Sötétség - 64. fejezet

2010. május 25.

MJ reggel korán felébredt. Nem bírt aludni az izgatottságtól. Egy darabig csendben ült az ágyában, mert nem akart felébreszteni barátját, aki immár szokásosnak mondható helyén ült és igen kényelmetlennek tűnő pozícióban aludt. A lány egy kis idő után felállt és elment zuhanyozni. Úgy gondolta, hogy egy hideg zuhany majd lenyugtatja és igaza is lett. Mire visszament a szobába barátja már ébren volt és felettébb érdekesen járkált a szobában.

- Veled meg mi történt?- kérdezte a lány és megpróbálta elfojtani egy kitörni készülő nevetést.

- Beállt a hátam. – panaszkodott a fiú.

- Sejtettem, hogy ez lesz a vége annak, ahogy aludtál. – mosolygott a lány.

- Ajjjj de nagyon fáj! – a fiú hisztije igencsak csiklandozta MJ humorérzékét.

- Majd Axl csinál vele valamit. - legyintett a lány. Axl Timo személyi edzője volt 2008 óta.

- De én addig nem bírom ki! Nézz már rám, úgy nézek ki, mint a Notre Dame-i toronyőr! – mondta Timo felháborodva és MJ felé fordult, aki ekkor felnevetett, majd hosszú perceken keresztül úgy röhögött, hogy alig kapott levegőt. – Na jó, most már nem vicces. – mondta Timo de ő is nevetett.

- El kell, hogy szomorítsalak, de egyáltalán nem értek a masszázshoz szóval nem sok mindent tudok tenni. – felelte a lány a könnyeit törölgetve.

- Legalább csak próbáld meg! Kérlek! - könyörgött a fiú fájdalmasan barátnőjének, majd ledőlt a lány ágyára. MJ egy darabig törte a fejét, majd eszébe jutott egy jelenet a Charlie angyalaiból, amikor Lucy Liu gésának öltözve masszőrnek adja ki magát. Ennek hatására a lány nemes egyszerűséggel felugrott barátja hátára. Ekkor Timo felkiáltott és ezzel nagyjából egy időben egy hatalmas reccsenés hallatszott. MJ a szája elé kapta a kezét ijedtében, majd lemászott a fiúról.

- Jól vagy?- kérdezte halkan a fiútól és megsimogatta a haját.

- Azt hiszem eltörted a gerincem. – felelte a fiú akinek hangát alig lehetett hallani mert az arcát beletemette barátnője párnájába. Pár pillanat elteltével Timo feltápászkodott és kiült az ágy szélére. – Feltétlenül juttasd eszembe, hogy SOHA ne kérjelek erre még egyszer. – mondta a fiú, majd felállt és sétált egy kicsit. MJ még mindig riadtan állt egy helyben. – Hm... Meglepő, de... azt hiszem, hogy sokkal jobban vagyok. – Timo még nyújtózkodott egy kicsit, majd úgy ítélte meg, hogy rendbe jött és visszafordult barátnőjéhez. A lány ijedt tekintetét látva odasétált hozzá és az állánál fogva felemelte a fejét. – Nyugi Megan, jól vagyok! – mondta mosolyogva és megpuszilta a lány arcát.

- Biztos? Nem akartam fájdalmat okozni, de mondtam, hogy nem értek ehhez. – mentegetőzött a lány.

- Tudom, de nem gondoltam, hogy 20 méterről nekifutva ugrassz majd egy csukafejest a hátam közepére...- mondta a fiú, mire MJ felnevetett.

- Kérhetek tőled valamit?- kérdezte a lány hirtelen.

- Amit csak szeretnél. - felelte Timo habozás nélkül.

- Nos... pénteken lesz Eric születésnapja és arra szeretnélek kérni, hogy vigyél el ma a temetőbe mielőtt elutazol. – mondta MJ a lehető legártatlanabb arccal. Nem akarta, hogy barátja bármit is megsejtsen a tervéből.

- Természetesen elviszlek, de Sarah tud erről? – kérdezte a fiú.

- Még nem, de mindjárt megkeresem és beszélek vele. – felelte MJ, mire barátja csak bólintott, a lány pedig kisétált az ajtón és a doktornő keresésére indult.

- Segíthetek valamiben?- egy fiatal, mosolygós nővér lépett MJ elé.

- Öhm... én Sarah-t keresem. – a lány egy kissé zavarban volt, mert nem tudta a doktornő vezetéknevét.

- Oh Dr. Cameron lent van a sürgősségin. Szóljak neki?- a nővér nagyon kedves volt és ez MJ-t egy kissé meglepte.

- Nem kell, köszönöm. Azt hiszem, hogy egyedül is megtalálom. – felelte a lány, majd továbbment a folyosón, beszállt a liftbe és lement a földszintre. Amint kilépett a liftből egy üres folyosón találta magát. A falon hatalmas betűkkel állt, hogy „SÜRGŐSSÉGI OSZTÁLY” és egy nyíl mutatott jobbra, így hát MJ tovább haladt a folyosón egészen a végéig, ahol egy hatalmas ajtó állta útját. Ahogy belépett rajta egy egészen más világ fogadta. A csöndes, néptelen folyosókkal ellentétben itt rengeteg ember tolongott és igen hangosak is voltak. Itt-ott feltűnt néhány fehér köpenyes, kék vagy zöld műtős ruhát viselő orvos vagy nővér, de a kiabáló emberek tengerében szinte azonnal elvesztek. A lány, ahogy ott bámészkodott egyszer csak egy igen erős lökést érzett oldalról így hát oda fordult, de bár ne tette volna. Mellette épp egy 5-6 év körüli kisfiút toltak el hordágyon. A fiú csupa vér volt. Az édesanyja mellette volt és szorította a kezét. Ő is véres volt. MJ a monoton zajból a kisfiú egyetlen mondatát tudta csak kiszűrni.

- Anya... most meg fogok halni?- a lány szíve nagyot dobbant a kisfiú halk, elhaló szavai hallatán, az édesanyja azonban nem válaszolt, csak zokogott. Ez a jelenet alig pár pillanat alatt játszódott le de MJ mégis úgy érezte, mintha már jó pár perce mellette állnának. Miután eltolták a kisfiút, a lány még jó darabig csak állt egy helyben. Tudta, hogy meg kéne találnia Sarah-t de meg sem bírt mozdulni.

- Megan! Te meg mit keresel itt? Neked nem szabadna itt lenned!- hallott egy hangot maga mellől a lány. Nagyon lassan és rezignáltan elfordította a fejét és Sarah szigorú tekintetével találta szemben magát. A nő látta, hogy MJ nincs a legjobb állapotban ezért karon ragadta és bevonszolta egy kisebb szobába ahová kevésbé szűrődött be a zaj. Leültette egy székre majd egy pohár vizet adott a kezébe.

- Na és most halljam, mit keresel itt?- a doktornő igen dühösnek tűnt.

- Mi lesz a kisfiúval?- kérdezett vissza MJ.

- Hogy kivel?- Sarah úgy érezte, hogy elvesztette a fonalat.

- A kisfiúval. Akit mellettem toltak el. – a lány lelki szemei előtt újra és újra lepergett az imént látott jelenet. A doktornő látszólag megértette Megant mert csak sóhajtott egyet, majd valamivel lágyabb hangon folytatta. – Fogalmam sincs. Nagyon súlyos sérülései vannak. – a nő csupán ennyit mondott, de MJ már jól ismerte ezeket az orvosi válaszokat. Jól tudta, hogy nagy valószínűséggel a fiú meg fog halni, de ezt így nem akarta a lány képébe vágni, így hát semlegesnek tűnő választ adott. MJ végül csak sóhajtott egyet és bármennyire is önzőnek érezte magát vissza kellett térnie a saját gondjaihoz. A lány még csak alig kezdett bele Sarah máris leintette.

- Nézd Megan, a bátyád biztosan meg fogja érteni, hogy nem leszel ott a szülinapján. – mondta a doktornő. MJ erre egy nagyot sóhajtott majd a lehető legszomorúbb arccal nézett a doktornőre.

- Nem fogja. – felelte a lány – Meghalt. – MJ csak ennyit mondott majd addig erőlködött, amíg egy könnycseppet ki nem tudott préselni magából. Borzasztóan utálta magát ezért, de nem volt más választása. Sarah először látszólag meglepődött majd a vonásai ellágyultak és gondolkodni kezdett. Ekkor az ajtó kivágódott és egy nővér viharzott be.

- Dr. Cameron, a fiú keringése összeomlott! – MJ erre a kijelentésre rémülten nézett a doktornőre.

- Három órát kapsz. Menj! - mondta Sarah a lánynak, majd kiviharzott az ajtón. MJ egy pillanatig még ott maradt, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felugrott és Sarah után indult. A nő épp akkor tűnt el a sarkon, amikor MJ kilépett a szobából így hát a lány szaladni kezdett. Egy idő után már fogalma sem volt, hogy hol van, de aztán egyszer csak a folyosó kiszélesedett és MJ egy váróteremben találta magát. Csupán pár feszültnek látszó ember üldögélt a székeken. A lány azonban nem rájuk volt kíváncsi. Körbenézett majd elindult a terem egyik félreeső sarkába.

- Leülhetek?- kérdezte a lány attól a nőtől, akit korábban a kisfiúval látott. A nő felnézett. Tekintete kétségbeesett volt, a szemeiből patakzottak a könnyek.

- Persze. – rebegte halkan, MJ pedig helyet foglalt.

- Az én nevem Megan. – mondta a lány és kezet nyújtott. A nő először bizalmatlanul méregette a lányt, majd megrázta a kezét.

- Elena. – felelte.

- Az a kisfiú... a magáé?- folytatta MJ a kérdezősködést. Erre Elena újra zokogni kezdett és csak bólogatott.

- Fogalmam sincs, hogy mi történt... Én... én csak sorban álltam a zöldségesnél... Tyler meg kint játszott, ahogy mindig... De... de egyszer csak jött egy autó és... és egyszerűen csak átgázolt rajta! – zokogta a nő. A lánynak ezen a ponton fogalma sem volt, hogy mit mondhatna. Végül csak megfogta Elena összekulcsolt kezeit és egy picit megszorította. A nő ekkor felnézett rá, MJ pedig biztatóan bólintott egyet. Ekkor a műtő ajtaja kinyílt és Sarah lépett ki rajta. Egy pillanatra körülnézett majd elindult feléjük. Látszólag nem lepte meg MJ jelenléte. Miközben a doktornő közeledett a lány azon vette észre magát, hogy szabályosan imádkozik, holott nem vallásos. Mikor Sarah megállt előttük a levegő mintha megfagyott volna egy pillanatra. A doktornő nagy levegőt vett, majd Elenára nézve mondta:

- Tyler nagyon súlyos sérüléseket szenvedett. Már nem tudtuk megmenteni. Nagyon sajnálom. – mondta Sarah együttérzően, mire Elena felzokogott. MJ ránézett és egész egyszerűen megölelte. A nő igencsak meglepődött ezen a gesztuson, de végül ő is megölelte a lányt és a vállán zokogott tovább. Hosszú percek teltek el mire Elena meg tudott szólalni.

- Bemehetek hozzá?- kérdezte Sarah-tól.

- Természetesen. – felelte a doktornő, Elena pedig nagy nehezen felállt. A lábai remegtek ezért csak igen bizonytalanul tudott sétálni. MJ a helyén maradt és hosszan nézte a nőt. Ekkor a folyosó végén megjelent Timo. Idegesnek tűnt. Mikor megpillantotta a lányt azonnal odasietett hozzá.

- Megan! Hol a bánatban voltál? Már mindenhol kerestelek!- MJ nem szólt semmit csak felállt és megölelte a fiút, aki nem egészen értette a dolgot, de azért viszonozta az ölelést. – Mi történt? – kérdezte, de választ nem kapott.

- Mehetünk. – mondta a lány pár pillanattal később, majd elindult vissza a folyosón arra, amerről jött. Timo a történtekre választ keresve nézett körbe, majd találkozott a tekintete a doktornőével, aki épp akkor lépett be a műtőbe. Sarah csak megrázta a fejét, majd eltűnt a lengőajtó mögött.

Timo és MJ végül elindultak a temetőbe. A lány egész úton csak egyetlen egyszer szólalt meg, amikor megkérte barátját, hogy álljanak meg egy virágosnál. Mikor megérkeztek a temetőhöz Timo leállította a motort és várt. Várt barátnőjére, aki még mindig az ablakon bámult kifelé. A fiú finoman megfogta MJ kezét és megcirógatta.

- Megérkeztünk. – mondta halkan.

- Tudom. – felelte a lány, de még mindig nem mozdult.

- Mi történt Megan?- szegezte a kérdést barátnőjének Timo. MJ sóhajtott egyet majd elmesélte a fiúnak a történteket, de még mindig nem nézett rá. Amikor a lány befejezte a mondanivalóját Timo nem szólt semmit, csak magához húzta a lányt és megölelte. – Balesetek mindig történnek Megan. Ezen senki nem tud változtatni.

- Tudom... de látnod kellett volna Elenát. Ugyan nem mondta ki, de magát okolta még ha nem is tehetett róla és valószínűleg egész hátralevő életében nem fogja magát túltenni ezen. – felelte a lány.

- Egy közelálló embert elveszíteni mindig nagy trauma. Ezt te is jól tudod. A saját gyermekünket elveszíteni pedig még nagyobb. Ne vedd zokon amit mondok, de szerintem te sem fogod tudni túltenni magad a bátyád halálán soha. – mondta Timo.

- Nem tudom. – felelte MJ – De ha miattam halna meg valaki az biztosan kísértene egész életemben. – a lány ezzel visszagondolt a Kristivel folytatott beszélgetésére. Timo erre a kijelentésre értetlenül nézett a lányra, majd hirtelen megértette, hogy MJ mire akar utalni ezzel.

- Nézz rám Megan! – mondta a fiú és megvárta, amíg barátnője rá emeli a tekintetét. Amint ez megtörtént, folytatta. – Senki nem fog miattad meghalni. Sem most, sem máskor. Tudom, hogy ez az ügy most eléggé zavaros és rémisztő, de biztos vagyok benne, hogy nem fog vér folyni. – Timo látszólag teljesen meg volt győződve az igazáról.

- Én lennék a legboldogabb ember a világon, ha igazad lenne. – mondta MJ és egy halvány mosolyra húzta a száját. Végül kinyitotta az ajtót és kiszállt a kocsiból. Ekkor hatalmas szél támadt, ami kikapta a lány kezéből azt a szál rózsát, amit bátyja sírjára hozott. A virág méterekkel arrébb ért földet. A lánynak rossz előérzete támadt. Nem tudta megfogalmazni, hogy miért vagy, hogy mivel kapcsolatban, de úgy érezte mintha valami végtelen sötétség kerítené körbe.

- Drágám, minden rendben?- MJ-t barátja hangja rántotta vissza a valóságba, aki gyorsan felvette a rózsát és elindult vele a temető felé. Ahogy felért a dombra ugyan az a látvány tárult a szeme elé, mint napokkal azelőtt, amikor Kristivel jártak ott. A vakítóan fehér sírkövek még mindig végtelennek tűnő tengert alkottak. Csak néhány ember lézengett köztük. A lánynak némi fejtörést okozott megtalálni Eric sírját, de végül sikerült. MJ ezúttal nem időzött ott annyit, mint első alkalommal.

Csak letette a virágot, majd a kezét rátette a sírkőre és behunyta a szemét. Felidézett néhány szép emléket majd ismét elköszönt a bátyjától és visszasétált a kocsihoz. Már épp beszállni készült, amikor az út túloldalán megpillantott egy ismerőst. MJ feltartott mutatóujjával jelezte, hogy mindjárt visszajön, majd átment az úton a másik kocsihoz. Bekopogott az ablakon, mire az éppen telefonáló Alice ijedtében ugrott egyet. Gyorsan befejezte a telefonbeszélgetést majd lehúzta az ablakot.

- Szia Alice? Hát te? – kérdezte MJ meglepetten.

- Én épp az orvostól jövök csak megálltam telefonálni. – felelte Alice kissé zavartan. Ez barátnőjének is feltűnt.

- Minden rendben? – kérdezte MJ. – Gondterheltnek tűnsz.

- Persze! Csak épp most hívtak, hogy elkeveredett valami, amit az interneten rendeltem. – mondta a lány és egy halvány mosolyra húzta a száját. – És ti? Veletek minden rendben?

- Mondjuk. Épp Ericnél voltam. – mondta Megan.

- Értem. És mikor utaztok Törökországba? – kérdezte Alice. MJ meglepődött, hogy barátnője tudta, hogy hol lesz a következő verseny.

- Ha minden jól megy, akkor ma. – felelte a lány. Nem volt kedve belekezdeni a hosszas magyarázatba így csak ennyit mondott. Ekkor Alice telefonja ismét megcsörrent. A lány vetett egy pillantást a telefonjára, majd sóhajtott egyet.

- Ne haragudj Megan, de ezt fel kell vennem. – mondta Alice.

- Csak nyugodtan. – legyintett a lány, mire barátnője nemes egyszerűséggel felhúzta a kocsi ablakát, majd fogadta a hívást. MJ ezen eléggé meglepődött. Ő nem egészen így gondolta a dolgot, de végül csak intett Alice-nek, majd visszasétált barátjához.

- Kivel beszélgettél? – kérdezte Timo.

- Alice-szel. De nagyon furcsa volt. – mondta a lány.

- Elvégre terhes. Az lenne meglepő, ha normális lenne. – felelte Timo, mire MJ csak bólintott.

- Most hová mész? – kérdezte a lány egy idő után, amikor rájött, hogy barátja nem egészen arra megy, mint amerre a lány terve megkívánná.

- Vissza a kórházba. – felelte a fiú.

- Nem úgy volt végül, hogy ma indulsz Törökországba? – érdeklődött a lány gyanakvóan.

- De igen. – mondta a fiú egy vállrándítás kíséretében.

- De akkor miért a kórház felé mész? Nem kéne összeszedni otthonról a cuccod? És ki fogja visszahozni a reptérről a kocsit?- MJ valósággal megrémült a gondolattól, hogy terve zátonyra futott.

- Hazamegyünk, te összepakolod a cuccod, meg persze titokban én is, majd kimegyünk a reptérre és én „készségesen visszahozom” a kocsit... legalábbis látszólag. Te nyugodt vagy, hogy itthon maradok, én pedig nyugodt vagyok, mert a következő gépet simán elérem. MI OLYAN NEHÉZ EZEN??? – a lány aprócska énjét fedezte fel a fejében, aki ezúttal hisztisen rúgkapált.

- Előbb kiraklak a kórházban, majd hazamegyek, összepakolok és a hajnali géppel repülök Isztambulba. – mondta a fiú és közben le sem vette a szemét az útról.

- Oh értem. – MJ csak ennyit tudott mondani. Bosszúsan és egyben szomorúan támasztotta a fejét az ablaküvegnek és behunyta a szemét.

- Hiába minden... itt fogok megrohadni. – a lány belső énje mély gyászba kezdett. Mikor a kocsi megállt a kórház előtt MJ egy szó nélkül kiszállt és visszament a szobájába, barátja pedig követte. A lány épp zuhanyzáshoz készülődött, amikor észrevette, hogy Timo a szokott helyén ül az ágy mellett.

- Neked nem kéne még menned? – kérdezte egykedvűen a lány.

- Nem. Feltett szándékom betakargatni és esti mesét mondani. – felelte a fiú mosolyogva, mire MJ is egy apró mosolyt erőltetett az arcára. Fürdés közben a lány természetesen újabb alternatív megoldásokon gondolkodott... sikertelenül. Végül fáradtan, sajgó fejjel, reményvesztetten vonult vissza a szobájába és lefeküdt az ágyra. Timo gondosan betakarta majd visszaült a székre.

- Mi a baj Kicsikém? Olyan szótlan vagy. – MJ ismét eleresztett egy halvány mosolyt a „kicsikém” megszólításra. Imádta barátja becézgetéseit.

- Nagyon rossz előérzetem van Timo. - nyöszörögte panaszosan a lány. A fiú ekkor egészen közel hajolt barátnőjéhez, az arcát a két tenyerébe fogta és a hüvelykujjával cirógatni kezdte.

- Sose félj, amíg engem látsz. – suttogta Timo halkan és mélyen MJ szemébe nézett. A lány szívét kellemesen melengette a fiú kedves tekintete és lágy hangja.

- Mondod ezt azelőtt, hogy elhúzol. – mondta a lány keserűen, mire barátja nagyot sóhajtott.

- Nagyon jól tudod Kincsem, hogy nekem a versenyzés a munkám és nem tehetem meg, hogy kihagyok egy versenyt, bármennyire is szeretném. Legalábbis nyomós indok nélkül biztosan nem. – tette hozzá Timo és még mindig a lány arcát cirógatta.

- Szóval én nem vagyok elég nyomós indok. – vont le egy újabb következtetést MJ.

- Ne forgasd ki a szavaimat, kérlek. Tudod jól, hogy a csapatvezetőségnek nem lenne ez indok. – felelte a fiú, mire barátnője szomorúan, de egyetértően bólintott. – De sietek vissza hozzád, ígérem.

- Rendben. – mondta MJ megadóan. – De ígérd meg, hogy nagyon vigyázni fogsz magadra!

- Megígérem Szerelmem. – felelte Timo, majd egy igen hosszúra nyúlt csók után távozott.

MJ ezután ismét elszenderedett, de különös álom gyötörte. Egy erdőben volt. Maga körül csak égbe nyúló fákat látott, semmi mást. Tökéletes csend uralkodott. MJ tanácstalanul állt. Nem egészen tudta, hogy mihez kéne kezdenie, merre kéne indulnia. Egyszer csak sikoly hallatszott, majd egy hatalmas csattanás, mire a lány megfordult. Hirtelen egy autóutat fedezett fel a fák takarásában.

- Ez eddig tutira nem volt ott. – gondolta magában, de azért elindult arrafelé. Amint kiért az útra, körülnézett. Az egyik irányba hosszú féknyom húzódott, amely az erdőbe kanyarodva ért véget. A lány egyre

fokozódó tempóban követte a nyomot. A végén már rohant. Aztán hirtelen megpillantott egy ezüstszínű autót a fák között, a feje tetejére állva. A lányt különös érzés fogta el. Óvatosan közelebb ment, egészen a vezető oldali ajtóig. MJ felsikoltott, amikor meglátta, hogy egy véres kéz lóg ki az ablakon és élettelenül fekszik a barna avarba.

- Ejnye... Látod mit tettél vele? – szólalt meg hirtelen egy hang. A lány a sokktól rezignáltan nézett körbe és egyszer csak megpillantotta Andyt. A férfi fekete ballonkabátot viselt, alatta öltönyt. Sötét haja hátra volt simítva, igazi maffiózó benyomását keltve ezzel.

- Mi? Nem én voltam! – tiltakozott MJ. Levegő után kapkodott.

- Hiába Megan, vér tapad a kezedhez. – tárta szét a karját a férfi és MJ kezére pillantott. A lány is hasonló képen tett. Újra felsikoltott, amikor meglátta, hogy a saját keze is csurom vér. – Jobban teszed, ha hozzászoksz az érzéshez. – mondta Andy, mire az álomnak hirtelen vége szakadt és MJ felébredt. Gyorsan felkapcsolta a lámpát. A keze teljesen tiszta volt. Ekkor nagyot sóhajtott és lehunyta a szemét pár pillanatra. Hirtelen ismét felnézett és tekintete, az éjjeli szekrényen lévő liliomra tévedt.

- A liliom! Egyesek a halál szimbólumának tartják. – gondolta a lány, majd felállt és kidobta a növényt. Ezután a falnak támasztotta a hátát és lecsúszott a földre. A tenyerébe temette az arcát és gondolkodni kezdett. – Most azonnal el kell tűnnöm innen.

Újabb akadályok - 63. fejezet

 Tudom, hogy már megint rég írtam, de végre szünet van (juhéééé!!!) és ez azt jeleneti, hogy végre van időm írni. (juhéééé!!!) Egyébként 2 fontos fordulóponthoz is ért a blog. Az első az, hogy túlléptük a 6000 megjelenítést aminek én nagyon nagyon nagyon örülök. :D A második, hogy 17-én volt 2 éves a történet. (aminek szintén örülök, de azért 100-ig el akartam jutni addigra...:/ naaaa mind1) Mindenesetre szeretném megköszönni eddigi olvasóimnak minden kommentjét és támogatását és remélem, hogy jó kommentelő szokásukat megtartják. ;) Na de nem dumálok tovább, jó olvasást! <3

- Na lássuk csak! Szóval azt akarod nekem mondani, hogy tegnap éjszaka valaki besétált ide, megsimogatta az arcodat, hozott neked virágot, majd elment?- kérdezte a fiú kissé ingerülten, miközben fel-alá mászkált a szobában. MJ egy kicsit már megbánta, hogy elmondta a fiúnak a dolgot. – És erről azért nem szóltál nekem korábban, mert… Miért is nem?

- Mert nem gondoltam, hogy fontos! Mellesleg a virágot csak ma reggel vettem észre és azt hittem, hogy te hoztad. – védekezett a lány.

- Egy többszörös gyilkos fenyeget és ennek fényében te mégsem gondoltad „fontosnak” ezt a dolgot? Komolyan mondom, néha nem tudom, hogy hová tűnik az eszed. Még jó, hogy megígérted nekem, hogy ha bármi történik, akkor szólsz. – Timo ezúttal tényleg nagyon dühös volt a lányra.

- Most miért kell hülyének beállítanod? Szerinted mégis mit kellett volna tennem? Fel kellett volna kapcsolnom a lámpát, bemutatkoznom, megkérdeznem a nevét, majd felhívni téged, hogy: „Oh, szia Drágám! Nem akarlak zavarni de épp itt van xy, aki amúgy fogalmam sincs, hogy mit keres itt de félek tőle.” Szerinted ez lett volna a megoldás?- már MJ is mérges volt- Timo, én gyakorlatilag levegőt nem tudtam venni, annyira rettegtem. Tudom, hogy már rég szólnom kellett volna, de csak örültem, hogy elment és elfelejthetem. – a lány most már lassabban beszélt, de megint a sírás kerülgette. Tudta, hogy szólnia kellett volna és, hogy Timo okkal dühös. A fiú látszólag mondani akart valamit, de végül visszaült barátnője mellé és átölelte.

- Igazad van Megan. Ne haragudj, de egyszerűen nem bírom elviselni a tudatot, hogy ez az alak ki-be járkálhat hozzád. Bármi történhetett volna és még csak fel sem tűnt volna senkinek. – mondta a fiú halkan.

- Tudom. – válaszolta MJ szintén halkan. – De… még az sem biztos, hogy Andy volt az.

- Ugyan ki más lehetett volna? Te magad mondtad, hogy most itt van. De egy valamit nem értek. Ha ő hajtott neked délelőtt a sulinál, akkor most mi a fenéért jött ide? Ha be akarta volna fejezni, amit elkezdett, akkor nem virággal jött volna. – mondta a fiú elgondolkodva.

- Figyelj Timo, hagyjuk ezt most, jó?- kérdezte hirtelen a lány, mire barátja értetlen pillantásokat vetett rá – Fáradt vagyok, fáj a fejem és most vagyunk túl egy második veszekedésen. Most nem szeretnék semmivel sem foglalkozni kettőnkön kívül. – MJ hangján hallatszott, hogy tényleg fáradt. Timo először meglepettnek tűnt, majd elmosolyodott.

- Jól van Kincsem, ezt a témát most hanyagoljuk. – a fiú megsimogatta barátnője arcát, majd gondosan betakargatta. – Aludj csak nyugodtan, én végig itt leszek melletted és vigyázok rád, jó?- a lány erre csak bólogatott majd szépen lassan álomba szenderült.

MJ dél körül ébredt fel ismét. Ahogy maga mellé pillantott észrevette, hogy Timo még mindig ugyan ott ült, ahol addig, de a szeme csukva volt és a feje néha megbicsaklott. Látszott rajta, hogy fáradt, de ezt a világért sem vallotta volna be barátnőjének. A fiú mikor észrevette, hogy MJ ébren van kedvesen rámosolygott és megsimogatta az arcát.

- Jól aludtál?- kérdezte Timo, mire barátnője csak bólintott. – Nem vagy éhes?

- De, egy kicsit. – a lány még egy kicsit kába volt.

- Mindjárt szólok valakinek, hogy hozzák be az ebédedet. – mondta a fiú, majd kiment a szobából. Pár pillanatra rá egy fehér köpenyes, kedves arcú, fiatal, orvosnak tűnő nő lépett be az ajtón.

- Szóval már felébredtél. Az én nevem Sarah és én lennék az orvosod. – mondta kedvesen a nő és leült MJ

mellé – Hogy érzed magad?

- Egy kicsit fáj a fejem. – válaszolta a lány.

- Az még fog is egy darabig. – mondta Sarah.

- Mikor mehetek haza?- szegezte a nőnek a kérdést MJ.

- Legkorábban jövő hét hétfőn. – felelte a doktornő hezitálás nélkül.

- Mit szólna a szerdához? – próbálkozott a lány, mire Sarah felnevetett.

- A többiek figyelmeztettek, hogy nem lesz könnyű téged itt tartani, de én azért megkísérlem. – mondta a nő kedvesen, de a hangjában érződött némi szigor. MJ erre felsóhajtott és lehunyta a szemét. – Nézd Megan, tudom, hogy legszívesebben a barátoddal mennél Törökországba. Ez teljesen normális, hiszen szereted. De azt is meg kell értened, hogy most…- kezdte a nő megértően, de MJ közbevágott.

- ... nem erőltethetem meg magam. Tudom!- a lány már nagyon ideges volt.

-  Na persze! Úgy unom már, hogy mindenki ezzel a dumával jön. Bele sem merek gondolni, hogy mi történne, ha terhes lennék! Ezek képesek lennének bezárni a világ végén valami nyugodt helyre, ahol nincs se TV, se internet, se rádió és úgy kéne élnem, mint a telepeseknek. De azt viszont nem értik, hogy engem éppen az ingerszegény környezet borít ki. – bosszankodott magában a lány. Ekkor az ajtón kopogtak és a lány legnagyobb meglepetésére Kristi lépett be.

- Sziasztok! Sarah, itt vannak, amiket kértél. – mondta Kristi meglehetősen komoran, majd a doktornő kezébe adott egy piros dossziét, amin MJ neve állt.

- Megkértem Kristit, hogy hozza be a korábbi leleteidet, hogy vethessek rájuk egy pillantást. Remélem nem bánod. – fordult Sarah a lányhoz, aki csak megrázta a fejét.

- Ne haragudj, hogy erre kérlek Sarah, de egyedül tudnál hagyni minket egy kicsit. Valami fontosról kell beszélnem Megannel. – MJ-nek feltűnt, hogy Kristi szokatlanul ideges és komoly.

- Persze! Már itt sem vagyok. – mondta a doktornő, majd elment. Amint becsukódott az ajtó Kristi előrángatott egy mappát és idegesen lecsapta a lány ágyára.

- Meg tudnád magyarázni nekem, hogy ez mégis mi a fene? – a nő ingerültsége megijesztette a lányt. MJ lassan a mappáért nyúlt, majd kinyitotta. Elég volt csak egy pillantást vetnie rá, már tudta, hogy ezek az Andy-vel kapcsolatos papírok. A lány lesütötte a szemét.

- Ne haragudj! Én csak...- kezdte MJ halkan, de Kristi félbeszakította.

- Te csak mi? Ha? Megmondtam neked, hogy veszélyes! Megmondtam, hogy miket tett és, hogy nem tanácsos provokálni! És te mégis mit csináltál? Nyakig belemásztál valamibe, amihez még csak a leghalványabb közöd sincsen! Komolyan mondom neked elmentek otthonról! – a lány még nem ismerte újdonsült „anyja” ezen oldalát, de most, hogy látta inkább elbújt volna szégyenében.

- Én csak... tudni akartam, hogy mi ez az egész. – védekezett MJ halkan, mire Kristi kivett a mappából egy kisebb papírkupacot és a lánynak dobta. Ezek az Andy fenyegetéseit tartalmazó cetlik voltak.

- ÉS MOST MÁR ELÉGEDETT VAGY? – a nő már üvöltött, majd felzokogott és lerogyott az ágy melletti székre. A lány ezen jelenet láttán még jobban elszégyellte magát, már amennyiben ez lehetséges. Ahogy látta Kristit sírni, úgy egyre inkább rajta is erőt vettek a könnyek.

- Sajnálom... én... annyira sajnálom!- zokogta most már a lány is.

- Azt hittem, hogy végre elfelejthetem az egész szörnyűséget és boldog lehetek. Azt hittem, hogy új életet kezdhetek valakivel, akit igazán szeretek, de úgy látszik, hogy én ezt sem érdemlem meg. – A nő látszólag teljesen szétesett és reményvesztetten bámult maga elé. – Neked még fogalmad sincs, hogy milyen vihart szítottál Megan. Most lehet, hogy még nem úgy tűnik, de hidd el nekem, hogy hamarosan az egész életed összedől majd, mint egy kártyavár és minden, amit eddig ismertél lángokban fog állni... és ez ellen semmit nem tehetünk. – mondta halkan Kristi.

- De... mégis miért? Mi oka lenne rá, hogy bántson? Hiszen nem is ártottam neki! – MJ értetlenül meredt a nőre és közben a könnyeit törölgette.

- Lehet, hogy úgy tűnik, hogy nem ártottál neki, de valamiért ezt ő máshogy gondolja. Lehet, hogy rájöttél valamire, csak még nem tudsz róla. – felelte Kristi, de már nem sírt. – De szerintem most ne azzal foglalkozzunk, hogy mit tettél, hanem inkább azzal, hogy most mit tegyünk. Valahogyan meg kell akadályoznunk a teljes katasztrófát. – a nő ezen mondata után csönd lett. Hosszú percekig egyikük sem szólalt meg. MJ csak arra tudott gondolni, hogy hatalmas csalódást okozott Kristinek.

- Szólnunk kell Daniellnek. – bökte ki végül a nő.

- Ne! Csak azt ne!

- Mégis miért ne? Ő az egyetlen ember, aki talán még meg tud védeni minket. Vagy azt akarod, hogy a múltkori rémálmod valóra váljon?- szegezte a kérdést Kristi a lánynak, akinek fejében ismét lejátszódott az az álom és kirázta a hideg.

- Nem, természetesen nem! De Daniell... Ő most épp utál és ha elmeséljük neki ezt a dolgot, akkor soha többet nem fog hozzám szólni. – felelte MJ.

- Ne értsd félre, amit most mondok, de jelen esetben egyáltalán nem érdekel a bátyádhoz fűződő kapcsolatod. Inkább legyetek idegenek egymás számára, mint halottak. – Kristi ezen kijelentése alaposan meglepte a lányt.

- De... akkor legalább várjunk még egy kicsit! Az sem biztos, hogy egyáltalán történik valami. Mi van ha az egész csak azért van, hogy ránk ijesszen?

- Ő nem ez a fajta. És mégis meddig várjunk? Addig, amíg valaki meg nem hal?- kérdezte a nő és amióta itt van, először nézett MJ szemébe.

- Nem...- a lány csak ennyit tudott válaszolni, mire Kristi felsóhajtott.

- Rendben van... Első körben nem szólok Daniellnek, de felkeresem néhány régi ismerősömet, akik talán tudnak segíteni. Legkésőbb csütörtökön visszajövök és elmondom, hogy mire jutottam. Te addig úgyis itt leszel, de azt már most közlöm, hogy amíg ennek az ügynek nincs vége, addig nem hagyod el az országot, de még csak a várost sem!- MJ meglepődött a nő szigorú hangján.

- De mi lesz Timoval?

- Ő eldönti majd, hogy mit akar. De az Ő és az egész családja érdekében az lenne a legjobb, ha szakítanátok. És ezt neki is el fogom mondani. – felelte Kristi, mire a lánynak leesett az álla. Ezt már nem tudta lenyelni.

- Te azt akarod, hogy szakítson velem?- kérdezte felháborodva MJ.

- Én csak azt akarom, hogy életben maradjon, és ennek ez a legbiztosabb módja. – mondta a nő teljesen érzelemmentes arccal, majd felvette a kabátját.

- De... ezt nem teheted! Nem kényszerítheted!- a lány szemében ismét könnyek gyűltek. A szíve szakadt meg, ha a szakításra gondolt.

- Gondoltál volna erre előbb!- mondta hűvösen Kristi, majd kilépett az ajtón. MJ pár másodpercig meredt maga elé, majd hangosan zokogni kezdett.

- Ezt nem hiszem el! Ilyen a világon nincs! Hogy lehet valaki ennyire érzéketlen? De... igaza van. Én vagyok a hibás! Hogy lehettem ilyen hülye? Miért nem tudok sosem nyugton maradni? De... de ha elveszítem Timot, akkor mindennek vége. – a lány gondolatai csak barátja körül forogtak. Nem bírta elképzelni az életét nélküle. MJ hirtelen meghallotta, hogy valaki szólongatja és óvatosan rázogatja a vállánál fogva. Kinyitotta a szemét és Timo aggódó tekintetével találta szemben magát.

- Mi történt Megan? Ki tette ezt veled? Andy volt?- a lány nem tudott válaszolni csak megrázta a fejét. A fiú erre leült az ágy szélére és magához szorította barátnőjét. – Shhh! Ne sírj. Itt vagyok veled. Semmi baj nem lesz, csak kérlek, ne sírj. Hallod Szerelmem? Minden rendben van. Senki sem bánthat. – a lány számára úgy hatott barátja megnyugtató hangja, mint szomjazónak egy korty víz. Timo egy picit eltolta magától a lányt, akinek a szeme kipirosodott és az arca feldagadt a sírástól, a haja pedig rátapadt nedves arcára. A fiú óvatosan megtörölte barátnője arcát, akinek a szemei összeszűkültek és a tekintete reménytelenséget árasztott.

- Kristi... Kristi itt volt... tud mindent... és... és most már ő is utál. – dadogta a lány szipogva.

- A francba! - a fiú csak ennyit reagált és elgondolkodva nézett maga elé. MJ tudta, hogy el kéne mondania Kristi „javaslatát” de egyszerűen nem bírt belekezdeni. Végtelenül önzőnek érezte magát emiatt, hisz tudta, hogy Timo valóban nincs biztonságban mellette.

- Tudom, hogy nem helyes, amit teszek, de nem bírom megtenni. Kérlek, ne haragudj... – MJ ezt csak magában gondolta. Barátjához egy szót sem bírt szólni, csak megsimította az arcát és igyekezett minden gondolatát belesűríteni a tekintetébe. – Sürgősen ki kell találnom valamit. – A lány csak ezt az egy dolgot tudta a szeme előtt tartani. Órákon keresztül csak ez az egy dolog töltötte ki a gondolatait. A fiú is észrevette, hogy valami nagyon leköti a lányt, de nem akarta megzavarni így hát a nap további részében csendben ült a lány mellett, hozott neki enni és inni valamit néha megkérdezte, hogy hogyan érzi magát, de ezen kívül egy szót sem szólt. MJ ez idő alatt egy teljesen más világban járt. Megoldásokat, lehetőségeket keresett, mérlegelt, gondolkodott. Nem hallott, nem látott semmi mást csak a saját gondolatait. Ebből a különös állapotból késő este eszmélt fel, amikor a feje hasogatni kezdett. Sóhajtott egy nagyot, megdörzsölte a szemét, majd újra felmérte a környezetét. Timo, mikor észrevette, hogy barátnője mozgolódik felemelte a fejét és halványan elmosolyodott.

- Na, jutottál valamire?- kérdezte kedvesen a fiú. MJ már épp mondani akart valamit, de egyszer csak meggondolta magát és inkább megrázta a fejét.

- Nem. – tette hozzá. Ez persze csak a kitérő válasz volt. A terve már készen volt, de tudta, hogy Timo sosem hagyná, hogy véghez vigye. – Kristinek nincs mindenben igaza. Amíg itt vagyok, addig Andy is itt lesz és a családom nincs biztonságban. Ha viszont elmegyek, akkor valószínűleg ő is elmegy. A baj csak az, hogy Sarah nem enged sehová. Valahogy el kell érnem, hogy megbízzon bennem. – gondolta magában a lány. Próbált higgadtan gondolkodni, de magában rettegett. Lehunyta a szemét és vett egy mély levegőt, majd újra körülnézett. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy barátja, hátán egy törölközővel igyekszik a fürdőszoba felé.

- Te meg hová mész?- kérdezte a lány meglepettem.

- Öhm... zuhanyozni. – felelte Timo egy amolyan „Nem egyértelmű?” tekintettel.

- De minek? Nem ér rá otthon? – MJ még mindig nem értette, hogy mit akar a fiú.

- Normál esetben ráérne, de ma nem megyek el. – mondta Timo mosolyogva, mire a lány szeme elkerekedett. Ekkor a fiú odasétált barátnője ágyához leguggolt mellé és megsimogatta az arcát. – Nem akarlak itt hagyni egyedül. Nem akarom, hogy a tegnapi eset megismétlődjön. – mondta Timo kedvesen és megcsókolta a lányt.

- Köszönöm. -  mosolygott MJ barátjára, majd a fiú felállt és bement a fürdőszobába. Ekkor a lány előkereste a mobilját és megnézte benne a naptárat. Indokot keresett, hogy egy pár órára el tudjon kéredzkedni Sarah-tól. A legközelebbi nap, ami be volt jelölve május 28 volt. Ennek láttán MJ elkomorodott. Jól tudta, hogy mi van 28-án... Eric születésnapja. A lány nem akart visszaélni ezzel az alkalommal, de ezúttal kénytelen lesz. A terve immár teljesen készen állt.