Út Törökországba - 65. fejezet

Timo hajnali 4-re ért a Richmondi nemzetközi repülőtérre. Nem érezte magát különösebben fáradtnak, annak ellenére, hogy alig aludt valamennyit. Miután hazament a kórházból még összepakolta a dolgait, majd elköszönt MJ családjától és átnézte az e-mailjeit. Volt egy jó pár olvasatlan üzenete Nicktől, Johntól, Richardtól és a csapat többi tagjáról. Előbbi kettő a következő versenyről írt, az utóbbiak pedig MJ felől érdeklődtek. Miután ezekre válaszolt már éjfél is elmúlt, az ébresztője pedig 3-kor csörgött. A fiú, amíg az első osztályú váróban várt ismét elővette a számítógépét és böngészett egy kicsit az interneten. Egyszer csak egy fényképre bukkant, ami még valamikor év elején készülhetett egy rendezvényen róla és MJ-ről. Az igazat megvallva borzalmas fotó volt, még csak nem is ugyan abba az irányba néztek, de a fiúnak azért tetszett és mosolyogva elmentette. Timo egy idő után megunta a képernyő bámulását ezért kikapcsolta a gépet és elővette a telefonját, majd küldött egy SMS-t barátnőjének. 

 Pár perccel később a fiú meglepődve tapasztalta, hogy válasz érkezett a lánytól.

 Timo erre egy újabb üzenetet küldött. Igazán érdekelte, hogy barátnője miért van ébren hajnalok hajnalán.

 A fiú nem akart ismét a rossz dolgokkal foglalkozni ezért inkább úgy döntött, hogy eltereli barátnője gondolatait.

 Timo erre felnevetett, majd egy kaján vigyorral küldte el a következő üzenetét.

 A fiú végül, széles mosollyal az arcán búcsúzott el barátnőjétől.

Timo ezután felállt és a kijelölt terminál felé indult. A kapuban ellenőrizték a jegyét, majd a fiú végre valahára elfoglalta a számára kijelölt helyét az első osztályon. Rajta kívül még csak pár utas lézengett ott és a személyzet. Timo még egyszer ellenőrizte az üzeneteit és keserűen nyugtázta, hogy barátnője még mindig nem válaszolt. Ezután kikapcsolta a telefonját, majd elővett egy könyvet a kézipoggyászából és olvasni kezdett. Közben egyre több utas foglalta el a helyét és az első osztályon már csak pár üres hely maradt.

- Szabad ez a hely?- hallott a fiú hírtelen egy hangot maga mellett.

- Persze. – legyintett, de nem nézett maga mellé. Az illető leült és Timo érezte, hogy őt nézi, ezért a fiú felnézett a könyvéből, de a látványtól alig bírt megszólalni. – M... Megan!

- Szia. – nézett rá mosolyogva a lány.

- Te meg mi a fenét keresel itt? – pattant fel a fiú a helyéről és idegesen nézett a lányra, aki szintén felállt.

- Azt szeretted volna, hogy itt legyek... – MJ még mindig nyugodtnak tűnt.

- Igen, de... nem úgy gondoltam, hogy szökj meg a kórházból!!! – Timo nagyon dühös volt.

- Honnan veszed, hogy megszöktem? – most már a lány is felemelte a hangját.

- Nem vagyok hülye Megan. – felelte a fiú – Most azonnal leszállsz és visszamész a kórházba mielőtt észreveszik, hogy meglógtál! Komolyan mondom, néha megkérdőjelezem, hogy hallod-e egyáltalán a „NE” és a „NEM” szóval kezdődő mondatokat! Mégis hogy jött ez a baromi „zseniális” ötleted??? És arra gondoltál egyáltalán, hogy Sarah vagy a családod mit fog szólni? – Timo szabályosan tajtékzott.

- Nem érdekel, hogy mit fognak szólni! Nem maradhattam ott! Azt hittem, hogy legalább te meg fogsz érteni... Azt hittem, hogy örülni fogsz nekem. – mondta a lány egyre halkuló hangon.

- Hát rosszul hitted. – csóválta a fejét a fiú, mire MJ szeme elkerekedett, borzasztóan fájt neki, amit a fiú mondott.

- Kérem, foglaljanak helyet és csatolják be az öveiket. Mindjárt megkezdjük a felszállást. – hallatszott egy légi utaskísérő hangja a rádióból, mire Timo dühösen levágta magát az ülésébe és bekapcsolta az övét, majd az ablak felé fordult. Ezután MJ is helyet foglalt. Mikor megkezdték a felszállást a lány megérintette barátja karfán nyugvó kezét, de a fiú elhúzódott. MJ ezután egy jó darabig nem próbálkozott tovább.

Közvetlen Richmond – Isztambul járat nem lévén, többször is át kellett szállniuk. A repülő először másfél óra alatt New Yorkba vitte őket. Közvetlenül a leszállás megkezdése előtt, amikor MJ már úgy ítélte meg, hogy Timo bizonyára lenyugodott, ismét felé fordult.

- Mit olvasol? – kérdezte kedves hangon.

- Könyvet. – válaszolta a fiú gorombán.

- Azt látom, de mi a címe? – MJ nem adta fel.

- Rá van írva. – mondta Timo majd lapozott egyet.

- De németül van... nem értem. – próbálkozott tovább a lány.

- Ez már nem az én problémám. – vonta meg a vállát a fiú és egy gúnyos mosolyra húzta a száját. MJ erre már nem mondott semmit csak hátradőlt és behunyta a szemét. Azóta nem aludt, hogy felriadt a rémálmából. Egy darabig csak ücsörgött az ágyán és Candy MP3 lejátszóját hallgatta, majd hajnali fél 4-kor a cuccaival együtt kilopakodott a kórházból és fogott egy taxit, ami a házukhoz vitte. Timo ekkor már nem volt otthon. A lány szólt a sofőrnek, hogy várja meg, majd MJ bement a házukba. Nagyon hülyén érezte magát, hogy lényegében betör a saját házába, de nem tudott más megoldást. A szobájában teljesen sötét volt villanyt pedig nem mert kapcsolni, így jó pár percig eltartott, amíg a személyes iratait előkereste, majd mikor végzett, kiosont a házból és egyenesen a reptérre ment. Kint várt, mert félt, hogyha bemegy, akkor Timo meglátja, majd amikor megkapta a fiú üzenetét, hogy bemondták a gépet, akkor ő is bement az épületbe és felszállt a gépre. Így utólag, látva a fiú reakcióját, már nem tűnt olyan jó ötletnek ez az egész. Miután a repülőgép földet ért New Yorkban mind a ketten egy szó nélkül szálltak át a másik gépre, amely fél óra elteltével már ismét a levegőben volt.

MJ pedig egy újabb elmélázott óra után, újfent megpróbált szóba elegyedni barátjával.

- Cserélhetnénk helyet? Az ablaknál szeretnék ülni. – mondta a lány a tőle kitelő legártatlanabb hangon.

- A legkevésbé sem érdekel, hogy mit szeretnél. Nekem szól ide a jegyem. – válaszolta a fiú durván és még mindig nem nézett fel a könyvéből.

- De neked ott a könyved, én meg halálra unom magam! – panaszkodott a lány, mire Timo nagyon lassan rá emelte a tekintetét. Ha tekintettel ölni lehetne, akkor MJ ott rögtön meghalt volna.

- Ugye te sem gondolod, hogy a leghalványabb jogod is van panaszkodni. – mondta a fiú, mire a lány lélegzete is elállt. Sosem hitte volna, hogy barátja egyetlen tekintettel és egy mondattal így meg tudja rémíteni, de végül nyugalmat erőltetett magára.

- Most elképesztően nagy seggfej vagy. – csóválta MJ hitetlenül a fejét, majd felállt és kiment a mosdóba. Percek múlva tért csak vissza és némiképp megnyugodott, mikor látta, hogy barátja még mindig ugyan azon az oldalon tart a könyvben, ahol egy fél órával azelőtt.

- Tehát valamennyire mégis érdekli, amit mondok. – nyugtázta magában a lány és figyelmét újra annak a „Z” kategóriás akciófilmnek szentelte, ami már órák óta ment a TV-ben.

A New York-i felszállás után 10 órával a lány elzsibbadt végtagjait nyújtóztatva szállt le a repülőről Zürichben. A telefonjára pillantott, amely már átállt a svájci időzónára és így pont éjfélt mutatott. MJ egy rövid fejszámolás után megállapította, hogy Richondban pontosan délután 6 óra van.

- Mostanra már biztosan feltűnt valakinek, hogy megléptem. – gondolta a lány, de a telefonja még nem jelzett nem fogadott hívást. Az Isztambulba tartó gép indulásáig még majdnem egy óra volt így hát MJ úgy döntött, hogy otthagyja a váróban még mindig olvasó barátját és sétál egy kicsit. Mikor visszatért Timo arcán ugyan az a gúnyos mosoly ült, mint korábban.

- Már kezdtem azt hinni, hogy hazamentél, de ezek szerint még mindig nem jött meg az eszed. – sóhajtott fejcsóválva a fiú. Ezt a megjegyzést MJ válaszra sem méltatta csak felszállt a gépre. Nagyon várta már, hogy Törökországban lehessen. Nem szeretett repülni és még kevésbé szerette az időeltolódást. Timo és MJ repülőútja 4 órával később ért véget, amikor a gépük landolt az Atatürk nemzetközi repülőtéren, Isztambulban, helyi idő szerint, hajnali 4 óra 50 perckor.  A lány megkönnyebbülten kászálódott le a gépről és miután csak az a cucca volt nála, ami a kórházban is ezért nem kellett vesződnie a csomagkiadásnál, barátjával ellentétben. MJ nem akarta még jobban felidegesíteni a fiút, így inkább a repülőtér előtt várt. Legalább 40 perc telt el, mire Timo végre felbukkant, majd mind a ketten beszálltak egy taxiba, ami nagyjából fél óra alatt a Four Seasons nemzetközi hotellánc egyik isztambuli szállodájához vitte őket. A lány egész úton lenyűgözve figyelte az ébredező Törökország fényeit és a Márvány-tenger, amely mellett az útjuk vezetett. Időnként magán érezte barátja tekintetét, de Timo rögtön elfordult, amint a lány ránézett.

Amint megérkeztek a hotelhez, a lánynak szinte földbe gyökerezett a lába, az épület szépsége láttán, de nem csodálhatta sokáig, mert Timo gorombán betuszkolta az ajtón. A szálloda, ha lehet, akkor még fényűzőbb volt belülről, de MJ ekkor már nem akart nézelődni csak bebújni az ágyába és aludni. Ahogy beléptek a szobájukba egy másik, kisebb folyosó tárult a szemük elé. Jobbra egy tágas, világos, elegáns nappali kapott helyet. Mellette egy, a szálloda többi részéhez képest szerénynek mondható fürdőszoba volt. A folyosó legvégén pedig egy hatalmas hálószoba terült el, amelynek két ablaka a belső udvarra nézett, másik kettő pedig a tengerre. MJ ledobta a cuccait a hálószobában, kitúrta a törölközőjét, majd szó nélkül bement a fürdőszobába és lezuhanyzott. Mire visszament Timo már ismét a laptopjával a kezében ült az ágyon és látszólag nagyon belemerült valamibe. Egy idő után a fiú felnézett és látta, amint barátnője a szoba közepén áll törölközőbe csavarva és látszólag nagyon tanácstalan.

- Te meg mit csinálsz? – kérdezte egy sóhajtás kíséretében, majd visszatért a dolgához.

- Nincs pizsamám. – mondta halkan a lány, mire Timo felállt, a bőröndjéhez ment és kivett belőle egy pólót és egy boxeralsót, majd barátnőjének nyújtotta. – Köszönöm. – rebegte MJ halkan és egy kicsit megkönnyebbült, amikor látta, hogy barátja arca ugyan komor, de a szeme mosolyog. A lány amint bedőlt az ágyba, szinte rögtön el is aludt, így nem vette észre, amikor barátja percekkel később eligazgatta rajta a takarót, megsimogatta az arcát és egy csókot lehelt az ajkára.