Titokzatos látogató - 62. fejezet

  Na végre ez is kész lett! Véleményeket továbbra is szívesen veszek!

Jó olvasást mindenkinek! :D

    MJ hirtelen felriadt álmából. Észre sem vette, hogy elaludt. Kint vihar tombolt és az ég nagyokat dörrent. A lány nem szerette a viharokat, de nem csak azért mert, a rémálmára emlékeztették. Egyszerűen csak ijesztőnek tartotta. Kihúzta a füléből a fülhallgatót és kikapcsolta Candice MP3 lejátszóját. Elfordult az ablak felé és a takaróját az álláig felhúzta. Ugyan ezt magának sem akarta bevallani, de félt egyedül. Nem csinált semmit csak hallgatta az eső hever kopogását és a mennydörgést. Néha a szoba egy-egy pillanatra kivilágosodott, amikor villámlott, de utána ismét sötét lett. A lány egyszer csak halk lépésekre lett figyelmes.

- Biztos csak egy nővér. – gondolta. A léptek elnémultak, de szinte rögtön utána egy másik hang ütötte meg MJ fülét. Egy halk nyikorgás. Erre a lány szeme riadtan elkerekedett. Azzal próbálta nyugtatni magát, hogy biztos csak a szél vagy csak beképzelte, hogy az ajtó nyikorog. Ám ekkor a lépések ismét megindultak és egyre hangosabbak lettek.

- Valaki bejött. – a lány tudta, hogy az illető egyenesen az ő ágyához sétál. Behunyta a szemét és meg sem mert mozdulni. Az ismeretlen alak pedig ismét megállt. A lány ugyan háttal volt neki, de így is érezte, hogy az illető őt nézi. Hirtelen MJ megérezte, hogy valami a bőréhez ér és egészen lassan végigsimítja az arcát a halántékától egészen az álláig. A lány szeme erre kipattant és többé nem tudott nyugalmat erőltetni magára. Zihálni kezdett és úgy érezte, hogyha nem vehet rendesen levegőt, megfullad.

- Hmm… - az ismeretlen csak ennyit „mondott” majd megfordult és kiment a szobából. MJ ekkor vett egy mély levegőt és a takaróját még feljebb húzta, amíg már csak a szeme látszott ki.

Pár órával később a lányt a nap első sugarai ébresztették, amelyek átszűrődtek a sötétítőkön. Ahogy próbált magához térni úgy érezte, mintha valaki fogná az egyik kezét. Maga mellé pillantott és ekkor észrevette, hogy Timo az. MJ elmosolyodott, ahogy végignézett a fiún, aki egy széken ült, de a fejét az ágy szélére hajtotta és így aludt. Az arca megviselt és fáradt volt. A lány a szabad kezével óvatosan megsimogatta a fiú haját.

- Sajnálom Drágám, hogy nem úgy lett, ahogyan te szeretted volna. – suttogta a lány. MJ egy darabig csak barátját nézte. Hihetetlenül megkönnyebbült, hogy végre itt van mellette. A lány egy pillanatra felpillantott a vele szemben levő faliórára, amely szerint még alig múlt el reggel 6 óra. MJ ezután jobban szemügyre vette a szobát, ami így világosban egész barátságosnak tűnt. A lány szeme azonban hirtelen megakadt valamin.

Az ajtó felőli éjjeli szekrényen egy csokor rózsaszín liliom volt, vázában. MJ elmosolyodott és tekintetét ismét barátjára emelte.

- Köszönöm. – suttogta a lány és ismét megsimogatta barátja haját, aki erre egy picit megmozdította a fejét, de nem ébredt fel. MJ nem igazán tudta, hogy mihez kezdjen magával. Fogalma sem volt, hogy barátja mikor fog felébredni, így inkább úgy döntött, hogy ő is alszik még egy kicsit.

   Órák múlva a lány arra ébredt, hogy valaki az arcát cirógatja. Lassan kinyitotta a szemét és barátjára pillantott, aki megkönnyebbülten elmosolyodott.

- Felébresztettelek?- kérdezte halkan Timo.

- Nem. Korán felébredtem, de amikor megláttam, hogy alszol, akkor inkább én is visszafeküdtem. – mosolygott MJ kedvesen a fiúra.

- Értem. De nyugodtan felébreszthettél volna. – felelte Timo.

- Fáradtnak tűntél. Egyébként pedig nem értem, hogy miért jöttél ide hajnalok hajnalán. – mondta a lány.

- Én csak… melletted akartam lenni. Nem tudtam jól aludni egyedül. – mondta Timo és lehajtotta a fejét.

- Értem. – mondta MJ, majd csönd lett. Egyikük sem szólalt meg. Timo a padlót bámulta szüntelenül, a lány pedig barátját nézte. MJ egyszer csak lerúgta magáról a takarót és kiült az ágy szélére. Ez a hirtelen mozdulat elég meggondolatlan volt tőle, mert egy pillanatra megszédült. Ezt már Timo is észrevette és riadtan pattant fel a székről.

- Megan! Neked nem szabadna…- kezdte a fiú, de a mondatot már nem tudta befejezni, mert MJ a pólójánál fogva magához rántotta és szorosan megölelte. Timo erre nem tudott mit mondani, csak magához szorította barátnőjét, aki belefúrta az arcát a fiú vállába.

- Tudod, amikor tegnap egy pillanatra úgy tűnt, hogy elveszítelek, úgy éreztem mintha nem is önmagam lennék. Olyan erős félelmet éreztem, mint még soha azelőtt. Tudatosult bennem, hogy mennyit veszíthetek a saját hülyeségem miatt és tudod, elgondolkoztam…- kezdte halkan a fiú. MJ nem válaszolt csak felemelte a fejé, hogy barátja szemébe tudjon nézni, Timo azonban kerülte a lány tekintetét. – Biztos, hogy megéri neked velem lenni? Mert lássuk be, nem én vagyok a világ legjobb pasija, semmilyen tekintetben sem. Most ha a külső tulajdonságaimtól elvonatkoztatunk például, hogy alacsony vagyok, akkor is van rengeteg borzasztó belső tulajdonságom. Például makacs vagyok, sokszor akaratos, mindig a hangulatom szerint cselekszem és nehezen tudom leplezni az érzelmeimet. – hadarta a fiú. MJ egy pillanatra elcsodálkozott barátja szavain, majd nemes egyszerűséggel elnevette magát. Timo nem panaszkodik sokat, de ha egyszer mégis rákezd, akkor olyan, mint egy kisfiú és ezt a lány viccesnek, de azért mégis aranyosnak találta.

- Figyelj rám! Először is engem egyáltalán nem érdekel, hogy milyen magas vagy. Lehet, hogy nem vagy egy kosaras alkat, de nálam még így is magasabb vagy. Mellesleg pedig ha még ennél is alacsonyabb lennél, az sem érdekelne. - mondta a lány, majd pedig bizalmasan közelebb hajolt a fiúhoz. – Különben is, amíg ott elég nagy vagy ahol kell, addig nincs kivetni valóm. – súgta MJ barátja fülébe, aki erre felnevetett. – Most mit röhögsz? Én a karizmaidra gondoltam! Nem tudom, hogy miért kell mindenbe belegondolni valami mást!- mondta a lány tettetett felháborodással, mire a fiú csak bólogatott, amolyan „Na persze!” stílusban. – Ami pedig a belső tulajdonságaidat illeti, nekem dupla annyi rossz van és ezzel ne is próbálj meg ellenkezni! Senki sem tökéletes Timo és nem is kell, hogy azok legyünk. – mosolygott biztatóan a lány.

- De mi van akkor, ha én ezekkel a tulajdonságaimmal csak ártok neked? Kezdjük a legelején. 2007-ben miattam gyógyszerezted be magad. Idén januárban miattam fáztál meg és hadonásztál egy konyhakéssel. Utána az én anyám juttatott kórházba, mert én erőltettem, hogy látogassuk meg őket. Valamint éppen 1 hete kerültél megint kórházba, szintén azért mert bunkó voltam. Most pedig ismét itt vagy csak azért, mert nem vagyok képes leplezni a rohadt érzéseimet. – mondta a fiú és dühösen rácsapott az ágyra.

- Hagyd már ezt abba… kérlek. – mondta a lány, de a hangjában volt valami furcsa, mire Timo ráemelte a tekintetét. Meglepődött, amikor látta, hogy a lány arcán könnycseppek gördülnek le. – Annyira utálom, amikor elkezdesz a múlton rágódni és csak azt hajtogatod, hogy minden a te hibád! Nem lehetne, hogy egyszer ne ezt hozd fel végre, hanem mondjuk a szép dolgokról beszélj? Tegnap este, amikor itt voltam egyedül akkor végiggondoltam mindent, ami idáig történt és igen, sírtam, de örömömben, amiért ennyi szép dolog is történt velünk. Te mindig azt mondod, hogy ne foglalkozzunk a múlttal, de hogy várod ezt el tőlem, ha még te sem tudsz túllépni rajta. De egy dologra válaszolj nekem őszintén, kérlek. Ennyire boldogtalan vagy velem, hogy csak a rosszra emlékszel?- kérdezte a lány egy kicsit hangosabban a kelleténél, majd a két tenyerébe temette az arcát és zokogni kezdett. Timo a lány szavaira borzasztóan elszégyellte magát. Arra gondolt, hogy ez már megint az ő hibája. Óvatosan barátnője vállára tette a kezét, de MJ elhúzódott tőle. A fiú sóhajtott egy nagyot majd elindult kifelé a szobából.

- Persze! Fuss csak el a gondok elől!- kiáltott rá a lány, mire barátja egy pillanatra megtorpant.

- Úgy, ahogyan te szoktad?- kérdezett vissza a fiú kimérten, majd kilépett az ajtón. Barátja ezen mondatán MJ olyannyira meglepődött, hogy még a sírást is abbahagyta.

- Csak egyszer az életben ne lenne igaza!- mérgelődött magában a lány, majd visszadőlt az ágyra. Ahogy csöndben feküdt egyszer csak meghallotta, hogy valahol messzebb zene szól. Már éppen kezdte élvezni, amikor rájött, hogy ez a saját telefonja, így hát felpattant és keresni kezdte. Benézett az ágy alá, a szekrények alá, a székek mögé, de még a párnája alá is, de sehol nem találta. Végül kinyitotta az ajtó melletti szekrényt, ahol egy piros sporttáska volt. – Biztos Timo tette ide. – gondolta a lány, majd kitúrta belőle a telefonját. Ismeretlen szám volt, ezért egy picit hezitált, majd végül fölvette.

- Szia!- köszönt egy jó kedélyű hang a vonal túloldalán.

- Öhm…Szia…- köszönt bizonytalanul a lány, majd csönd lett. – Öhm… ne haragudj, hogy megkérdezem, de ki a fene vagy?- MJ nem volt éppen barátságos hangulatában.

- Hát nem is mersz meg? Én vagyok az, Alex!- hangzott a válasz.

- Öhm… Alex, a szerelő, Alex, Timo bátyja, vagy Alex a Madagaszkárból?- kérdezte a lány, mire a vonal túlsó végén hangos nevetés hallatszott.

- Alex a Madagaszkárból!- jött a felelet. MJ sejtette, hogy az illető ezt a választ fogja adni, de a megoldásoz így sem került közelebb, mert tudta, hogy ezt a másik két jelölt egyaránt eljátszaná.

- És a pingvinek is veled vannak?- kérdezett vissza a lány.

- Naná!- hangzott a válasz és a háttérben hirtelen két, furcsa, pingvinszerű hang hallatszott. Ebből a lány már ki tudta, következtetni, hogy Timo bátyja az, a két kis pingvin pedig a két lánya.

- Na jól van Alex, vége a játéknak, rájöttem, hogy melyik vagy. - mondta MJ kissé sürgetően. Nem tudta, hogy mit akar Alex, de valahogy most nem volt hangulata beszélgetni.

- Francba! – mondta a fiú tettetett csalódottsággal – Egyébként hogy vagy?

- Általánosságban, vagy éppen most?- kérdezte a lány.

- Hmm… ebből a kérdésből arra következtetek, hogy általánosságban megvagy, de most éppen balhé van. – mondta a fiú.

- Mi vagy te valami látnok?- kérdezett vissza MJ.

- Olyasmi… Na de mesélj, mi történt?- Alex hangja kedves volt és úgy tűnt, hogy tényleg érdekli.

- Hát… általánosságban nyugalom van, de most éppen kórházban vagyok és sikerült újfent összevesznem az öcséddel. – felelte a lány.

- Ajajj… Köze van a vitátoknak a Nico-val történtekhez?- kérdezte a fiú.

- Te meg honnan tudsz erről?- kérdezte MJ egy kissé felháborodva.

- Timo mondta, de ne aggódj, nem ítéllek el emiatt. – felelte Alex kedvesen.

- És a szüleitek tudnak róla?- kérdezte riadtan a lány. El sem merte képzelni, hogy milyen következményei lennének, ha Lisa megtudná.

- Nem, ők nem. – nyugtatta meg Alex a lányt.

- Akkor jó. – sóhajtott MJ megkönnyebbülten – Egyébként nem emiatt vesztünk össze… illetve nem közvetlenül. Fogalmazzunk úgy, hogy az eddigi összes vitánk most szült egy újat és ezen a makacs természetünk is csak rontott. – mondta a lány, mire Alex felnevetett.

- Ez annyira jellemző! De nyugodj meg, nagyjából 10 perc és az öcsém egy csokor rózsával fog előtted csúszni. – felelte a fiú- De mit keresel egy kórházban?- MJ erre a kérdésre elmesélte a reggeli koccanást, meg az ájulását, de a terhességi tesztet nem említette. – Oh értem. Akkor én most hagylak pihenni.

- Köszönöm, hogy hívtál. – mondta a lány. Kedvesnek tartotta Alex érdeklődését.

- Igazán nincs mit. – felelte a fiú- De üzenem annak a kis törpének, hogy ha nem vigyáz rád, megverem!

- Átadom. – mondta MJ nevetve, mert elképzelte barátját egy kerti törpe képében. Miután letette a telefont, az órára pillantott.

- Már letelt a 10 perc. – nyugtázta a lány egy kissé szomorúan, majd úgy döntött, hogy lezuhanyozik. Újra elővette a piros sporttáskát és jobban szemügyre vette a tartalmát. Volt benne pár póló, egy farmer, két pizsama, fehérnemű, fésű, fogkefe, fogkrém, tusfürdő, sampon és két törölköző. MJ fogta a törülközőket és a különböző tisztálkodó szereket, majd bevonult a fürdőszobaként funkcionáló kis helyiségbe. Lehajtotta a WC tetejét és rápakolta a dolgait, majd ledobálta a ruháit és beállt a zuhany alá.

- Te jó ég! Létezik ennél kisebb zuhanyzó a világon?- kérdezte a lány jobb híján magától. Akárhogy küzdött sehogy sem bírta egyszerre az összes testrészét a zuhanyzóban tartani, így mire végzett az egész helyiség vízben állt. Az egyik törülközőt a fejére csavarta, a másikat pedig maga köré és kislattyogott a fürdőből. A papucsa is telement vízzel, ezért minden lépésnél cuppant egyet. MJ ezt viccesnek találta és ugrálni kezdett a saját maga szórakoztatására.

- Sosem gondoltam, hogy valaha unatkozhatom annyira, hogy a papucsom cuppogása szórakoztasson. – állapította meg a lány egy nagy sóhajjal, majd leült az ágyra. Éppen a haját törölgette, amikor kopogást

hallott. Hátrafordult az ajtó felé, ami lassan kinyílt és MJ legnagyobb meglepetésére az ajtón egy maci feje kukucskált be. A lány valahogy sejtette, hogy ki állhat az ajtó másik oldalán és sóhajtott egy nagyot, majd elmosolyodott.

- Bejöhetek?- kérdezte egy vékonyka, vicces hang.

- Be. – válaszolta a lány egy újabb sóhajtás kíséretében, majd gyorsan komor arckifejezést erőltetett magára.

- Haragszol még?- kérdezte Timo, most már a saját hangján és óvatosan belépett az ajtón.

- A sarokba!- szólt rá a lány.

- Tessék?- kérdezett vissza értetlenül a fiú.

- Állj a sarokba! Most!- parancsolt MJ barátjára, aki elnevette magát, de azért elindult arra, amerre a lány mutatta. – Várj! A macit kérem. – mondta MJ és még mindig szigorú arccal elvette a macit a fiútól. – Most már mehetsz! 5 perc büntit megérdemelsz. Mérem!- mondta a lány, de már alig bírta visszatartani a nevetést. Timo nem ellenkezett csak somolyogva beállt a sarokba, háttal barátnőjének és várt. Amint a fiú elfordult MJ újra mosolyogni kezdett és magához ölelte a plüssmacit. Már egyáltalán nem haragudott barátjára és ezt valószínűleg a fiú is tudta. Végül MJ erőt vett magán és fölvette az egyik pizsamáját, majd az ágy szélén ülve várta, hogy leteljen az 5 perc. Csodálta a fiú kitartását. Ő már rég megfordult volna, de a fiú még csak meg sem mozdult. Csak állt a sarokban lehajtott fejjel, mint az oviban. Végül mikor lejárt az idő, a lány felállt, halkan barátja mögé sétált és megölelte.

- Haragszol még?- kérdezte újra a fiú, mire MJ apró csókokat hintett barátja nyakára.

- Ez válasz a kérdésedre?- suttogta a lány.

- Hmm… nem is tudom…- mondta Timo miközben megfordult.

- És ez?- kérdezte MJ, majd hosszan megcsókolta a fiút.

- Ez már sokkal meggyőzőbb volt. – nyugtázta Timo mosolyogva – De mondanom kell neked valami nagyon fontosat. – kezdte a fiú komolyan- Én sohasem hazudtam neked az érzéseimről és soha nem is tenném.

- Tudom. – felelte MJ egy halvány mosollyal majd ezúttal Timo csókolta meg a lányt.   

- Miért nincs rajtad papucs?- kérdezte a fiú percekkel később.

- Ki vagy te, az apám?- kérdezett vissza felháborodva a lány.

- Szerencsére nem. De nem szeretném, hogy megfázz. – felelte Timo, majd felemelte barátnőjét és visszavitte az ágyához, majd óvatosan letette. Ő maga beült a lány háta mögé így MJ a fiú mellkasának dőlt. A fiú gondosan betakarta barátnőjét, majd összekulcsolta az ujjaikat.

- Lenne egy ajánlatom. Én holnap este elutazom Törökországba, gyorsan lenyomom a versenyt, majd még vasárnap repülőre pattanok és sietek vissza hozzád. Utána pedig együtt elmegyünk valami meseszép helyre, ahol csak ketten leszünk. – mondta a fiú és adott egy puszit a lány fejére.

- Nekem is lenne egy ajánlatom. Szerda este EGYÜTT elutazunk Törökországba, gyorsan lenyomjuk a versenyt és utána megyünk pihenni. – felelte a lány.

- A te terveddel csak annyi a probléma, Édesem, hogy téged ezen a héten még biztos, hogy nem engednek ki. – mondta Timo olyan stílusban, mintha egy gyereknek próbálná megmagyarázni.

- Oh dehogy nem!- felelte a lány.

- Figyelj Megan, tudom, hogy ha van, amit igazán utálsz, akkor az a kórház, de értsd meg, hogy most nem erőltetheted meg magad. Az orvosod szerint még legalább 2 hétig fájni fog a fejed és szédülni is gyakran fogsz. Én pedig nem tudok rád a nap 24 órájában figyelni és nem szeretnék azon idegeskedni, hogy mikor leszel rosszul, amikor én éppen nem vagyok ott. – mondta a fiú és a hangjában érződött az aggodalom.

- De nem fogom megerőltetni magam! Csütörtökön egész nap ágyban leszek és te is, mert ki leszünk ütve az időeltolódás miatt. Pénteken neked szabadedzéseid vannak, én pedig ott fogok ülni a boxban, a légkondi mellett, egy nagy üveg vízzel és figyelem a köreidet. Ugyan ez lesz szombaton is, majd az időmérő után visszamegyünk a szállodába, én befekszem a pihe puha ágyamba és kitalálom a másnapi stratégiádat. Vasárnap pedig elfoglalom a helyemet a pitwallon, ahogyan eddig is és végig izgulom a versenyed, ahogyan szoktam és utána már indulhatunk is oda, ahová csak szeretnénk. – összegezte a lány a terveit, mire Timo látszólag nagyon elgondolkodott. Valószínűleg éppen nemet készült mondani, de ekkor MJ hatalmas boci szemeket meresztett rá. – Kérlek szépen! Nem szeretnék nélküled itt maradni!- mondta a lány, majd szorosan barátjához bújt, aki csak sóhajtott egyet.

- Mondtam már, hogy mennyire utálom, amikor az irántad érzett végtelen szeretetemet ilyen csúnyán kihasználod?- kérdezte a fiú hitetlenül nevetve.

- Nem, még sosem említettél ilyesmit. – mondta a lány mosolyogva.

- De neked kell meggyőznöd az orvosodat. Én egy szót sem szólok!- felelte Timo.

- Rendben! Rögtön meggyőzöm, amint végre hajlandó idehúzni magát. Ahogy elnézem már mindenkivel elbeszélgetett az állapotomról, engem kivéve. – MJ egy kicsit dühös volt.

- Ne aggódj Drágám, biztos szakít rád időt. – nyugtatta meg barátnőjét a fiú.

- Lehet, hogy többször kéne kiborulnom?- gondolkodott el hangosan a lány.

- Mert?- kérdezte a fiú.

- Hát nem is tudom… Először virágot kapok, utána macit…

- Virágot?- kérdezte Timo látszólag meglepetten.

- A liliomot. – mutatott a lány a virágra.

- Öhm… azt nem én hoztam. – felelte a fiú egy kissé zavartan, mire MJ elsápadt.

- Úristen…- suttogta elhaló hangon a lány és hirtelen újra leperegtek előtte az éjszaka történtek.