A gyerekek már az udvaron játszottak, mikor MJ-t levitték.
Dannis és Lisa is döbbenten állt, azonban amikor Timo rájuk nézett, a nő arcán
mást is látott. Nem olyan arckifejezése volt, mint a többieknek. Lisa nézett ki
a legkétségbeesettebbnek. A szeme riadtan csillogott és olyan sápadt volt, mint
aki éppen el akar ájulni. Természetesen a többiek is megijedtek de az ő arcukon
egy egészen másfajta rémület volt felfedezhető. Lisa inkább olyan volt, mint
egy bűnös, akit tetten értek. Ez Timo fejében is szöget ütött.
-
Nem mész vele?- kérdezte Selina, bátyjától. Timot ez
zökkentette ki a gondolatmenetéből.
-
Ööö…Most még nem. Előbb ki kell derítenem valamit.- mondta a
fiú ridegen. Miután a mentők elmentek, Timo mindenkit berendelt a nappaliba.-
Na halljam! Ki tette?- kérdezte látszólag nyugodtan. Belül azonban dúlt benne a
harag, főleg, hogy biztos volt benne: egy családtagja a tettes.
-
Te meg miről beszélsz, fiam? Egyáltalán mi történt?- kérdezte
Dannis értetlenül.
-
Hogy miről beszélek? Nos a tények a következők: Valaki
megmérgezte a barátnőmet, méghozzá a jelenlévők közül.- mondta ki Timo, mire
Lisa jól láthatóan elsápadt.
-
De hát ez….ez abszurd. Mégis melyikünknek lenne oka bántani
MJ-t?- kérdezte Victor. Ezután egy pár másodpercnyi csönd következett.
-
Én is csak egyetlen emberre tudok gondolni….Anya?- kérdezte
Timo, mire Lisa felkapta a fejét és még két árnyalatot fehéredett.
-
De hát ez…ez…nevetséges. Mégis mi…mi okom lett volna ilyet
tenni?- dadogta az asszony.
-
Még kérdezed?- nevetett fel zavartan Timo- Az az egyszerű okod
volt, hogy ki nem állhatod. Sőt, egyenesen gyűlölöd! Valamiért neked fáj, ha én
boldog vagyok. De ezt talán velem kéne megbeszélned és, nem pedig sunyi
módszerekkel kéne eltenned láb alól azt, akit szeretek.- üvöltötte a fiú, anyja
képébe, aki teljesen megrémült.
-
Na álljon meg a menet! Timo ezek a vádak azért elég durvák.
Oké, tudjuk, hogy anya nem szívleli MJ-t, de semmi bizonyítékod sincs, hogy ő
tette.- állt fel Alex és megpróbálta lenyugtatni a bátyát.
-
Mindjárt lesz.- mondta Timo és kiment a konyhába. Elkezdte
feltúrni az összes fiókot és szekrényt, a többiek pedig az ajtóból figyelték.
Lisa idegesen tördelte a kezét. Timo egyszer csak abbahagyta a kutakodást és
egy kis barna üveget tartva, kérdőn nézett az anyja felé.- Ez meg mi?- kérdezte
a fiú. Az üvegen nem volt címke de azt valahogy sejtette, hogy nem fűszer vagy
gyógyszer van benne. Egyre szúrósabban nézett a nőre, aki végül megtört…
-
Figyelj rám Timo! Én egyáltalán nem ezt akartam én csak…én
csak…- kezdte az asszony és közben sírt.
-
Te csak mi? Hm? Te csak meg akartad ölni? Erről van szó?-
kiabált Timo, a többiek pedig hitetlenül meredtek hol Lisára, hol Timora.
-
Dehogy is! Én csak azt akartam, hogy egy kicsit rosszul érezze
magát. Ennyi az egész. Nem gondoltam, hogy ez lesz a vége.- próbált szépíteni
Lisa, de hiába.
-
Nem gondoltad, mi?…Cö…Hányni tudnék tőled.- mondta Timo és
megvetően méregette a nőt. Ezután kb. 3 mondatot alkotott olyan szavakból,
amiket most nem ecsetelnék.- Őrülhetsz, ha túléli…- mondta a fiú.
-
MI?? Ezek szerint lehet, hogy nem…mármint lehet, hogy meghal?-
kapcsolt Selina és próbálta felfogni a hallottakat.
-
Nos…a mentősök azt mondták, hogy ha 5 perccel később találjuk
meg, akkor már nem lett volna értelme őket hívni. De még így sem biztos, hogy
rendben lesz.- mondta Timo halkan. Erre a többiek is elhallgattak.- De ha
meghal…akkor teszek róla, hogy börtönbe kerülj, jól megfontolt szándékkal
elkövetett emberölésért…és lehetőleg többet ne gyere ki.- mondta Timo dühösen,
majd pedig a még mindig döbbent társaságot kikerülve, felrohant a szobájába.
Először hátrahőkölt, mikor újra meglátta a szőnyegen éktelenkedő vértócsát, de
aztán nemes egyszerűséggel kikerülte és leült az ágyra. Borzasztó dühös volt és
kétségbeesett. Jól ismerte az anyját. Tudta, hogy tőle kitelik, hogy
megpróbálja elkergetni a lányt, de még legmerészebb álmaiban sem gondolta
volna, hogy megpróbálja megölni. Ezután Timo fogott egy táskát és beledobált
pár cuccot, majd pedig lerohant a lépcsőn és a kocsiig meg sem állt. Látta,
hogy a többiek a nappaliban ülnek, de most senkivel nem akart beszélni ezért
csak elrohant mellettük, majd pedig tiszta erejéből bevágta maga mögött a
bejárati ajtót. Beült a kocsiba és beletaposott a gázba. Soha nem ment a
megengedettnél gyorsabban de ezúttal még is ezt tette. Közben azon
gondolkozott, hogy mi lesz, ha későn ér oda. Ha már hiába megy. Rekord
gyorsasággal ért a korházba. Kipattant az autóból és berohant az épületbe. A
recepciós nő enyhén szólva sem volt valami segítőkész de Timo végül csak
megtudta, amit akart. Felrohant az emeletre. Az egyik ajtón egy fehér köpenyes
doktornő lépett ki, kissé gondterhelt arccal. Egyből felismerte a sietős
pilótát és megállította. A kórház dolgozói jól ismerték a családot, mivel
Selina és Anett is itt dolgozott. Timo kissé megkönnyebbült, hogy végre
megtalálta MJ orvosát.
-
És hogy van?- érdeklődött aggódva a fiú.
-
Nos mivel mérgezés gyanújával hozták be, kimostuk a gyomrát,
így a méreg megmaradt részét eltávolítottuk. Azonban a nyelőcsövén marásnyomok
fedezhetők fel, ami még a nyelésnél is nagy fájdalmakat okoznak neki, ezért
enni és inni csak nagyon óvatosan tud majd egy darabig. Elég magas a láza is,
amit most próbálunk lejjebb vinni. Ezen kívül kapott fájdalomcsillapítót és
nyugtatót, úgyhogy most alszik. De nem kell aggódnod, rendben lesz.- mondta a
doktornő és rámosolygott Timora, aki csak elhúzta a száját. Nem igazán tudott
most mosolyogni.
-
Bemehetek hozzá?- jött a következő kérdés.
-
Persze. De előtte meg kell kérdeznem valamit.- nézett komolyan
a nő Timora és közelebb lépett hozzá- Fogalmam sincs, hogy mi ez az egész és,
hogy ki tette, de mivel ez támadásnak minősül ezért kötelességem megkérdezni,
hogy szeretnétek-e feljelentést tenni.- a fiú egy pillanatig elgondolkozott.
Hírtelen nem tudta, hogy mit tegyen.
-
Ezt majd még megbeszéljük.- mondta ki végül. A doktornő csak
bólintott és mondta, hogy később még benéz, azzal otthagyta a fiút. Timo még
hezitált egy kicsit, majd belépett az ajtón. MJ egy ágyon feküdt. A légzése és
a szívdobogása egyenletes volt. Timo megkerülte az ágyat és leült MJ mellé egy
székre. Egy darabig csak nézte a lányt, majd megfogta a kezét, ami a
szokásosnál melegebb volt. A fiú a másik kezét MJ homlokára tette. Már nem volt
olyan forró, mint amikor megtalálták. Ez egy kicsit megnyugtatta. Egy idő után nyílt
az ajtó és Anett valamint Selina lépett be rajta.
-
Minden rendben?- kérdezte Anett.
-
Igen. Azóta alszik, mióta itt vagyok. De ti mit kerestek itt?-
kérdezte a lányoktól Timo.
-
Dolgozunk.- mondták egyszerre.
-
De nem úgy volt, hogy ma nem dolgoztok?- nézett értetlenül a
fiú.
-
De igen, viszont úgy döntöttünk, hogy műszakot cserélünk, így
te is haza tudsz menni éjszakára és még aggódnod sem kell, mert mi itt
leszünk.- mosolygott Selina.
-
Nagyon aranyosak vagytok, de most inkább nem mennék haza.-
mondta komoran Timo.
-
Megértem. Feljelentetted?- kérdezte Anett.
-
Nem…Még nem. Előbb megvárom, amíg MJ magához tér.
-
Csak hogy tudd…mindenki neked az igazat.- mondta Selina.
Ezután a két lány ment a dolgára, Timo pedig tovább ücsörgött barátnője
mellett. Egy idő után elaludt. Este 11 körül kopogtak. Az ajtón, a fiú
legnagyobb megdöbbenésére, Lisa lépett be. Timot azonnal újra elöntötte a
harag.
-
Te meg mit akarsz itt? Nem okoztál még elég bajt?- förmedt rá
a nőre mit sem törődve a hangerővel.
-
Beszélni szeretnék veled.- mondta Lisa halkan és kérlelőn.
-
Ezzel egy kicsit már elkéstél. Nem gondolod?- folytatta a fiú.
-
Nézd Timo. Én ezt az egészet nem így akartam. Te a fiam vagy
és ugyan úgy szeretlek, ahogyan a többieket is. Ezért talán érthető, hogy
féltelek.- próbálta Lisa jobb belátásra bírni a fiút.
-
Úgy beszélsz, mintha valami ÓRIÁSI bajtól akarnál megvédeni.
Komolyan mondom, néha úgy érzem magam, mint egy ötéves, akit az anyja
pátyolgat. Amikor Isabell volt a barátnőm, akkor büszke voltam rá, hogy eszedbe
sem jutott megjegyzéseket tenni rá. Sőt, még szeretted is. De most rendesen ég
az arcom a viselkedésed miatt.- dühöngött Timo.
-
Egyszerűen csak nem tudom elképzelni, hogy mi olyan csodálatos
Meganben. Mi az, amitől jobb, mint Isabell? Jó lenne, ha felvilágosítanál,
mivel úgy néz ki, hogy itt csak én nem látom azt, amitől mindenki eldobja az
agyát.– most már Lisa is felemelte a hangját.
-
Hát jó. Eddig úgy voltam vele, hogy jobb, ha nem tudsz a
dolgokról, de most már látom, hogy addig úgysem érted meg, amíg el nem mondom.-
kezdte Timo és elmesélte anyjának az egész történetet. Azt, hogy Isabell
megcsalta, hogy hazudott neki és végül a gyerekükről is mindent elmondott. Lisa
jól láthatóan egyre jobban elsápadt. Nem akart hinni a fülének. Egyáltalán nem
nézte ezt ki Isabellből. És ahogy MJ-re pillantott, hírtelen iszonyatos
bűntudat fogta el. Nem értette, hogy hogyan lehetett képes ilyesmire. Ahogy
szépen lassan lerombolódott előtte Isabell képe, végre ő is észrevette, hogy
ebben a lányban sokkal több a jóság és a szeretet Timo iránt. Ahogy ezt végig
gondolta, a szemében könnyek gyűltek és kirohant a kórteremből. Timo a kezeibe
temette az arcát és sóhajtott egy nagyot. Ekkor valaki megsimította a kezét. A
fiú felnézett.
-
Jól vagy?- kérdezte MJ, halvány mosollyal az arcán. Nagyon
elgyötörtnek és fáradtnak tűnt, a hangja pedig halk volt és rekedt.
-
Hallottad?- kérdezte a fiú, miközben újra megfogta a lány
kezét.
-
Nehéz volt nem hallani.- nevetett fel MJ.
-
Sajnálom. Nem akartalak felébreszteni.- mondta Timo és egy
apró puszit nyomott a lány fejére.
-
Ugyan! Éppen eleget fetrengtem már.- mosolygott kínosan.
-
Nézd MJ, sajnálom. Nem tudom, hogy mi ütött Lisába. Sosem
csinált még ilyet.- mentegetőzött Timo.
-
Semmi baj. Ne okold magad miatta.- mosolygott MJ a fiúra és
megsimogatta az arcát.
-
Hogy ne okolnám magam, mikor megígértem, hogy vigyázok rád és
még ezt sem tudtam betartani.- Timo egyre szomorúbb volt.
-
Ettől senki nem tudott volna megvédeni. De te most is itt vagy
velem és szeretsz. Ez nekem bőven elég.- mosolygott még mindig MJ. Ezután még
beszélgettek egy darabig, majd pedig a lány ismét elaludt, Timo pedig az ágy
szélére hajtotta a fejét és azon, gondolkodott, hogy mit kéne tennie Lisával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése