Fájó emlékek 2 - 4.fejezet

-         Hát ez meg mi volt??- kérdezte tágra nyílt szemmel Mark, ugyanis ő volt az első,

 aki meg tudott szólalni a történtek után.

-         Timo talán meg tudja ezt nekünk magyarázni, nem?- mondta karba tett kézzel

 Nick- Elvégre nagyon úgy tűnik, hogy ő húzta fel ennyire Megant.

-         Hagyjatok békén!- mondta Timo lehajtott fejjel, majd elsétált.

-         Beszélek a fejével.- szólt Jarno és a barátja után ment.

-         Csak az nem fér a fejembe, hogy két olyan ember, akikben ennyi a közös, miért ilyen ellenségesek    egymással.- sóhajtott Jaime.

-         Na ez egy jó kérdés.- helyeselt Fernando.

-         Mondjuk nekem úgy tűnik, hogy inkább MJ az ellenséges.- mondta mindentudóan

 Rob.

-         Ha tudnátok azt, amit mi akkor megértenétek.- szólt Beverly is.

-         Hát akkor mondjátok el.- kérték a lányoktól.

-         Nem tehetjük, megígértük.- csóválta a fejét Cheryl – Ez egy nagyon fájdalmas

titka Megannek. Ha akarja elmondja. Most pedig ha megengeditek, akkor

 megnézzük, hogy egyben van-e még a szoba.

-         Összefutunk még?- kérdezték a fiúk.

-         Egészen biztosan.- kacsintott Cher, majd bementek ők is a szobába.

    -         Timo, várj! Hallod? Állj már meg!- futott lélekszakadva a barátja után Jarno,

 akit csak akkor ért utol, amikor már az ajtaját nyitotta.

-         Mi az?- kérdezte unott hangon a fiú, amikor belépett a szobájába. Jarno követte.

-         Tudod te azt jól! Mi volt ez az előbbi?

-         Mi lett volna?- vonta meg a vállát Timo- Utál.- mondta szomorúan, majd leült

 a kanapéra.

-         Ugyan mi oka lenne arra, hogy utáljon téged?? Nem is ismer.

-         Tévedsz. Jobban ismer, mint te azt képzeled és az ő szemében én csak egy

 önző egoista barom vagyok akit utál.- mondta a fiú, majd az arcát a kezeibe

temette én nagyot sóhajtott- De igaza is van.

-         Dehogy van!- förmedt rá Jarno- Arról nem beszélve, hogy ha ismerne, akkor

 nem gondolkodna így rólad. Különben is honnan ismerne?

-         GP2…..csapattársam volt és hát enyhén szólva sem volt rózsás élete a

csapatnál és én nem tette semmit, amikor láttam, hogy bántják….miattam.-

ha lehetséges akkor Timo még jobban elszomorodott.

-         Te tudtál róla, hogy mi folyik ott?

-         Nem. Úgy intézték, hogy ne tudjak róla, hogy miattam nem hagyják versenyezni

 és én olyan hülye voltam, hogy nem vettem észre.- folytatta az önbíráskodást a fiú.-

 De annak örültem, amikor megnyerte az utolsó versenyt...- itt elmosolyodott egy

 kicsit -…bár utána csak rosszabb lett.- és ismét visszazuhant az önsajnálatba.

-         Komolyan mondom, most úgy beszélsz mintha lefeküdtetek volna…- nos

 Jarnonak akaratlanul is sikerült egy fájó pontra tapintania és szinte érezte, ahogy

 Timo megfeszül mellette.

-         Nos…-kezdte a fiú de Trulli félbeszakította

-         Ugye nem?- kérdezte hitetlenkedve.

-         De sajnos igen. Nagyon részegek voltunk és hát….megtörtént. Azóta nem is

 láttam, de most újra előjött minden.

-         Ő hány éves volt akkor?- kérdezte Jarno

-         18, én pedig 25- válaszolta egy sóhajtás után Timo.

-         Akkor ő még nem is…..szóval neki az volt az….első?

-         Ühüm….- válaszolta a fiú csukott szemmel. Nagyon rosszul érezte magát.

 Szédült és borzasztó hányinger jött rá. Kétségbe volt esve. Akkor hetekig próbálta

 felhívni MJ-t, több száz SMS-t és e-mailt küldött, de szinte biztos volt benne, hogy

 a lány, olvasás nélkül törölte őket. Pedig annyi mindent el szeretett volna mondani

neki vagy legalább csak egy pillanatra látni, de soha nem volt elég bátorsága elmenni

 hozzá. Félt az elutasítástól, bár azok után amit tett, nem is várt mást, de mégis,

amikor ma meglátta, hirtelen nagyon boldog lett és a gyomrában megjelent egy ismerős

 érzés, amiről azt hitte, hogy már rég elveszett…

MJ az ágyon feküdt. Egyedül. Mivel 3 hálószoba volt a lakosztályban ezért nem esett

 nehezére kizárnia a barátnőit a szobából, akiket imádott de most nem akart beszélgetni.

 Már vagy fél órája kijött a zuhany alól de még mindig nem volt kedve felállni és felöltözni.

 Tudta, hogy nem lenne jó ötlet megfázni de nem érdekelte. Semmi nem érdekelte. Ha

most kigyulladna a szálloda ő akkor is maradna. Egyszerűen úgy érezte, hogy minden

 élet kiszállt belőle. Nem tud érezni, gondolkodni csak feküdni, magára hagyva egy vizes

 törülközőben a nyitott ablaknál és lehet, hogy ez Valencia de akkor is január vége volt

és hideg. Megdöbbent saját magán. Már vagy másfél éve eszébe sem jutott és most egy

 csapásra mintha minden visszatért volna, amit akkor érzett, mintha újra kezdene lassan

 pislákolni benne az a tűz ami akkor kialudt.
- De ne, még egyszer nem...- Ezzel lerángatta magáról a vizes törülközőt és magára
 húzta a vastag paplant. Beleborzongott, amikor a vizes haja a hátához ért. Ez a borzongás
 rángatta vissza a valóságba. Az óra már 11-et mutatott, amikor nagy nehézségek árán sikerült
 elaludnia…