"Te voltál!" - 13.fejezet

Nos, mivel lassan vége az őszi szünetnek és is ritkábban (tudom, hogy nem 

vagyok valami gyors xdd)  tudok új részeket hozni de megígérem, hogy sietek 

és izgalomban továbbra sem lesz hiány. Köszönöm minden olvasómnak aki eddig

 támogatott és kedves "Névtelennek" is aki sürget. Továbbra is számítok rá mivel így

 sosem fogom megunni az írást... :D

Timo nem bírt elaludni. Még mindig MJ szavai jártak az eszében…” Egyszerűen nem

 tudom elképzelni magunkat együtt.” Tény, hogy ő osont be MJ szobájába (és ugyebár

 a hallgatózás 1. és legfőbb szabálya az, hogy sose kérd ki magadnak, amit meghallottál)

 ez mégis rosszul esett neki. Úgy érezte, hogy ezek után, ha MJ megtudja, hogy ő hagy

 névtelen leveleket akkor egy életre megutálja, ugyanakkor el is akarja neki mondani, 

hiszen nem akar hazudni. Végül úgy döntött, hogy alszik rá egyet és holnap kitalál valamit.

MJ reggel ugyan olyan rosszul ébredt ahogy az elmúlt napokban csak ehhez az általános

 rossz  közérzethez ezúttal egy hőemelkedés és egy jó kis torokfájás is párosult.

-Hölgyeim is uraim! Az MJ Nyűglődése című több felvonásos dráma azonnal kezdetét

 veszi. Kérem, hogy foglalják el helyeiket és élvezzék az előadást.- mondta a lány és

 közben kitámolygott az fürdőszobába. Viszonylag hamar felöltözött. Ezúttal a sálat, a 

sapkát és a kesztyűt sem felejtette el. Ahogy elnézte a barátnői már régen elmentek. A

 pályán azonban bujkálnia kellett, mert tudta, hogy ha meglátja valaki ilyen ábrázattal akkor

 tuti, hogy visszakergetik a szállodába de ott szét unná magát ezért szépen meghúzódott az

 irodájában és a mosdóba is csak nagyon ritkán ment ki. Ezt egy kicsit nehéz volt betartani

 mivel fel is volt fázva. Ezúttal bekapcsolta az irodájában lévő tévét, így végignézhette, 

ahogy Felipe még egy győzelmet besöpör a teszten. A délelőttöt sikeresen túlélve úgy 

döntött, hogy felhívja egyik barátnőjét, aki előző nap kimaradt de most elég sokat tudna

 segíteni neki. Ez a barátnő Luna del Negra volt.

-         Szia Luna, Megan vagyok.- köszönt a lány.

-         Hola MJ. Hogy vagy?

-         Hát nem valami jól…éppen ezért hívlak, hogy tudnál-e nekem valami őrölt gazt 

küldeni amitől jobban leszek.- mondta MJ nagyon halkan.

-         A hangodból ítélve fáj a torkod viszont ha engem hívsz akkor nem csak ennyi a

 probléma. Had találgassak…köhögés, felfázás, láz…esetleg egy kis tüdőgyulladás

…Eltaláltam?- érdeklődött Luna.

-         Te mindig kitalálod, hogy mi a problémám. -mondta kedvesen MJ.

-         Csak ismerlek. Már küldöm is ami kellhet.

-         Köszönöm szépen. Majd valahogy meghálálom.

-         Például eljössz velem a következő El Clásico-ra…

-         Rendben van. Akkor majd beszélünk. Addig szia.- köszönt el barátnőjétől MJ. 

Még egy darabig bujkált de kora délután felé megunta és úgy döntött, hogy lesz ami

 lesz de kimegy a boxba. Ott persze egyből el akarták küldeni de egy darabig még

 mászkált és adatokat nézegetett de mivel nem tudott koncentrálni visszament az

 irodájába ahol egy újabb kis papír fogadta…

            „Ez nem játék. Azonnal menj vissza a szállodába és szólj egy orvosnak.”

MJ meglepődött hiszen ez nem egy kedves vagy egy megbánó levél volt. Sokkal inkább

 egy parancsoló, már-már dühös. Viszont ebből megtudta, hogy a névtelen „Rómeót”,

 ahogy MJ nevezte, a csapaton belül kell keresnie. Ez megijesztette, hiszen az már 

eléggé nyilvánvaló volt számára, hogy az illető nem csak barátkozni szeretne, de ő 

egyáltalán nem akar közelebbi kapcsolatba kerülni egyik kollégájával sem. Továbbá 

azt a gyanúját is megerősítette, hogy Timo az. Egy darabig elmélkedett, hogy hogyan

 derítse ki biztosra, aztán rájött. Fogott egy papírt és megkereste Timot. Megkérte, hogy

 írja le a lakcímét, mert az adatbázisban nincs benne. Elég átlátszó indoknak tűnt, a fiú 

mégis szívesen segített. Amikor Timo befejezte az írást, MJ rögtön vissza is rohant az

 irodájába és előtúrta az egyik levelet. A lányba villámcsapásszerűen nyilallt bele a 

felismerés….ez bizony Timo írása. Még pislogni sem volt ideje, amikor az ajtón belépett 

az érintett.

-         Bocsi de nálam hagytad a tollad és…- Timo nem tudta befejezni a mondatot, 

mert meglátta, hogy MJ mivel van elfoglalva így jobbnak látta hallgatni. Megan 

megfordult és még mindig csak bámult maga elé. Timo egyre közelebb ment a lányhoz.

-         Te voltál!- mondta MJ szinte suttogva. A fiú nem válaszolt csak MJ elé lépett és

 az arcát figyelte. A lány nem tudta, hogy mi a baja de hirtelen egyre nehezebben vett

 levegőt és nagyon melege lett. Nem értette, hogy mi történik de Timo egyszer csak

 felemelte a kezét és megsimította az arcát.

-         Lázas vagy.- mondta a fiú szintén suttogva. Ezután MJ valami különös oknál fogva,

 saját akaratán kívül egyre közelebb hajolt a fiúhoz aztán Timo egyszer csak elrántotta

 a fejét és hátrált pár lépést. MJ hirtelen feleszmélt és amikor rájött, hogy mit is készült

 tenni, megijedt és ő is hátrébb lépett. Egy ideig csak nézték egymást és nem szóltak 

semmit. Egyszer csak Timo megszólalt.

-         Sajnálom. Én el akartam mondani de féltem, hogy nem érted meg és örökre 

megutálsz.- mondta a fiú szomorúan.

-         Amióta itt vagyok folyamatosan csak bocsánatkérést és magyarázatokat hallgatok

 tőled. Ha tényleg bánod, amit tettél akkor miért tetted meg egyáltalán? Ha pedig nem,

 akkor miattam miért kéne megbánnod? Ez ennyire egyszerű. Én is sok mindent tettem 

eddigi életem során. Van, amire büszke vagyok és van, amire kevésbé de semmit nem

 bántam meg. Ha együtt fogunk dolgozni, akkor elvárom, hogy teljes mértékben

 határozott legyél és kiállj a döntéseid mellett és a felelősséget is vállald értük.- 

mondta MJ eltekintve a sérelmeitől. Úgy döntött, hogy ahelyett, hogy kiabálni kezdene

 és felidegesítené magát inkább „tanít” valamit Timonak ami valószínűleg hasznára fog 

válni.

-         Értem. Úgy lesz.- mondta Timo. MJ érezte, hogy már nem sokáig tudja magát 

tartani. A láza az egekben volt és már levegőt is alig kapott. Egy kicsit megszédült.

 Timo utána kapott.

-         Ez így nagyon nem lesz jó. Gyere, visszaviszlek a szállodába.- mondta a fiú

 határozottan. MJ nem ellenkezett, mivel érezte, hogy csak egyre rosszabbul lesz.

 Hamar visszaértek a szállodába, majd Timo elkérte a lánytól a belépőkártyáját és

 bekísérte a szobájába. Leültette Megant az ágyára majd bement a fürdőszobába és

 teleengedte a kádat forró vízzel. Beleöntött egy kevés habfürdőt és fürdősót majd

 visszament és felhívta Beverlyt.

-         Szia Bev. Timo vagyok.

-         Szia! Baj van?- kérdezte a lány rémülten.

-         Hát szerintem van. Most hoztam vissza Megant a pályáról. Nagyon rosszul néz ki.

-         Tudtam, hogy ez lesz.- mondta Bev dühösen.

-         Hol vagytok?

-         Még a pályán de utána azt terveztük, hogy vacsorázni megyünk Cherékkel. Így 

viszont jobb ha visszamegyünk.- Bev hangja lemondó volt.

-         Figyelj! Menjetek el nyugodtan. Én majd vigyázok Meganre.

-         Nem is tudom….MJ ritkán beteg de akkor nagyon. Elég nehéz ilyenkor szót érteni

 vele. Sokszor olyan magas láza van, hogy hallucinálni kezd. Nem vagyok benne 

biztos, hogy ez jó ötlet…

-         A húgomra is sokszor vigyáztam, amikor beteg volt. Meg tudom oldani.

-         Rendben van. De ha bármi baja lesz az a te lelkeden szárad.- mondta Bev komolyan.

-         Tudom és vigyázni fogok rá. Megígérem.- felelte Timo határozottan.

-         Ebben nem kételkedem. Viszont lenne pár dolog, amiről tudnod kell….először is

 mint már mondtam gyakran hallucinál és akkor általában nem a szép emlékei jönnek

 elő. Ilyenkor hajlamos verekedni, lökdösődni, csapkodni, kiabálni….ha ez elfajul, 

akkor akár magában is képes kárt tenni…ilyenkor nagyon nehéz megnyugtatni. Ezek 

a dolgok általában elmúlnak a lázával együtt és másnap már semmire sem fog 

emlékezni, de amíg ilyen állapotban van addig nagyon figyelni kell rá. Még mindig azt

 mondod, hogy menni fog?- kérdezte Bev.

-         Igen!- Timo még mindig határozott volt. Miután befejezték a telefonálást Timo 

visszament a lányhoz. Megmérte MJ lázát…40.6. A fiú egy kicsit meglepődött. 

Nem gondolta volna, hogy ennyire magas MJ láza.

-         Hideg van.- mondta Megan elhaló hangon. Timo fogta a lányt, bevitte a

 fürdőszobába és a szükséges előkészületek megtétele után beletette a kádba. 

Tudta, hogy ha MJ magához tér, akkor ezért még bűnhődni fog de jelen pillanatban

 csak a lány egészsége érdekelte. Megan kb. egy fél órát ült a kádban nyakig 

elmerülve aztán Timo kivette és belecsavarta egy hatalmas törülközőbe. Visszavitte

 a szobába, felöltöztette és betette az ágyba, majd miután jól betakarta kiment a

 konyhába teát főzni. Furcsa hangokat hallott a szobából ezért visszament. MJ 

dobálta magát az ágyon és közben sírt. Timo odasietett hozzá és megpróbálta lefogni.

 Nem sok sikerrel mivel a lány az összes maradék erejét bevetette annak érdekében,

 hogy egy jól irányzott ütéssel vagy rúgással eltántorítsa a fiút. Közben kiabálni kezdett.

-         Hagyj békén!! Nem hallod? Engedj már el!! Gyűlöllek te szemét!! Miért nem 

tudsz végre békén hagyni!! Miért nem tudsz te is gyűlölni?? Miért vagy velem ilyen 

átkozottul kedves és megértő?? Nem érdemlem meg hiszen gyűlöllek. A hülye 

leveleid meg a virágaid az oka mindennek!! Miért nem adod oda inkább a 

barátnődnek?? Talán, mert már neki sem kelessz! Látod már végre, hogy egy

 utolsó vesztes vagy? Mindig is az voltál!! Engem az sem érdekel, ha egy 

versenyen ott maradsz!! Akkor legalább nem fogsz egyfolytában mások idegeire

 menni a bénaságoddal! Senkinek nem kelessz! Senki nem szeret. Fogd fel végre

 és inkább vonulj vissza! Te örök vesztes!!- MJ szavai kimondhatatlanul fájtak

 Timonak. Tudta, hogy ezeket nem direkt mondja a lány de a tudat, hogy ezek a 

szavak az ő szájából hangzottak el, lesújtó volt a fiú számára. Ebben az óvatlan 

pillanatban, amikor Timo ezt végiggondolta nem fogta elég erősen a lányt ezért 

annak sikerült hasba találnia egy jól irányzott rúgással. MJ ,kihasználva a fiú 

pillanatnyi kihagyását, berohant a konyhába és mire Timo utolérte már egy jókora

 késsel a kezében állt vele szemben.

-         Megan! Nagyon szépen kérlek, hogy tedd azt le!- mondta Timo rémülten a 

lánynak.

-         Miért tenném le? Majd azt mondod, hogy baleset volt! Megőrültem és leszúrtam

 magam! Fogadok, hogy mindenki elhinné.- mondta MJ gúnyosan.

-         Ezt nem teheted!- Timo rettegett, hogy mi lesz ha MJ tényleg megteszi azt amire

 készül. Félt, hogy nem fogja tudni időben elvenni tőle a kést.

-         Ugyan miért nem? Kinek vagyok olyan baromi fontos, aki miatt nem tehetem? Megsúgom…SENKINEK! Ennyire egyszerű…Én megtehetem büntetlenül. 

Soha nem voltam fontos senkinek és ez ezután sem fog változni. Soha nem volt 

senki akit igazán szerettem ha pedig igen…az elárult.- MJ szeme villámokat szórt

 és folyamatosan könnyezett. Timo nem tudta eldönteni, hogy a láz miatt könnyezik

 vagy sír. Csak azt tudta, hogy valahogy elszedi a lánytól azt a kést, mégpedig úgy,

 hogy senkinek nem lesz baja.

-         Figyelj rám kérlek! Nem teheted ezt. Szükségem van rád és nem csak nekem

….mindenkinek, a barátainknak.

-         Nekem nincsenek barátaim!- kiáltotta MJ és a csuklójához szorította a kést. 

Olyan erősen és hevesen tette mindezt, hogy elkezdett vérezni. Timo még jobban

 megrémült de folytatta.

-         Nagyon szer….illetve kedvellek. Fontosabb vagy nekem jelen pillanatban,

 mint bárki más ezért nagyon szépen megkérlek, hogy tedd le azt az átkozott kést.

- MJ nem mozdult. Timo nem bírta tovább és lesz ami lesz alapon kilökte a lány 

kezéből a kést és azzal a lendülettel be is rúgta az asztal alá. MJ nem reagált csak

 meredt maga elé. Timo visszakísérte a szobába és visszafektette. Bekötötte a

 csuklóját és hozott neki egy bögre teát. MJ ellenvetés nélkül megitta és a mellékelt 

gyógyszereket is bevette. A láza még mindig magas volt, ezért Timo a fejére tett

 egy vizes ruhát. Nem sokkal később a lány ismét felpattant. A fiú megijedt, hogy 

megint az előbbihez hasonló akcióra készül, ezért lefogta de amikor feltűnt neki, 

hogy rosszul érzi magát, elengedte. MJ berohant a fürdőszobába és lerogyott a 

WC mellé. Timo utána ment, leült mellé és hátra fogta a haját közben pedig a hátát 

simogatta. 20 perc elteltével MJ már úgy érezte, hogy az összes kaja kijött belőle,

 amit az elmúlt 1 hónapban megevett de még mindig fájt a gyomra.

-         Nem akarom.- kezdett el zokogni. Timo magához ölelte, ringatni kezdte és 

közben apró puszikat nyomott a lány fejére.

-         Shhh…Tudom, hogy nagyon rossz de egy picit még bírd ki. Hidd el ha ennek

 vége sokkal jobban leszel tőle.- Timonak igaza is lett, 10 perccel később MJ már

 jobban érezte magát és a láza sem volt már olyan magas. Visszamentek a szobába

 ahol MJ ismét lefeküdt és a fiút nézte.

-         Itt hagysz?- kérdezte MJ.

-         Nem.- felelte Timo és úgy döntött, hogy odafekszik MJ mellé az ágyba. Sokat

 már úgysem veszthet. De amikor lefeküdt olyan dolog történt, amire nem számított.

 MJ hozzá bújt…..nem tudta, hogy ez most mit jelent de valamiért örült neki. Végül

 átölelte az alvó lányt és az arcát figyelte. Tudta, hogy ezt az éjszakát sosem fogja 

elfelejteni és egy másik fontos dologra is rájött. Szereti Megant…. Szerelemmel…

.De azok a szavak amiket a lány a fejéhez vágott még mindig visszhangzottak benne.

 Nem bírta őket elfelejteni. Túlságosan fájtak neki. Nem csak azért mert a lánynak 

igaza volt hanem azért is mert MJ miatta lett ilyen. Ő hajszolta majdnem az 

öngyilkosságba. Miután erre rájött, elhatározta, hogy soha többé nem fogja hagyni,

 hogy Megant bárki is bántsa. Továbbá ő sem próbálkozik többet a lánynál. Mindig

 hülyeségnek tartotta a „ha szereted akkor elengeded” elvet de most az először

 értelmét látta. Nem küzd többet érte és azért, hogy megszeresse csak csendben 

örül annak, hogy nap mint nap MJ közelében lehet…és most először remélte azt,

 hogy Megan másnap valóban nem fog emlékezni a történtekre.