vagyok itt? Mi a bajom?

- Agyrázkódásod van Megan. Méghozzá elég súlyos. Valószínűleg a reggeli karambolod következménye, de az sem segített sokat, hogy a fürdőszobában a fejed a padlón koppant, amikor összeestél. Annak is örülhetsz, hogy egyáltalán magadnál vagy. Szerintem egy hétig biztos, hogy itt leszel. – mondta Kristi miközben összeszedte magát.

- Egy hétig? De nekem legkésőbb szerdán Törökországba kell utaznom!- a lánynak látszólag nagyon nem tetszett a helyzet és még az ágyban is felült hirtelen.

- Először is, a munkatársaid biztos megértik a helyzetet. Másodszor, ráérsz ezen később gondolkodni. Harmadszor pedig, feküdj vissza és aludj!- mondta Kristi gyengéden, de mégis parancsolóan, mire a lány visszafeküdt.

- Nincs nálad véletlenül egy könyv, újság, vagy MP3 lejátszó, amivel ellehetek?- kérdezte MJ. Legszívesebben hisztizni kezdett volna, hogy azonnal engedjék haza, de ezt elfojtotta magában és próbált a gyógyulására összpontosítani.

- Nézzük csak…- Kristi egy darabig turkált a táskájában, majd ismét a lányra nézett – Pszichológiai folyóirat vagy Candice MP3 lejátszója?

- Hm… nehéz kérdés. Nem hiszem, hogy azonos a zenei ízlésünk Candy-vel, a pszichológia viszont unalmas. – mondta MJ, mire Kristi felnevetett.

- Tudod mit? Itt hagyom neked mind a kettőt. – mondta a nő és kipakolta a kérdéses dolgokat az egyik éjjeliszekrényre az ágy mellett.

- Köszönöm. – mondta a lány.

- Igazán nincs mit. – felelte mosolyogva a nő és felhúzta MJ takaróját az álláig, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajolt és adott egy puszit a lány homlokára, aki ezen annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott. – Szép álmokat. – mondta Kristi, majd kilépett a szobából, így MJ egyedül maradt. Elaludni nem tudott ezért befordult az ablakok felé és bedugta a fülébe Candice MP3 lejátszóját. A lány nem csalódott. A lejátszó tele volt Shakira, Beyoncé, Rihanna, Christina Aguleira és egyéb előadóktól származó számokkal, amiket a lány nem ismert. Ugyan elsőre undorral hallgatta ezeket a dalokat, de később maga is meglepődött, amikor rájött, hogy valamennyi tetszik neki. Végül abbahagyta a lejátszó nyomkodását és csak hagyta, hogy a dalok egymás után, szép lassan álomba ringassák. Egyszer csak a lejátszó váltott és egy olyan dal következett, amire a lány szíve nagyot dobbant. Hirtelen kinyitotta a szemét és a lejátszó fényes kijelzőjére bámult, amin ez állt: Rihanna - Unfaithful  

- Ez az a szám. Ez szólt Monacoban. Erre táncoltunk utoljára. – ugyan ez közvetlenül az előtt történt, hogy Timoval összevesztek volna, MJ mégsem erre gondolt, hanem magára a táncra. Arra, ahogy egymáshoz simulva siklottak végig a táncparketten. A lány fejében egymás után villantak be az emlékek és most már a legelső táncukra gondolt. És az azóta történtekre. De egyáltalán nem a rossz és fájdalmas dolgok jutottak eszébe. Csak a szép emlékeire gondolt. A csodálatos pillanatokra, amiket együtt éltek át. MJ észre sem vette, de pár könnycsepp gördült le az arcán. Ezek azonban örömkönnyek voltak.