Sötétség - 64. fejezet

2010. május 25.

MJ reggel korán felébredt. Nem bírt aludni az izgatottságtól. Egy darabig csendben ült az ágyában, mert nem akart felébreszteni barátját, aki immár szokásosnak mondható helyén ült és igen kényelmetlennek tűnő pozícióban aludt. A lány egy kis idő után felállt és elment zuhanyozni. Úgy gondolta, hogy egy hideg zuhany majd lenyugtatja és igaza is lett. Mire visszament a szobába barátja már ébren volt és felettébb érdekesen járkált a szobában.

- Veled meg mi történt?- kérdezte a lány és megpróbálta elfojtani egy kitörni készülő nevetést.

- Beállt a hátam. – panaszkodott a fiú.

- Sejtettem, hogy ez lesz a vége annak, ahogy aludtál. – mosolygott a lány.

- Ajjjj de nagyon fáj! – a fiú hisztije igencsak csiklandozta MJ humorérzékét.

- Majd Axl csinál vele valamit. - legyintett a lány. Axl Timo személyi edzője volt 2008 óta.

- De én addig nem bírom ki! Nézz már rám, úgy nézek ki, mint a Notre Dame-i toronyőr! – mondta Timo felháborodva és MJ felé fordult, aki ekkor felnevetett, majd hosszú perceken keresztül úgy röhögött, hogy alig kapott levegőt. – Na jó, most már nem vicces. – mondta Timo de ő is nevetett.

- El kell, hogy szomorítsalak, de egyáltalán nem értek a masszázshoz szóval nem sok mindent tudok tenni. – felelte a lány a könnyeit törölgetve.

- Legalább csak próbáld meg! Kérlek! - könyörgött a fiú fájdalmasan barátnőjének, majd ledőlt a lány ágyára. MJ egy darabig törte a fejét, majd eszébe jutott egy jelenet a Charlie angyalaiból, amikor Lucy Liu gésának öltözve masszőrnek adja ki magát. Ennek hatására a lány nemes egyszerűséggel felugrott barátja hátára. Ekkor Timo felkiáltott és ezzel nagyjából egy időben egy hatalmas reccsenés hallatszott. MJ a szája elé kapta a kezét ijedtében, majd lemászott a fiúról.

- Jól vagy?- kérdezte halkan a fiútól és megsimogatta a haját.

- Azt hiszem eltörted a gerincem. – felelte a fiú akinek hangát alig lehetett hallani mert az arcát beletemette barátnője párnájába. Pár pillanat elteltével Timo feltápászkodott és kiült az ágy szélére. – Feltétlenül juttasd eszembe, hogy SOHA ne kérjelek erre még egyszer. – mondta a fiú, majd felállt és sétált egy kicsit. MJ még mindig riadtan állt egy helyben. – Hm... Meglepő, de... azt hiszem, hogy sokkal jobban vagyok. – Timo még nyújtózkodott egy kicsit, majd úgy ítélte meg, hogy rendbe jött és visszafordult barátnőjéhez. A lány ijedt tekintetét látva odasétált hozzá és az állánál fogva felemelte a fejét. – Nyugi Megan, jól vagyok! – mondta mosolyogva és megpuszilta a lány arcát.

- Biztos? Nem akartam fájdalmat okozni, de mondtam, hogy nem értek ehhez. – mentegetőzött a lány.

- Tudom, de nem gondoltam, hogy 20 méterről nekifutva ugrassz majd egy csukafejest a hátam közepére...- mondta a fiú, mire MJ felnevetett.

- Kérhetek tőled valamit?- kérdezte a lány hirtelen.

- Amit csak szeretnél. - felelte Timo habozás nélkül.

- Nos... pénteken lesz Eric születésnapja és arra szeretnélek kérni, hogy vigyél el ma a temetőbe mielőtt elutazol. – mondta MJ a lehető legártatlanabb arccal. Nem akarta, hogy barátja bármit is megsejtsen a tervéből.

- Természetesen elviszlek, de Sarah tud erről? – kérdezte a fiú.

- Még nem, de mindjárt megkeresem és beszélek vele. – felelte MJ, mire barátja csak bólintott, a lány pedig kisétált az ajtón és a doktornő keresésére indult.

- Segíthetek valamiben?- egy fiatal, mosolygós nővér lépett MJ elé.

- Öhm... én Sarah-t keresem. – a lány egy kissé zavarban volt, mert nem tudta a doktornő vezetéknevét.

- Oh Dr. Cameron lent van a sürgősségin. Szóljak neki?- a nővér nagyon kedves volt és ez MJ-t egy kissé meglepte.

- Nem kell, köszönöm. Azt hiszem, hogy egyedül is megtalálom. – felelte a lány, majd továbbment a folyosón, beszállt a liftbe és lement a földszintre. Amint kilépett a liftből egy üres folyosón találta magát. A falon hatalmas betűkkel állt, hogy „SÜRGŐSSÉGI OSZTÁLY” és egy nyíl mutatott jobbra, így hát MJ tovább haladt a folyosón egészen a végéig, ahol egy hatalmas ajtó állta útját. Ahogy belépett rajta egy egészen más világ fogadta. A csöndes, néptelen folyosókkal ellentétben itt rengeteg ember tolongott és igen hangosak is voltak. Itt-ott feltűnt néhány fehér köpenyes, kék vagy zöld műtős ruhát viselő orvos vagy nővér, de a kiabáló emberek tengerében szinte azonnal elvesztek. A lány, ahogy ott bámészkodott egyszer csak egy igen erős lökést érzett oldalról így hát oda fordult, de bár ne tette volna. Mellette épp egy 5-6 év körüli kisfiút toltak el hordágyon. A fiú csupa vér volt. Az édesanyja mellette volt és szorította a kezét. Ő is véres volt. MJ a monoton zajból a kisfiú egyetlen mondatát tudta csak kiszűrni.

- Anya... most meg fogok halni?- a lány szíve nagyot dobbant a kisfiú halk, elhaló szavai hallatán, az édesanyja azonban nem válaszolt, csak zokogott. Ez a jelenet alig pár pillanat alatt játszódott le de MJ mégis úgy érezte, mintha már jó pár perce mellette állnának. Miután eltolták a kisfiút, a lány még jó darabig csak állt egy helyben. Tudta, hogy meg kéne találnia Sarah-t de meg sem bírt mozdulni.

- Megan! Te meg mit keresel itt? Neked nem szabadna itt lenned!- hallott egy hangot maga mellől a lány. Nagyon lassan és rezignáltan elfordította a fejét és Sarah szigorú tekintetével találta szemben magát. A nő látta, hogy MJ nincs a legjobb állapotban ezért karon ragadta és bevonszolta egy kisebb szobába ahová kevésbé szűrődött be a zaj. Leültette egy székre majd egy pohár vizet adott a kezébe.

- Na és most halljam, mit keresel itt?- a doktornő igen dühösnek tűnt.

- Mi lesz a kisfiúval?- kérdezett vissza MJ.

- Hogy kivel?- Sarah úgy érezte, hogy elvesztette a fonalat.

- A kisfiúval. Akit mellettem toltak el. – a lány lelki szemei előtt újra és újra lepergett az imént látott jelenet. A doktornő látszólag megértette Megant mert csak sóhajtott egyet, majd valamivel lágyabb hangon folytatta. – Fogalmam sincs. Nagyon súlyos sérülései vannak. – a nő csupán ennyit mondott, de MJ már jól ismerte ezeket az orvosi válaszokat. Jól tudta, hogy nagy valószínűséggel a fiú meg fog halni, de ezt így nem akarta a lány képébe vágni, így hát semlegesnek tűnő választ adott. MJ végül csak sóhajtott egyet és bármennyire is önzőnek érezte magát vissza kellett térnie a saját gondjaihoz. A lány még csak alig kezdett bele Sarah máris leintette.

- Nézd Megan, a bátyád biztosan meg fogja érteni, hogy nem leszel ott a szülinapján. – mondta a doktornő. MJ erre egy nagyot sóhajtott majd a lehető legszomorúbb arccal nézett a doktornőre.

- Nem fogja. – felelte a lány – Meghalt. – MJ csak ennyit mondott majd addig erőlködött, amíg egy könnycseppet ki nem tudott préselni magából. Borzasztóan utálta magát ezért, de nem volt más választása. Sarah először látszólag meglepődött majd a vonásai ellágyultak és gondolkodni kezdett. Ekkor az ajtó kivágódott és egy nővér viharzott be.

- Dr. Cameron, a fiú keringése összeomlott! – MJ erre a kijelentésre rémülten nézett a doktornőre.

- Három órát kapsz. Menj! - mondta Sarah a lánynak, majd kiviharzott az ajtón. MJ egy pillanatig még ott maradt, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felugrott és Sarah után indult. A nő épp akkor tűnt el a sarkon, amikor MJ kilépett a szobából így hát a lány szaladni kezdett. Egy idő után már fogalma sem volt, hogy hol van, de aztán egyszer csak a folyosó kiszélesedett és MJ egy váróteremben találta magát. Csupán pár feszültnek látszó ember üldögélt a székeken. A lány azonban nem rájuk volt kíváncsi. Körbenézett majd elindult a terem egyik félreeső sarkába.

- Leülhetek?- kérdezte a lány attól a nőtől, akit korábban a kisfiúval látott. A nő felnézett. Tekintete kétségbeesett volt, a szemeiből patakzottak a könnyek.

- Persze. – rebegte halkan, MJ pedig helyet foglalt.

- Az én nevem Megan. – mondta a lány és kezet nyújtott. A nő először bizalmatlanul méregette a lányt, majd megrázta a kezét.

- Elena. – felelte.

- Az a kisfiú... a magáé?- folytatta MJ a kérdezősködést. Erre Elena újra zokogni kezdett és csak bólogatott.

- Fogalmam sincs, hogy mi történt... Én... én csak sorban álltam a zöldségesnél... Tyler meg kint játszott, ahogy mindig... De... de egyszer csak jött egy autó és... és egyszerűen csak átgázolt rajta! – zokogta a nő. A lánynak ezen a ponton fogalma sem volt, hogy mit mondhatna. Végül csak megfogta Elena összekulcsolt kezeit és egy picit megszorította. A nő ekkor felnézett rá, MJ pedig biztatóan bólintott egyet. Ekkor a műtő ajtaja kinyílt és Sarah lépett ki rajta. Egy pillanatra körülnézett majd elindult feléjük. Látszólag nem lepte meg MJ jelenléte. Miközben a doktornő közeledett a lány azon vette észre magát, hogy szabályosan imádkozik, holott nem vallásos. Mikor Sarah megállt előttük a levegő mintha megfagyott volna egy pillanatra. A doktornő nagy levegőt vett, majd Elenára nézve mondta:

- Tyler nagyon súlyos sérüléseket szenvedett. Már nem tudtuk megmenteni. Nagyon sajnálom. – mondta Sarah együttérzően, mire Elena felzokogott. MJ ránézett és egész egyszerűen megölelte. A nő igencsak meglepődött ezen a gesztuson, de végül ő is megölelte a lányt és a vállán zokogott tovább. Hosszú percek teltek el mire Elena meg tudott szólalni.

- Bemehetek hozzá?- kérdezte Sarah-tól.

- Természetesen. – felelte a doktornő, Elena pedig nagy nehezen felállt. A lábai remegtek ezért csak igen bizonytalanul tudott sétálni. MJ a helyén maradt és hosszan nézte a nőt. Ekkor a folyosó végén megjelent Timo. Idegesnek tűnt. Mikor megpillantotta a lányt azonnal odasietett hozzá.

- Megan! Hol a bánatban voltál? Már mindenhol kerestelek!- MJ nem szólt semmit csak felállt és megölelte a fiút, aki nem egészen értette a dolgot, de azért viszonozta az ölelést. – Mi történt? – kérdezte, de választ nem kapott.

- Mehetünk. – mondta a lány pár pillanattal később, majd elindult vissza a folyosón arra, amerről jött. Timo a történtekre választ keresve nézett körbe, majd találkozott a tekintete a doktornőével, aki épp akkor lépett be a műtőbe. Sarah csak megrázta a fejét, majd eltűnt a lengőajtó mögött.

Timo és MJ végül elindultak a temetőbe. A lány egész úton csak egyetlen egyszer szólalt meg, amikor megkérte barátját, hogy álljanak meg egy virágosnál. Mikor megérkeztek a temetőhöz Timo leállította a motort és várt. Várt barátnőjére, aki még mindig az ablakon bámult kifelé. A fiú finoman megfogta MJ kezét és megcirógatta.

- Megérkeztünk. – mondta halkan.

- Tudom. – felelte a lány, de még mindig nem mozdult.

- Mi történt Megan?- szegezte a kérdést barátnőjének Timo. MJ sóhajtott egyet majd elmesélte a fiúnak a történteket, de még mindig nem nézett rá. Amikor a lány befejezte a mondanivalóját Timo nem szólt semmit, csak magához húzta a lányt és megölelte. – Balesetek mindig történnek Megan. Ezen senki nem tud változtatni.

- Tudom... de látnod kellett volna Elenát. Ugyan nem mondta ki, de magát okolta még ha nem is tehetett róla és valószínűleg egész hátralevő életében nem fogja magát túltenni ezen. – felelte a lány.

- Egy közelálló embert elveszíteni mindig nagy trauma. Ezt te is jól tudod. A saját gyermekünket elveszíteni pedig még nagyobb. Ne vedd zokon amit mondok, de szerintem te sem fogod tudni túltenni magad a bátyád halálán soha. – mondta Timo.

- Nem tudom. – felelte MJ – De ha miattam halna meg valaki az biztosan kísértene egész életemben. – a lány ezzel visszagondolt a Kristivel folytatott beszélgetésére. Timo erre a kijelentésre értetlenül nézett a lányra, majd hirtelen megértette, hogy MJ mire akar utalni ezzel.

- Nézz rám Megan! – mondta a fiú és megvárta, amíg barátnője rá emeli a tekintetét. Amint ez megtörtént, folytatta. – Senki nem fog miattad meghalni. Sem most, sem máskor. Tudom, hogy ez az ügy most eléggé zavaros és rémisztő, de biztos vagyok benne, hogy nem fog vér folyni. – Timo látszólag teljesen meg volt győződve az igazáról.

- Én lennék a legboldogabb ember a világon, ha igazad lenne. – mondta MJ és egy halvány mosolyra húzta a száját. Végül kinyitotta az ajtót és kiszállt a kocsiból. Ekkor hatalmas szél támadt, ami kikapta a lány kezéből azt a szál rózsát, amit bátyja sírjára hozott. A virág méterekkel arrébb ért földet. A lánynak rossz előérzete támadt. Nem tudta megfogalmazni, hogy miért vagy, hogy mivel kapcsolatban, de úgy érezte mintha valami végtelen sötétség kerítené körbe.

- Drágám, minden rendben?- MJ-t barátja hangja rántotta vissza a valóságba, aki gyorsan felvette a rózsát és elindult vele a temető felé. Ahogy felért a dombra ugyan az a látvány tárult a szeme elé, mint napokkal azelőtt, amikor Kristivel jártak ott. A vakítóan fehér sírkövek még mindig végtelennek tűnő tengert alkottak. Csak néhány ember lézengett köztük. A lánynak némi fejtörést okozott megtalálni Eric sírját, de végül sikerült. MJ ezúttal nem időzött ott annyit, mint első alkalommal.

Csak letette a virágot, majd a kezét rátette a sírkőre és behunyta a szemét. Felidézett néhány szép emléket majd ismét elköszönt a bátyjától és visszasétált a kocsihoz. Már épp beszállni készült, amikor az út túloldalán megpillantott egy ismerőst. MJ feltartott mutatóujjával jelezte, hogy mindjárt visszajön, majd átment az úton a másik kocsihoz. Bekopogott az ablakon, mire az éppen telefonáló Alice ijedtében ugrott egyet. Gyorsan befejezte a telefonbeszélgetést majd lehúzta az ablakot.

- Szia Alice? Hát te? – kérdezte MJ meglepetten.

- Én épp az orvostól jövök csak megálltam telefonálni. – felelte Alice kissé zavartan. Ez barátnőjének is feltűnt.

- Minden rendben? – kérdezte MJ. – Gondterheltnek tűnsz.

- Persze! Csak épp most hívtak, hogy elkeveredett valami, amit az interneten rendeltem. – mondta a lány és egy halvány mosolyra húzta a száját. – És ti? Veletek minden rendben?

- Mondjuk. Épp Ericnél voltam. – mondta Megan.

- Értem. És mikor utaztok Törökországba? – kérdezte Alice. MJ meglepődött, hogy barátnője tudta, hogy hol lesz a következő verseny.

- Ha minden jól megy, akkor ma. – felelte a lány. Nem volt kedve belekezdeni a hosszas magyarázatba így csak ennyit mondott. Ekkor Alice telefonja ismét megcsörrent. A lány vetett egy pillantást a telefonjára, majd sóhajtott egyet.

- Ne haragudj Megan, de ezt fel kell vennem. – mondta Alice.

- Csak nyugodtan. – legyintett a lány, mire barátnője nemes egyszerűséggel felhúzta a kocsi ablakát, majd fogadta a hívást. MJ ezen eléggé meglepődött. Ő nem egészen így gondolta a dolgot, de végül csak intett Alice-nek, majd visszasétált barátjához.

- Kivel beszélgettél? – kérdezte Timo.

- Alice-szel. De nagyon furcsa volt. – mondta a lány.

- Elvégre terhes. Az lenne meglepő, ha normális lenne. – felelte Timo, mire MJ csak bólintott.

- Most hová mész? – kérdezte a lány egy idő után, amikor rájött, hogy barátja nem egészen arra megy, mint amerre a lány terve megkívánná.

- Vissza a kórházba. – felelte a fiú.

- Nem úgy volt végül, hogy ma indulsz Törökországba? – érdeklődött a lány gyanakvóan.

- De igen. – mondta a fiú egy vállrándítás kíséretében.

- De akkor miért a kórház felé mész? Nem kéne összeszedni otthonról a cuccod? És ki fogja visszahozni a reptérről a kocsit?- MJ valósággal megrémült a gondolattól, hogy terve zátonyra futott.

- Hazamegyünk, te összepakolod a cuccod, meg persze titokban én is, majd kimegyünk a reptérre és én „készségesen visszahozom” a kocsit... legalábbis látszólag. Te nyugodt vagy, hogy itthon maradok, én pedig nyugodt vagyok, mert a következő gépet simán elérem. MI OLYAN NEHÉZ EZEN??? – a lány aprócska énjét fedezte fel a fejében, aki ezúttal hisztisen rúgkapált.

- Előbb kiraklak a kórházban, majd hazamegyek, összepakolok és a hajnali géppel repülök Isztambulba. – mondta a fiú és közben le sem vette a szemét az útról.

- Oh értem. – MJ csak ennyit tudott mondani. Bosszúsan és egyben szomorúan támasztotta a fejét az ablaküvegnek és behunyta a szemét.

- Hiába minden... itt fogok megrohadni. – a lány belső énje mély gyászba kezdett. Mikor a kocsi megállt a kórház előtt MJ egy szó nélkül kiszállt és visszament a szobájába, barátja pedig követte. A lány épp zuhanyzáshoz készülődött, amikor észrevette, hogy Timo a szokott helyén ül az ágy mellett.

- Neked nem kéne még menned? – kérdezte egykedvűen a lány.

- Nem. Feltett szándékom betakargatni és esti mesét mondani. – felelte a fiú mosolyogva, mire MJ is egy apró mosolyt erőltetett az arcára. Fürdés közben a lány természetesen újabb alternatív megoldásokon gondolkodott... sikertelenül. Végül fáradtan, sajgó fejjel, reményvesztetten vonult vissza a szobájába és lefeküdt az ágyra. Timo gondosan betakarta majd visszaült a székre.

- Mi a baj Kicsikém? Olyan szótlan vagy. – MJ ismét eleresztett egy halvány mosolyt a „kicsikém” megszólításra. Imádta barátja becézgetéseit.

- Nagyon rossz előérzetem van Timo. - nyöszörögte panaszosan a lány. A fiú ekkor egészen közel hajolt barátnőjéhez, az arcát a két tenyerébe fogta és a hüvelykujjával cirógatni kezdte.

- Sose félj, amíg engem látsz. – suttogta Timo halkan és mélyen MJ szemébe nézett. A lány szívét kellemesen melengette a fiú kedves tekintete és lágy hangja.

- Mondod ezt azelőtt, hogy elhúzol. – mondta a lány keserűen, mire barátja nagyot sóhajtott.

- Nagyon jól tudod Kincsem, hogy nekem a versenyzés a munkám és nem tehetem meg, hogy kihagyok egy versenyt, bármennyire is szeretném. Legalábbis nyomós indok nélkül biztosan nem. – tette hozzá Timo és még mindig a lány arcát cirógatta.

- Szóval én nem vagyok elég nyomós indok. – vont le egy újabb következtetést MJ.

- Ne forgasd ki a szavaimat, kérlek. Tudod jól, hogy a csapatvezetőségnek nem lenne ez indok. – felelte a fiú, mire barátnője szomorúan, de egyetértően bólintott. – De sietek vissza hozzád, ígérem.

- Rendben. – mondta MJ megadóan. – De ígérd meg, hogy nagyon vigyázni fogsz magadra!

- Megígérem Szerelmem. – felelte Timo, majd egy igen hosszúra nyúlt csók után távozott.

MJ ezután ismét elszenderedett, de különös álom gyötörte. Egy erdőben volt. Maga körül csak égbe nyúló fákat látott, semmi mást. Tökéletes csend uralkodott. MJ tanácstalanul állt. Nem egészen tudta, hogy mihez kéne kezdenie, merre kéne indulnia. Egyszer csak sikoly hallatszott, majd egy hatalmas csattanás, mire a lány megfordult. Hirtelen egy autóutat fedezett fel a fák takarásában.

- Ez eddig tutira nem volt ott. – gondolta magában, de azért elindult arrafelé. Amint kiért az útra, körülnézett. Az egyik irányba hosszú féknyom húzódott, amely az erdőbe kanyarodva ért véget. A lány egyre

fokozódó tempóban követte a nyomot. A végén már rohant. Aztán hirtelen megpillantott egy ezüstszínű autót a fák között, a feje tetejére állva. A lányt különös érzés fogta el. Óvatosan közelebb ment, egészen a vezető oldali ajtóig. MJ felsikoltott, amikor meglátta, hogy egy véres kéz lóg ki az ablakon és élettelenül fekszik a barna avarba.

- Ejnye... Látod mit tettél vele? – szólalt meg hirtelen egy hang. A lány a sokktól rezignáltan nézett körbe és egyszer csak megpillantotta Andyt. A férfi fekete ballonkabátot viselt, alatta öltönyt. Sötét haja hátra volt simítva, igazi maffiózó benyomását keltve ezzel.

- Mi? Nem én voltam! – tiltakozott MJ. Levegő után kapkodott.

- Hiába Megan, vér tapad a kezedhez. – tárta szét a karját a férfi és MJ kezére pillantott. A lány is hasonló képen tett. Újra felsikoltott, amikor meglátta, hogy a saját keze is csurom vér. – Jobban teszed, ha hozzászoksz az érzéshez. – mondta Andy, mire az álomnak hirtelen vége szakadt és MJ felébredt. Gyorsan felkapcsolta a lámpát. A keze teljesen tiszta volt. Ekkor nagyot sóhajtott és lehunyta a szemét pár pillanatra. Hirtelen ismét felnézett és tekintete, az éjjeli szekrényen lévő liliomra tévedt.

- A liliom! Egyesek a halál szimbólumának tartják. – gondolta a lány, majd felállt és kidobta a növényt. Ezután a falnak támasztotta a hátát és lecsúszott a földre. A tenyerébe temette az arcát és gondolkodni kezdett. – Most azonnal el kell tűnnöm innen.