"Egy csoda vagy..." - 24.fejezet

Végre kész! Tudom, ez most elég nyomi lett de nem akartam már tovább húzni. A következő izgibb lesz, ígérem. ;)

Timo olyan 11 óra körül kezdett ébredezni. Ahogy kinyitotta a szemét nem egészen volt világos neki, hogy hol is van de hamar beugrott neki minden. A szobában, ahol volt, kellemes virág- és füstölőillat terjengett a levegőben. Jobbra pillantott, ahol egy hatalmas üvegajtó nyílt a teraszra, ahol egy alacsony asztal és két ülőpárna volt. Az ággyal szemben, egy óriási festmény borította a falat, ami a naplementét ábrázolta. A fal alapból bordó volt és a gyönyörű narancssárgás rózsaszínes minta tökéletesen illett a szoba hangulatához, ahol a piros és a narancssárga árnyalatai domináltak. A szoba sarkaiban volt pár növény és pár szekrény is felfedezhető volt a falak mentén. Az ablakokon lévő sötétítőn átszűrődő fény miatt az egész szoba bordó fényárban úszott, de ugyanakkor világos is volt. A fiú, mocorgást érzett maga mellett ezért oda pillantott, de rögtön el is mosolyodott mikor meglátta MJ kócos és kicsit morcos fejét kikandikálni a takaró alól. A lány szeme még csukva volt de látszott rajta, hogy már ébredezik. Timo megsimogatta MJ arcát, aki erre elfordult és a fejére húzta a takarót. A fiú nevetett egyet de nem hagyta annyiban a dolgot. Közelebb araszolt a lányhoz és apró puszikat nyomott az arcára és a szájára. MJ nagy nehezen kinyitotta a szemét.

-         Jó reggelt, Kincsem!- suttogta Timo lágyan a lány fülébe.

-         Neked is!- mondta MJ mosolyogva és a fiú felé fordult.

-         Jól aludtál?

-         Soha jobban!- válaszolta a lány és Timohoz bújt. Egy darabig szótlanul nézték egymást, majd végül a fiú törte meg a csendet.

-         Nem bántad meg?- kérdezte mélyen MJ szemébe nézve. A lány csak elmosolyodott.

-         Miért bántam volna meg? Mind a ketten ezt akartuk úgyhogy nehogy elkezdj nekem itt kombinálni, mert fenékbe leszel rúgva kiscsávó!- nevetett MJ. Timo is elnevette magát és megcsókolta barátnőjét.

-         Anyád ki fog nyírni!- nevetett még mindig a lány.

-         Na látod, ez megtörténhet!- helyeselt mosolyogva a fiú.

-         Kössz! Akkor élvezzük ki ezt a pár hetet aztán ég veled világ!

-         Ugyan már! Az tuti, hogy egy darabig dühös lesz…..és megpróbál majd eltenni láb alól…de én nem fogom hagyni, az biztos!- mondta Timo komolyan.

-         Hát jó. Megbízom benned.- mondta MJ majd pedig felült az ágyban és nyújtózkodott egyet.

-         Mit csinálunk ma?- ült fel Timo is és kíváncsian nézett barátnőjére.

-         Hát….szerintem először pakoljuk ki a cuccaidat és együnk valamit. A többit meg majd meglátjuk.- mondta MJ. Ez így is történt. Felhurcolták Timo cuccait és elkezdték kipakolni. MJ egyszer csak rálépett valamire, ami sípolt egyet. El sem tudta képzelni, hogy mi lehetett az. Óvatosan felemelte a pólót, ami alól a sípolás jött. Kellett egy pár másodperc, mire a lány felfogta a helyzetet, de utána hatalmas röhögés tört ki belőle. Fél percen belül már a földet csapkodta és potyogtak a könnyei.

-         Mi az?- kérdezte Timo, aki nem igazán értette, hogy mi történik. Erre MJ felemelt a földről egy sárga gumikacsát.

-         Ugye te most csak szórakozol?- kérdezte még mindig visítva a nevetéstől.

-         Ohh…Látom megtaláltad Brandont! Nos ő az én „pancsi kacsám”. Kézbe simul és hűséges társ…..Most mit nevetsz? Ne akard nekem azt mondani, hogy neked nincs semmilyen kis „izéd”, aminek valami hülye nevet adtál, és amihez beszélni szoktál. – állt ki magáért Timo.

-         Dehogy nincs.- mondta MJ, azzal odament a szekrényéhez és kiszedett belőle egy felfújható kecskét…- Ő itt a kecském, Susan….- erre Timot fogta el a röhögés.

-         Na látod! Mondtam én, hogy mindenkinek van ilyen kis „izéje”.- a nap további része viszonylag nyugodtan telt. A pakolás után ettek, majd pedig délután felé elmentek sétálni. Miután visszajöttek már elég fáradtak voltak.

-         Na jó…én elmegyek zuhanyozni. Addig te csinálj, amit akarsz.- mondta MJ és közben ásított egyet.

-         És mi lenne, ha én is veled mennék??- kérdezte Timo huncut vigyorral és közben megölelte a lányt.

-         Abból nem fürdés lenne…- mondta MJ. Még egy darabig állta a fiú tekintetét de érezte, hogy már nem sokáig bírja. Timo erre hosszan és szenvedélyesen megcsókolta barátnőjét.

-         És most?- kérdezte.

-         Na jó!- adta meg magát MJ és berángatta barátját a fürdőszobába, ahol viszont nekiesett.

-         Ennek még nincs itt az ideje.- mondta Timo és lefejtette magáról MJ karját. A lány elég értetlenül nézett, ezért a fiú folytatta.- Még csak 1 napja vagyunk együtt…Nem akarom elkapkodni. Különösen a múltra való tekintettel.- Timo szemében volt valami különös gyengédség, amit a lány nem nagyon értett, de jól esett neki. Érezte, hogy Timo nem olyan, mint a többi fiú. Benne megbízhat és ő vigyázni fog rá. A fürdést végül gyorsan lezavarták és már le is feküdtek aludni. A napok gyorsan teltek. Gyorsabban, mint azt MJ és Timo szerette volna. Egyik nap a tengerpartra mentek, máskor pedig meglátogattak múzeumokat és egyéb történelmi helyeket. Timo érdeklődő és csodálkozó arca láttán MJ büszke volt arra a helyre, ahol született. Az első hét így hamar eltelt. A következő hétfőn MJ érdekes ötlettel állt elő.

-         Figyelj csak! Ma van itt egy kis fesztivál. Mit szólnál hozzá, ha elmennénk egy kicsit megnézni?- kérdezte MJ reggeli közben.

-         Remek! Én benne vagyok!- mosolygott Timo. Így hát mind a ketten összeszedték magukat.

-         Indulhatunk?- kiabált fel a lépcsőn Timo.

-         2 perc!- válaszolt MJ.

-         Ha ilyen tempóban haladsz, akkor már semmi nem lesz ott, mire odaérünk.- szekálta a fiú a barátnőjét de ekkor MJ megjelent a lépcsőn egy gyönyörű kimonóban, ami vörös volt és hatalmas virágminták díszítették. A haja egy kontyba volt fogva és egy hajtű volt beletűzve. A kezében pedig egy elegáns legyezőt tartott. A fiúnak tátva maradt a szája. Ebben a pár napban folyamatosan úgy érezte, hogy újra és újra beleszeret MJ-be. A lány mindig tudott mutatni valami újat, ami lenyűgözte Timot és ez most sem volt másként.

-         Nagyon borzalmas?- kérdezte MJ félénken. Erre Timo csak odalépett hozzá és hosszan megcsókolta.

-         Soha nem láttam ilyen gyönyörű nőt, mint amilyen te vagy.- suttogta a fiú, mire MJ jól láthatóan elpirult. Ezután elindultak a fesztiválra. Nagyon jól érezték magukat. Egy csomó fényképet csináltak és rengeteget ettek. MJ azért néha már be-be szólogatott Timonak.

-         Ha így folytatod, akkor akkora hátsód lesz, hogy nem férsz majd bele az autódba. És különben is…a nagy segg egyértelműen nem szexi.- mondta MJ.

-         Majd lemozogjuk…- jött a válasz Timotól egy kaján vigyor kíséretében. Úgy este 10 felé aztán mindenki hazaindult. Miután hazaértek MJ kiment a teraszra, Timo pedig kibontott egy üveg bort. Oda adott a lánynak egy teli poharat majd pedig szorosan odaállt mögé és átölelte. Együtt nézték a város fényeit.

-         Kérdezhetek valamit?- törte meg a csendet Timo.

-         Persze.- a lánynak fogalma sem volt róla, hogy mit akarhat a fiú.

-         Nos…amikor mi 2007-ben…szóval…Akkor te mit éreztél?- bökte ki végre Timo. MJ hírtelen nem értette, hogy hogyan jön ez ide, de végül úgy döntött, hogy talán ha megbeszélik akkor örökre lezárhatják a témát.

-         Őszintén?- kérdezte MJ.

-         Igen.- válaszolt Timo.

-         Nos…nem tudom. Amikor versenyeket kellett feladnom és másokét is tönkre kellett tennem…akkor mérhetetlenül dühös voltam és kétségbeesett. Borzasztóan gyűlöltelek téged és az egész csapatot….- MJ elhallgatott de érezte, hogy Timo már nem öleli át. Megfordult és látta a fiú szomorú tekintetét, amiből csak úgy sugárzott a megbánás. MJ odalépett és felemelte a fiú fejét, hogy a szemébe tudjon nézni.

-         …de ugyan akkor szerettelek is és nem bántam meg azt sem ami utána történt. Tény, hogy borzasztóan fájt de nem bántam meg.- mondta a lány és rámosolygott Timora aki nem szólt semmit csak magához ölelte MJ-t és olyan erősen szorította amennyire csak tudta.

-         Sajnálom.- mondta halkan és megcsókolta a lányt, MJ pedig visszacsókolt. Ez így ment egy jó darabig.

-         Timo….szerintem ez a tökéletes alkalom.- mondta tompa hangon a lány.

-         Biztos vagy benne?- kérdezte Timo, közben pedig belecsókolt MJ nyakába.

-         Igen…- mondta a lány, mire a fiú fölkapta, bevitte és óvatosan letette az ágyra. Ezek után, átélték mindazt, amit azon a „bizonyos éjszakán”, de ezúttal mind a ketten tisztában voltak azzal, hogy mit csinálnak. Timo minden egyes mozdulata gyengéd volt de ugyan akkor szenvedélyes. Ne akart fájdalmat okozni a lánynak. MJ pedig érezte, hogy a fiú igazán szereti. Végül a lány fáradtan borult Timo mellkasára, a kezük pedig a fejük fölött összekulcsolva hevert.

-         Szeretlek.- mondta MJ, feljebb kúszott és egy csókot nyomott Timo szájára.

-         Én is.- válaszolta a fiú. Utána még sokáig feküdtek, egymást nézve.

-         Az első is ilyen jó volt?- kérdezte MJ, de a végét elnevette.

-         Nem…mert abban nem voltak érzelmek.- mondta Timo komolyan. Egy pár percig ismét csönd volt, majd MJ feltette a kérdést, ami már napok óta foglalkoztatta.

-         Nem akarod meglátogatni a szüleidet?

-         Ööö….Nem egészen értelek…Miért kérdezed?- kérdezett vissza a fiú.

-         Semmi csak…olyan ritkán van ilyen hosszú szünet két verseny között és biztos hiányzol nekik.- magyarázta meg MJ a dolgot.

-         Nem is tudom…- Timo komolyan elgondolkozott.

-         Figyelj! Én nem tudhatom, hogy Isabellel mit csináltatok, meg mit nem de én nem szeretnélek téged elszakítani a szüleidtől. Látom rajtad, hogy milyen fontosak neked és mennyire adsz a véleményükre. Szerintem meg kéne őket látogatnod! Miattam meg nem kell aggódnod. Elleszek itt.- mondta mosolyogva a lány. Timonak nagyon jól estek MJ szavai. Döntött.

-         Rendben. Elmegyek, de csak akkor, ha te is velem jössz.- mondta ki végül. MJ egy kicsit bepánikolt.

-         Biztos, hogy ez jó ötlet? Mármint, az, hogy én is ott legyek. Ne érts félre, nagyon szívesen megyek, de anyukád nem hiszem, hogy örülne nekem.

-         Most te figyelj rám! Engem nem érdekel mások véleménye. Felnőtt vagyok. Azt hiszem, hogy magamtól is el tudom dönteni, hogy kivel akarom leélni az életem. Illetve inkább ki nélkül nem akarom. Az utóbbi 1-2 évben már semminek sem láttam értelmét…sem a versenyzésnek, sem a családalapításnak…sőt…sokszor az életemnek sem. Egészen addig ilyen voltam, amíg veled nem találkoztam újra. Érted? Te olyan vagy nekem, mint egy csoda és nem hagyom, hogy ezt bárki is elvegye tőlem, akár a családtagom, akár nem.- MJ-nek nagyon jól estek Timo szavai. Végre egyszer úgy érezte, hogy igazán, szívből szeretik. Még egy darabig beszélgettek az utazásról, aztán pedig mind a ketten mély álomba merültek.

"Szeretlek..." - 23.fejezet

Amerika…

MJ borzasztóan érezte magát. Folyamatosan róla beszéltek és az ő képeit mutogatták. Legjobban akkor döbbent meg, amikor meglátta a medencés képeket. Nem értette, hogy miért jelentek meg hirtelen a fotósok és egyáltalán hogyan tudták lefotózni. De most már nem számított…Valószínűleg, már mindenki látta, aki bekapcsolta a TV-t. A lány szinte látta maga előtt Lisa és Isabell gonosz mosolyát és Timo értetlen arcát is. A hét további részét azonban nem akarta siránkozásra pazarolni. Élvezte, hogy a családjával lehet. Elmentek vidámparkba, a strandra, moziba, színházba és élvezték, hogy együtt lehetnek. Persze a fotósok mindenhol ott voltak és egy perc nyugtot sem hagytak a lánynak, de őt ez már nem érdekelte. Valószínűleg eddigi élete során nem készült még róla ennyi fürdőruhás kép, mint ebben az egy hétben. A lánynak csak akkor sikerült valamennyire megkönnyebbülnie, amikor már a repülőtéren voltak. Hajnalban utazott, hogy elkerülje a fotósokat.

-         Köszönöm, hogy itt lehettem. Nagyon jól éreztem magam. És ne haragudjatok a felhajtás miatt. Esküszöm, fogalmam sincs, hogy mit akartak tőlem a riporterek és egyáltalán ki küldte rám őket.- mondta MJ.

-         Ugyan már! Tudod, hogy mindig szívesen látunk, Kismanó. Ez a te házad is. A fotósokért pedig nem kell elnézést kérned. Ez ezzel jár. Azért örülök, hogy ez az ügy nem rontotta el a kedved.- mondat Alan és megölelte a lányát. MJ sorban odament az összes tesójához.

-         Viszlát Moni! Vigasztald meg Andreas helyettem!

-         Inkább kihagynám, de köszi a lehetőséget.- nevetett az idősebb lány.

-         Üzenem a lányoknak is, hogy nagyon hiányoznak már és sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni. - mondta MJ, Monica lányaira gondolva, akikkel már régen találkozott. 

-         Nekik is nagyon hiányzol, de legközelebb majd biztos lesz alkalmatok találkozni.

-         Egyszer hozd el őket egy versenyre. Szerintem élveznék.- mondta MJ, majd ikrekhez fordult.

-         Ég veletek srácok! Remélem, nem hoztok szégyent a családunk férfijainak hírnevére és legközelebb, amikor jövök, már összeszedtek valami barátnőt.- nyomott egy barackot öccsei fejére a lány.

-         Na azt lesheted! A lányokkal csak a baj van!- tiltakozott Antony.

-         Ezt meg honnan gondolod?- érdeklődött MJ.

-         Ha nem tévedek, akkor neked sincs barátod…- tűnődött hangosan Christian, mire a lány gyengéden fejbe csapta és nevetve továbbállt.

-         Szia Eric! Te is nagyon fogsz nekem hiányozni! Köszönöm, hogy végighallgattál és megértesz.- nézett a lány kedvesen bátyjára.
-     Igazán nincs mit. A húgom vagy és szeretlek. Ott segítek, ahol tudok... de ha rám hallgatsz, akkor megfogod azt a fiút és soha többé nem engeded el. Abból, amit elzokogtál nekem, úgy vélem, hogy valóban, szívből szereted őt és ennek örülök. - mondta Eric kedvesen. MJ erre nem válaszolt, inkább elterelte a témát.
-    Nincs kedved véletlenül meglátogatni?- kérdezte még mindig mosolyogva.

-         Sajnálom Kismanó, de egy darabig nem tudunk találkozni.- mondta Eric egy szomorú mosollyal.

-         Miért?- MJ szeme elkerekedett.

-         Tegnap hívott a parancsnok. Kivezényeltek Afganisztánba…- MJ kétségbeesett.

-         Miii?? Ne! Nem akarom!- a lány szemében könnyek gyűltek és megölelte a bátyját.

-         Semmi baj nem lesz! Háborúzok egy kicsit, aztán hazajövök. Legalább most kifizetődik a sokévnyi „Call of Duty”.- nevetett Eric.

-         De mi lesz, ha mégsem… és… és valami bajod lesz.- a lány egyre jobban féltette a bátyját.

-         Figyelj rám Megan! Megígérem, hogy vigyázok, és karácsonyra itthon vagyok! Rendben? Addig ne szomorkodj. Legyél mindig vidám és optimista!  Nem úgy akarok emlékezni rád, hogy sírsz és szomorú vagy! Világos? És ott is van TV, ahova megyek, szóval FIGYELLEK! De ha esetleg mégis történne valami, akkor is tudnod kell, hogy borzasztó büszke vagyok rád és nagyon szeretlek.- mondta a fiú mosolyogva. MJ megtörölte a szemét.

-         Megígéred, hogy visszajössz?- kérdezte a lány.

-         Igen!- mondta határozottan a fiú. MJ nem nagyon akart mosolyogni, így Eric bedobta azt a grimaszt, amitől MJ mindig felvidult, amikor rossz kedve volt. Ez most sem volt másképp.

-         Na ez az én húgom, akit annyira imádok!- mondta a fiú és egy puszit nyomott a lány arcára. MJ gépét már bemondták így még gyorsan elbúcsúzott Danielltől, majd el is indult. A lány nem örült, hogy el kell mennie. Főleg, hogy Eric ilyen veszélyes helyre megy. Nagyon félt és rossz előérzete volt de nem akart arra gondolni, hogy „mi lesz, ha…”. Most elsősorban a munkára akart koncentrálni így hát Amerikából egyenesen az Egyesült Királyságba, egészen pontosan Dinningtonba repült, a csapat székhelyére. Segített a srácoknak pakolni, majd másnap mindenki elindult Kínába, a következő verseny helyszínére.
         Szerda reggel érkeztek meg Shanghai-ba. Kimentek a pályára és hozzáláttak a különböző számítógépek és műszerek összerakásához. Miután ezzel végeztek már késő délután volt ezért mindenki visszament a szállodába pihenni. MJ talált egy cédulát a kilincsen. Ennyi állt rajta: „Szakítottam vele.” A lány ezután még sokáig nézegette a kis papírt, amin az üzenet volt de mégsem tudta elhinni, hogy ez igaz. Ennek ellenére boldog volt. Nem szerette, hogy ha mások szenvednek miatta, de ezúttal kifejezetten örült annak, hogy így alakultak a dolgok és, hogy Isabell a múlté. A csütörtök, hasonló hangulatban telt, viszont pénteken már elkezdődtek az edzések. Timo a délelőtti és a délutáni szabadedzésen is 20. lett. Ez nem volt valami bíztató de az egy kis reményre adott okot, hogy nem volt probléma az autóval. MJ és a fiú nem nagyon beszéltek egymással. Ha igen, akkor is csak az autóról vagy a pályáról. Egyikük, sem mert kezdeményezni. A csapat persze már régen észrevette, hogy mi folyik itt, de egy szót sem szóltak, csak csendben mosolyogtak. A szombati 3. edzés és az időmérő még száraz pályán zajlott. Timo mind a kétszer 19. lett. A legnagyobb érdeklődést azonban Buemi balesete váltotta ki. A svájci fiúnak az egyik kanyar előtt egyszerűen lejött mind a két első kereke. MJ bármennyire is próbálkozott nem bírta ki röhögés nélkül. A hétvége további részében, hülye vicceket sütött el a történtekkel kapcsolatban. A vasárnap azonban jóval eseménydúsabb volt. Több szempontból is… A szükséges előkészületek és a felvezető kör után az autók felálltak a rajtrácsra. A lámpák kialudtak és kezdetét vette a verseny. Alonso kiugrott a rajtnál, amiért később büntetést kapott és volt még egy kicsúszás is az elején de a Virgin csapat figyelmét más kötötte le… Timo ismét kiesett. Ezúttal motorhiba.

-         Gratulálok! Az év 4. versenyén sikerült mennünk 6 darab kanyart hiba nélkül.- mondta Nick a csapatrádióba. Erre a megjegyzésre MJ csak egy csúnya pillantással reagált. A csapat ismét csalódott volt de még korán sem volt vége a napnak. Mindenkinek volt még dolga. A szerelők a garázsban voltak, a lány és a többi mérnök az irodájában, a pilóták pedig a szobájukban. A lánynak egyszer csak megcsörrent a telefonja.

-         Szia MJ, Nicki vagyok! Csak annyit kérnék, hogy légy szíves menj ki a kapuhoz, mert valaki nagyon be akar jönni, de én most nem érek rá.- Nicki volt az a lány, aki a csapat vendégeiért felelt. MJ kedvelte. Jó fej volt és tudta a dolgát. Így hát a lány feltápászkodott és elindult a kapu felé. Amikor odaért meglátta azt a személyt, akit legszívesebben a földbe döngölt volna.

-         Te meg mi a fenét keresel itt?- kérdezte dühösen a lány. Isabell gúnyosan elmosolyodott.

-         A vőlegényemet keresem!- mondta a lány büszkén. 

-         A kicsodádat?- kérdezte MJ tétován. Úgy érezte magát, mint akit lendületből hasba rúgtak. Ezt azonban több, kevesebb sikerrel álcázni próbálta. De Isabell érezte, hogy ezúttal célba talált.

-         Oooo! Neked nem is szólt? Biztos nem akart fájdalmat okozni… mondjuk megértem.- mondta a német lány és megigazította a haját, hogy közben jól látható legyen a gyűrű az ujján. MJ mindent megértett. Életében nem érezte még így elárulva magát. Timo átverte. Esze ágában sem volt szakítani ezzel a libával! Sőt! Megkérte a kezét is. A lány mérhetetlenül dühös volt és csalódott, úgy érezte, mintha kifacsarták volna a szívét. Legszívesebben sírt volna, de nem tudott.

-         A szobájában van. Megmutatom.- mondta MJ megadóan. Látni akarta Timo arcát. Még egyszer a szemébe akart nézni. Mikor a fiú ajtajához értek, MJ bekopogott.

-         Szabad!- hallották a fiú hangját.

-         Megjött a menyasszonyod.- mondta MJ keserűen. A fiú arcából ítélve nem esett le neki, hogy mi a helyzet. Isabell kihasználta az alkalmat, félrelökte a lányt és Timo karjába vetette magát, majd pedig megcsókolta. MJ úgy érezte, eleget látott. Azonnal el akart tűnni, így hát visszament az irodájába és olyan gyorsan szedte össze a cuccát, amennyire csak tudta. Haza most nem akart menni. Egy választása volt: Japán.

Timo lefejtette magáról Isabell karjait.

-Te meg mi a fenét keresel itt?- kérdezte dühösen.

-         Kettőt találhatsz! Azt hitted, hogy tétlenül nézem, ahogy kidobsz, amiatt a kis… liba miatt?- Isabell sem volt éppenséggel nyugodt.

-         Te komolyan nem vagy normális! Kérdeznék tőled valamit. Mégis miért jó az neked, ha bánthatsz valakit? Hm? Miért kell nekem egyfolytában keresztbe tenned? Miért bánt téged az, ha én boldog vagyok? Megmondom! Neked az fáj, hogy én nem melletted vagyok boldog.- Timo borzasztó ideges volt. Végre lenne esélye arra, hogy boldog legyen, erre Isabell mindent elront.

-         Tényleg azt akarod mondani, hogy ezzel a kis dedóssal vagy boldog??? Annyi nőiesség sincs benne, mint egy malacban! Térj már észhez! Felnőtt ember vagy! Ez... ez meg egy gyerek! Soha nem fog olyan boldoggá tenni, mint én!- Isabell már kiabált. Timonak sem kellett több, megragadta a lány karját jó erősen és kirángatta a parkolóba. Szerencsére már kevesen voltak a pályán, így senki nem hallotta Isabell rikácsolását.

-         Engedj el! Hallod? Ne rángass már te idóta! Leszakad a karom!- Timo nekilökte Isabellt a kocsija oldalának. A lány egyből elhallgatott és rémülten nézte a fiút.

-         Na idefigyelj! Még egyszer meg ne halljam, hogy ilyeneket mondasz róla. Először is: Ő nem dedós. Sokkal érettebb, mint te valaha is leszel! Másodszor: Nincs benne nőiesség?? Néztél már tükörbe?? Elől deszka vagy, hátul meg léc! Harmadszor: ő már most boldogabbá tett, mint te valaha is. Nagyon ajánlom, hogy soha többé nem menj a közelébe, és ne próbálj meg keresztbe tenni! Ezúttal remélem, hogy elég érthetően fogalmaztam… - mondta Timo, azzal kinyitotta a kocsi ajtaját és belökte rajta Isabellt. A lány annyira megijedt, a fiú erőszakosságától, hogy nem szólt semmit, hanem inkább csöndben összeszedte magát és elment. Timo visszament a szobájába. Amint becsukta maga mögött az ajtót, nekidőlt és leült a földre. Sóhajtott egy nagyot. Nem akart ilyen erőszakos lenni Isabellel de nagyon ideges volt. Remélte, hogy a lány ezúttal felfogta a dolgokat. Timonak hirtelen eszébe jutott MJ. Felpattant és ismét kirohant a szobából. Remélte, hogy tud beszélni a lánnyal. Olyan gyorsan futott, mint még soha… de hiába. Amikor benyitott MJ irodájába meglepődve tapasztalta, hogy az egész üres. A lány az összes holmiját elvitte. Timo ezután a boxba ment. Remélte, hogy talál még ott valakit, akivel MJ beszélt. Amint belépett, meglátta, hogy Nick egy széken ül, egy jókora monoklival a szemén, a többiek pedig élénken próbálják elfojtani, a kitörni készülő röhögésüket.

-         Hol van MJ?- kérdezte Timo.

-         Nem tudom, de üzenem neki, hogy vissza se jöjjön, mivel KI VAN RÚGVA!!!!- ordította Nick. A német fiú nem egészen érette, hogy mi történt és ez, az arcán is látszott. Kérdőn fordult Lucas felé.

-         Akarjam tudni?

-         Nem tudom… dióhéjban annyi, hogy MJ könnyes szemmel jött be és Nick beszólt neki valamit, mire MJ behúzott neki… a következményeket pedig te is láthatod.- mondta a brazil fiú.

-         És utána hová ment?- sürgette barátját a német fiú.

-         Nem tudom… szerintem a parkoló felé.- felelte Lucas. Timo erre visszarohant a parkolóba és még éppen látta MJ kocsiját kikanyarodni a parkolóból, jóval gyorsabban a megengedettnél.

-         Francba!- mondta a fiú. Érezte, hogy ezt már nem tudja helyrehozni. Már réges-régen megbánta, hogy ennyi ideig húzta a dolgot Isabellel, hiszen így elvesztette azt, aki igazán fontos volt neki. Így hát Timo beletörődött a dolgokba és visszament a szállodába. Nem akart gondolkodni. Nem akart semmit sem tenni. Csak lefeküdt aludni. Egy idő után hangos kopogásra lett figyelmes. Nagy nehezen feltápászkodott és az ajtóhoz ment. Kinyitotta.

-         Mond csak, te teljesen hülye vagy?- kérdezte Selina, bátyjától. Timonak ehhez még korán volt.

-         Inkább gyertek be és magyarázzátok el, hogy minek köszönhetem ezt a látogatást.- mondta a fiú testvéreinek, majd pedig visszament és bedőlt az ágyba. Alex és Selina utána mentek.

-         Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád! Hogy voltál képes átverni MJ-t?- folytatta mondókáját a lány.

-         Na álljon meg a menet! Én nem vertem át! Isabell jött ide kavarni. Én meg akartam beszélni de addigra MJ már elment és jelenleg gőzöm sincsen, hogy hová.- mondta a fiú a takaró alól.- Mellesleg ti meg hogy a francba kerültetek ide???

-    Az most nem lényeg!- legyintett Alex - Figyelj rám Timo! Az a kislány, borzasztóan szeret, de most nagyon maga alatt van. Ha igazán szereted, akkor most azonnal utána mész.

-         El sem tudjátok képzelni, hogy milyen szívesen utána mennék. Ha tudnám, hogy hol van akkor már régen elindultam volna.- mondta Timo és most már felült, hogy jól lássa testvéreit.

-         Akkor tessék… egy kis motiváció.- mondta Alex és az öccse kezébe nyomott egy borítékot. Timo kinyitotta. Egy repülőjegy volt benne… Japánba. A fiú, kérdőn nézett a testvéreire.

-         Azt mondtad, hogy ha tudnád, hogy hol van akkor már itt sem lennél. Akkor mire vársz még?- kérdezte Selina. Timonak egyből jobb kedve lett.

-         Ez biztos? Mármint honnan tudjátok?

-         Az titok!- kacsintott Alex az öccsére. Timonak sem kellett több. Villámgyorsan összepakolta a cuccait és fél órán belül már a reptéren voltak. Miután a fiú kihálálkodta magát, elindult a gép felé.

-         Még egy kérdés! Ha már ott vagyok, akkor hogyan fogom megtalálni?- kérdezte Timo.

-         Ha valóban szereted, akkor megtalálod.- mondta Selina. Timo felszállt a gépre. Biztos volt benne, hogy nem fogja rögtön megtalálni a lányt, de végül is volt még 3 hete a következő versenyig szóval nem aggódott.

MJ leszállt a gépről, fogott egy taxit és a házához vitette magát. Abba a házba, ahol gyerekkorában lakott. A családjának sosem mondta el, de visszavásárolta a régi házat. Rengetek emlék kötötte ide és szeretett itt lakni, de mostanában nem járt itt. Ez amolyan kis rejtekhely volt számára, ahol elbújhat a világ elől. Most sem volt ez másképpen. Borzasztóan fájt neki, amit a pályán látott. Ki akarta szellőztetni a fejét és erre Japán tökéletesen alkalmas volt. MJ kifizette a taxit, majd pedig elindult a ház felé. Belehelyezte a kulcsot a zárba és elfordította. A házból kellemes füstölő illat szállt ki. MJ imádta ezt az illatot. Számára ez volt az otthon illata. Bevitte a cuccait. Ellenőrizte, hogy minden rendben van-e a házban, majd pedig felment a szobájába. Nagyon fáradt volt ezért lefeküdt és szinte azonnal elaludt. Megnyugtatta az ismerős környezet, így végre egyszer békésen tudott pihenni.

A fiút, a stewardes hangja keltette fel, aki éppen a leszállásra figyelmeztette az utasokat. Miután leszálltak Timo már kevésbé érezte magát határozottnak. Mindenesetre bérelt egy kocsit és szépen elkezdte felkeresni azokat a helyeket, amiket ismert, hátha véletlenül ismerik MJ-t és esetleg azt is tudják, hogy hol lakik. A fiú valamennyire képben volt mivel Toyotás évei alatt nem egyszer járt már Japánban, de ezúttal rá kellett jönnie, hogy ez az ország azért cudar nagy. Elővett egy térképet.

-         Na lássuk csak! Az biztos, hogy ezen a zöld folton belül vagyok… a gond csak az, hogy ez a zöld folt maga Japán!!!- Timo már bánta, hogy nem merült el mélyebben a japán nyelv rejtelmeiben. Amit Kobajashitól tanult anno, annak lényegében most semmi hasznát nem vette, elvégre nem az a cél, hogy 12 féle szusit kérjen. Hosszas keresgélés és Activityzés után Timo végre leszűkítette a kört, egyetlen egy városra… Kyotóra. Elindult és remélte, hogy végre célhoz ér.

MJ egy idő után felriadt. Nem emlékezett rá, hogy mit álmodott de azt tudta, hogy nem volt jó. Úgy érezte, hogy ezek után nem tud visszaaludni, ezért inkább felöltözött és elment sétálni. Kint még sötét volt. Végül is mit vár az ember hajnali 3-kor. Az utcák kihaltak voltak, MJ pedig szépen lassan kiért a házak közül. Hosszas sétálás után egy parkban kötött ki. Csodálatos hely volt. Középen egy kis tó volt, ami fölött egy híd ívelt át, körben pedig cseresznyefák virágoztak. A lány örült, hogy láthatta a nyíló virágokat, hiszen azok pár nap után lehullanak. MJ a híd közepére ment és leült. Levette a cipőjét, majd pedig belelógatta a lábát a vízbe, ami kellemesen hűsítő volt. Nem gondolt semmire, csak a cseresznyevirág szirmok táncát figyelte a szélben. Szerette ezeket a fákat. Olyan szépek voltak és vidámak. A lány is olyan vidám akart lenni de tudta, hogy ez Timo nélkül lehetetlen.

 (KÖTELEZŐ :D )Zene: http://www.youtube.com/watch?v=aOiwH0Uuf3M

Timo egy jó 1 órás út után végre megérkezett. Egy kicsit megkönnyebbült, azonban nem tudta, hogy mihez kezdjen. Végül elővette a telefonját és felhívta a lányt. Kicsöngött de MJ nem vette fel. A fiú kiszállt és földhöz vágta a telefonját, ami darabjaira esett. Sóhajtott egyet, majd pedig bezárta a kocsit és elindult, hogy kiszellőztesse egy kicsit a fejét. Egyszer csak meglátott egy tavat egy híddal. A hídon egy alak ücsörgött. Timo kicsit közelebb ment, hogy jobban lásson. Odament a híd egyik végéhez. Nem akart hinni a szemének, amikor meglátta, hogy a sötét árny nem más, mint MJ.

-         Megan…- mondta a fiú meglepetten, de ugyanakkor boldogan. MJ hírtelen felkapta a fejét, de ő is elcsodálkozott, amikor meglátta a fiút. Ez a meglepetés egy pillanatig tartott, ugyanis MJ gyorsan felállt és távozni készült. Timo utána futott és elkapta a karját.

-         Mit akarsz?- kérdezte a lány halkan.

-         Hallgass meg! Kérlek! Semmi többet nem kérek tőled… csak ennyit.- mondta a fiú és lassan elengedte MJ karját. A lány nem indult el de nem is fordult meg, csak állt és várta, hogy mit fog mondani Timo.

-         Figyelj rám! Én tényleg szakítottam Isabellel de ő ezt nem volt hajlandó elfogadni és ezért kitalálta, hogy eljegyeztem, ami hazugság. Eszem ágában sem volt őt feleségül venni! Csupán… féltem attól, hogy egyedül legyek. Tudom, hogy ennél hülyébb indokot valószínűleg még nem hallottál, de ez az igazság. Én sosem hazudtam neked Megan. Minden egyes szavam őszinte volt hozzád… Amikor Valenciában újra találkoztunk akkor még nem voltam benne biztos, de most már egy jó ideje tudom, hogy őrülten szerelmes vagyok beléd. Egyszerűen nem tudom elképzelni nélküled az életem. De… ha te nem így érzel, akkor sincs semmi baj. Meg fogom érteni… csak arra kérlek, hogy mondj valamit… akármit.- Timo várt, de MJ meg sem szólalt. Még hosszú percekig álltak ott némán, majd Timo megfordult és elindult vissza a kocsijához. Úgy érezte, hogy ő mindent megtett… de igazából nem számított másra. Tudta, hogy a lány nem fog neki megbocsátani. MJ hallotta a fiú távolodó lépéseit. Megfordult. Legszívesebben kiabált volna, de meg sem bírt szólalni. Az arcán egy könnycsepp gördült le. Túl sokszor hagyták már magára, túl sokat szenvedett és túl sokszor látta már kisétálni az életéből azt, akit szeretett. Döntött. A fiú után rohant és megölelte.

-         Szeretlek… Szeretlek… Annyira szeretlek…- zokogta MJ. Timo megfordult. Megfogta a lány kezét és mélyen a szemébe nézett.

-         Köszönöm.- suttogta és lágyan megcsókolta a lányt. Hirtelen hatalmas szél támadt és mindent beterítettek a virágszirmok. Timo egy kicsit eltolta magától a lányt, hogy a szemébe tudjon nézni. MJ haja tele volt virágszirmokkal, arca pedig könnyes volt.

-          Olyan gyönyörű vagy.- mondta halkan a fiú és megsimította a lány arcát. Mind a kettejük arcáról sugárzott a boldogság, a megkönnyebbülés és a szerelem. Ekkor már világosodott, így MJ és Timo összebújva nézték végig a napfelkeltét. Mind a ketten érezték, hogy mostantól minden más lesz, de örültek ennek a változásnak. Ezután visszamentek MJ házába, majd pedig egymást ölelve aludtak el és végre igazán boldogok voltak.

Borzalmas randi - 22.fejezet

MJ reggel arra ébredt, hogy melege van. Először nem nagyon esett le neki, hogy miért de aztán rájött, hogy otthon van. Felkelt és kiment a teraszra. A nap melegen sütött. Madarak csiripeltek és minden olyan gyönyörű volt. A lánynak csak egy valaki hiányzott…Timo.

-         Vajon hol lehet most?…És mit csinál?…Biztos Isabellel van.- gondolta a lány. MJ úgy döntött, hogy lemegy a medencébe és pancsol egyet. Ennek a tervnek a megvalósítása elég nehezen ment mivel a lánynál nem volt fürdőruha. Elkezdett kutakodni a fiókjaiban és remélte, hogy nem szórták ki az összes cuccát. Végül talált egy fehér bikinit, amin fekete virágok voltak. Egy kicsit kicsi volt, de MJ úgy gondolta, hogy úgysem látja meg senki. Lement és nekifutásból bevetődött a medencébe. Úszkált egy darabig, majd pedig ráfeküdt egy rózsaszín matracra és napozott. Elaludt. Egy idő után hangos kopogásra és csengetésre lett figyelmes, de lusta volt kimászni.

-         APAAAA!!! CSÖNGETNEK!!!- kiabált a lány de hamar rá kellett jönnie, hogy senki sincs itthon rajta kívül. Mivel már megszáradt ezért megpróbált, úgy kimászni a medencéből, hogy minimálisan legyen csak vizes. Elkezdett evezni a matracon a medence széle felé, majd amikor már elég közel volt felállt és az egyik lábával kilépett. Ez meggondolatlan döntés volt, mivel a matrac elcsúszott a parttól, MJ pedig egy tökéletesen kivitelezett spárga után beleesett a vízbe.

-         AUUU!! EZ ROHADTUL FÁJT!!!- kiáltott, majd pedig kimászott a vízből. Ekkor rádöbbent, hogy nem hozott magával törülközőt, szóval, úgy ahogy volt, bikiniben, vizesen ment ajtót nyitni.

-         ÁÁÁÁÁ!!!- sikított MJ, amikor meglátta, hogy ki áll az ajtóban.

-         Szia Megan!- köszönt Andreas. MJ legszívesebben elsüllyedt volna. Itt áll Andreas előtt egy szál bikiniben, csurom vizesen. A lány lendületből pofán csapta volna a fiút az ajtóval, de nem tehette.

-         Mi járatban vagy?- kérdezte MJ egy erősen erőltetett mosollyal. Közben karba tette a kezét, hogy Andreasnak még csak eszébe se jusson bámulni azt, amit nem kéne.

-         Nos, hallottam, hogy hazajöttél és gondoltam, hogy ha már véletlenül erre van dolgom, akkor beugrok hozzád!- mondta a fiú ártatlanul. „Ja persze…véletlenül erre jártál. Ennél jobban kéne hazudnod gyerek! ÉS NE BÁMULD MÁR A MELLEMET!!” – gondolta magában MJ.

-         Bejöhetek?- kérdezte a fiú miközben élénken befelé nézelődött. „Hah…még mit nem!! Várd meg amíg meghalok…+3 nap…hátha mégis feltámadok.”

-         Persze.- mondta végül MJ. Már fájt az arca a műmosolygástól. Andreas bejött és leült a kanapéra a nappaliban. „Remek…Most el kell égetnem a kanapét! Pedig olyan szép volt…”

-         Kérsz valamit enni, vagy inni?- „Ne kérj semmit te paraszt…Úgy sem adok!”

-         Egy kis víz jólesne!- a fiúnak letörölhetetlen mosoly volt az arcán.

-         Ööö…oké…mindjárt hozom.- mondta MJ és kiment a konyhába. Kinyitotta a hűtőt, de amint meglátta, hogy a víz a legalsó tartóban van, kiakadt. „MIÉRT??? Miért ver engem a sors??”  MJ nem volt hajlandó lehajolni ezért inkább megpróbálta, a lábával felvenni az üveget. Egy darabig jól ment a dolog, de aztán az üveg leesett és begurult az asztal alá. „ Ez most komoly??” MJ úgy érezte, mintha valaki direkt szórakozna vele. Végül beletörődött a dologba, letérdelt és bemászott az asztal alá. Már éppen elérte az üveget, amikor…

-         Segítsek?- kérdezte Andreas kacéran. MJ elsápadt. Ennél rosszabb már nem is történhetett volna. Itt pucsít kifelé az asztal alól miközben Andreas mögötte áll.

-         N…Nem köszi. Megvagyok.- mondta MJ zavartan és gyorsan felállt. Töltött 2 pohár vizet és az egyiket odaadta a fiúnak, aki időközben már leült. „Ha odapiszkítasz a székre, HALOTT VAGY!!” Ekkor megszólalt Andreas telefonja.

-         Bocsi de most mennem kell. Ma este 7-re itt vagyok érted és elviszlek vacsorázni. Addig, szia.- mondta a fiú és egy puszit nyomott MJ arcára, aki úgy meglepődött, hogy levegőt sem bírt venni. A fiú ezután elment. MJ teljesen bepánikolt. „Mi a fenét csináljak??? ÁÁÁÁÁ! Ezt nem hiszem el!!! Meddig kell még szenvednem???” A lány ezután mindent lesikált, amihez Andreas feltehetően hozzáért. Miután ezzel végzett az arcát is jól lemosta és lefertőtlenítette, majd pedig felhívta a nővérét.

-         MONICA!!! Segíts!! Andreas betámadt!!- mondta kétségbeesetten nővérének MJ.

-         Ezt, hogy érted?- kérdezett vissza Monica. MJ elmesélte az egész történetet Monicának, aki csak röhögött.

-         EZ NAGYON NEM VICCES!!! Nem fogom túlélni, ha vele kell mennem! Ez olyan gáz!!- siránkozott még mindig a lány.

-         Csináld úgy, hogy neki legyen gáz…- mondta az idősebb lány.

-         És azt mégis, hogyan csináljam???

-         Emlékszel még a „Feketék fehéren” című filmre?- kérdezte Monica sejtelmes hangon.

-         Persze, hogy emlékszem! Az egyik kedvenc filmem.- mondta MJ kissé megenyhülve.

-         És emlékszer az éttermes jelenetre?- erre a kérdésre MJ nevetni kezdett.

-         Hogy ne emlékeznék! Az volt az egyik legjobb rész.

-         Na, akkor csak annyi a dolgod, hogy ugyan azt csinálod!- mondta Monica.

-         HOGY MI??? Már ne is haragudj, de nem fogok egy zsúfolt étteremben böfögni, meg szellenteni.- háborodott fel a lány.

-         Márpedig, muszáj lesz! Amúgy meg nem kell megtenned csak elég, ha utánzod.- Monica adott még pár instrukciót a húgának de megmondta, hogy ha tényleg baj lesz, akkor hívja őket nyugodtan. MJ lassan készülődni kezdett. Időközben Eric és Dan is hazaért, így tudtak segíteni húguknak. Először kiválasztotta a legocsmányabb ruhát, amit valaha ember látott, majd pedig összekócolta a haját amennyire csak tudta és a sminkét is szétkente. Utolsó simításként pedig fogott egy szemceruzát és az egyik jól látható fogát beszínezte vele, ahogy Beverly és Diane tanította még régen. Elégedetten állt meg a tükör előtt.

-         Sohasem gondoltam volna, hogy valaha ezt mondom MJ, de tökéletesen ocsmányul festesz!- röhögött Eric és már hozta is a telefonját, hogy minden szögből megörökítse a „remekművet.”

-         Köszönöm! Rátok mindig számíthatok!- mondta a lány és villantott egy mosolyt, mire a fiúk még jobban röhögni kezdtek.

-         Várj! Elkenődött a fogad!- mondta Dan, és még egyszer átszínezte húga fogát. Ekkor kopogtak az ajtón. A fiúk elbújtak, MJ pedig odament kinyitni.

-         Szia Andreas!- köszönt a lány, búgó hangon, mire bentről elfojtott röhögés hallatszott. A fiú egy darabig meg sem bírt szólalni. „Siker!”- konstatálta magában MJ, de akkor  Andreas megszólalt.

-         Gyönyörű vagy!- MJ nem akart hinni a fülének! Úgy néz ki, mint egy szakadt csöves és Andreasnak még így is tetszik. Egyenlőre, beletörődött a dologba. A lány nem tudta, hogy hova mennek, de végül egy szálloda tetején kötöttek ki. Egy csomó gyertya égett és egy kis megterített asztal volt középen. Miután leültek MJ válogatott gusztustalanságokat vetett be a randi szabotálása érdekében, de minden hiába volt. Andreast semmi sem rettentette el.

-         Bocsi de most ki kell mennem a mosdóba.- mondta a lány, mert már nagyon elege volt.

-         Menj csak nyugodtan. Rengeteg időnk van még…- mondta a fiú, amire MJ csak egy szemforgatással reagált. Amint hallótávolságon kívül ért, felhívta a tesóit.

-         Na jó, mindent megpróbáltam de nem használ! Semmivel sem tudom elriasztani.- siránkozott MJ.

-         Próbáltad már elböfögni az ABC-t??- kérdezte Eric.

-         Egészen pontosan 5 nyelven böfögtem el, de még az sem használt…

-         Hát akkor tényleg szerelmes beléd…- mondta Dan.

-         Ezt meg honnan veszed??- kérdezte idegesen a lány.

-         A lehető legrosszabb formádat hoztad és, ő mégsem undorodik tőled. Szerintem, tényleg szeret, és érdemes lenne vele megpróbálnod, nem?- mondta Dan, mire a lány idegességében lecsapta a telefont. Elhatározta, hogy bármi is lesz, lekoptatja Andreast. Előtte azért lemosta a szemceruzát a fogáról…

-         Andreas.- lépett oda a fiúhoz MJ.

-         Baj van?

-         Nem…nincs…Illetve…Figyelj rám, kérlek! Aranyos vagy, hogy elhoztál vacsorázni meg minden, de…én nem szeretlek. Nem akarlak megbántani, de én ezt már nem bírom tovább. Kérlek, ne haragudj.- mondta a lány.

-         Tudom…Illetve sejtettem. Te azt a német fiút szereted, ugye?- kérdezte Andreas kissé letörten. MJ nem tudta, hogy Andreas honnan tud ilyeneket és arról sem volt igazán fogalma, hogy mit kéne mondania, úgyhogy csak bólintott.

-         Hát remélem, hogy nagyon boldogok lesztek együtt.- mondta a fiú.

-         Sajnálom… és köszönöm a vacsorát.- próbált a lány egy kicsit kedves lenni, mire Andreas csak elhúzta a száját és motyogott valamit. Ezután a lány jobbnak látta, ha hazamegy. Éppen kilépett a szálloda ajtaján, amikor kiabálást hallott…

-         OTT VAN!!- ezután szinte azonnal megjelent kb. 30 fotós és riporter. MJ hirtelen nem tudott megszólalni. Ennél rosszabbul már nem is érezhette volna magát. Itt állt a villogó vakuk előtt és úgy nézett ki, mint aki egy igen jó hangulatú házibuliból támolyog éppen haza. A kérdések csak záporoztak, de MJ nem tudott rájuk válaszolni. Nem akarta elhinni, hogy ez valóban megtörténik vele. Nem értette, hogy hogy kerültek oda a riporterek és mit akarnak. Teljesen kétségbe volt esve. Timoval akart lenni, valahol messze innen, ahol csak jó dolgok vannak. Amikor erre gondolt, már nem bírta tovább.

-         ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!- sikított egy nagyot és zokogni kezdett. Félrelökte a fotósokat és a riportereket, majd pedig futni kezdett. Nem tudta, hogy merre megy csak megpróbált olyan gyorsan futni amennyire csak tudott. Egy idő után már nem hallotta a fotósok hadát. Megállt. A tengerparton kötött ki. A hold fényében látott valakit a parton ülni. Közelebb ment, de amikor meglátta, hogy ki az, a földbe gyökerezett a lába.

-         Timo?- kérdezte szinte némán. Az alak felállt és a lány felé fordult.

-         Valóban ezt akartad?- kérdezte, majd pedig eltűnt.

-         Ne!- kiáltott utána MJ. Egy darabig még állt ott némán, utána pedig haza indult. Nem gondolt semmire és senkire, csak haza akart jutni. Kb. fél óra bolyongás után ez sikerült is. Bekopogott az ajtón, amit Eric nyitott ki.

-         Megan… veled meg mi a… - a fiú már nem bírta befejezni a mondatot, mert MJ újra zokogni kezdett és lerogyott a földre. Eric felkapta és felvitte a szobájába. Nagyjából fél óra kellett mire normálisan lehetett beszélni a lánnyal.

-         Mi a baj?- kérdezte kedvesen a fiú.

-         Annyira fáj… - mondta MJ de még mindig sírt.

-         Hol?- a lány nem válaszolt csak a szívére tette a kezét. Eric mindent értett.

-         Annyira fáj, hogy elutasítottam… Miért nem voltam képest megmondani neki, hogy szeretem? Miért nem mondta, hogy szakítson Isabellel? Soha senkit sem szerettem még így és… engem sem szerettek még ennyire… Ahogy a nevemet mondja… ahogyan hozzám ér… a mosolya… és az a tánc… annyira hiányzik minden.- a lány nem bírt megnyugodni. Elővette a telefonját és felhívta Timot… de MJ nem a fiú hangját hallotta benne…

-         A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható. Kérjük, ismételje meg hívását később.

Eközben Svájcban…

Timo a nappaliban ült és a TV-t kapcsolgatta, miközben Isabell sminkelt. Ez már szinte szokás volt. Isabell akkor is szépítkezett, amikor csak otthon ült és semmi különöset nem csinált. Timo azonban az utóbbi időben sosem látta olyan szépnek, mint Megant. Ahogy a fiú váltogatta a csatornákat, egyszer csak megakadt a szeme valakin. Gyorsan visszakapcsolt. Nem értette a szöveget, mert spanyolul volt, de a képeket tisztán látta. MJ volt rajtuk. Az egyiken a medencében fürdött, egy másikon napozott, a többi képen pedig elég érdekesen nézett ki és egy fiúval volt. Utána bejátszották azokat a felvételeket, amik a szálloda előtt készültek. Isabell persze nem hagyta szó nélkül.

-         Na tessék! Mondtam, hogy nem kell egy hét sem és máris egy másik sráccal fog bájologni. Megjegyzem, a srác sem lehet valami igényes, hogy ha MJ jön be neki. Csak rá kell nézni a csajra. Olyan, mint valami sarki nőcske.- Timonak nem kellett a magyarázat. Ő már régen tudta, hogy mit fog csinálni.

-         Takarodj innen!- mondta teljes nyugalommal Isabellnek, aki nem egészen értette, hogy mi a helyzet.

-         E… Ezt, hogy érted?- nézett értetlenül.

-         Úgy ahogy mondom. Tűnj el a házamból és vidd a cuccaidat is. 10 perced van.- a fiú még mindig teljesen nyugodt volt és hogy nyomatékot is adjon mondanivalójának, odaállt (volt) barátnője mellé.

-         De ezt nem értem… - Timot már komolyan kezdte idegesíteni a lány értetlensége.

-         Várj! Segítek… - azzal a fiú fogott egy bőröndöt, beledobálta Isabell cuccait és kihajította a ház elé. A lány elsápadt.

-         Te nem vagy normális! Figyel, beszéljük meg! Kérlek!- könyörgött a lány, de hiába.

-         Nem! Te figyelj! Nekünk nincs mit megbeszélnünk. Évek óta szemet hunyok a kétes dolgaid felett. Akkor sem tettem semmit, amikor megölted a gyerekemet, mert azt hittem, hogy nélküled nem tudok élni. Most már tudom, hogy akkor ki kellett volna téged dobnom, a fenébe. Most pedig menj el és soha többet, ne gyere vissza. És a pályán se lássalak meg többet, különben olyan pert akasztok a nyakadba, hogy belerokkansz.- mondta Timo keményen. Isabell látszólag beletörődött a dolgokba és összepakolt. Visszaadta a kulcsokat Timonak és már el is tűnt. Soha nem gyűlölt még ennyire senkit, mint most de már tudta, hogy hogyan vághatna vissza.

 Íme egy kis kedvcsináló a filmhez ;) : 

Feketék fehéren:

http://www.youtube.com/watch?v=fsMO6WYBkhY

http://www.youtube.com/watch?v=zN0hoHIlq8g

http://www.youtube.com/watch?v=oq2uxutVNCk
(kijelölés, jobb klikk, "hivatkozás megnyitása")

Ígéret/Otthon - 21.fejezet

Malajzia. Meleg és száraz idő. Mindenki egy üveg vízzel a kezében mászkál. MJ elég fáradtan ébredt. Éjszaka érkezett meg, úgyhogy nem sokat aludt. Gyorsan zuhanyzott és öltözött, majd pedig elindult a pályára. Amikor kiszállt a kocsiból, észrevette, hogy a haja erőteljes göndörödésbe kezdett.

-         Na megint kezdődik… Utálom a párát!! Olyan leszek, mint egy fekete bárány.- MJ-nek egyenlőre sikerült megoldania a problémát egy hajgumival. Ahogy belépett a pályára mindenki őt figyelte. A lány sejtette, hogy ez lesz, de nem idegesítette magát.

-         Sziasztok fiúk! Hogy aludtatok? Minden rendben?- kérdezte MJ mosolyogva miközben lepakolta a cuccát.

-         Szia MJ! Köszi jól.- válaszolt Lorenzo a többiek helyett, akik csöndben figyelték, hogy mit mond MJ.

-         Huh…na jó… – sóhajtott MJ -… tudom, hogy láttátok a tegnapi interjút, úgyhogy most kérdezhettek, utána pedig álljunk neki a munkának.- mondta a lány, majd pedig felült az egyik kis tárolóra.

-         Igaz?... Mármint az, amit mondtál…- tette fel a kérdést Aaron.

-         Igen! Az elejétől a végégig az egész teljesen igaz. Vannak dolgok, amiket jobbnak láttam kihagyni, de a lényeg ennyi.- válaszolta a lány.

-         És… tényleg bántottak?- kérdezte Stefan.

-         Igen… De túléltem, és itt vagyok. Nem volt akkora durranás. - mondta MJ, mire a fiúk egy pillanatra elmerengtek. Talán azt találgatták, hogy a lány hogyan tudja ilyen lazán kezelni ezt.

-         Na akkor dolgozzunk is egy kicsit! Van valami probléma az autóval?- kérdezte MJ, közben pedig a papírokat nézte. A fiúk egyből megértették, hogy MJ nem akar bővebb felvilágosítással szolgálni, ezért inkább ők is elkezdtek dolgozni.

-         Egyenlőre semmi nem utal arra, hogy bármi probléma lenne.- válaszolt Gregory.

-         Akkor jó! A hétvégén az elsődleges cél a verseny befejezése!- adta ki a parancsot MJ.

Mind a három szabadedzés remekül sikerült… legalábbis a körülményekhez képest. Sikerült 5 másodperc alá küzdeni a lemaradást az élcsapatokkal szemben. Az időmérő viharos időben telt. Villámlott és szakadt az eső. A Q1-ben eléggé nagy volt az ijedtség, amikor Timo autója megpördült és kis híján összeütközött Vettellel.

-         Minden rendben van?- kérdezte MJ.

-         Igen. Csak felúszott az autóm a vízen. Nincs baj.- válaszolta a fiú. Mindezek ellenére kellemes meglepetés érte a csapatot. Timo 1:52,398-as idővel továbbjutott az időmérő második szakaszába, ahol 1:52,520-szal a 16. helyen zárta a napot. Mindenki örült ennek a pozíciónak és remélték, hogy ezúttal nem lesz baj a kocsival. MJ-nek azonban feltűnt valami. Már napok óta itt vannak de még egyszer sem látta Isabellt és Lisát sem. Ettől valamennyire megnyugodott de biztos volt benne, hogy ez csak egy amolyan „vihar előtti csend” és eszük ágában sincs feladni a harcot. Mindenesetre most legalább egy darabig nyugalom lesz.

A verseny napján mindenki nagyon izgatott volt. Az autót többször is átnézték, de semmilyen hibát nem találtak, ami kiesést eredményezne. MJ most sem ment ki a rajtrácsra.

- A levegő 32 fokos a pálya pedig 45. 49%-os a páratartalom.- mondta MJ a szerelőinek. A felvezető kör után az autók ismét felsorakoztak a rajtrácsra. Mindenki a képernyőt szuggerálta. MJ idegességégben már a körmével dobolt a pulton. Timo remekül rajtolt. Az első kanyar után már a 14. helyen volt. A következő 2 kör alatt azonban egyre jobban visszaesett, míg végül a 3. körben túl keményen próbálta megelőzni Kovalainent és így mind a ketten megforogtak. Timo még visszaevickélt a boxba de egyből be is tolták.

-         Sajnálom srácok, hogy elrontottam.- mondta szomorúan a fiú.

-         Semmi baj Timo, mindenki hibázhat.- mondta MJ jelentőségteljesen, de nem ment oda a fiúhoz. Timo tudta, hogy ez neki szól, a múltkori megjegyzése miatt. Valami jó is történt azért a versenyen. Lucas a 14. helyre hozta be a másik autót.

MJ már az irodájában pakolta össze a dolgait, amikor kopogtak az ajtaján.

-         Szabad!- mondta, de nem nézett oda.

-         Szia.- lépett be az ajtón Timo. MJ meglepődött. Nem értette, hogy mit kereshet itt a fiú.

-         Mit szeretnél?- kérdezte közömbösen a lány.

-         Téged!- válaszolta Timo. MJ álla a padlón kötött ki. Nem tudott mit mondani, csak meredt maga elé. A fiú azonban egyre közelebb ment a lányhoz. Végül megállt előtte, olyan közel, amennyire csak tudott. MJ kerülte a fiú pillantását.

-         Timo! Megmondtam, hogy közöttünk semmi sem lehet…- mondta MJ halkan, de határozottan.

-         Igen… de azt már nem mondtad el, hogy miért… Mindent tudok! Tudom, hogy mit művelt anya és Isabell.- válaszolta Timo.

-         De mégis honnan a…- és akkor hirtelen eszébe jutott. Jarno! Ő volt az, akinek MJ mindent elmondott és valószínűleg, ő adta tovább Timonak is.

-         Figyelj rám Megan! Amit mondtam, azt komolyan mondtam. Anyának és Isabellnek nincs beleszólása a magánéletembe. Felnőtt vagyok. Azt csinálok, amit akarok. Gyere velem Svájca. Mindent elintézek. Isabellt lekoptatom és anya is meg fog érteni mindent.- Timo már szinte könyörgött.

-         Nem! Ez nem így működik! Ne próbálj nekem bemesélni mindenfélét! Tudom, hogy miket művelt Isabell. Jarno mindent elmondott. Ha annyira gyűlölnéd, ahogy mondod akkor, már régen kidobhattad volna! Láttalak titeket az előző versenyen. Szereted Isabellt! Én csak egy naiv kiscsaj vagyok, akivel kedvedre szórakozhatsz! Teszed itt nekem a szépet, aztán meg hagyod, hogy a családod kicsináljon! Az egyetlen ok, amiért nem ütöttem vissza Isabellnek, az az volt, hogy féltem. Féltem, hogy ha megteszem, akkor elveszítelek. De rájöttem, hogy hülyeség volt annyiban hagyni. Vissza kellett volna ütnöm, és akkor vége lenne ennek az egész cirkusznak, engem pedig beperelnének bántalmazásért. Sajnálom Glock de én többet már nem tudok hinni neked…- mondta MJ és folytatta a pakolást.

-         Szakítok vele.- válaszolta Timo.

-         Felőlem azt csinálsz, amit akarsz! De nehogy azt merd mondani, hogy miattam tetted, mert nem ugrok utána a nyakadba, az tuti.- MJ már nagyon dühös volt. Timo nem válaszolt csak megfordult és kiment az ajtón. MJ utána sem nézett csak lerogyott a székére. Kíváncsi volt, hogy mi lesz a vége ennek az egésznek. Timo valóban szakítana Isabellel…érte? MJ nem hitt benne. Túl sokan és túl sokszor verték már át.

-         Nem szeretem! Nem vagyok belé szerelmes! Ő sem szeret engem! Ő Isabellt szereti.- sulykolt magába MJ ilyen és ehhez hasonló mondatokat, de minél jobban erőlködött annál hasztalanabb volt. Minek is áltatná magát ilyen dolgokkal. Őrülten szerelmes Timoba és ez sohasem fog változni…

A lánynak egy kis megnyugvásra volt szüksége, ezért úgy döntött, hogy meglátogatja a családját. Úgyis 2 hét volt még hátra a következő versenyig így mindenki kapott pár szabadnapot. MJ Malajziából New Yorkba repült, onnan pedig Virginiába. Fogott egy taxit és bemondta a címet. Kb. 15 perc múlva meg is érkezett. Kifizette a fuvart, majd pedig elindult a bejárat felé. Remélte, hogy talál itthon valakit, és nem kell az ajtó előtt csöveznie. Jó érzése támadt, amikor ránézett a házra. Itt mindig jól érezte magát. Megnyugodott, amikor ide jött. Vett egy mély levegőt és bekopogott az ajtón.

-         Megyek!- szólt egy ismerős férfihang, majd az ajtó kinyílt.

-         Szia apa!- köszönt MJ mosolyogva. A férfi egy pillanatra lefagyott de utána elnevette magát.

-         Szia Kismanó! De jó, hogy látlak!- mondta a férfi és megölelte a lányát.- Gyere be! Őszintén szólva nem vártam, hogy jössz, úgyhogy elég nagy a rendetlenség…- mondta zavartan Alan.

-         Apa… akárhányszor jövök, ezt mondod… még akkor is, ha előre szólok. Már egyáltalán nem lepődöm meg, hogy kupi van.- nevetett a lány.

-         Próbálj meg te, 4 fiú után rendet tartani…- védte magát a férfi.

-         Kispályás vagy apuci! Én kb. 12 fiú után tartok rendet! Átérzem a helyzeted… Amúgy ha már itt tartunk… Hol vannak a többiek?- nézett kicsit körbe MJ.

-         Dan kb. 20 perce ment el. Behívták valami gyilkossági ügyben. Monica is Washingtonban van, de csak holnap jön haza. Eric pedig elment a fiukért a suliba. Nemsokára hazaérnek.

-         Értem. Jaj már annyira hiányoztatok!! Örülök, hogy végre haza tudtam jönni.- sóhajtott MJ és leült a konyhában.

-         Te is nagyon hiányoztál nekünk! Mit szólnál, ha valamikor elmennénk közösen valahová?- lelkesedett be Alan.

-         Benne vagyok! Úgyis van egy hetem. Elég, hogyha hétfő reggel utazom vissza.- mosolygott még mindig a lány. Ekkor meghallották, hogy egy kocsi, fékez a ház előtt.

-         Ez biztos Eric lesz!- mondta a férfi, de MJ már szaladt a bejárathoz. Óvatosan kinyitotta az ajtót és figyelte, ahogy Eric leparkol, majd pedig Christian és Antony kiszáll a kocsiból.

-         Naaaa de add már vissza!!- hisztizett Chris.

-         Dehogy adom! Te nem vagy normális!- válaszolta Antony. MJ nem értette, hogy min megy a vita. Antony egy papírdarabot szorongatott a kezében és közben pedig felmászott a ház előtt lévő fára, ahová Chris nem tud utána menni.

-         Meg ne próbáld!!- üvöltött a kisebb fiú és megpróbált a testvére után mászni…nem sok sikerrel.

-         Öcskös! Ilyen mozgással úgy hajítanának ki a katonaságtól, hogy egy darabig nem érnél földet.- szólt bele Eric is a vitába. Ekkor Antony eltépte a papírt, ami a kezében volt.

-         NEEEE!!!- kiáltott Chris.

-         Hidd el tesó, most mentettem meg az életed!!- válaszolta Antony és lemászott a fáról. MJ várta, hogy mikor veszik észre. Chris nézett először az ajtó felé. Egy pillanatig nem szólt semmit de aztán elkiáltotta magát.

-         MJJJJJJ!!!!!!!!!!!!!!- és odaszaladt nővéréhez. Anthony és Eric először nem értette, hogy mi történt, de amikor meglátták a lányt ők is odarohantak.

-         Már azt hittem, hogy észre sem fogtok venni!- mondta „felháborodva” MJ és megölelte a két öccsét.

-         Téged nem lehet, nem észrevenni hugi!- mondta Eric, majd pedig felkapta a lányt és megpörgette a levegőben.

-         TEGYÉL LE!!!- kiabált MJ de közben nevetett.- TEGYÉL LE, KÜLÖNBEN BAJOK LESZNEK!!- Eric végül letette a lányt.

-         Cö…Mégis miféle bajok?? 165 centi vagy…én 178…a helyedben nem pattognék…- nevetett a fiú és összeborzolta húga haját.

-         Azt a tényt mindig elfelejted, hogy én 180 centiig lábbal pofozok!- védte meg magát a lány mire a testvérei kinevették. Ekkor egy újabb autó állt meg a ház előtt, amiből Monica pattant ki és egyenesen MJ felé futott, aki jobbnak látta arrébb állni, így Moni lendületből berohant a házba, a küszöbben megbotlott és 5 méter hason csúszás után állt meg. A többiek hangos röhögésbe kezdtek. Dan, nővére után ment és felkanalazta a földről.

-         Jól vagy Moni?- kérdezte MJ még mindig röhögve, nővérétől.

-         Persze! És csak, hogy tudjátok… ez teljesen szándékos volt!

-         Igen! Láttál egy koszt a padlón és fel akartad törölni… értjük mi.- mondta Megan, közben pedig megölelte nővérét és Dant is.

-         De hogy-hogy itthon vagytok?? Apa azt mondta, hogy dolgoztok.

-         Nos így volt, de amint megtudtuk, hogy hazajöttél, egyenesen ide jöttünk és most pedig elmegyünk valahova ebédelni, együtt! Kifogás nincs!- mondta Dan, majd pedig elindultak abba az étterembe, ahol az ilyen családi ebédeléseket szokták tartani. MJ elmesélt nagyjából mindent, ami eddig történt vele. A Timoval kapcsolatos részeket természetesen kihagyta. Tudta, hogy csak piszkálnák miatta.

-         És mi van veletek?- kérdezte a tesóitól.

-         Én éppen egy ügyön dolgozom.- mondta Dan.

-         Milyen ügyön?- kérdezett vissza MJ.

-         Valakit megöltek és levágták a… LÁBÁT!- mondta a fiú miközben felkapott egy csirkecombot. Senki nem bírta röhögés nélkül. Még Alan sem, aki nem szereti, ha ilyennel viccelődik a fia.

-         És te Eric?

-         Én, egyenlőre szabad vagyok. Mondjuk eléggé rossz, hogy bármikor behívhatnak de minden oké.- mosolygott a fiú.

-         Monica?

-         Én is megvagyok! A lányok már nagyon hiányolnak…és nem csak ők…- mosolygott huncutul a kérdezett. MJ nem tudta elképzelni, hogy Monica lányain kívül, ki hiányolhatja még.

-         Kire is gondolsz pontosan??

-         Hát életed szerelmére!- mosolygott Moni. MJ szíve nagyot dobbant. Lehet, hogy Timo felhívta Monicát?? Nem! Erre a lány gondolni sem mert. Elvégre Timo honnan tudná a nővére számát?

-         Kifejtenéd kicsit bővebben??

-         Hát Andreas…- röhögte el magát az idősebb lány.

-         Jaj fúj!!!- MJ egyből öklendezést imitált. Andreas volt Monica legnyomibb kollégája, aki valami hihetetlen módon rajongott MJ-ért.

-         De most komolyan! Folyamatosan azt kérdezgeti, hogy mikor jössz haza. Ráadásul amióta híres vagy, azóta elől zselézi a haját…Ja, és új szemüvege van.- mondta Monica.

-         És még mindig ugyan azt az ocsmány piros hasi tasit hordja?- kérdezte MJ. Monica bólintott.

-         Nem értem, hogy mi bajod van…Tiszta szexi a gyerek.- mondta Eric.

-         Ja…kb. mint egy meztelen csiga… piros övtáskával. Ráadásul olyan kancsal, hogy sosem tudom, hogy merre néz. De nem lenne vele semmi bajom…ha nem lenne ennyire nyomulós, idegesítő és ronda.- mondta MJ.

-         Nos igen…nem egy Timo Glock, az biztos.- mondta Dan somolyogva. MJ egyből felélénkült.

-         Parancsolsz??- kérdezte, mintha nem hallotta volna a kérdést.

-         Semmi-semmi….nem érdekes.- válaszolta a fiú. Miután megebédeltek, Dan és Monica visszament dolgozni, a többiek pedig hazamentek. MJ segített leckét írni az öccseinek és Xbox-ozott Ericcel. A délután hamar elment. Este pedig közös megegyezésre megnézték a Gyűrűk Ura 1. részét. MJ már kb. a felénél bealudt. Nagyon fáradt volt.

-         Dan, Eric! Felvinnétek a húgotokat a szobájába?- kérdezte Alan halkan, nehogy MJ felébredjen.

-         Persze!- válaszolták, majd pedig Eric felkapta a lányt és felvitte a lépcsőn, Dan pedig betakarta.

-         Ilyenkor látszik, hogy mennyire kislány még.- mosolygott Eric.

-         Igen. Remélem, hogy nagyon boldog élete lesz és mindig ilyen vidám marad.- mondta Dan, majd óvatosan kimentek a szobából. MJ pedig békésen aludt tovább és szépeket álmodott.