Újabb akadályok - 63. fejezet

 Tudom, hogy már megint rég írtam, de végre szünet van (juhéééé!!!) és ez azt jeleneti, hogy végre van időm írni. (juhéééé!!!) Egyébként 2 fontos fordulóponthoz is ért a blog. Az első az, hogy túlléptük a 6000 megjelenítést aminek én nagyon nagyon nagyon örülök. :D A második, hogy 17-én volt 2 éves a történet. (aminek szintén örülök, de azért 100-ig el akartam jutni addigra...:/ naaaa mind1) Mindenesetre szeretném megköszönni eddigi olvasóimnak minden kommentjét és támogatását és remélem, hogy jó kommentelő szokásukat megtartják. ;) Na de nem dumálok tovább, jó olvasást! <3

- Na lássuk csak! Szóval azt akarod nekem mondani, hogy tegnap éjszaka valaki besétált ide, megsimogatta az arcodat, hozott neked virágot, majd elment?- kérdezte a fiú kissé ingerülten, miközben fel-alá mászkált a szobában. MJ egy kicsit már megbánta, hogy elmondta a fiúnak a dolgot. – És erről azért nem szóltál nekem korábban, mert… Miért is nem?

- Mert nem gondoltam, hogy fontos! Mellesleg a virágot csak ma reggel vettem észre és azt hittem, hogy te hoztad. – védekezett a lány.

- Egy többszörös gyilkos fenyeget és ennek fényében te mégsem gondoltad „fontosnak” ezt a dolgot? Komolyan mondom, néha nem tudom, hogy hová tűnik az eszed. Még jó, hogy megígérted nekem, hogy ha bármi történik, akkor szólsz. – Timo ezúttal tényleg nagyon dühös volt a lányra.

- Most miért kell hülyének beállítanod? Szerinted mégis mit kellett volna tennem? Fel kellett volna kapcsolnom a lámpát, bemutatkoznom, megkérdeznem a nevét, majd felhívni téged, hogy: „Oh, szia Drágám! Nem akarlak zavarni de épp itt van xy, aki amúgy fogalmam sincs, hogy mit keres itt de félek tőle.” Szerinted ez lett volna a megoldás?- már MJ is mérges volt- Timo, én gyakorlatilag levegőt nem tudtam venni, annyira rettegtem. Tudom, hogy már rég szólnom kellett volna, de csak örültem, hogy elment és elfelejthetem. – a lány most már lassabban beszélt, de megint a sírás kerülgette. Tudta, hogy szólnia kellett volna és, hogy Timo okkal dühös. A fiú látszólag mondani akart valamit, de végül visszaült barátnője mellé és átölelte.

- Igazad van Megan. Ne haragudj, de egyszerűen nem bírom elviselni a tudatot, hogy ez az alak ki-be járkálhat hozzád. Bármi történhetett volna és még csak fel sem tűnt volna senkinek. – mondta a fiú halkan.

- Tudom. – válaszolta MJ szintén halkan. – De… még az sem biztos, hogy Andy volt az.

- Ugyan ki más lehetett volna? Te magad mondtad, hogy most itt van. De egy valamit nem értek. Ha ő hajtott neked délelőtt a sulinál, akkor most mi a fenéért jött ide? Ha be akarta volna fejezni, amit elkezdett, akkor nem virággal jött volna. – mondta a fiú elgondolkodva.

- Figyelj Timo, hagyjuk ezt most, jó?- kérdezte hirtelen a lány, mire barátja értetlen pillantásokat vetett rá – Fáradt vagyok, fáj a fejem és most vagyunk túl egy második veszekedésen. Most nem szeretnék semmivel sem foglalkozni kettőnkön kívül. – MJ hangján hallatszott, hogy tényleg fáradt. Timo először meglepettnek tűnt, majd elmosolyodott.

- Jól van Kincsem, ezt a témát most hanyagoljuk. – a fiú megsimogatta barátnője arcát, majd gondosan betakargatta. – Aludj csak nyugodtan, én végig itt leszek melletted és vigyázok rád, jó?- a lány erre csak bólogatott majd szépen lassan álomba szenderült.

MJ dél körül ébredt fel ismét. Ahogy maga mellé pillantott észrevette, hogy Timo még mindig ugyan ott ült, ahol addig, de a szeme csukva volt és a feje néha megbicsaklott. Látszott rajta, hogy fáradt, de ezt a világért sem vallotta volna be barátnőjének. A fiú mikor észrevette, hogy MJ ébren van kedvesen rámosolygott és megsimogatta az arcát.

- Jól aludtál?- kérdezte Timo, mire barátnője csak bólintott. – Nem vagy éhes?

- De, egy kicsit. – a lány még egy kicsit kába volt.

- Mindjárt szólok valakinek, hogy hozzák be az ebédedet. – mondta a fiú, majd kiment a szobából. Pár pillanatra rá egy fehér köpenyes, kedves arcú, fiatal, orvosnak tűnő nő lépett be az ajtón.

- Szóval már felébredtél. Az én nevem Sarah és én lennék az orvosod. – mondta kedvesen a nő és leült MJ

mellé – Hogy érzed magad?

- Egy kicsit fáj a fejem. – válaszolta a lány.

- Az még fog is egy darabig. – mondta Sarah.

- Mikor mehetek haza?- szegezte a nőnek a kérdést MJ.

- Legkorábban jövő hét hétfőn. – felelte a doktornő hezitálás nélkül.

- Mit szólna a szerdához? – próbálkozott a lány, mire Sarah felnevetett.

- A többiek figyelmeztettek, hogy nem lesz könnyű téged itt tartani, de én azért megkísérlem. – mondta a nő kedvesen, de a hangjában érződött némi szigor. MJ erre felsóhajtott és lehunyta a szemét. – Nézd Megan, tudom, hogy legszívesebben a barátoddal mennél Törökországba. Ez teljesen normális, hiszen szereted. De azt is meg kell értened, hogy most…- kezdte a nő megértően, de MJ közbevágott.

- ... nem erőltethetem meg magam. Tudom!- a lány már nagyon ideges volt.

-  Na persze! Úgy unom már, hogy mindenki ezzel a dumával jön. Bele sem merek gondolni, hogy mi történne, ha terhes lennék! Ezek képesek lennének bezárni a világ végén valami nyugodt helyre, ahol nincs se TV, se internet, se rádió és úgy kéne élnem, mint a telepeseknek. De azt viszont nem értik, hogy engem éppen az ingerszegény környezet borít ki. – bosszankodott magában a lány. Ekkor az ajtón kopogtak és a lány legnagyobb meglepetésére Kristi lépett be.

- Sziasztok! Sarah, itt vannak, amiket kértél. – mondta Kristi meglehetősen komoran, majd a doktornő kezébe adott egy piros dossziét, amin MJ neve állt.

- Megkértem Kristit, hogy hozza be a korábbi leleteidet, hogy vethessek rájuk egy pillantást. Remélem nem bánod. – fordult Sarah a lányhoz, aki csak megrázta a fejét.

- Ne haragudj, hogy erre kérlek Sarah, de egyedül tudnál hagyni minket egy kicsit. Valami fontosról kell beszélnem Megannel. – MJ-nek feltűnt, hogy Kristi szokatlanul ideges és komoly.

- Persze! Már itt sem vagyok. – mondta a doktornő, majd elment. Amint becsukódott az ajtó Kristi előrángatott egy mappát és idegesen lecsapta a lány ágyára.

- Meg tudnád magyarázni nekem, hogy ez mégis mi a fene? – a nő ingerültsége megijesztette a lányt. MJ lassan a mappáért nyúlt, majd kinyitotta. Elég volt csak egy pillantást vetnie rá, már tudta, hogy ezek az Andy-vel kapcsolatos papírok. A lány lesütötte a szemét.

- Ne haragudj! Én csak...- kezdte MJ halkan, de Kristi félbeszakította.

- Te csak mi? Ha? Megmondtam neked, hogy veszélyes! Megmondtam, hogy miket tett és, hogy nem tanácsos provokálni! És te mégis mit csináltál? Nyakig belemásztál valamibe, amihez még csak a leghalványabb közöd sincsen! Komolyan mondom neked elmentek otthonról! – a lány még nem ismerte újdonsült „anyja” ezen oldalát, de most, hogy látta inkább elbújt volna szégyenében.

- Én csak... tudni akartam, hogy mi ez az egész. – védekezett MJ halkan, mire Kristi kivett a mappából egy kisebb papírkupacot és a lánynak dobta. Ezek az Andy fenyegetéseit tartalmazó cetlik voltak.

- ÉS MOST MÁR ELÉGEDETT VAGY? – a nő már üvöltött, majd felzokogott és lerogyott az ágy melletti székre. A lány ezen jelenet láttán még jobban elszégyellte magát, már amennyiben ez lehetséges. Ahogy látta Kristit sírni, úgy egyre inkább rajta is erőt vettek a könnyek.

- Sajnálom... én... annyira sajnálom!- zokogta most már a lány is.

- Azt hittem, hogy végre elfelejthetem az egész szörnyűséget és boldog lehetek. Azt hittem, hogy új életet kezdhetek valakivel, akit igazán szeretek, de úgy látszik, hogy én ezt sem érdemlem meg. – A nő látszólag teljesen szétesett és reményvesztetten bámult maga elé. – Neked még fogalmad sincs, hogy milyen vihart szítottál Megan. Most lehet, hogy még nem úgy tűnik, de hidd el nekem, hogy hamarosan az egész életed összedől majd, mint egy kártyavár és minden, amit eddig ismertél lángokban fog állni... és ez ellen semmit nem tehetünk. – mondta halkan Kristi.

- De... mégis miért? Mi oka lenne rá, hogy bántson? Hiszen nem is ártottam neki! – MJ értetlenül meredt a nőre és közben a könnyeit törölgette.

- Lehet, hogy úgy tűnik, hogy nem ártottál neki, de valamiért ezt ő máshogy gondolja. Lehet, hogy rájöttél valamire, csak még nem tudsz róla. – felelte Kristi, de már nem sírt. – De szerintem most ne azzal foglalkozzunk, hogy mit tettél, hanem inkább azzal, hogy most mit tegyünk. Valahogyan meg kell akadályoznunk a teljes katasztrófát. – a nő ezen mondata után csönd lett. Hosszú percekig egyikük sem szólalt meg. MJ csak arra tudott gondolni, hogy hatalmas csalódást okozott Kristinek.

- Szólnunk kell Daniellnek. – bökte ki végül a nő.

- Ne! Csak azt ne!

- Mégis miért ne? Ő az egyetlen ember, aki talán még meg tud védeni minket. Vagy azt akarod, hogy a múltkori rémálmod valóra váljon?- szegezte a kérdést Kristi a lánynak, akinek fejében ismét lejátszódott az az álom és kirázta a hideg.

- Nem, természetesen nem! De Daniell... Ő most épp utál és ha elmeséljük neki ezt a dolgot, akkor soha többet nem fog hozzám szólni. – felelte MJ.

- Ne értsd félre, amit most mondok, de jelen esetben egyáltalán nem érdekel a bátyádhoz fűződő kapcsolatod. Inkább legyetek idegenek egymás számára, mint halottak. – Kristi ezen kijelentése alaposan meglepte a lányt.

- De... akkor legalább várjunk még egy kicsit! Az sem biztos, hogy egyáltalán történik valami. Mi van ha az egész csak azért van, hogy ránk ijesszen?

- Ő nem ez a fajta. És mégis meddig várjunk? Addig, amíg valaki meg nem hal?- kérdezte a nő és amióta itt van, először nézett MJ szemébe.

- Nem...- a lány csak ennyit tudott válaszolni, mire Kristi felsóhajtott.

- Rendben van... Első körben nem szólok Daniellnek, de felkeresem néhány régi ismerősömet, akik talán tudnak segíteni. Legkésőbb csütörtökön visszajövök és elmondom, hogy mire jutottam. Te addig úgyis itt leszel, de azt már most közlöm, hogy amíg ennek az ügynek nincs vége, addig nem hagyod el az országot, de még csak a várost sem!- MJ meglepődött a nő szigorú hangján.

- De mi lesz Timoval?

- Ő eldönti majd, hogy mit akar. De az Ő és az egész családja érdekében az lenne a legjobb, ha szakítanátok. És ezt neki is el fogom mondani. – felelte Kristi, mire a lánynak leesett az álla. Ezt már nem tudta lenyelni.

- Te azt akarod, hogy szakítson velem?- kérdezte felháborodva MJ.

- Én csak azt akarom, hogy életben maradjon, és ennek ez a legbiztosabb módja. – mondta a nő teljesen érzelemmentes arccal, majd felvette a kabátját.

- De... ezt nem teheted! Nem kényszerítheted!- a lány szemében ismét könnyek gyűltek. A szíve szakadt meg, ha a szakításra gondolt.

- Gondoltál volna erre előbb!- mondta hűvösen Kristi, majd kilépett az ajtón. MJ pár másodpercig meredt maga elé, majd hangosan zokogni kezdett.

- Ezt nem hiszem el! Ilyen a világon nincs! Hogy lehet valaki ennyire érzéketlen? De... igaza van. Én vagyok a hibás! Hogy lehettem ilyen hülye? Miért nem tudok sosem nyugton maradni? De... de ha elveszítem Timot, akkor mindennek vége. – a lány gondolatai csak barátja körül forogtak. Nem bírta elképzelni az életét nélküle. MJ hirtelen meghallotta, hogy valaki szólongatja és óvatosan rázogatja a vállánál fogva. Kinyitotta a szemét és Timo aggódó tekintetével találta szemben magát.

- Mi történt Megan? Ki tette ezt veled? Andy volt?- a lány nem tudott válaszolni csak megrázta a fejét. A fiú erre leült az ágy szélére és magához szorította barátnőjét. – Shhh! Ne sírj. Itt vagyok veled. Semmi baj nem lesz, csak kérlek, ne sírj. Hallod Szerelmem? Minden rendben van. Senki sem bánthat. – a lány számára úgy hatott barátja megnyugtató hangja, mint szomjazónak egy korty víz. Timo egy picit eltolta magától a lányt, akinek a szeme kipirosodott és az arca feldagadt a sírástól, a haja pedig rátapadt nedves arcára. A fiú óvatosan megtörölte barátnője arcát, akinek a szemei összeszűkültek és a tekintete reménytelenséget árasztott.

- Kristi... Kristi itt volt... tud mindent... és... és most már ő is utál. – dadogta a lány szipogva.

- A francba! - a fiú csak ennyit reagált és elgondolkodva nézett maga elé. MJ tudta, hogy el kéne mondania Kristi „javaslatát” de egyszerűen nem bírt belekezdeni. Végtelenül önzőnek érezte magát emiatt, hisz tudta, hogy Timo valóban nincs biztonságban mellette.

- Tudom, hogy nem helyes, amit teszek, de nem bírom megtenni. Kérlek, ne haragudj... – MJ ezt csak magában gondolta. Barátjához egy szót sem bírt szólni, csak megsimította az arcát és igyekezett minden gondolatát belesűríteni a tekintetébe. – Sürgősen ki kell találnom valamit. – A lány csak ezt az egy dolgot tudta a szeme előtt tartani. Órákon keresztül csak ez az egy dolog töltötte ki a gondolatait. A fiú is észrevette, hogy valami nagyon leköti a lányt, de nem akarta megzavarni így hát a nap további részében csendben ült a lány mellett, hozott neki enni és inni valamit néha megkérdezte, hogy hogyan érzi magát, de ezen kívül egy szót sem szólt. MJ ez idő alatt egy teljesen más világban járt. Megoldásokat, lehetőségeket keresett, mérlegelt, gondolkodott. Nem hallott, nem látott semmi mást csak a saját gondolatait. Ebből a különös állapotból késő este eszmélt fel, amikor a feje hasogatni kezdett. Sóhajtott egy nagyot, megdörzsölte a szemét, majd újra felmérte a környezetét. Timo, mikor észrevette, hogy barátnője mozgolódik felemelte a fejét és halványan elmosolyodott.

- Na, jutottál valamire?- kérdezte kedvesen a fiú. MJ már épp mondani akart valamit, de egyszer csak meggondolta magát és inkább megrázta a fejét.

- Nem. – tette hozzá. Ez persze csak a kitérő válasz volt. A terve már készen volt, de tudta, hogy Timo sosem hagyná, hogy véghez vigye. – Kristinek nincs mindenben igaza. Amíg itt vagyok, addig Andy is itt lesz és a családom nincs biztonságban. Ha viszont elmegyek, akkor valószínűleg ő is elmegy. A baj csak az, hogy Sarah nem enged sehová. Valahogy el kell érnem, hogy megbízzon bennem. – gondolta magában a lány. Próbált higgadtan gondolkodni, de magában rettegett. Lehunyta a szemét és vett egy mély levegőt, majd újra körülnézett. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy barátja, hátán egy törölközővel igyekszik a fürdőszoba felé.

- Te meg hová mész?- kérdezte a lány meglepettem.

- Öhm... zuhanyozni. – felelte Timo egy amolyan „Nem egyértelmű?” tekintettel.

- De minek? Nem ér rá otthon? – MJ még mindig nem értette, hogy mit akar a fiú.

- Normál esetben ráérne, de ma nem megyek el. – mondta Timo mosolyogva, mire a lány szeme elkerekedett. Ekkor a fiú odasétált barátnője ágyához leguggolt mellé és megsimogatta az arcát. – Nem akarlak itt hagyni egyedül. Nem akarom, hogy a tegnapi eset megismétlődjön. – mondta Timo kedvesen és megcsókolta a lányt.

- Köszönöm. -  mosolygott MJ barátjára, majd a fiú felállt és bement a fürdőszobába. Ekkor a lány előkereste a mobilját és megnézte benne a naptárat. Indokot keresett, hogy egy pár órára el tudjon kéredzkedni Sarah-tól. A legközelebbi nap, ami be volt jelölve május 28 volt. Ennek láttán MJ elkomorodott. Jól tudta, hogy mi van 28-án... Eric születésnapja. A lány nem akart visszaélni ezzel az alkalommal, de ezúttal kénytelen lesz. A terve immár teljesen készen állt.