"Szeretlek..." - 23.fejezet

Amerika…

MJ borzasztóan érezte magát. Folyamatosan róla beszéltek és az ő képeit mutogatták. Legjobban akkor döbbent meg, amikor meglátta a medencés képeket. Nem értette, hogy miért jelentek meg hirtelen a fotósok és egyáltalán hogyan tudták lefotózni. De most már nem számított…Valószínűleg, már mindenki látta, aki bekapcsolta a TV-t. A lány szinte látta maga előtt Lisa és Isabell gonosz mosolyát és Timo értetlen arcát is. A hét további részét azonban nem akarta siránkozásra pazarolni. Élvezte, hogy a családjával lehet. Elmentek vidámparkba, a strandra, moziba, színházba és élvezték, hogy együtt lehetnek. Persze a fotósok mindenhol ott voltak és egy perc nyugtot sem hagytak a lánynak, de őt ez már nem érdekelte. Valószínűleg eddigi élete során nem készült még róla ennyi fürdőruhás kép, mint ebben az egy hétben. A lánynak csak akkor sikerült valamennyire megkönnyebbülnie, amikor már a repülőtéren voltak. Hajnalban utazott, hogy elkerülje a fotósokat.

-         Köszönöm, hogy itt lehettem. Nagyon jól éreztem magam. És ne haragudjatok a felhajtás miatt. Esküszöm, fogalmam sincs, hogy mit akartak tőlem a riporterek és egyáltalán ki küldte rám őket.- mondta MJ.

-         Ugyan már! Tudod, hogy mindig szívesen látunk, Kismanó. Ez a te házad is. A fotósokért pedig nem kell elnézést kérned. Ez ezzel jár. Azért örülök, hogy ez az ügy nem rontotta el a kedved.- mondat Alan és megölelte a lányát. MJ sorban odament az összes tesójához.

-         Viszlát Moni! Vigasztald meg Andreas helyettem!

-         Inkább kihagynám, de köszi a lehetőséget.- nevetett az idősebb lány.

-         Üzenem a lányoknak is, hogy nagyon hiányoznak már és sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni. - mondta MJ, Monica lányaira gondolva, akikkel már régen találkozott. 

-         Nekik is nagyon hiányzol, de legközelebb majd biztos lesz alkalmatok találkozni.

-         Egyszer hozd el őket egy versenyre. Szerintem élveznék.- mondta MJ, majd ikrekhez fordult.

-         Ég veletek srácok! Remélem, nem hoztok szégyent a családunk férfijainak hírnevére és legközelebb, amikor jövök, már összeszedtek valami barátnőt.- nyomott egy barackot öccsei fejére a lány.

-         Na azt lesheted! A lányokkal csak a baj van!- tiltakozott Antony.

-         Ezt meg honnan gondolod?- érdeklődött MJ.

-         Ha nem tévedek, akkor neked sincs barátod…- tűnődött hangosan Christian, mire a lány gyengéden fejbe csapta és nevetve továbbállt.

-         Szia Eric! Te is nagyon fogsz nekem hiányozni! Köszönöm, hogy végighallgattál és megértesz.- nézett a lány kedvesen bátyjára.
-     Igazán nincs mit. A húgom vagy és szeretlek. Ott segítek, ahol tudok... de ha rám hallgatsz, akkor megfogod azt a fiút és soha többé nem engeded el. Abból, amit elzokogtál nekem, úgy vélem, hogy valóban, szívből szereted őt és ennek örülök. - mondta Eric kedvesen. MJ erre nem válaszolt, inkább elterelte a témát.
-    Nincs kedved véletlenül meglátogatni?- kérdezte még mindig mosolyogva.

-         Sajnálom Kismanó, de egy darabig nem tudunk találkozni.- mondta Eric egy szomorú mosollyal.

-         Miért?- MJ szeme elkerekedett.

-         Tegnap hívott a parancsnok. Kivezényeltek Afganisztánba…- MJ kétségbeesett.

-         Miii?? Ne! Nem akarom!- a lány szemében könnyek gyűltek és megölelte a bátyját.

-         Semmi baj nem lesz! Háborúzok egy kicsit, aztán hazajövök. Legalább most kifizetődik a sokévnyi „Call of Duty”.- nevetett Eric.

-         De mi lesz, ha mégsem… és… és valami bajod lesz.- a lány egyre jobban féltette a bátyját.

-         Figyelj rám Megan! Megígérem, hogy vigyázok, és karácsonyra itthon vagyok! Rendben? Addig ne szomorkodj. Legyél mindig vidám és optimista!  Nem úgy akarok emlékezni rád, hogy sírsz és szomorú vagy! Világos? És ott is van TV, ahova megyek, szóval FIGYELLEK! De ha esetleg mégis történne valami, akkor is tudnod kell, hogy borzasztó büszke vagyok rád és nagyon szeretlek.- mondta a fiú mosolyogva. MJ megtörölte a szemét.

-         Megígéred, hogy visszajössz?- kérdezte a lány.

-         Igen!- mondta határozottan a fiú. MJ nem nagyon akart mosolyogni, így Eric bedobta azt a grimaszt, amitől MJ mindig felvidult, amikor rossz kedve volt. Ez most sem volt másképp.

-         Na ez az én húgom, akit annyira imádok!- mondta a fiú és egy puszit nyomott a lány arcára. MJ gépét már bemondták így még gyorsan elbúcsúzott Danielltől, majd el is indult. A lány nem örült, hogy el kell mennie. Főleg, hogy Eric ilyen veszélyes helyre megy. Nagyon félt és rossz előérzete volt de nem akart arra gondolni, hogy „mi lesz, ha…”. Most elsősorban a munkára akart koncentrálni így hát Amerikából egyenesen az Egyesült Királyságba, egészen pontosan Dinningtonba repült, a csapat székhelyére. Segített a srácoknak pakolni, majd másnap mindenki elindult Kínába, a következő verseny helyszínére.
         Szerda reggel érkeztek meg Shanghai-ba. Kimentek a pályára és hozzáláttak a különböző számítógépek és műszerek összerakásához. Miután ezzel végeztek már késő délután volt ezért mindenki visszament a szállodába pihenni. MJ talált egy cédulát a kilincsen. Ennyi állt rajta: „Szakítottam vele.” A lány ezután még sokáig nézegette a kis papírt, amin az üzenet volt de mégsem tudta elhinni, hogy ez igaz. Ennek ellenére boldog volt. Nem szerette, hogy ha mások szenvednek miatta, de ezúttal kifejezetten örült annak, hogy így alakultak a dolgok és, hogy Isabell a múlté. A csütörtök, hasonló hangulatban telt, viszont pénteken már elkezdődtek az edzések. Timo a délelőtti és a délutáni szabadedzésen is 20. lett. Ez nem volt valami bíztató de az egy kis reményre adott okot, hogy nem volt probléma az autóval. MJ és a fiú nem nagyon beszéltek egymással. Ha igen, akkor is csak az autóról vagy a pályáról. Egyikük, sem mert kezdeményezni. A csapat persze már régen észrevette, hogy mi folyik itt, de egy szót sem szóltak, csak csendben mosolyogtak. A szombati 3. edzés és az időmérő még száraz pályán zajlott. Timo mind a kétszer 19. lett. A legnagyobb érdeklődést azonban Buemi balesete váltotta ki. A svájci fiúnak az egyik kanyar előtt egyszerűen lejött mind a két első kereke. MJ bármennyire is próbálkozott nem bírta ki röhögés nélkül. A hétvége további részében, hülye vicceket sütött el a történtekkel kapcsolatban. A vasárnap azonban jóval eseménydúsabb volt. Több szempontból is… A szükséges előkészületek és a felvezető kör után az autók felálltak a rajtrácsra. A lámpák kialudtak és kezdetét vette a verseny. Alonso kiugrott a rajtnál, amiért később büntetést kapott és volt még egy kicsúszás is az elején de a Virgin csapat figyelmét más kötötte le… Timo ismét kiesett. Ezúttal motorhiba.

-         Gratulálok! Az év 4. versenyén sikerült mennünk 6 darab kanyart hiba nélkül.- mondta Nick a csapatrádióba. Erre a megjegyzésre MJ csak egy csúnya pillantással reagált. A csapat ismét csalódott volt de még korán sem volt vége a napnak. Mindenkinek volt még dolga. A szerelők a garázsban voltak, a lány és a többi mérnök az irodájában, a pilóták pedig a szobájukban. A lánynak egyszer csak megcsörrent a telefonja.

-         Szia MJ, Nicki vagyok! Csak annyit kérnék, hogy légy szíves menj ki a kapuhoz, mert valaki nagyon be akar jönni, de én most nem érek rá.- Nicki volt az a lány, aki a csapat vendégeiért felelt. MJ kedvelte. Jó fej volt és tudta a dolgát. Így hát a lány feltápászkodott és elindult a kapu felé. Amikor odaért meglátta azt a személyt, akit legszívesebben a földbe döngölt volna.

-         Te meg mi a fenét keresel itt?- kérdezte dühösen a lány. Isabell gúnyosan elmosolyodott.

-         A vőlegényemet keresem!- mondta a lány büszkén. 

-         A kicsodádat?- kérdezte MJ tétován. Úgy érezte magát, mint akit lendületből hasba rúgtak. Ezt azonban több, kevesebb sikerrel álcázni próbálta. De Isabell érezte, hogy ezúttal célba talált.

-         Oooo! Neked nem is szólt? Biztos nem akart fájdalmat okozni… mondjuk megértem.- mondta a német lány és megigazította a haját, hogy közben jól látható legyen a gyűrű az ujján. MJ mindent megértett. Életében nem érezte még így elárulva magát. Timo átverte. Esze ágában sem volt szakítani ezzel a libával! Sőt! Megkérte a kezét is. A lány mérhetetlenül dühös volt és csalódott, úgy érezte, mintha kifacsarták volna a szívét. Legszívesebben sírt volna, de nem tudott.

-         A szobájában van. Megmutatom.- mondta MJ megadóan. Látni akarta Timo arcát. Még egyszer a szemébe akart nézni. Mikor a fiú ajtajához értek, MJ bekopogott.

-         Szabad!- hallották a fiú hangját.

-         Megjött a menyasszonyod.- mondta MJ keserűen. A fiú arcából ítélve nem esett le neki, hogy mi a helyzet. Isabell kihasználta az alkalmat, félrelökte a lányt és Timo karjába vetette magát, majd pedig megcsókolta. MJ úgy érezte, eleget látott. Azonnal el akart tűnni, így hát visszament az irodájába és olyan gyorsan szedte össze a cuccát, amennyire csak tudta. Haza most nem akart menni. Egy választása volt: Japán.

Timo lefejtette magáról Isabell karjait.

-Te meg mi a fenét keresel itt?- kérdezte dühösen.

-         Kettőt találhatsz! Azt hitted, hogy tétlenül nézem, ahogy kidobsz, amiatt a kis… liba miatt?- Isabell sem volt éppenséggel nyugodt.

-         Te komolyan nem vagy normális! Kérdeznék tőled valamit. Mégis miért jó az neked, ha bánthatsz valakit? Hm? Miért kell nekem egyfolytában keresztbe tenned? Miért bánt téged az, ha én boldog vagyok? Megmondom! Neked az fáj, hogy én nem melletted vagyok boldog.- Timo borzasztó ideges volt. Végre lenne esélye arra, hogy boldog legyen, erre Isabell mindent elront.

-         Tényleg azt akarod mondani, hogy ezzel a kis dedóssal vagy boldog??? Annyi nőiesség sincs benne, mint egy malacban! Térj már észhez! Felnőtt ember vagy! Ez... ez meg egy gyerek! Soha nem fog olyan boldoggá tenni, mint én!- Isabell már kiabált. Timonak sem kellett több, megragadta a lány karját jó erősen és kirángatta a parkolóba. Szerencsére már kevesen voltak a pályán, így senki nem hallotta Isabell rikácsolását.

-         Engedj el! Hallod? Ne rángass már te idóta! Leszakad a karom!- Timo nekilökte Isabellt a kocsija oldalának. A lány egyből elhallgatott és rémülten nézte a fiút.

-         Na idefigyelj! Még egyszer meg ne halljam, hogy ilyeneket mondasz róla. Először is: Ő nem dedós. Sokkal érettebb, mint te valaha is leszel! Másodszor: Nincs benne nőiesség?? Néztél már tükörbe?? Elől deszka vagy, hátul meg léc! Harmadszor: ő már most boldogabbá tett, mint te valaha is. Nagyon ajánlom, hogy soha többé nem menj a közelébe, és ne próbálj meg keresztbe tenni! Ezúttal remélem, hogy elég érthetően fogalmaztam… - mondta Timo, azzal kinyitotta a kocsi ajtaját és belökte rajta Isabellt. A lány annyira megijedt, a fiú erőszakosságától, hogy nem szólt semmit, hanem inkább csöndben összeszedte magát és elment. Timo visszament a szobájába. Amint becsukta maga mögött az ajtót, nekidőlt és leült a földre. Sóhajtott egy nagyot. Nem akart ilyen erőszakos lenni Isabellel de nagyon ideges volt. Remélte, hogy a lány ezúttal felfogta a dolgokat. Timonak hirtelen eszébe jutott MJ. Felpattant és ismét kirohant a szobából. Remélte, hogy tud beszélni a lánnyal. Olyan gyorsan futott, mint még soha… de hiába. Amikor benyitott MJ irodájába meglepődve tapasztalta, hogy az egész üres. A lány az összes holmiját elvitte. Timo ezután a boxba ment. Remélte, hogy talál még ott valakit, akivel MJ beszélt. Amint belépett, meglátta, hogy Nick egy széken ül, egy jókora monoklival a szemén, a többiek pedig élénken próbálják elfojtani, a kitörni készülő röhögésüket.

-         Hol van MJ?- kérdezte Timo.

-         Nem tudom, de üzenem neki, hogy vissza se jöjjön, mivel KI VAN RÚGVA!!!!- ordította Nick. A német fiú nem egészen érette, hogy mi történt és ez, az arcán is látszott. Kérdőn fordult Lucas felé.

-         Akarjam tudni?

-         Nem tudom… dióhéjban annyi, hogy MJ könnyes szemmel jött be és Nick beszólt neki valamit, mire MJ behúzott neki… a következményeket pedig te is láthatod.- mondta a brazil fiú.

-         És utána hová ment?- sürgette barátját a német fiú.

-         Nem tudom… szerintem a parkoló felé.- felelte Lucas. Timo erre visszarohant a parkolóba és még éppen látta MJ kocsiját kikanyarodni a parkolóból, jóval gyorsabban a megengedettnél.

-         Francba!- mondta a fiú. Érezte, hogy ezt már nem tudja helyrehozni. Már réges-régen megbánta, hogy ennyi ideig húzta a dolgot Isabellel, hiszen így elvesztette azt, aki igazán fontos volt neki. Így hát Timo beletörődött a dolgokba és visszament a szállodába. Nem akart gondolkodni. Nem akart semmit sem tenni. Csak lefeküdt aludni. Egy idő után hangos kopogásra lett figyelmes. Nagy nehezen feltápászkodott és az ajtóhoz ment. Kinyitotta.

-         Mond csak, te teljesen hülye vagy?- kérdezte Selina, bátyjától. Timonak ehhez még korán volt.

-         Inkább gyertek be és magyarázzátok el, hogy minek köszönhetem ezt a látogatást.- mondta a fiú testvéreinek, majd pedig visszament és bedőlt az ágyba. Alex és Selina utána mentek.

-         Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád! Hogy voltál képes átverni MJ-t?- folytatta mondókáját a lány.

-         Na álljon meg a menet! Én nem vertem át! Isabell jött ide kavarni. Én meg akartam beszélni de addigra MJ már elment és jelenleg gőzöm sincsen, hogy hová.- mondta a fiú a takaró alól.- Mellesleg ti meg hogy a francba kerültetek ide???

-    Az most nem lényeg!- legyintett Alex - Figyelj rám Timo! Az a kislány, borzasztóan szeret, de most nagyon maga alatt van. Ha igazán szereted, akkor most azonnal utána mész.

-         El sem tudjátok képzelni, hogy milyen szívesen utána mennék. Ha tudnám, hogy hol van akkor már régen elindultam volna.- mondta Timo és most már felült, hogy jól lássa testvéreit.

-         Akkor tessék… egy kis motiváció.- mondta Alex és az öccse kezébe nyomott egy borítékot. Timo kinyitotta. Egy repülőjegy volt benne… Japánba. A fiú, kérdőn nézett a testvéreire.

-         Azt mondtad, hogy ha tudnád, hogy hol van akkor már itt sem lennél. Akkor mire vársz még?- kérdezte Selina. Timonak egyből jobb kedve lett.

-         Ez biztos? Mármint honnan tudjátok?

-         Az titok!- kacsintott Alex az öccsére. Timonak sem kellett több. Villámgyorsan összepakolta a cuccait és fél órán belül már a reptéren voltak. Miután a fiú kihálálkodta magát, elindult a gép felé.

-         Még egy kérdés! Ha már ott vagyok, akkor hogyan fogom megtalálni?- kérdezte Timo.

-         Ha valóban szereted, akkor megtalálod.- mondta Selina. Timo felszállt a gépre. Biztos volt benne, hogy nem fogja rögtön megtalálni a lányt, de végül is volt még 3 hete a következő versenyig szóval nem aggódott.

MJ leszállt a gépről, fogott egy taxit és a házához vitette magát. Abba a házba, ahol gyerekkorában lakott. A családjának sosem mondta el, de visszavásárolta a régi házat. Rengetek emlék kötötte ide és szeretett itt lakni, de mostanában nem járt itt. Ez amolyan kis rejtekhely volt számára, ahol elbújhat a világ elől. Most sem volt ez másképpen. Borzasztóan fájt neki, amit a pályán látott. Ki akarta szellőztetni a fejét és erre Japán tökéletesen alkalmas volt. MJ kifizette a taxit, majd pedig elindult a ház felé. Belehelyezte a kulcsot a zárba és elfordította. A házból kellemes füstölő illat szállt ki. MJ imádta ezt az illatot. Számára ez volt az otthon illata. Bevitte a cuccait. Ellenőrizte, hogy minden rendben van-e a házban, majd pedig felment a szobájába. Nagyon fáradt volt ezért lefeküdt és szinte azonnal elaludt. Megnyugtatta az ismerős környezet, így végre egyszer békésen tudott pihenni.

A fiút, a stewardes hangja keltette fel, aki éppen a leszállásra figyelmeztette az utasokat. Miután leszálltak Timo már kevésbé érezte magát határozottnak. Mindenesetre bérelt egy kocsit és szépen elkezdte felkeresni azokat a helyeket, amiket ismert, hátha véletlenül ismerik MJ-t és esetleg azt is tudják, hogy hol lakik. A fiú valamennyire képben volt mivel Toyotás évei alatt nem egyszer járt már Japánban, de ezúttal rá kellett jönnie, hogy ez az ország azért cudar nagy. Elővett egy térképet.

-         Na lássuk csak! Az biztos, hogy ezen a zöld folton belül vagyok… a gond csak az, hogy ez a zöld folt maga Japán!!!- Timo már bánta, hogy nem merült el mélyebben a japán nyelv rejtelmeiben. Amit Kobajashitól tanult anno, annak lényegében most semmi hasznát nem vette, elvégre nem az a cél, hogy 12 féle szusit kérjen. Hosszas keresgélés és Activityzés után Timo végre leszűkítette a kört, egyetlen egy városra… Kyotóra. Elindult és remélte, hogy végre célhoz ér.

MJ egy idő után felriadt. Nem emlékezett rá, hogy mit álmodott de azt tudta, hogy nem volt jó. Úgy érezte, hogy ezek után nem tud visszaaludni, ezért inkább felöltözött és elment sétálni. Kint még sötét volt. Végül is mit vár az ember hajnali 3-kor. Az utcák kihaltak voltak, MJ pedig szépen lassan kiért a házak közül. Hosszas sétálás után egy parkban kötött ki. Csodálatos hely volt. Középen egy kis tó volt, ami fölött egy híd ívelt át, körben pedig cseresznyefák virágoztak. A lány örült, hogy láthatta a nyíló virágokat, hiszen azok pár nap után lehullanak. MJ a híd közepére ment és leült. Levette a cipőjét, majd pedig belelógatta a lábát a vízbe, ami kellemesen hűsítő volt. Nem gondolt semmire, csak a cseresznyevirág szirmok táncát figyelte a szélben. Szerette ezeket a fákat. Olyan szépek voltak és vidámak. A lány is olyan vidám akart lenni de tudta, hogy ez Timo nélkül lehetetlen.

 (KÖTELEZŐ :D )Zene: http://www.youtube.com/watch?v=aOiwH0Uuf3M

Timo egy jó 1 órás út után végre megérkezett. Egy kicsit megkönnyebbült, azonban nem tudta, hogy mihez kezdjen. Végül elővette a telefonját és felhívta a lányt. Kicsöngött de MJ nem vette fel. A fiú kiszállt és földhöz vágta a telefonját, ami darabjaira esett. Sóhajtott egyet, majd pedig bezárta a kocsit és elindult, hogy kiszellőztesse egy kicsit a fejét. Egyszer csak meglátott egy tavat egy híddal. A hídon egy alak ücsörgött. Timo kicsit közelebb ment, hogy jobban lásson. Odament a híd egyik végéhez. Nem akart hinni a szemének, amikor meglátta, hogy a sötét árny nem más, mint MJ.

-         Megan…- mondta a fiú meglepetten, de ugyanakkor boldogan. MJ hírtelen felkapta a fejét, de ő is elcsodálkozott, amikor meglátta a fiút. Ez a meglepetés egy pillanatig tartott, ugyanis MJ gyorsan felállt és távozni készült. Timo utána futott és elkapta a karját.

-         Mit akarsz?- kérdezte a lány halkan.

-         Hallgass meg! Kérlek! Semmi többet nem kérek tőled… csak ennyit.- mondta a fiú és lassan elengedte MJ karját. A lány nem indult el de nem is fordult meg, csak állt és várta, hogy mit fog mondani Timo.

-         Figyelj rám! Én tényleg szakítottam Isabellel de ő ezt nem volt hajlandó elfogadni és ezért kitalálta, hogy eljegyeztem, ami hazugság. Eszem ágában sem volt őt feleségül venni! Csupán… féltem attól, hogy egyedül legyek. Tudom, hogy ennél hülyébb indokot valószínűleg még nem hallottál, de ez az igazság. Én sosem hazudtam neked Megan. Minden egyes szavam őszinte volt hozzád… Amikor Valenciában újra találkoztunk akkor még nem voltam benne biztos, de most már egy jó ideje tudom, hogy őrülten szerelmes vagyok beléd. Egyszerűen nem tudom elképzelni nélküled az életem. De… ha te nem így érzel, akkor sincs semmi baj. Meg fogom érteni… csak arra kérlek, hogy mondj valamit… akármit.- Timo várt, de MJ meg sem szólalt. Még hosszú percekig álltak ott némán, majd Timo megfordult és elindult vissza a kocsijához. Úgy érezte, hogy ő mindent megtett… de igazából nem számított másra. Tudta, hogy a lány nem fog neki megbocsátani. MJ hallotta a fiú távolodó lépéseit. Megfordult. Legszívesebben kiabált volna, de meg sem bírt szólalni. Az arcán egy könnycsepp gördült le. Túl sokszor hagyták már magára, túl sokat szenvedett és túl sokszor látta már kisétálni az életéből azt, akit szeretett. Döntött. A fiú után rohant és megölelte.

-         Szeretlek… Szeretlek… Annyira szeretlek…- zokogta MJ. Timo megfordult. Megfogta a lány kezét és mélyen a szemébe nézett.

-         Köszönöm.- suttogta és lágyan megcsókolta a lányt. Hirtelen hatalmas szél támadt és mindent beterítettek a virágszirmok. Timo egy kicsit eltolta magától a lányt, hogy a szemébe tudjon nézni. MJ haja tele volt virágszirmokkal, arca pedig könnyes volt.

-          Olyan gyönyörű vagy.- mondta halkan a fiú és megsimította a lány arcát. Mind a kettejük arcáról sugárzott a boldogság, a megkönnyebbülés és a szerelem. Ekkor már világosodott, így MJ és Timo összebújva nézték végig a napfelkeltét. Mind a ketten érezték, hogy mostantól minden más lesz, de örültek ennek a változásnak. Ezután visszamentek MJ házába, majd pedig egymást ölelve aludtak el és végre igazán boldogok voltak.