Ígéret/Otthon - 21.fejezet

Malajzia. Meleg és száraz idő. Mindenki egy üveg vízzel a kezében mászkál. MJ elég fáradtan ébredt. Éjszaka érkezett meg, úgyhogy nem sokat aludt. Gyorsan zuhanyzott és öltözött, majd pedig elindult a pályára. Amikor kiszállt a kocsiból, észrevette, hogy a haja erőteljes göndörödésbe kezdett.

-         Na megint kezdődik… Utálom a párát!! Olyan leszek, mint egy fekete bárány.- MJ-nek egyenlőre sikerült megoldania a problémát egy hajgumival. Ahogy belépett a pályára mindenki őt figyelte. A lány sejtette, hogy ez lesz, de nem idegesítette magát.

-         Sziasztok fiúk! Hogy aludtatok? Minden rendben?- kérdezte MJ mosolyogva miközben lepakolta a cuccát.

-         Szia MJ! Köszi jól.- válaszolt Lorenzo a többiek helyett, akik csöndben figyelték, hogy mit mond MJ.

-         Huh…na jó… – sóhajtott MJ -… tudom, hogy láttátok a tegnapi interjút, úgyhogy most kérdezhettek, utána pedig álljunk neki a munkának.- mondta a lány, majd pedig felült az egyik kis tárolóra.

-         Igaz?... Mármint az, amit mondtál…- tette fel a kérdést Aaron.

-         Igen! Az elejétől a végégig az egész teljesen igaz. Vannak dolgok, amiket jobbnak láttam kihagyni, de a lényeg ennyi.- válaszolta a lány.

-         És… tényleg bántottak?- kérdezte Stefan.

-         Igen… De túléltem, és itt vagyok. Nem volt akkora durranás. - mondta MJ, mire a fiúk egy pillanatra elmerengtek. Talán azt találgatták, hogy a lány hogyan tudja ilyen lazán kezelni ezt.

-         Na akkor dolgozzunk is egy kicsit! Van valami probléma az autóval?- kérdezte MJ, közben pedig a papírokat nézte. A fiúk egyből megértették, hogy MJ nem akar bővebb felvilágosítással szolgálni, ezért inkább ők is elkezdtek dolgozni.

-         Egyenlőre semmi nem utal arra, hogy bármi probléma lenne.- válaszolt Gregory.

-         Akkor jó! A hétvégén az elsődleges cél a verseny befejezése!- adta ki a parancsot MJ.

Mind a három szabadedzés remekül sikerült… legalábbis a körülményekhez képest. Sikerült 5 másodperc alá küzdeni a lemaradást az élcsapatokkal szemben. Az időmérő viharos időben telt. Villámlott és szakadt az eső. A Q1-ben eléggé nagy volt az ijedtség, amikor Timo autója megpördült és kis híján összeütközött Vettellel.

-         Minden rendben van?- kérdezte MJ.

-         Igen. Csak felúszott az autóm a vízen. Nincs baj.- válaszolta a fiú. Mindezek ellenére kellemes meglepetés érte a csapatot. Timo 1:52,398-as idővel továbbjutott az időmérő második szakaszába, ahol 1:52,520-szal a 16. helyen zárta a napot. Mindenki örült ennek a pozíciónak és remélték, hogy ezúttal nem lesz baj a kocsival. MJ-nek azonban feltűnt valami. Már napok óta itt vannak de még egyszer sem látta Isabellt és Lisát sem. Ettől valamennyire megnyugodott de biztos volt benne, hogy ez csak egy amolyan „vihar előtti csend” és eszük ágában sincs feladni a harcot. Mindenesetre most legalább egy darabig nyugalom lesz.

A verseny napján mindenki nagyon izgatott volt. Az autót többször is átnézték, de semmilyen hibát nem találtak, ami kiesést eredményezne. MJ most sem ment ki a rajtrácsra.

- A levegő 32 fokos a pálya pedig 45. 49%-os a páratartalom.- mondta MJ a szerelőinek. A felvezető kör után az autók ismét felsorakoztak a rajtrácsra. Mindenki a képernyőt szuggerálta. MJ idegességégben már a körmével dobolt a pulton. Timo remekül rajtolt. Az első kanyar után már a 14. helyen volt. A következő 2 kör alatt azonban egyre jobban visszaesett, míg végül a 3. körben túl keményen próbálta megelőzni Kovalainent és így mind a ketten megforogtak. Timo még visszaevickélt a boxba de egyből be is tolták.

-         Sajnálom srácok, hogy elrontottam.- mondta szomorúan a fiú.

-         Semmi baj Timo, mindenki hibázhat.- mondta MJ jelentőségteljesen, de nem ment oda a fiúhoz. Timo tudta, hogy ez neki szól, a múltkori megjegyzése miatt. Valami jó is történt azért a versenyen. Lucas a 14. helyre hozta be a másik autót.

MJ már az irodájában pakolta össze a dolgait, amikor kopogtak az ajtaján.

-         Szabad!- mondta, de nem nézett oda.

-         Szia.- lépett be az ajtón Timo. MJ meglepődött. Nem értette, hogy mit kereshet itt a fiú.

-         Mit szeretnél?- kérdezte közömbösen a lány.

-         Téged!- válaszolta Timo. MJ álla a padlón kötött ki. Nem tudott mit mondani, csak meredt maga elé. A fiú azonban egyre közelebb ment a lányhoz. Végül megállt előtte, olyan közel, amennyire csak tudott. MJ kerülte a fiú pillantását.

-         Timo! Megmondtam, hogy közöttünk semmi sem lehet…- mondta MJ halkan, de határozottan.

-         Igen… de azt már nem mondtad el, hogy miért… Mindent tudok! Tudom, hogy mit művelt anya és Isabell.- válaszolta Timo.

-         De mégis honnan a…- és akkor hirtelen eszébe jutott. Jarno! Ő volt az, akinek MJ mindent elmondott és valószínűleg, ő adta tovább Timonak is.

-         Figyelj rám Megan! Amit mondtam, azt komolyan mondtam. Anyának és Isabellnek nincs beleszólása a magánéletembe. Felnőtt vagyok. Azt csinálok, amit akarok. Gyere velem Svájca. Mindent elintézek. Isabellt lekoptatom és anya is meg fog érteni mindent.- Timo már szinte könyörgött.

-         Nem! Ez nem így működik! Ne próbálj nekem bemesélni mindenfélét! Tudom, hogy miket művelt Isabell. Jarno mindent elmondott. Ha annyira gyűlölnéd, ahogy mondod akkor, már régen kidobhattad volna! Láttalak titeket az előző versenyen. Szereted Isabellt! Én csak egy naiv kiscsaj vagyok, akivel kedvedre szórakozhatsz! Teszed itt nekem a szépet, aztán meg hagyod, hogy a családod kicsináljon! Az egyetlen ok, amiért nem ütöttem vissza Isabellnek, az az volt, hogy féltem. Féltem, hogy ha megteszem, akkor elveszítelek. De rájöttem, hogy hülyeség volt annyiban hagyni. Vissza kellett volna ütnöm, és akkor vége lenne ennek az egész cirkusznak, engem pedig beperelnének bántalmazásért. Sajnálom Glock de én többet már nem tudok hinni neked…- mondta MJ és folytatta a pakolást.

-         Szakítok vele.- válaszolta Timo.

-         Felőlem azt csinálsz, amit akarsz! De nehogy azt merd mondani, hogy miattam tetted, mert nem ugrok utána a nyakadba, az tuti.- MJ már nagyon dühös volt. Timo nem válaszolt csak megfordult és kiment az ajtón. MJ utána sem nézett csak lerogyott a székére. Kíváncsi volt, hogy mi lesz a vége ennek az egésznek. Timo valóban szakítana Isabellel…érte? MJ nem hitt benne. Túl sokan és túl sokszor verték már át.

-         Nem szeretem! Nem vagyok belé szerelmes! Ő sem szeret engem! Ő Isabellt szereti.- sulykolt magába MJ ilyen és ehhez hasonló mondatokat, de minél jobban erőlködött annál hasztalanabb volt. Minek is áltatná magát ilyen dolgokkal. Őrülten szerelmes Timoba és ez sohasem fog változni…

A lánynak egy kis megnyugvásra volt szüksége, ezért úgy döntött, hogy meglátogatja a családját. Úgyis 2 hét volt még hátra a következő versenyig így mindenki kapott pár szabadnapot. MJ Malajziából New Yorkba repült, onnan pedig Virginiába. Fogott egy taxit és bemondta a címet. Kb. 15 perc múlva meg is érkezett. Kifizette a fuvart, majd pedig elindult a bejárat felé. Remélte, hogy talál itthon valakit, és nem kell az ajtó előtt csöveznie. Jó érzése támadt, amikor ránézett a házra. Itt mindig jól érezte magát. Megnyugodott, amikor ide jött. Vett egy mély levegőt és bekopogott az ajtón.

-         Megyek!- szólt egy ismerős férfihang, majd az ajtó kinyílt.

-         Szia apa!- köszönt MJ mosolyogva. A férfi egy pillanatra lefagyott de utána elnevette magát.

-         Szia Kismanó! De jó, hogy látlak!- mondta a férfi és megölelte a lányát.- Gyere be! Őszintén szólva nem vártam, hogy jössz, úgyhogy elég nagy a rendetlenség…- mondta zavartan Alan.

-         Apa… akárhányszor jövök, ezt mondod… még akkor is, ha előre szólok. Már egyáltalán nem lepődöm meg, hogy kupi van.- nevetett a lány.

-         Próbálj meg te, 4 fiú után rendet tartani…- védte magát a férfi.

-         Kispályás vagy apuci! Én kb. 12 fiú után tartok rendet! Átérzem a helyzeted… Amúgy ha már itt tartunk… Hol vannak a többiek?- nézett kicsit körbe MJ.

-         Dan kb. 20 perce ment el. Behívták valami gyilkossági ügyben. Monica is Washingtonban van, de csak holnap jön haza. Eric pedig elment a fiukért a suliba. Nemsokára hazaérnek.

-         Értem. Jaj már annyira hiányoztatok!! Örülök, hogy végre haza tudtam jönni.- sóhajtott MJ és leült a konyhában.

-         Te is nagyon hiányoztál nekünk! Mit szólnál, ha valamikor elmennénk közösen valahová?- lelkesedett be Alan.

-         Benne vagyok! Úgyis van egy hetem. Elég, hogyha hétfő reggel utazom vissza.- mosolygott még mindig a lány. Ekkor meghallották, hogy egy kocsi, fékez a ház előtt.

-         Ez biztos Eric lesz!- mondta a férfi, de MJ már szaladt a bejárathoz. Óvatosan kinyitotta az ajtót és figyelte, ahogy Eric leparkol, majd pedig Christian és Antony kiszáll a kocsiból.

-         Naaaa de add már vissza!!- hisztizett Chris.

-         Dehogy adom! Te nem vagy normális!- válaszolta Antony. MJ nem értette, hogy min megy a vita. Antony egy papírdarabot szorongatott a kezében és közben pedig felmászott a ház előtt lévő fára, ahová Chris nem tud utána menni.

-         Meg ne próbáld!!- üvöltött a kisebb fiú és megpróbált a testvére után mászni…nem sok sikerrel.

-         Öcskös! Ilyen mozgással úgy hajítanának ki a katonaságtól, hogy egy darabig nem érnél földet.- szólt bele Eric is a vitába. Ekkor Antony eltépte a papírt, ami a kezében volt.

-         NEEEE!!!- kiáltott Chris.

-         Hidd el tesó, most mentettem meg az életed!!- válaszolta Antony és lemászott a fáról. MJ várta, hogy mikor veszik észre. Chris nézett először az ajtó felé. Egy pillanatig nem szólt semmit de aztán elkiáltotta magát.

-         MJJJJJJ!!!!!!!!!!!!!!- és odaszaladt nővéréhez. Anthony és Eric először nem értette, hogy mi történt, de amikor meglátták a lányt ők is odarohantak.

-         Már azt hittem, hogy észre sem fogtok venni!- mondta „felháborodva” MJ és megölelte a két öccsét.

-         Téged nem lehet, nem észrevenni hugi!- mondta Eric, majd pedig felkapta a lányt és megpörgette a levegőben.

-         TEGYÉL LE!!!- kiabált MJ de közben nevetett.- TEGYÉL LE, KÜLÖNBEN BAJOK LESZNEK!!- Eric végül letette a lányt.

-         Cö…Mégis miféle bajok?? 165 centi vagy…én 178…a helyedben nem pattognék…- nevetett a fiú és összeborzolta húga haját.

-         Azt a tényt mindig elfelejted, hogy én 180 centiig lábbal pofozok!- védte meg magát a lány mire a testvérei kinevették. Ekkor egy újabb autó állt meg a ház előtt, amiből Monica pattant ki és egyenesen MJ felé futott, aki jobbnak látta arrébb állni, így Moni lendületből berohant a házba, a küszöbben megbotlott és 5 méter hason csúszás után állt meg. A többiek hangos röhögésbe kezdtek. Dan, nővére után ment és felkanalazta a földről.

-         Jól vagy Moni?- kérdezte MJ még mindig röhögve, nővérétől.

-         Persze! És csak, hogy tudjátok… ez teljesen szándékos volt!

-         Igen! Láttál egy koszt a padlón és fel akartad törölni… értjük mi.- mondta Megan, közben pedig megölelte nővérét és Dant is.

-         De hogy-hogy itthon vagytok?? Apa azt mondta, hogy dolgoztok.

-         Nos így volt, de amint megtudtuk, hogy hazajöttél, egyenesen ide jöttünk és most pedig elmegyünk valahova ebédelni, együtt! Kifogás nincs!- mondta Dan, majd pedig elindultak abba az étterembe, ahol az ilyen családi ebédeléseket szokták tartani. MJ elmesélt nagyjából mindent, ami eddig történt vele. A Timoval kapcsolatos részeket természetesen kihagyta. Tudta, hogy csak piszkálnák miatta.

-         És mi van veletek?- kérdezte a tesóitól.

-         Én éppen egy ügyön dolgozom.- mondta Dan.

-         Milyen ügyön?- kérdezett vissza MJ.

-         Valakit megöltek és levágták a… LÁBÁT!- mondta a fiú miközben felkapott egy csirkecombot. Senki nem bírta röhögés nélkül. Még Alan sem, aki nem szereti, ha ilyennel viccelődik a fia.

-         És te Eric?

-         Én, egyenlőre szabad vagyok. Mondjuk eléggé rossz, hogy bármikor behívhatnak de minden oké.- mosolygott a fiú.

-         Monica?

-         Én is megvagyok! A lányok már nagyon hiányolnak…és nem csak ők…- mosolygott huncutul a kérdezett. MJ nem tudta elképzelni, hogy Monica lányain kívül, ki hiányolhatja még.

-         Kire is gondolsz pontosan??

-         Hát életed szerelmére!- mosolygott Moni. MJ szíve nagyot dobbant. Lehet, hogy Timo felhívta Monicát?? Nem! Erre a lány gondolni sem mert. Elvégre Timo honnan tudná a nővére számát?

-         Kifejtenéd kicsit bővebben??

-         Hát Andreas…- röhögte el magát az idősebb lány.

-         Jaj fúj!!!- MJ egyből öklendezést imitált. Andreas volt Monica legnyomibb kollégája, aki valami hihetetlen módon rajongott MJ-ért.

-         De most komolyan! Folyamatosan azt kérdezgeti, hogy mikor jössz haza. Ráadásul amióta híres vagy, azóta elől zselézi a haját…Ja, és új szemüvege van.- mondta Monica.

-         És még mindig ugyan azt az ocsmány piros hasi tasit hordja?- kérdezte MJ. Monica bólintott.

-         Nem értem, hogy mi bajod van…Tiszta szexi a gyerek.- mondta Eric.

-         Ja…kb. mint egy meztelen csiga… piros övtáskával. Ráadásul olyan kancsal, hogy sosem tudom, hogy merre néz. De nem lenne vele semmi bajom…ha nem lenne ennyire nyomulós, idegesítő és ronda.- mondta MJ.

-         Nos igen…nem egy Timo Glock, az biztos.- mondta Dan somolyogva. MJ egyből felélénkült.

-         Parancsolsz??- kérdezte, mintha nem hallotta volna a kérdést.

-         Semmi-semmi….nem érdekes.- válaszolta a fiú. Miután megebédeltek, Dan és Monica visszament dolgozni, a többiek pedig hazamentek. MJ segített leckét írni az öccseinek és Xbox-ozott Ericcel. A délután hamar elment. Este pedig közös megegyezésre megnézték a Gyűrűk Ura 1. részét. MJ már kb. a felénél bealudt. Nagyon fáradt volt.

-         Dan, Eric! Felvinnétek a húgotokat a szobájába?- kérdezte Alan halkan, nehogy MJ felébredjen.

-         Persze!- válaszolták, majd pedig Eric felkapta a lányt és felvitte a lépcsőn, Dan pedig betakarta.

-         Ilyenkor látszik, hogy mennyire kislány még.- mosolygott Eric.

-         Igen. Remélem, hogy nagyon boldog élete lesz és mindig ilyen vidám marad.- mondta Dan, majd óvatosan kimentek a szobából. MJ pedig békésen aludt tovább és szépeket álmodott.