"Ezt szeretnéd?" - 9.fejezet

MJ reggel elég nyűgösen ébredt és érezte, hogy tegnap este sikerült megfáznia de

 még nem volt rosszul. A lányok már a konyhában voltak de elég szomorúnak

 tűntek. MJ odament hozzájuk.

-Sziasztok.- köszönt és lehajtotta a fejét.

-Szia- köszöntek a lányok is majd folytatták azt amit éppen csináltak. Beverly 

reggelit készítette Cheryl pedig újságot olvasott. Hírtelen MJ kifakadt…

-         Lányok nagyon sajnálom!! Nem akartam bunkó lenni veletek és kiabálni 

sem akartam mert imádlak titeket. Kérlek ne haragudjatok csak…..csak…- 

itt elakadt és sírni kezdett.

-         Jaj Megan! Kérlek ne sírj. Nincsen semmi baj. Nekünk nem kellett volna

 letámadnunk amikor láttuk, hogy nem érzed jól magad.- ölelte meg barátnőjét

 Beverly.

-         Igen. Csak annyira aggódtunk érted. Féltünk, hogy valami bajod lesz. Sajnáljuk.

- csatlakozott Cheryl is.

-         Igazatok van. Nem szabadott volna szó nélkül elrohannom. De annyira fájt……

- MJ ha lehet akkor még jobban sírt.

-         Szeretnéd elmondani, hogy mi történt?- kérdezte Bev és leültette barátnőjét az

 asztalhoz majd pedig elé rakott egy bögre forró csokit, Cher pedig egy csomó 

palacsintát majd ők is leültek és figyelmesen hallgatták barátnőjüket.

-         Igen.- mondta MJ majd elhallgatott.

-         Figyelj Megan! Ha nem szeretnéd elmondani megértjük de neked meg azt kell

 megértened, hogy a barátnőid vagyunk és aggódunk érted.

-         El szeretném mondani csak…..- megint elhallgatott mire Beverly arcára kiült a

 rémület.

-         Bántott?- kérdezte mire megfagyott a szobában a levegő és a két lány keze ökölbe

 szorult.

-         Oh Istenem! Dehogy bántott….lehet, hogy csinált pár dolgot de fizikailag sosem

 bántott és nem is bántana. Ebben biztos vagyok….csak….nem tudom, hogy hol

 kezdjem.- mentette a helyzetet MJ.

-         Például az elején!- mondta Cher egy bíztató mosoly kíséretében.

-         Jó…szóval….délután mialatt öltöztetek itt volt Jarno és arról akart meggyőzni,

 hogy Timonak az ég világon semmi köze sincs ahhoz ami a csapatnál történt mert nem

 tudott róla és arra kért, hogy ne legyek vele ennyire ellenszenves…megígértem neki de

 igazából nem tudtam, hogy mit gondoljak. Tényleg láttam a szemében valamit de nem 

tudtam, hogy mit. Aztán miután elmentetek felmentem a fiúkhoz de a liftben 

összetalálkoztam Timoval de hírtelen megint borzasztó dühös lettem és nem szóltam 

hozzá semmit az este hátralevő részében, sőt rá sem néztem. Azután a fiúk elég illuminált

 állapotba kerülte és elkezdtek rajtam gúnyolódni amit soha nem vettem komolyan de

 most nagyon rosszul esett ezért otthagytam őket és elrohantam. Abban a parkban

 kötöttem ki ahol már rengetegszer jártam de közben elkezdett esni. Lefeküdtem a fűbe

 és az eget néztem. Innen sok minden zavaros de azt tudom, hogy egyszer csak megjelent

 Timo és elkezdett magyarázkodni majd átölelt én pedig megütöttem….- itt MJ megint 

zokogni kezdett.-….ő azt mondta, hogy ha tényleg ezt akarom akkor békén hagy, majd

 pedig visszajöttünk a szállodába. Ennyi.- egy pár pillanatig mindenki csendben volt majd

 Cheryl feltette a nagy kérdést ami elbizonytalanította Megant a dolgában.

-         És biztos vagy benne, hogy tényleg ezt akarod?

-         Őszintén?? Halvány lila gőzöm sincs…..csak egy dologban vagyok biztos….mégpedig

 abban, hogy nem az ő hibája az ami történt.

-         Értem….Nos akkor mikor is indulunk a pályára? Elvégre Rober nagyon duzzogna

 ha nem lennénk ott.- mondta Cheryl, hogy végre egy kis vidámságot csaljon ebbe a

 lesújtó reggelibe.

-         Hát ezt megeszem aztán felöltözöm és már indulhatunk is.- mondta MJ miközben

 egy fél palacsinta lógott ki a szájából.

-         Na asszem ezt nem akartam látni.- mondta Bev és öklendezést imitált.

-         És szerinted én látni akartalak tegnap egy szál bugyiban?? Megjegyzem a szemben

 lévő szálloda vendégei bizonyára nagyon is értékelték mivel nem volt behúzva a függöny.

- nevetett jóízűen MJ aminek a lányok nagyon örültek.

-         Az más.- mondta Bev a jól bevált mottóját és ezzel ő lezártnak tekintette a

 beszélgetést. Ekkor kopogtak az ajtón.

-         Hoppá már jönnek is tőled aláírást kérni Bev.- röhögött még mindig MJ.

-         Na persze….- nevetett a másik lány is.

-         Kinyitom!!!- kiáltotta Cher és már az ajtónál is volt. Kinyitotta és legnagyobb 

meglepetésére a Csipet Csapat állt az ajtóban. Nagy megkönnyebbülésére Timo

 nem volt köztük.

-         HELLO NEW YORK!!!- ordította Sebastian.

-         THIS IS SPARTA!!!- ordították a többiek.

-        SEBI!! Elrontottad!!- förmedt a kicsi németre Jaime.

-         Most mi van?? Nem úgy volt, hogy a New Yorkosat mondjuk végül?- kérdezte

 Sebi.

-         Mond csak….te hol a bánatban voltál az elmúlt 15 percben?- kérdezte Robert

 balta arccal.

-         Éppen a folyó ügyeimet intéztem ha annyira érdekel.- mondta duzzogva Sebi.

 Ekkorra már a három lány fuldoklott a röhögéstől.

-         Na jó fiúk szerintem majd legközelebb.- szólt ki a konyhából MJ. A fiúk bementek

 Cheryl után a konyhába.

-         Mi járatban vannak az urak?- kérdezte mosolyogva MJ.

-         Igazából, hozzád jöttünk. Figyelj! Nagyon sajnáljuk amit tegnap a fejedhez vágtunk.

 Ezúttal tényleg túl messzire mentünk. Kérlek ne haragudj.- mondta Fernando.

-         Ugyan már! Dehogy haragszom! Sőt! Én adtam alapot ezeknek a dolgoknak.

 Tudjátok két bátyám van, két öcsém és egyetlen egy nővérem akivel szinte sosem 

éltem együtt ezért eléggé fiús természetű vagyok. Nem igazán rajongok a szoknyáért 

és a magas sarkúért. Ez van.- mondta MJ mosolyogva.- De most ha megengeditek 

akkor elmegyek készülődni mert feltett szándékom megnézni ahogy Robert lerángat

 egy poros pokrócot a kicsi-kocsijáról.

MJ viszonylag hamar összeszedte magát és el tudtak indulni. Minden rendben zajlott. 

Amint megérkeztek Robert póker arccal leplezve izgatottságát eltűnt a Renault boxában,

 Cher Nicoval, Bev pedig Sebivel ment és a többiek is eltűntek. MJ így egyedül maradt

 és úgy döntött, hogy tesz egy kis felfedező túrát. Elindult végig a boxban. Látta a barátait

 ahogy serényen dolgoznak és néha-néha kipillantanak a sötét pavilonok mögül amik 

elrejtik az autókat a nyilvánosság elől, és látta Nicot és Sebastiant ahogy lelkesen

 magyaráznak barátnőinek akik gyermeki csodálattal figyelnek minden egyes szóra. Örült,

 hogy ők legalább boldogok. Neki is örülnie kéne hiszen végre beteljesült amit akarta. Le

 tudta zárni a dolgokat Timoval. Legalábbis ezt hitte. De valami mégsem hagyta nyugodni.

 Ekkor elért a Virgin boxához ahol mindenki rámosolygott és köszönt neki amit ő

 készségesen viszonzott. Ami viszont ezután következett az őt is meglepte. Egyre többen

 gyűltek köré és kezdtek el neki gratulálni. Ekkor Lucas is odalépett.

-Hello kolléga! Vagy inkább főnökasszony!- köszönt neki vidáman a brazil.

-Hello….Mégis mi ez a nagy felhajtás és mi az, hogy főnökasszony?- kérdezte MJ.

 Rossz előérzete volt.

-Jaj ugyan! Nem kell megjátszanod magad már régen tudunk mindent.

-Ez mind szép és jó…..csak, hogy ÉN viszont semmiről nem tudok úgyhogy jó lenne

 ha beavatnál.

-Ööö….- Lucas lányos zavarában csak ennyit tudott kinyögni de ekkor megjelent 

Richard Branson.

-         Szia Megan! Hogy vagy?- mosolygott a férfi. MJ már jól ismerte ezt a mosolyt…

ez a „Valamit elkövettem ellened de légyszi ne ölj meg” mosoly volt, ami a lánynak 

egyáltalán nem tetszett.

-         Richard Charles Nicholas Branson! Mégis mi a fene folyik itt?- kérdezte MJ

 kissé ingerülten.

-         Khm….a Sir (szőr) lemaradt.- jegyezte meg halkan a főnök. Sajnos nem 

elég halkan.

-         Nem érdekel a Sir-öd. Magyarázatot várok.

-         Rendben. Kérlek gyere velem.- monda Richard komoly ábrázattal. 

MJ pedig követte.