"Mint a csillagok..." - 8.fejezet

MJ egy parkban volt. Már nem emlékezett rá, hogy-hogy került ide. Csak pár dolog

villant be neki. A fiúk beszólásai, amikor eljött, Timo kiáltása, az esés a lépcsőházban,

 a lányok faggatózása és a futás az esőben ami még mindig szakadt. Tudta hol van.

Már sokszor járt ebben a parkban amikor éppen el akart vonulni egy kicsit a világ

 vagy a csapat elől. Maga is meglepődött azon, hogy a céltalan futása végül itt ért

véget, de most örült. Elsétált a tóig és leült a parton a vizes fűbe. Nem volt nála

sem kabát sem pedig ernyő és hát mégiscsak január 30-volt, de nem fázott. Inkább

 csak kellemesen hűsítette az eső. Elfeküdt a fűben és az eget nézte. A családjára

gondolt. Az apjára, a bátyjaira, a nővérére, az öccseire és az édesanyjára akit sosem

 ismert meg igazán. Sokak szerint teljesen egyformák. MJ mindig úgy volt ezzel, hogy

 halottról jót vagy semmit…..mivel jót nem tudott ezért inkább nem is beszélt róla.

Félreértés ne essék, nem azért nem tudott jót mert az édesanyja rossz volt, hanem

csak egyszerűen nem ismerte. Számára az együtt töltött vidám percek már csak messze

 csillogó álomképek voltak.
- Pont mint a csillagok.- gondolta magában. Valamikor elszenderedhetett, ugyanis
egy éppen arra járó autó dudálására és hangos káromkodásra lett figyelmes. Felült és
 belenézett a tó vizébe. A víztükör zavaros volt a ráhulló esőcseppektől de még így is
tisztán látta a körvonalait és az arcát. Eszébe jutottak a barátai, a fiúk. Nem haragudott
 rájuk hiszen úgy érezte, hogy igazuk van. Máskor is voltak már hasonló állapotban de
neki még esze ágában sem volt megsértődni, pláne elrohanni. 

- Talán az utóbbi napok feszültsége.- gondolta.- Ez is az a nyomorult Glock hibája.-
egyből felhúzta magát és most kezdte el érezni, hogy mennyire fázik.
-  Ha azt hiszi, hogy kikészíthet akkor nagyon téved. Életemben

 akkor először és utoljára sírtam miatta vagy bármelyik férfi miatt. Egyáltalán mit akar

Richard…biztos, hogy nem csak egy kellemes hétvégét a csapattal. Ő ennél

ravaszabb.- ahogy a víztükröt nézte a saját arca mellett látta Timoét is.
-  Már halucinálok is, remek.- azzal belecsapott a fiú arcképének a helyére- Hülye.-

gondolta magában de egyszer csak valaki megszólalt mögötte.

-Szia.- köszönt neki kurtán de érezhetően megkönnyebbülve az „idegen”. MJ hirtelen

 megfordult és szembe találta magát Timoval. Gyorsan fölállt.

-Te mit keresel itt???- kérdezte ridegen a lány.

-Téged, Megan!- mondta a fiú.

-Ez szép! De mégis ki a fene hívott?- válaszolta ingerülten MJ.

-Magamtól jöttem.- Timo hangja még mindig nyugodt volt.

-És minek?- a lány szeme már villámokat szórt.

-Figyelj Megan, a fiúk nagyon csúnya dolgokat vágtak a fejedhez de egy percig

 sem gondolták komolyan, hidd el!!

-Oh te jó ég! Persze, hogy nem és kérlek ne tégy úgy mintha jobban ismernéd

őket nálam. Egyáltalán honnan a francból veszed, hogy ez a bajom?- azzal hátat

fordított a fiúnak és remélte, hogy lelép.

-Nézd Megan! Borzasztóan sajnálom ami történt. Nem is tudod mennyire. Ha

tudom, hogy mi folyik ott megakadályozhattam volna….

-Mégis, honnan veszed, hogy tehettél volna bármit is. Ne hidd, hogy a világ körülötted

 forog fiúka.- vágott közbe MJ.

-Valamit tisztázzunk: nem hiszem és soha nem is hittem, hogy a világ körülöttem forog.

-Hm.

-         Miért nem szóltál??

-         Miért szóltam volna?? Nagylány vagyok már.

-         De akkor is. Ez az egész miattam volt. Jogom lett volna tudni.

-         Na most már elég legyen! Miért ragaszkodsz görcsösen ahhoz, hogy a TE

hibád?? Miért akarsz ebből részt vállalni? Ez az ÉN keresztem. Az ÉN hibáim

amik az ÉN döntéseim következményei. Neked ehhez semmi közöd. TE világbajnok

 vagy! TE sikeres vagy! NEKED tökéletes az életed. Nekem nem. Ez van.- a végén

 már nagyon ügyelnie kellett, hogy végig tudja mondani amit akart ugyanis érezte,

 hogy szépen lassan erőt vesz rajta a sírás de minél jobban tiltakozott annál

hevesebben akart előtörni belőle.

-         Azt hiszed, hogy nekem olyan nagyon jó?- most már Timo is felemelte

a hangját.

-         Mégis miért ne lenne? Szép barátnőd van. Az F1-ben versenyzel. Gazdag vagy.

 Sikeres vagy. Híres vagy. Bajnok vagy…- megint elfordult mert attól félt, hogy ha

 tovább áll a fiúval szemben, elsírja magát.

-         Tévedsz! A „barátnőm” egy csalfa pénzleső liba. Az F1-ben versenyzek de

 egy olyan csapatnál aki most kezd még csak tapasztalatokat gyűjteni ebben a

 kategóriában. Csak annyira vagyok „gazdag” amennyire egy átlagos versenyző

 bármelyik másik szériában. Lehet, hogy szereztem pár pontot de amióta

 világbajnokká tettem Lewis Hamiltont azóta Brazíliában közellenség vagyok

és a németeknél sem lett több rajongóm….és igen bajnok vagyok. De milyen áron?

 Nem én nyertem meg a bajnokságot. Azt a címet másnak kellett volna kapnia.-

hajtotta le a fejét a fiú.

-         Mégis kinek? Di Grassinak vagy netán Pantanonak? – kérdezte MJ.

-         Nem….neked!- mondta Timo.

-         Cö….ugyan! Ha nekem kellet volna nyernem akkor meg is nyerem.

Könyörgöm 18 éves voltam! Egy kis csíra. Nem voltam elég érett világbajnoknak.

 Sőt! Most sem lennék elég ehhez.

-         Ez nem igaz! Te sokkal jobb voltál nálam! Nem akarom, hogy azt hidd, hogy

 az utolsó versenyen elengedtelek, mert nem így történt. Örültem a győzelmednek

….igazán….szívből.- már Timo hangja is ellágyult.

-         Legalább ne hazudj!!

-         Én sosem hazudtam neked! Érted? SOHA!- mondta a fiú szinte kiabálva.

-         Tudod mit? Soha semmit nem kértem tőled, de most kérek. Ne aggódj, elég

 egyszerű lesz. Csak ennyi: FELEJTS EL!!- mondta a lány szinte könyörgő hangon.

-         Sajnálom de már késő.- Timo egyenesen MJ szemébe nézett amiben már

gyűltek a könnyek.

-         Mi az, hogy késő?? Ne tegyél úgy mintha ismernél. Fogadok azt sem tudod,

hogy milyen színű a szemem..- azzal megint elfordult.

-         Napfényben  orgona lila , félhomályban tengerkék, ha boldog vagy kékeslila,

 ha szomorú vagy vagy dühös akkor csillogó fekete.- mondta Timo lágyan és MJ

mögé lépett. Ekkor a lány szeméből már folytak a könnyek. Nem értette, hogy mi

az amit érez de hirtelen nem fázott. Bár már mindene elázott és az eső még esett de

 hirtelen jóleső melegség járta át az egész testét. Először nem értette, hogy miért

de aztán rájött. Timo átölelte.

-         Miért?- kérdezte suttogva a lány de közben már zokogott.

-         Nem tudom. Nem bírlak elfelejteni. Hidd el, már próbáltam de nem megy!

Ami azon a bulin történt….és utána….túl erősen él bennem annak az estének az

emléke. Tudom, hogy nem lett volna szabad tennünk amit tettünk de egy percig

 se hidd, hogy nem tudom, hogy mit adtál nekem….és ezentúl arra törekszem,

hogy méltó legyek rá. Ígérem.- ezt Timo is suttogott és a lány érezte az arcán a

 meleg lehelletét. MJ nem tudott mit mondani. Ezek a szavak mintha nem hatoltak

 volna el a tudatáig. Nem értette őket. Nem értette azt, hogy ez lényegében egy

 fél szerelmi vallomás. Csak üres szavakat hallott és az eső kopogását. Ezután

viszont olyan dolgot tett amire maga sem tudott magyarázattal szolgálni. Hirtelen

 kitépte magát Timo öleléséből, megpördült és behúzott neki egy akkorát, hogy

 a fiú elesett. Itt telt be nála a pohár….szép lassan lecsúszott a vizes fűre és

irtózatos zokogásban tört ki.

-         Te hülye…..hülye idióta….te barom….- csak ezt hajtogatta és sírt. Timo

 meg csak ült a földön szomorú tekintettel és nézte a lányt.

-         Hát jó….legyen úgy ahogy szeretnéd. Visszakísérlek a szállodába és utána

vége. Nem kereslek többet és nem akarok tőled semmit. Így megfelel?- kérdezte

 a fiú szomorúan de tudta, hogy ezt meg kell tennie mert MJ boldogsága neki

fontosabb mint a sajátja.

-         Igen.- mondta MJ és felállt.- Menjünk.- azzal elindultak. Egész úton nem

szóltak egymáshoz csak lehajtott fejjel sétáltak szigorúan megtartva a 2 lépés

távolságot. Timo a lány hátára terítette a dzsekijét aki egy halk „Köszönöm”-mel

válaszolt és így értek vissza a szállodába éjjel 11:45-kor. Felmentek a 2. emeletre

 majd ki-ki ment a maga szobájába.

MJ halkan belépett hiszen már biztosra vette, hogy a barátnői alszanak de tévedett.

 Éppen a konyhában beszélgettek. Próbált elhaladni mellettük a sötétben de nem

sikerült.

-Megan Joy Humphrey!! Te mégis hol a bánatban jártál??- kérdezte Cheryl a

 barátnőjétől.

-Sehol.- jött a felelet MJ részéről aki lehajtott fejjel és csurom vizesen állt az ajtóban.

-Hát már ne is haragudj de nekem nem ez jött le….és miért vagy csupa víz?

Timo megtalált? Egyáltalán hova mentél és minek?- csak úgy záporoztak a kérdések

de MJ nem akart válaszolni.

-Közötök?- förmedt barátnőire a lány. Cheryl és Beverly nem hitt  fülének. Csak ültek

ott leforrázva. MJ kihasználva megdöbbenésüket bement a szobájába és magára

 zárta az ajtót. Nem gondolt semmire és senkire csak arra, hogy holnap

mindenképpen kimegy a pályára és megnézi a BMW Sauber és a Renault

bemutatóját. Gyorsan lezuhanyzott de érezte, hogy nem ártana neki egy forró fürdő

 miután teljesen átfagyott de most nem volt kedve hozzá. Még a haját sem szárította

 meg. Felöltözött, lefeküdt és jól betakarta magát. Érezte, hogy ebből még nagy

megfázás lesz….mire ezt végig gondolta már aludt is…