Rémálom - 53.fejezet

Tudom, hogy ismét elhanyagoltam az írást, de próbálok kicsit gyorsabb lenni. :) Aki írt már fanficet az tudja, hogy ez nem is olyan könnyű. Mindenesetre itt az új rész. Véleményeket még mindig szívesen veszek és ez immár legújabb olvasómra, Dórira is vonatkozik, akinek remélem elnyeri a tetszését a sztori.  ;) 

Jó olvasást mindenkinek! :D 

MJ éjfél körül egy távoli dörrenés hangjára riadt fel mély álmából.

    -   Biztos vihar van odakint…- gondolta. Nem nyitotta ki a szemét, csupán átfordult a másik oldalára, Timo felé. Ahogy a keze visszahanyatlott az ágyra, a lány úgy érezte, mintha egy tócsában landolt volna, aminek furcsa, tömény, már szinte fojtogató szaga volt. MJ hirtelen kinyitotta a szemét. A szobában sötét volt, ezért felkapcsolta az éjjeliszekrényén lévő lámpát. Amint visszafordult egy apró sikoly hagyta el a száját. A máskor fehér lepedőn, most egy hatalmas, szabálytalan szélű vörös tócsa terjengett, amely néhol barnás árnyalatúvá vált. A lány nem akart hinni a szemének. Valószínűleg még félálomban volt, ezért nem fogta föl rögtön, hogy ahol Timonak kéne feküdni ott nincs más, csupán vér. Kétségtelenül. Pár másodperccel később ő maga is ráeszmélt a dologra és riadtan ugrott fel az ágyból. Egyenesen a tükörrel szemben állt így látta, hogy őt magát is beborítja a kellemetlen szagú vörös, sűrű folyadék.

    -   Mi a fene…- Amint megfordult és tett előre egy lépést, meglátta, hogy az ágy mellett, a földön Timo fekszik, arccal a föld felé.

    -   Timo!- sikoltott fel a lány és letérdelt barátja mellé. Lassan megfordította. Ő is csupa vér volt. Ahogy MJ a fiú pólójára nézett, látta, hogy három, nagyjából négy centi hosszú, mély seb volt a fiú mellkasán, amelyekből még vékony vonalakban vér csordogált, amik a fiú oldalán lefolyva egybeolvadtak a padlón lévő barnás-vöröses tócsával, ami már szinte egy kisebb tóhoz hasonlított.  És MJ akkor rájött. Az a vér, ami az ágyat és őt magát is borítja, Timo vére. A lányon erre a gondolatra úrrá lett a kétségbeesés és könnyek szöktek a szemébe.

    -   Ne! Ne! Ez nem lehet! Timo! Hallod? Drágám! Kérlek ne csináld ezt velem! Ez nagyon nem vicces! Hallod? Timo! Mi történt! Ki csinálta ezt? TIMO!- MJ most már hisztérikusan sikítozott, de választ nem kapott. Csupán Timo feje billent egy kicsit oldalra a lány karjaiban. MJ hirtelen felállt és a telefonjához rohant, majd hívta a mentőket, de a vonal szétkapcsolt. Megpróbálta megint, de ismét ugyan az történt. Aztán a lány a rendőrséget próbálta, szintén eredménytelenül. Végül földhöz vágta a telefont és zokogva borult barátja immár hideg és élettelen testére. Nem értette, hogy mi a fene történhetett. Hiszen nemrég még minden rendben volt. Lementek vacsorázni a többiekkel, utána pedig filmet néztek, végül feljöttek a szobába és lefeküdtek aludni.

    -   Tényleg! A többiek! Szólnom kell nekik!- Amint ezt a lány végiggondolta, ismét felállt barátja mellől és az ajtóhoz rohant. A keze már a kilincsen volt és éppen ki akarta nyitni, amikor egy vérfagyasztó sikoly hallatszott, majd egy ugyan olyan dörrenés, mint amit a lány korábban már hallott. MJ hátán végigfutott a hideg. Érezte, hogy az arcából kifut a vér és elsápad. Ez a sikoly…Monicáé volt. Ebben a lány biztos volt. A tompa, de mégis hangos dörrenés pedig kétségtelenül egy fegyver elfojtott, de erős hangja volt. MJ közeledő lépteket hallott.. A lány légzése felgyorsult. A fülében dobogó vér miatt halkabbnak hallotta a lépteket, de tudta, hogy valaki egyenesen az ő szobája felé halad.

    -   Aki ezt tette…az még itt van. És engem is meg fog ölni. Biztosan…mindjárt belép azon az ajtón és…le fog lőni.- A lány egész testében remegett. Tudta, hogy most meg kéne próbálnia elbújni valahova, de egyszerűen nem volt képes rá. Csak állt az ajtó előtt és várta, hogy az a titokzatos valaki belépjen és vele is végezzen, csendben, hideg vérrel, ahogyan Timoval is tette. A léptek egyszer csak elnémultak. MJ érezte, hogy pont az ő ajtaja előtt áll valaki. A lány pislogás nélkül meredt az ajtóra. A légzése elakadt és csak várt. Az a pár másodperc, amíg az alak az ajtaja előtt időzött, a lány számára hosszú óráknak tűnt. Már az ájulás szélén állt, amikor egyszer csak újra hallatszottak a léptek, amelyek ezúttal távolodtak. A lány hosszú másodpercekkel később vett csak újra levegőt. Még egy jó darabig állt kábultan.

    -   Mégis mi a jó fenét csinálok? A családomnak szüksége van rám!- mondta magának halkan  a lány, majd újra megfogta a kilincset és ezúttal kilépett az ajtón. Gyorsan a folyosó végéhez rohant, Monica szobájához. Az ajtó tárva nyitva volt. MJ belépett rajta és az ágyhoz rohant, ahol a Monica felsőteste az ágyon volt, a lábai azonban lelógtak. A lány közelebb lépett nővéréhez és fölé hajolt. Ismét sikított, amint meglátta Monica véres arcát és a sötét golyó ütötte lyukat a homlokán. A szeme még nyitva volt. MJ-t ettől a látványtól elfogta a hányinger, amit nem tudott elfojtani, így a földre térdelve kiadta magából mindazt, amit vacsorára megevett. Ezután lassan, remegve felállt. Megtámaszkodott az egyik szobában lévő szék támlájában, mert úgy érezte, hogy rögtön összeesik. Ez sok volt neki. Nagyon sok.

    -   Neeem ez csak valami rossz álom lehet. Biztosan az! Ez az egész…lehetetlen! Ilyen nem történhet meg! Velünk nem!- győzködte magát a lány, miközben meleg könnycseppek buggyantak ki a szeméből és csorogtak le, hideg, sápadt arcán. A Timo és Monica holteste okozta sokk miatt MJ már nem volt tudatában annak, amit tesz, vagy lát. Így azt sem igazán fogta fel, amikor az ikrek szobájába belépve megtalálta Dan-t közvetlenül az ajtó mellett, a pisztolyával a kezében és az ikreket is az ágyukban, szintén holtan. A lány csak állt és bámulta testvérei élettelen testét. Már gondolkodni sem tudott csak odalépett a bátyjához és kivette a kezéből a pisztolyát, majd a lépcsőhöz sétált és óvatosan, kissé imbolyogva, lement rajta. Eközben újabb lövést hallott. A nappaliban, a kanapén az apja feküdt. Őt Timohoz hasonlóan leszúrták. A lány ösztönösen az udvar felé indult, ahol egy sötét alak állt előretartott kézzel, mintha kezet nyújtana valakinek, de a keze nem volt üres. Egy fegyver volt benne. Előtte két árny térdelt és egy harmadik már a földön feküdt.

    -   Nocsak! Szevasz kislány! Csak nem felébresztettelek. - fordult az alak a teraszon álló lány felé. Meglehetősen kedélyesnek tűnt.- Nagyon sajnálom, de nemsokára megint alhatsz. Remélhetőleg örökre…-  mondta a férfi, majd meghúzta a ravaszt és az előtte térdelő egyik ember összeesett. Már csak egy valaki volt. MJ a lövés hallatára egy kicsit magához tért. Legalábbis annyira, hogy tudja, a két földön fekvő alak Amber és Blair, aki pedig még térdel, az Kristi.

    - Megan! Menj innen! Gyorsan! Téged is meg fog ölni!- kiáltotta Kristi zokogva, majd újabb lövés és ő is holtan esett össze. A lány még mindig sokkos állapotban volt, de most újra reszketni kezdett. Erősen szorította a fegyvert a kezében. A férfi pár lépést tett MJ felé így az arcát pont megvilágította a hold tompa, erőtlen fénye, amely a felhők közt szűrődött át.

    -   Ki maga?- kérdezte lassan és tagoltan a lány.

    -   Mi van kislány? Meg sem ismersz? Pedig olyan buzgón nyomozgatsz utánam mostanában…- mondta a férfi, MJ pedig akkor rádöbbent.

    -   Andy!

    -   Pontosan! – tapsolt párat a férfi.- Én figyelmeztettelek, hogy rossz vége lesz kislány, de nem hallgattál rám. Sajnálom, de nem hagyhattam, hogy mindent kideríts…- csóválta meg a fejét a férfi.

    -          De…de miért? Akkor miért nem csak engem ölt meg? Miért kellett a többieket is?- a lány most már teljesen éber volt. A szeme előtt újra és újra lepergett mindaz, amit az utóbbi 10 percben átélt. A testvérei és a szerelme élettelen teste, az orrfacsaró vérszag és az, ahogy Andy a szeme láttára ölte meg a saját gyerekeit.

    -          Eredetileg csak téged akartalak.- mondta Andy, miközben az állát simogatta, mint aki gondolkodik.- De aztán a lovagod közbelépett és kénytelen voltam vele is végezni. De a zajra a többiek is felébredtek így nem volt más választásom. Nagyon sajnálom…de nemsokára találkozhatsz velük.- mondta a férfi mosolyogva és a fegyverét MJ-re szegezte.

    -          Ez biztos, hogy egy álom! Csak az lehet! Nem létezik, hogy Andy ilyen könnyen bejusson a házunkba. Ez…ez lehetetlen.- MJ még mindig ezzel próbálta nyugtatni magát. A lány biztos volt benne, hogyha Andy most meglövi, akkor semmi baja nem lehet.

    -          Mert csak álmodom! Igen, csak erről lehet szó!- a lány még mindig görcsösen kapaszkodott ebbe a kis reménysugárba, ami elválasztotta őt az őrülettől, mert ha ez mind igaz lenne, azt sosem bírná feldolgozni.

    -          Na mi van kislány? Próbálod felfogni a felfoghatatlant?- Andy gúnyos mosolyra húzta a száját, majd kicsit feljebb emelte a pisztolyt tartó kezét, így a lány farkasszemet nézett a fegyver csövével. MJ a pillanat töredéke alatt felemelte Dan fegyverét és a férfire célozva elsütötte. Ez a mozdulat, a lány részéről, sokkal inkább ösztönös volt mintsem tudatos. A férfi kissé összegörnyedt, ebből MJ tudta, hogy talált. De a következő pillanatban Andy visszalőtt. A lány reflexből elhajolt de a vállát így is eltalálta a golyó.

    -          Áu!- kiáltott fel MJ fájdalmasan és a vállához kapott. Az egész karja elzsibbadt és borzasztóan fájt.

    -          Most már elhiszed, hogy nem álmodsz, kislány?- kérdezte Andy nevetve. MJ riadtan nézett a férfire. Igen, ő is érezte, hogy ez nem álom. Ez a kegyetlen valóság.

    -          Azonnal el kell innen tűnnöm!- ez volt a lány következő gondolata és abban a pillanatban hátat fordított a férfinek és nekiiramodott. Elfutott kívül a ház mellett, az utcára. Kint egy lélek sem volt, így MJ senkitől sem remélhetett segítséget. Meg aztán ki tudott volna segíteni egy ilyen vadállattal szemben, aki hidegvérrel megöl egy családot. A lány hirtelen újabb lövést hallott és érezte, hogy a jobb combjába belehasít a fájdalom. Majdnem elvesztette az egyensúlyát futás közben, de nem állt meg. Futott, ahogy a lába bírta. Újabb lövés dördült. Ez nem talált. Majd még egy és még egy. MJ már abban sem volt biztos, hogy valódi lövéseket hallott-e vagy csak a fejében csendült fel újra és újra ugyan az a monoton, mély dörrenés, amit először hallott. A lány sosem volt különösebben jó futó, de azért az elvárható szintet mindig teljesítette. A bátyjaival is sokat futott régen, de most maga is meglepődött azon, hogy milyen jól bírja. Talán az adrenalin miatt, de egyáltalán nem érezte, hogy elfáradt volna. Időnként a háta mögé pillantott, de mivel senkit nem látott ezért kis idő múlva megállt. Még egy párszor körbenézett, majd a térdére támaszkodva kifújta magát.

    -          Megan!- a csendes éjszakában ez a hang váratlanul érte a lányt, aki ennek hatására összerezzent, majd gyorsan megfordult és a fegyverét is felemelte. - Ne lőj! Én vagyok az!- mondta a hang, majd az egyik utcai lámpa fényébe lépett.

    -          Candyce?- kérdezte a lány hitetlenül, de egy kissé mégis megkönnyebbülve.

    -          Igen én vagyok! De veled mégis mi történt? És miért vagy csupa vér?- nézett végig Candy a lányon, aki el akarta mesélni a történteket, de csak dadogott és a végén elsírta magát. – Jól van Megan, semmi baj!- mondta Candy meglepően kedvesen, majd a lányhoz lépett, és átölelte. MJ jó másfél fejjel volt alacsonyabb mostohanővérénél, így Candy kissé behajlította a térdeit és magához szorította a lány, remegő, hideg testét.

    -          Olyan apró és törékeny, akár egy kismadár. – gondolta Candy. Testének melege jólesően járta át Megant és a remegése is alábbhagyott.

    -          Olyan szörnyű volt…- suttogta MJ halkan sírdogálva.

    -          Tudom Megan, de ne aggódj, én segítek neked. Hamarosan vége lesz. - mondta Candyce lágy hangon. Ha MJ akkor tudott volna koncentrálni, akkor könnyen észrevehette volna, hogy valami nincs rendben. Például, hogy mit keres itt Candy az éjszaka közepén. De ő csak arra tudott figyelni, hogy a vállából és a combjából, ahol Andy meglőtte, égető forróság áradt szét az egész testében. Túl sok vért vesztett, a sebei pedig el fognak fertőződni. - Tudod Megan, nem azért voltam veled undok, mert ilyen vagyok. Hanem mert féltékeny voltam. Hiszen te szép voltál, okos voltál, vicces voltál, téged mindenki szeretett. Tökéletes volt az életed, a családod. Rendes barátaid voltak. Bár nem régóta ismerlek, de ezekért a dolgokért. az első pillanattól kezdve utáltalak. – mondta Candy nyugodt, de erélyes hangon. MJ többször egymás után átgondolta a lány mondatait. Az agya egyre jobban eltompult. Egy dolog azonban még így is eljutott a tudatáig. Candy múlt időben beszélt.

    -          És…mégis hogyan…akarsz…te nekem segíteni?- kérdezte a lány kábán, miközben utolsó erejéből rámarkolt a fegyverére.

    -          Úgy, hogy…megöllek. – mondta Candy elcsukló hangon, ezzel egy időben pedig MJ egy hideg felületű tárgyat érzett a torkának feszülni. Ez egy pillanatra jólesett forró testének, de rögtön ezután, olyasmi hangot hallott, mint amikor valaki narancsot, vagy citromot szeletel és érezte, ahogyan a meleg vére lecsurog a mellkasán, majd apró cseppeket alkotva hullik a földre. Riadt tekintettel nézett fel Candyre, akire szintén ráfröccsent a vére. Próbálta elhessegetni a lány kést tartó kezét a torkától, de hiába. MJ lábai összecsuklottak, ahogyan kifolyt belőlük a vér és a lány a földre zuhant. Fátyolos tekintetű, könny áztatta szemét Candyre emelte, aki elővett egy kendőt és letörölte a vért a késről.
    -          Hm…apának igaza volt, tényleg jó ez a kés. Azt hittem, hogy rosszabbul csúszik. – Ez volt az utolsó dolog, amit Megan a külvilágból érzékelt.

A lány sikoltva felült miközben a nyakához kapott. A szemét görcsösen összeszorította.

    -   Megan! Kicsim, mi történt?- kérdezte egy hang és MJ érezte, hogy valaki óvatosan átkarolja. A lány felismerte barátja megnyugtató hangját. Hirtelen kinyitotta a szemét és levegő után kapkodott. Köhögni kezdett, mire valaki elé tartott egy pohár vizet. A lány remegő kézzel elvette, de nem bírt inni, mert akárhogy próbálkozott, amint feljebb emelte a kezét az görcsösen rázkódni kezdett és a víz MJ ölébe csurgott.

    -   Várj, segítek!- szólt Timo kedvesen és megfogta barátnője kezét, amellyel a poharat tartotta és óvatosan a lány szájához emelte. Megan ekkor vette észre, hogy a családja többi tagja is ott van és mindannyian aggódva néznek rá. A lány végignézett rajtuk, miközben ismét könnyek gyűltek a szemébe, míg végül hangos zokogásban tört ki. Timo óvatosan magához szorította a barátnőjét aki a fiú vállába fúrta az arcát és erősen kapaszkodott barátja pólójába. - Mi történt Kincsem?- kérdezte a fiú még mindig ugyan azon a lágy és megnyugtató hangon, amit a lány úgy szeretet.

    -   Egy...dörrenés volt...az...azután...felkeltem...és te...és...a többiek is...titeket mind...valaki...senki sem maradt...és aztán fogtam Dan fegyverét és...és...lementem...az udvaron volt...és rálőttem...aztán ő is...aztán elfutottam...és Candy...és aztán a nyakam...- MJ zavarosan és összefüggéstelenül beszélt. A többiek figyelmesen hallgatták és látszólag  értették a helyzetet .

    -   Megan, annak már vége van. Csak álmodtál.- mondta Timo és kicsit eltolta magától a barátnőjét, hogy a szemébe tudjon nézni. MJ haja, könnyáztatta arcára tapadt, ami feldagadt a sírástól. A szemei vörösek voltak, az arca kipirult. A fiú kisimította a lány haját az arcából. A keze egy kicsit elidőzött kedvese homlokán.

    -   Lázas.- nézett Timo a többiek felé, mire Kristi felállt és kiment a szobából. A lány pillanatnyi állapotára való tekintettel Alan kiterelte a többieket a szobából, hogy MJ megnyugodhasson. Nem sokkal később Kristi ismét megjelent az ajtóban egy kancsó vízzel és egy doboz lázcsillapítóval. Szó nélkül letette Timo mellé az éjjeliszekrényre. A fiú csak bólintott, majd a nő távozott. Timo ezután hátát a falnak támasztotta az ágy végében, MJ-t pedig óvatosan az ölébe húzta. A lány ismét barátja vállára hajtotta a fejét, ahogyan az előbb. 

    -   Arra ébredtem föl, hogy a nevemet kiabálod. A többiek is meghallották és átjöttek. Hosszú percekig próbáltunk felébreszteni, de nem sikerült. Közben végig zokogtál és remegtél. Egyszer hánytál is. - mondta a fiú komoran. - Nagyon aggódtam miattad. - ezt Timo már csak MJ fülébe suttogta, miközben megsimította a lány haját. 

    -   Szeretlek Timo! Nagyon szeretlek!- zokogta MJ és még szorosabban bújt barátjához.

    -   Én is nagyon szeretlek Kincsem...- felelte halkan a fiú és egy puszit nyomott a lány homlokára, majd kivett az éjjeliszekrényen lévő dobozból egy lázcsillapítót és MJ kezébe adta egy pohár vízzel együtt, a lány pedig engedelmesen bevette, majd ismét a barátja ölelésébe bújt. Egy darabig így ültek csendben. Csak MJ halk szipogása csempészett némi zajt a szobában honoló némaságba.

    -   Most már próbálj meg egy kicsit aludni, jó?- kérdezte egy kis idő után Timo és elnyomott egy ásítást. Fáradt volt, de nem panaszkodott. 

    -   De nem tudok...- felelte a lány halkan.- Félek...

    -   Figyelj Megan...- kezdte a fiú, mire MJ rá emelte a tekintetét.- Ez csak egy álom volt. Egy szörnyű álom. De csak egy álom. Ez a valóságban nem történhet meg. Én itt vagyok és vigyázok rád, Kicsim. És a többiek is. Nincs mitől félned. Értesz engem?- kérdezte Timo, mert úgy tűnt, hogy MJ nem egészen figyel rá.

    -   Értem.- felelte a lány és egy aprót bólintott, majd visszatette a fejét Timo mellkasára és lehunyta a szemét.

    -   Igen, ez csak egy álom volt. Szerintetek. Nektek fogalmatok sincs arról, hogy ez akár könnyen valósággá is válhat. De talán addig jó, amíg csak én tudom. Ha csak én hiszek ebben. Ha a többiek is tudnák akkor ugyan az az őrület szabadulna rájuk is, mint rám. És ezt nem hagyhatom. Andy túl közel van hozzánk! Most kell leállnom, amíg még megtehetem. Nem próbálhatom újra megközelíteni őt. Van valami, amit Andy nem akar, hogy megtudjak. És biztos vagyok benne, hogy közel járok hozzá. Ugyan a sötétben tapogatózom de az a valami egy karnyújtásnyira van. Érzem. De ha rájövök, akkor azzal mindenkit nagy veszélybe sodrok. Hogy is mondta Candy, mikor letartóztatták? "Garantálom, hogy nagyon meg fogod még bánni ezt a napot. Te is és mindenki, akinek valaha köze volt hozzád." Nos igen, ez elég sok embert jelent. Nem csak az én családomat, hanem Timoét is. És az összes barátomat. Igaz, hogy ez Candy fenyegetése volt, és ő most őrizetben van, de szinte biztos vagyok benne, hogy Andy ki fogja onnan hozni. Előbb vagy utóbb. És akkor az első útja hozzám fog vezetni, ahogyan az álmomban. Mindenesetre nem foglalkozom többé az Andy üggyel.- gondolta a lány. Ezután Timo óvatosan lefektette és betakarta, majd ő maga is lefeküdt és leoltotta a villanyt. A fiú nem tudta, hogy MJ igazából nem alszik, de a lány nem is akarta, hogy tudja. Egyszer csak egy dörrenés hallatszott, és a szoba hirtelen kivilágosodott, majd újra elsötétült. A lány összerezzent és kinyitotta a szemét. Egy halk koppanás hallatszott, majd még egy és aztán egyre több. Ezek a hangok ezúttal tényleg egy vihar hangjai voltak.