Másnap reggel a lány hangos zajra ébredt. Felkelt és
kinézett a szobája ablakán. A ház előtt egy teherautó állt, amiből pár munkás
éppen kipakolt. MJ tudta, hogy ezek minden bizonnyal a költöztetők, ezért
gyorsan felvett egy térdég érő farmernadrágot és egy fehér – piros csíkos
toppot, majd lement a földszintre.
-
Jó reggelt Kicsim! Felébresztettünk?- köszöntötte kedvesen
Alan a lányát.
-
Jó reggel apa. Ami azt illeti igen, de mind egy.- felelte a
lány, csöppet sem vidáman.
-
Dan mesélte, hogy mi történt tegnap…Most már minden rendben?-
kérdezte a férfi aggódva.
-
Igen apa, jól vagyok. Csak ideges voltam, ennyi az egész.-
felelte a lány.
-
Értem. De most kérlek gyere velem. Szeretnék neked bemutatni
valakit.- mosolygott büszkén a férfi és a konyha felé terelte a lányát.-
Drágám, had mutassam be neked a legkisebb lányomat, Megant. Megan, ő itt Kristi
a menyasszonyom.
-
Nem is tudod, hogy mennyire vártam már, hogy megismerjelek!
Nagyon sokat hallottam már rólad.- mosolygott kedvesen a nő. Eléggé fiatalnak
nézett ki, szőke haja és zöld szeme volt. MJ-nek be kellett látnia, hogy igen
szép nő.
-
Oh ez kedves. Én viszont tegnap hallottam rólad először és
egyáltalán nem vártam, hogy megismerjelek.- felelte a lány egy műmosollyal az
arcán, mire Kristi felnevetett.
-
Remek…ez a liba most
vagy nem érti a sértést, vagy csak ennyire nem érdekli.- gondolta magában a
lány, Alan azonban nagyon csúnyán nézett rá.
-
Most kimegyek és megnézem, hogy hogy haladnak a munkások.
Megan, te pedig viselkedj- mondta a férfi.
-
Természetesen apuci.- felelte MJ, majd az apja távozott. A lány
ezután gyakorlatilag tudomást sem vett a folyamatosan őt fürkésző nőről, csak
leült az asztalhoz és reggelizni kezdett.
-
És…szereted az F1-et?- kérdezte Kristi egy idő után, mikor
leült a lánnyal szemben.
-
Nem…azért dolgozom ott mert nem szeretem…- felelte a lány a
szemét forgatva, mire Kristi ismét nevetni kezdett. A lányt már komolyan kezdte
idegesíteni a nő „minden beszóláson röhögök” stílusa.
-
Nem egészen így értettem. Szeretsz ott dolgozni?- helyesbített
Kristi.
-
Igen.- válaszolta szűkszavúan a lány.
-
És jól kijössz a kollégáiddal?
-
Többnyire igen.
-
És fárasztó munka?- próbálkozott tovább Kristi, hogy két
szónál többet tudjon kicsikarni a lányból…
-
Az.- …sikertelenül. Ezután egy darabig mindketten csöndben
ettek, majd Kristi hírtelen ismét megszólalt.
-
Figyelj rám, Megan. Tudom, hogy jelenleg ellenségnek tartassz,
de hidd el nem vagyok az. Szeretem édesapádat és szeretnék hozzámenni.
Természetesen azt is tiszteletben tartom, hogy neked idő kell ahhoz, hogy
megszokd ezt a helyzetet és nagyon remélem, hogy rá fogsz jönni, hogy nem
akarok ártani neked. – mondta a nő kedvesen.
-
Mi vagy te, valami agyturkász?- kérdezte nem túl kedvesen a
lány.
-
Eltaláltad. Pszichológus vagyok.- mondta Kristi.
-
Csodálatos…most majd
lesz, akit rám tudnak uszítani, amiért „nem tudom” elfogadni Eric halálát.-
gondolta a lány.
-
Mi lenne ha délután elmennénk valahová ketten?- kérdezte a nő
hirtelen. MJ először hezitált. Semmi kedve nem volt Kristivel lógni. De végül
belement. Nem akart csalódást okozni az apjának.
-
Felőlem.- legyintett a lány. A reggeli után Alan és Kristi még
mindig pakoltam, MJ pedig nem akart útban lenni, ezért inkább kiment
medencézni. Egy kis idővel később Daniell is utána ment.
-
Na? Vélemény?- kérdezte a hugát, miközben beugrott mellé a
medencébe.
-
Nem is tudom. Fura nő. Akkor is röhög, amikor bealázom…
-
Ettől még nem „fura”. Csupán nyugodt természetű és nem áll le
dedósokkal veszekedni.- mondta Dan, de a végét elnevette.
-
Hé, te szemét!- nevetett a lány is és lefröcskölte a bátyját,
aki szintán hasonlóan tett.
-
De most komolyan! Tényleg olyan szörnyű?- kérdezte a fiú.
-
Igen!- vágta rá MJ hezitálás nélkül.
-
Naa…- nézett rá csúnyán a fiú.
-
Na jó…eltűrhető…- felelte a lány.
-
Én bírom.- vonta meg a vállát a fiú.- Mindegyikünkel kedves és
tök jól el lehet vele beszélgetni.
-
Azért mert pszichológus! Az a munkája, hogy beszélgessen.-
felelte MJ szem forgatva.
-
Nem csak azért. Hidd el, emberi oldala is van.- bizonygatta
Dan az igazát.
-
Pff…na ja…
-
Tudod, hogy miért zavar téged ennyire?- nézett a fiú
mindentudóan a húgára
-
Na miért?- kérdezte MJ egy sóhajtással. Már várta az újjabb
róla alkotott teóriát.
-
Azért mert ő nem anya.- mondta Dan, aminek hatására MJ
elgondolkozott.
-
Lehet, hogy tényleg ez lenne a bajom? Azért vagyok vele
ilyen elutasító, mert ő nem Yuriko?
-
Nem Dan, itt másról van szó…- kezdte a lány és kiült a medence
szélére. Általában az ilyesfajta aggodalmait és problémáit Ericcel beszélte
meg, de jobb híjján, most kénytelen lesz Dannek elmagyarázni ezt a dolgot.
-
Hanem?- ült ki mellé a fiú is.
-
Yurikot nem ismertem igazán sosem. Akármit is mondassz, tény,
hogy elhanyagolt minket. Egyre kevesebb időt töltött velük, míg végül…végleg
elment. Tudom, hogy mindenki azt mondja, hogy „értünk tette”, de én nem hiszek
ebben. Ha tényleg a mi érdekünket nézte volna, akkor rendes anyaként felnevel
minket…- Dan éppen közbe akart szólni, de a lány nem hagyta – Hallgass végig! 6
éves voltam, mikor Yuriko meghalt. Lényegében anya nélkül nőttem fel! És most
azt várjátok tőlem, hogy kezeljek valakit anyámként, akit összesen pár órája
ismerek?- nézett kérdőn bátyjára a lány.
-
Nem azt várjuk, hogy kezeld őt az első perctől úgy, mintha az
anyád lenne. Csak adj egy kis időt neki. Biztos vagyok benne, hogy meg fogod
kedvelni. Chris és Antony gyakorlatilag nem is emlékeznek az édesanyjukra, ők
mégis örültek Kristinek.- mondta a fiú.
-
Jó, tegyük fel igazad van. De mi lesz akkor, ha ő is elmegy?-
kérdezte MJ.
-
Úgy érted, hogy meghal?- kérdezett vissza Dan.
-
Vagy úgy, vagy lelép.- mondta a lány.
-
Na látod ebbe nem nagyon van beleszólásunk. De ne aggódj egy
darabig még biztos, hogy nem fog meghalni. És lelépni sem. Szereti apát.- mosolygott
a fiú húgára, aki ravaszul visszamosolygott rá.
-
Lecsekkoltad igaz?
-
Parancsolsz?- kérdezett vissza Daniell, de már röhögött.
-
Megint visszaéltél az FBI-os protekcióval?- kérdezte a lány
szigorúan, de a szája szélén ott bujkált egy mosoly.
-
Na jó, lebuktam…- mondta Dan tettetett bűntudattal.
-
Akkor már értem, hogy miért vagy ilyen nyugodt Kristivel
kapcsolatban.
-
Szeretem tudni, hogy milyen emberek veszik körbe a
családomat.- felelte a fiú. MJ egy pillanatig elgondolkodott, hogy megkéri a
bátyját, hogy nézzen utána Aaronnak, de végül nem tette. A további beszélgetést
Alan zavarta meg, aki ebédelni hívta őket. MJ igazán meglepődött, ugyanis ebéd
közben rá kellett jönnie, hogy Kristi tényleg jó fej. Bár ettől még nem fogja
egyből „anyának” hívni, de talán nem lesz olyan bunkó vele és normálisan
válaszol a kérdéseire. Talán…
Ebéd után Kristi és MJ közösen elmentek egy cukrászdába,
mivel Kristi mindenáron beszélni akart a lánnyal. Miután leültek, MJ rendelt
egy nagy csokifagyi kelyhet, Kristi pedig egy szelet eper tortát.
-
És van barátod?- kérdezte Kristi, MJ pedig őszintén válaszolt.
-
Eddig volt…
-
Nocsak! Összevesztetek?- kérdezte a nő és látszólag őszintén
érdekelte a téma.
-
Úgy is mondhatjuk. De hosszú történet…- felelte a lány.
Egyenlőre azért még nem akarta Kristit teljesen a bizalmába fogadni.- És veled
mi a helyzet? Apa előtt volt valakid?
-
Igen…az első férjem.
-
Mi lett vele?- kérdezte a lány.
-
Hm…hogy is fogalmazzak? Hatalmas szerelemnek indult, de csúfos
vége lett. Mondjuk úgy, hogy egyáltalán nem olyan ember volt valójában, mint
amilyennek én ismertem. A lányaim kivételével gyakorlatilag semmit nem
köszönhetek neki.- mondta Kristi.
-
Szóval vannak lányaid?
-
Igen. Sőt, ha minden igaz, akkor nemsokára ők is ideérnek.-
pillantott az órájára a nő.
-
És jól kijössz a többiekkel?- érdeklődött MJ. Kíváncsi volt,
hogy vajon csak ő kezeli-e ilyen elutasítóan.
-
Igen. A testvéreid mind nagyon aranyosak. Chris és Antony
igazi kis rosszaságok, de mindig tudják, hogy hol a határ. Monica és Daniell
pedig igazi nagy tesók módjára figyelnek rájuk. Eric pedig…nos, tudom, hogy őt
szeretted a legjobban és, hogy mennyire fáj az elvesztése.
-
Jaj kérlek ezt ne! Nem szeretnék most erről beszélni.- mondta
a lány szomorúan.
-
Megértelek. Biztos eleged van már abból, hogy a tesóid furán
néznek rád, csak azért mert más véleményen vagy mint ők.- mondta Kristi,
miközben kinézett az ablakon. MJ-t meglepte amit a nő mondott.
-
Honnan tudsz te erről?
-
Mesélték. És tudom, hogy mire gondoltál, amikor megmondtam,
hogy mi a munkám, de hidd el, ezért még nem foglak úgy kezelni, mintha
valamelyik páciensem lennél.- felelte Kristi mosolyogva.
-
Ez érdekes. Pedig mindenki azt hiszi, hogy megőrültem…-
fintorgott a lány.
-
Tudom, de szerintem ez teljesen természetes reakció. Ez is egy
5 fázisú dolog. Az első az elutasítás/tagadás, utána jön a harag, ezt követi az
alkudozás, majd a depresszió és végül a beletörődés. Te még a tagadás fázisában
vagy, a többiek pedig már beletörődtek.- mondta Kristi.
-
Csodás.- fintorgott a lány.
-
De ettől még nem őrültél meg. Csupán lassabban fogadod el. És
ez érthető is hiszen te álltál hozzá a legközelebb.- MJ erre csak bólintott.
Ahogy végiggondolta a nő szavait, rájött, hogy túl hirtelen ítélkezett. Maga is
meglepődött, de szimpatikusnak találta Kristit.
-
Oh nézd csak, már itt is vannak a lányaim!- nézett az ajtó
irányába Kristi mosolyogva. MJ is megfordult, de amit látott, annak hatására a
maradék jókedve és életereje is elszállt. A lányok odasétáltak az asztalukhoz,
Kristi pedig bemutatta őket egymásnak.
-
Megan, ők itt a lányaim, Candyce, Amber és Blair.
-
És a rémálom
folytatódik…- gondolta magában a lány.
MJ ruhája:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése