Borzalmas randi - 22.fejezet

MJ reggel arra ébredt, hogy melege van. Először nem nagyon esett le neki, hogy miért de aztán rájött, hogy otthon van. Felkelt és kiment a teraszra. A nap melegen sütött. Madarak csiripeltek és minden olyan gyönyörű volt. A lánynak csak egy valaki hiányzott…Timo.

-         Vajon hol lehet most?…És mit csinál?…Biztos Isabellel van.- gondolta a lány. MJ úgy döntött, hogy lemegy a medencébe és pancsol egyet. Ennek a tervnek a megvalósítása elég nehezen ment mivel a lánynál nem volt fürdőruha. Elkezdett kutakodni a fiókjaiban és remélte, hogy nem szórták ki az összes cuccát. Végül talált egy fehér bikinit, amin fekete virágok voltak. Egy kicsit kicsi volt, de MJ úgy gondolta, hogy úgysem látja meg senki. Lement és nekifutásból bevetődött a medencébe. Úszkált egy darabig, majd pedig ráfeküdt egy rózsaszín matracra és napozott. Elaludt. Egy idő után hangos kopogásra és csengetésre lett figyelmes, de lusta volt kimászni.

-         APAAAA!!! CSÖNGETNEK!!!- kiabált a lány de hamar rá kellett jönnie, hogy senki sincs itthon rajta kívül. Mivel már megszáradt ezért megpróbált, úgy kimászni a medencéből, hogy minimálisan legyen csak vizes. Elkezdett evezni a matracon a medence széle felé, majd amikor már elég közel volt felállt és az egyik lábával kilépett. Ez meggondolatlan döntés volt, mivel a matrac elcsúszott a parttól, MJ pedig egy tökéletesen kivitelezett spárga után beleesett a vízbe.

-         AUUU!! EZ ROHADTUL FÁJT!!!- kiáltott, majd pedig kimászott a vízből. Ekkor rádöbbent, hogy nem hozott magával törülközőt, szóval, úgy ahogy volt, bikiniben, vizesen ment ajtót nyitni.

-         ÁÁÁÁÁ!!!- sikított MJ, amikor meglátta, hogy ki áll az ajtóban.

-         Szia Megan!- köszönt Andreas. MJ legszívesebben elsüllyedt volna. Itt áll Andreas előtt egy szál bikiniben, csurom vizesen. A lány lendületből pofán csapta volna a fiút az ajtóval, de nem tehette.

-         Mi járatban vagy?- kérdezte MJ egy erősen erőltetett mosollyal. Közben karba tette a kezét, hogy Andreasnak még csak eszébe se jusson bámulni azt, amit nem kéne.

-         Nos, hallottam, hogy hazajöttél és gondoltam, hogy ha már véletlenül erre van dolgom, akkor beugrok hozzád!- mondta a fiú ártatlanul. „Ja persze…véletlenül erre jártál. Ennél jobban kéne hazudnod gyerek! ÉS NE BÁMULD MÁR A MELLEMET!!” – gondolta magában MJ.

-         Bejöhetek?- kérdezte a fiú miközben élénken befelé nézelődött. „Hah…még mit nem!! Várd meg amíg meghalok…+3 nap…hátha mégis feltámadok.”

-         Persze.- mondta végül MJ. Már fájt az arca a műmosolygástól. Andreas bejött és leült a kanapéra a nappaliban. „Remek…Most el kell égetnem a kanapét! Pedig olyan szép volt…”

-         Kérsz valamit enni, vagy inni?- „Ne kérj semmit te paraszt…Úgy sem adok!”

-         Egy kis víz jólesne!- a fiúnak letörölhetetlen mosoly volt az arcán.

-         Ööö…oké…mindjárt hozom.- mondta MJ és kiment a konyhába. Kinyitotta a hűtőt, de amint meglátta, hogy a víz a legalsó tartóban van, kiakadt. „MIÉRT??? Miért ver engem a sors??”  MJ nem volt hajlandó lehajolni ezért inkább megpróbálta, a lábával felvenni az üveget. Egy darabig jól ment a dolog, de aztán az üveg leesett és begurult az asztal alá. „ Ez most komoly??” MJ úgy érezte, mintha valaki direkt szórakozna vele. Végül beletörődött a dologba, letérdelt és bemászott az asztal alá. Már éppen elérte az üveget, amikor…

-         Segítsek?- kérdezte Andreas kacéran. MJ elsápadt. Ennél rosszabb már nem is történhetett volna. Itt pucsít kifelé az asztal alól miközben Andreas mögötte áll.

-         N…Nem köszi. Megvagyok.- mondta MJ zavartan és gyorsan felállt. Töltött 2 pohár vizet és az egyiket odaadta a fiúnak, aki időközben már leült. „Ha odapiszkítasz a székre, HALOTT VAGY!!” Ekkor megszólalt Andreas telefonja.

-         Bocsi de most mennem kell. Ma este 7-re itt vagyok érted és elviszlek vacsorázni. Addig, szia.- mondta a fiú és egy puszit nyomott MJ arcára, aki úgy meglepődött, hogy levegőt sem bírt venni. A fiú ezután elment. MJ teljesen bepánikolt. „Mi a fenét csináljak??? ÁÁÁÁÁ! Ezt nem hiszem el!!! Meddig kell még szenvednem???” A lány ezután mindent lesikált, amihez Andreas feltehetően hozzáért. Miután ezzel végzett az arcát is jól lemosta és lefertőtlenítette, majd pedig felhívta a nővérét.

-         MONICA!!! Segíts!! Andreas betámadt!!- mondta kétségbeesetten nővérének MJ.

-         Ezt, hogy érted?- kérdezett vissza Monica. MJ elmesélte az egész történetet Monicának, aki csak röhögött.

-         EZ NAGYON NEM VICCES!!! Nem fogom túlélni, ha vele kell mennem! Ez olyan gáz!!- siránkozott még mindig a lány.

-         Csináld úgy, hogy neki legyen gáz…- mondta az idősebb lány.

-         És azt mégis, hogyan csináljam???

-         Emlékszel még a „Feketék fehéren” című filmre?- kérdezte Monica sejtelmes hangon.

-         Persze, hogy emlékszem! Az egyik kedvenc filmem.- mondta MJ kissé megenyhülve.

-         És emlékszer az éttermes jelenetre?- erre a kérdésre MJ nevetni kezdett.

-         Hogy ne emlékeznék! Az volt az egyik legjobb rész.

-         Na, akkor csak annyi a dolgod, hogy ugyan azt csinálod!- mondta Monica.

-         HOGY MI??? Már ne is haragudj, de nem fogok egy zsúfolt étteremben böfögni, meg szellenteni.- háborodott fel a lány.

-         Márpedig, muszáj lesz! Amúgy meg nem kell megtenned csak elég, ha utánzod.- Monica adott még pár instrukciót a húgának de megmondta, hogy ha tényleg baj lesz, akkor hívja őket nyugodtan. MJ lassan készülődni kezdett. Időközben Eric és Dan is hazaért, így tudtak segíteni húguknak. Először kiválasztotta a legocsmányabb ruhát, amit valaha ember látott, majd pedig összekócolta a haját amennyire csak tudta és a sminkét is szétkente. Utolsó simításként pedig fogott egy szemceruzát és az egyik jól látható fogát beszínezte vele, ahogy Beverly és Diane tanította még régen. Elégedetten állt meg a tükör előtt.

-         Sohasem gondoltam volna, hogy valaha ezt mondom MJ, de tökéletesen ocsmányul festesz!- röhögött Eric és már hozta is a telefonját, hogy minden szögből megörökítse a „remekművet.”

-         Köszönöm! Rátok mindig számíthatok!- mondta a lány és villantott egy mosolyt, mire a fiúk még jobban röhögni kezdtek.

-         Várj! Elkenődött a fogad!- mondta Dan, és még egyszer átszínezte húga fogát. Ekkor kopogtak az ajtón. A fiúk elbújtak, MJ pedig odament kinyitni.

-         Szia Andreas!- köszönt a lány, búgó hangon, mire bentről elfojtott röhögés hallatszott. A fiú egy darabig meg sem bírt szólalni. „Siker!”- konstatálta magában MJ, de akkor  Andreas megszólalt.

-         Gyönyörű vagy!- MJ nem akart hinni a fülének! Úgy néz ki, mint egy szakadt csöves és Andreasnak még így is tetszik. Egyenlőre, beletörődött a dologba. A lány nem tudta, hogy hova mennek, de végül egy szálloda tetején kötöttek ki. Egy csomó gyertya égett és egy kis megterített asztal volt középen. Miután leültek MJ válogatott gusztustalanságokat vetett be a randi szabotálása érdekében, de minden hiába volt. Andreast semmi sem rettentette el.

-         Bocsi de most ki kell mennem a mosdóba.- mondta a lány, mert már nagyon elege volt.

-         Menj csak nyugodtan. Rengeteg időnk van még…- mondta a fiú, amire MJ csak egy szemforgatással reagált. Amint hallótávolságon kívül ért, felhívta a tesóit.

-         Na jó, mindent megpróbáltam de nem használ! Semmivel sem tudom elriasztani.- siránkozott MJ.

-         Próbáltad már elböfögni az ABC-t??- kérdezte Eric.

-         Egészen pontosan 5 nyelven böfögtem el, de még az sem használt…

-         Hát akkor tényleg szerelmes beléd…- mondta Dan.

-         Ezt meg honnan veszed??- kérdezte idegesen a lány.

-         A lehető legrosszabb formádat hoztad és, ő mégsem undorodik tőled. Szerintem, tényleg szeret, és érdemes lenne vele megpróbálnod, nem?- mondta Dan, mire a lány idegességében lecsapta a telefont. Elhatározta, hogy bármi is lesz, lekoptatja Andreast. Előtte azért lemosta a szemceruzát a fogáról…

-         Andreas.- lépett oda a fiúhoz MJ.

-         Baj van?

-         Nem…nincs…Illetve…Figyelj rám, kérlek! Aranyos vagy, hogy elhoztál vacsorázni meg minden, de…én nem szeretlek. Nem akarlak megbántani, de én ezt már nem bírom tovább. Kérlek, ne haragudj.- mondta a lány.

-         Tudom…Illetve sejtettem. Te azt a német fiút szereted, ugye?- kérdezte Andreas kissé letörten. MJ nem tudta, hogy Andreas honnan tud ilyeneket és arról sem volt igazán fogalma, hogy mit kéne mondania, úgyhogy csak bólintott.

-         Hát remélem, hogy nagyon boldogok lesztek együtt.- mondta a fiú.

-         Sajnálom… és köszönöm a vacsorát.- próbált a lány egy kicsit kedves lenni, mire Andreas csak elhúzta a száját és motyogott valamit. Ezután a lány jobbnak látta, ha hazamegy. Éppen kilépett a szálloda ajtaján, amikor kiabálást hallott…

-         OTT VAN!!- ezután szinte azonnal megjelent kb. 30 fotós és riporter. MJ hirtelen nem tudott megszólalni. Ennél rosszabbul már nem is érezhette volna magát. Itt állt a villogó vakuk előtt és úgy nézett ki, mint aki egy igen jó hangulatú házibuliból támolyog éppen haza. A kérdések csak záporoztak, de MJ nem tudott rájuk válaszolni. Nem akarta elhinni, hogy ez valóban megtörténik vele. Nem értette, hogy hogy kerültek oda a riporterek és mit akarnak. Teljesen kétségbe volt esve. Timoval akart lenni, valahol messze innen, ahol csak jó dolgok vannak. Amikor erre gondolt, már nem bírta tovább.

-         ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!- sikított egy nagyot és zokogni kezdett. Félrelökte a fotósokat és a riportereket, majd pedig futni kezdett. Nem tudta, hogy merre megy csak megpróbált olyan gyorsan futni amennyire csak tudott. Egy idő után már nem hallotta a fotósok hadát. Megállt. A tengerparton kötött ki. A hold fényében látott valakit a parton ülni. Közelebb ment, de amikor meglátta, hogy ki az, a földbe gyökerezett a lába.

-         Timo?- kérdezte szinte némán. Az alak felállt és a lány felé fordult.

-         Valóban ezt akartad?- kérdezte, majd pedig eltűnt.

-         Ne!- kiáltott utána MJ. Egy darabig még állt ott némán, utána pedig haza indult. Nem gondolt semmire és senkire, csak haza akart jutni. Kb. fél óra bolyongás után ez sikerült is. Bekopogott az ajtón, amit Eric nyitott ki.

-         Megan… veled meg mi a… - a fiú már nem bírta befejezni a mondatot, mert MJ újra zokogni kezdett és lerogyott a földre. Eric felkapta és felvitte a szobájába. Nagyjából fél óra kellett mire normálisan lehetett beszélni a lánnyal.

-         Mi a baj?- kérdezte kedvesen a fiú.

-         Annyira fáj… - mondta MJ de még mindig sírt.

-         Hol?- a lány nem válaszolt csak a szívére tette a kezét. Eric mindent értett.

-         Annyira fáj, hogy elutasítottam… Miért nem voltam képest megmondani neki, hogy szeretem? Miért nem mondta, hogy szakítson Isabellel? Soha senkit sem szerettem még így és… engem sem szerettek még ennyire… Ahogy a nevemet mondja… ahogyan hozzám ér… a mosolya… és az a tánc… annyira hiányzik minden.- a lány nem bírt megnyugodni. Elővette a telefonját és felhívta Timot… de MJ nem a fiú hangját hallotta benne…

-         A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható. Kérjük, ismételje meg hívását később.

Eközben Svájcban…

Timo a nappaliban ült és a TV-t kapcsolgatta, miközben Isabell sminkelt. Ez már szinte szokás volt. Isabell akkor is szépítkezett, amikor csak otthon ült és semmi különöset nem csinált. Timo azonban az utóbbi időben sosem látta olyan szépnek, mint Megant. Ahogy a fiú váltogatta a csatornákat, egyszer csak megakadt a szeme valakin. Gyorsan visszakapcsolt. Nem értette a szöveget, mert spanyolul volt, de a képeket tisztán látta. MJ volt rajtuk. Az egyiken a medencében fürdött, egy másikon napozott, a többi képen pedig elég érdekesen nézett ki és egy fiúval volt. Utána bejátszották azokat a felvételeket, amik a szálloda előtt készültek. Isabell persze nem hagyta szó nélkül.

-         Na tessék! Mondtam, hogy nem kell egy hét sem és máris egy másik sráccal fog bájologni. Megjegyzem, a srác sem lehet valami igényes, hogy ha MJ jön be neki. Csak rá kell nézni a csajra. Olyan, mint valami sarki nőcske.- Timonak nem kellett a magyarázat. Ő már régen tudta, hogy mit fog csinálni.

-         Takarodj innen!- mondta teljes nyugalommal Isabellnek, aki nem egészen értette, hogy mi a helyzet.

-         E… Ezt, hogy érted?- nézett értetlenül.

-         Úgy ahogy mondom. Tűnj el a házamból és vidd a cuccaidat is. 10 perced van.- a fiú még mindig teljesen nyugodt volt és hogy nyomatékot is adjon mondanivalójának, odaállt (volt) barátnője mellé.

-         De ezt nem értem… - Timot már komolyan kezdte idegesíteni a lány értetlensége.

-         Várj! Segítek… - azzal a fiú fogott egy bőröndöt, beledobálta Isabell cuccait és kihajította a ház elé. A lány elsápadt.

-         Te nem vagy normális! Figyel, beszéljük meg! Kérlek!- könyörgött a lány, de hiába.

-         Nem! Te figyelj! Nekünk nincs mit megbeszélnünk. Évek óta szemet hunyok a kétes dolgaid felett. Akkor sem tettem semmit, amikor megölted a gyerekemet, mert azt hittem, hogy nélküled nem tudok élni. Most már tudom, hogy akkor ki kellett volna téged dobnom, a fenébe. Most pedig menj el és soha többet, ne gyere vissza. És a pályán se lássalak meg többet, különben olyan pert akasztok a nyakadba, hogy belerokkansz.- mondta Timo keményen. Isabell látszólag beletörődött a dolgokba és összepakolt. Visszaadta a kulcsokat Timonak és már el is tűnt. Soha nem gyűlölt még ennyire senkit, mint most de már tudta, hogy hogyan vághatna vissza.

 Íme egy kis kedvcsináló a filmhez ;) : 

Feketék fehéren:

http://www.youtube.com/watch?v=fsMO6WYBkhY

http://www.youtube.com/watch?v=zN0hoHIlq8g

http://www.youtube.com/watch?v=oq2uxutVNCk
(kijelölés, jobb klikk, "hivatkozás megnyitása")