"Ég veled Eric..." - 46.fejezet

Délután 2 óra. MJ már nagyjából négy órája feküdt mozdulatlanul és zokogott. Igaz néha voltak kisebb szünetek, de csak annyi ideig, amíg leordította annak a fejét, aki megpróbált beszélni vele. Hirtelen a lány egy hatalmas koppanást hallott a falon, ami a mellette lévő szobából jött.

- OH AZ ISTEN SZERELMÉRE KUSS LEGYEN MÁR!!! VALAKI ÁLLÍTSA MÁR LE EZT A BŐGŐMASINÁT, VAGY ÉN VÁGOM KI AZ ABLAKON!!!- üvöltött a másik szobából Candyce. Ez valamennyire helyre zökkentette a lányt, legalábbis annyira megszeppent, hogy abbahagyta a sírást. És nem kezdte újra. Csak feküdt és bámulta a falat. Az utóbbi órákban többször is megpróbálta felhívni Timo-t, de a fiú telefonja ki volt kapcsolva. A lány már bánta, hogy mindenkit elüldözött maga körül. Most már valahogy szívesen beszélt volna valakivel…akárkivel. Elhatározta, hogy a következő embernek, aki belép az ajtón, kiönti a szívét. És mint egy varázsütésre valaki kopogott az ajtón.

- Bejöhetek?- kérdezte valaki az ajtó túloldalán.

- Igen.- felelte MJ tompa hangon. A torka eléggé kiszáradt a sok sírástól. Az ajtón pedig, a lány legnagyobb meglepetésére Kristi lépett be.

- Jobban vagy?- kérdezte a nő és leült MJ mellé az ágyra.

- Fogjuk rá…Candyce fenyegetése hatásosnak bizonyult.- felelte a lány és elhúzta a száját.

- Ne törődj vele! Csak a szája nagy. Egyébként nyugodtan visszaszólhattál volna neki…- mondta Kristi, mire a lány elég érdekesen nézett rá.- Ne nézz így. Néha én is szívesen leüvölteném vagy pofon vágnám de sajna nem tehetem…- mondta a nő egy amolyan „a fenébe” arckifejezéssel, mire MJ egy aprót nevetett.- De viccet félretéve…akarsz róla beszélni?

- Most jön a pszichológus duma?- kérdezte a lány sóhajtva.

- Nem. Csupán azt szeretném, hogy jobban érezd magad és ezért nagyon szívesen végighallgatlak, ha szeretnéd. De azt is megértem, ha kidobsz…- mondta Kristi.

- Nem doblak ki. Lássuk be, mindenképpen muszáj lesz valakivel beszélnem különben tényleg bekattannék. Akkor legalább legyen olyan, aki ért is hozzá.- felelte a lány.

- Na ez a beszéd! Hajtsd ide a fejed.- mondta a nő, mire MJ az ölébe hajtotta a fejét.- Csukd be a szemed.- instruálta tovább a lányt Kristi.- Mit érzel most?

- Sok mindent.- válaszolta MJ.

- Bővebben?

- Nos…először is…szomorúságot, Eric halála miatt. Aztán kétségbeesést, a jövőt illetően, hogy mi lesz most velem ezután…

- És még?

- Dühöt…amiért Eric nem állta a szavát, de ugyan akkor boldog is vagyok, mivel tudom, hogy szeretett és büszke volt rám…

- Még valamit?- kérdezte Kristi.

- Semmi mást, csak végtelen bizonytalanságot…

- Mivel kapcsolatban?

- Timoval kapcsolatban…- mondta a lány.

- Ő a barátod, igaz?- kérdezte a nő.

- Igen. Az utóbbi időben több okból sem volt rózsás a kapcsolatunk. És elég durva körülmények között váltunk el egymástól. Nem tudom, hogy valaha képes lesz-e még szeretni…vagy egyáltalán csak rám nézni.

- Te szereted?

- Mindennél jobban…- felelte a lány határozottan.

- Értelek. És mi az, amit most a legszívesebben tennél ezeknek az érzelmeknek az elűzésére?- kérdezte Kristi.

- Nem tudom…az attól függ. Ha itt lenne Timo, akkor olyan erősen ölelném, mint még soha és megpróbálnék vele túllendülni ezeken a dolgokon…De mivel nincs itt, ezért marad a sírás a sarokban…

- És az Erichez kötődő múltadat, nem szeretnéd lezárni?- kérdezte a nő.

- Nem értelek…- nyitotta ki a szemét a lány és értetlenül meredt Kristire.

- Úgy értem, hogy nem szeretnél tőle elbúcsúzni?- MJ egy kis ideig gondolkodott azon, amit Kristi mondott, majd végül csak bólintott egyet.- Akkor hozz valamit, ami szimbolizálja a kettőtök kapcsolatát és gyere velem.- mondta a nő kedvesen mosolyogva és kiment a szobából, MJ pedig követte.

- Hová megyünk?- kérdezte a lány, mikor beültek a kocsiba.

- Majd meglátod.- felelte Kristi.

Amikor a kocsi megállt, MJ kiszállt és körbenézett. Az ég világon semmi érdekeset nem látott csupán egy dombot.

- Gyere.- intett neki Kristi, azzal elindultak a dombon fölfelé. Mikor felértek a tetejére, a lány megértette, hogy miért jöttek ide. A kis domb túloldalán ugyanis egy katonai temető volt. Kristi határozott léptekkel sétált a sírok között, MJ pedig tétován követte. Összeszorult a szíve, amikor látta a rengeteg egyforma fehér sírkövet, amelyek közül az egyik az ő bátyjáé. Kristi egyszer csak befordult egy sorba, a lány pedig ment utána.

- Itt is vagyunk.- mondta a nő. MJ a sírra pillantott, amin ennyi állt:

Eric Humphrey

1985 – 2010

R.I.P

- A kocsiban megvárlak.- mondta Kristi, és otthagyta a lányt, aki gondolt egyet és leült a sír elé. Mindig hülyeségnek gondolta, amikor a filmekben az emberek sírokhoz beszélnek, de most valahogy sokkal kevésbé tűnt furcsának.

- Szia Eric…Jade ideadta a leveledet. Hát…nem is tudom, hogy hol kezdjem…Először is szeretném megköszönni, mind az a szeretetet és törődést, amit tőled kaptam. Őrülök, hogy ezzel a kevéssel is büszkévé tudtalak tenni, amit eddig sikerült elérnem. És…én is nagyon büszke vagyok rád. Biztos vagyok benne, hogy soha sehol a világban nem volt még, és nem is lesz olyan rendes, aranyos, kedves, vicces, gondoskodó, okos, erős és aranyos báty és…fiú, mint, amilyen te voltál. Tudod, most bármit megtennék azért, ha még egyszer beszélhetnék veled vagy ha csak egy pillanatra megölelhetnélek. De erős leszek…csakis a te kedvedért. Legalább egyikünk tartsa be, amit megígért, nem igaz?- nevetett egy aprót a lány.- De ne érts félre, ez nem szemrehányás akart lenni. Tudom, hogy mennyit jelentettem neked és ez boldoggá tesz. Nem is tudod mennyire. És ne aggódj, soha nem foglak elfelejteni téged…és anyát sem. Mindig itt lesztek.- tette a kezét a szívére a lány, úgy, ahogy Eric először mutatta neki, amikor MJ megkérdezte a fiút, hogy hol van az édesanyjuk.- És vigyázni fogok Jade-re és kis a kis Meganra. Helyetted is. Kristivel kapcsolatban pedig igazad volt. Bár magam is meglepődöm, de ez alatt a két nap alatt megkedveltem. De Candyce-t nem fogom, az tuti.- fintorgott a lány.- Na jó…úgy érzem itt az ideje, hogy hazamenjek. Kristi már biztos vár.- mondta a lány, majd felállt.- Oh majdnem elfelejtettem…-kapott a fejéhez MJ-…ezt neked hoztam. Tudom, hogy nekem adtad anno, de én most szeretném neked visszaadni…- mondta a lány, és kivette a zsebéből azt a bizonyos kisautót, ami Eric legféltettebb kincsei közé tartozott, majd ásott egy pici gödröt a még viszonylag friss földbe, beletette a kisautót és betemette.- Legyen ez a kisautó…az örök barátságunk jelképe.- mondta a lány, majd felállt…- Ég veled Eric…- azzal MJ visszament a kocsihoz.

- Jobban érzed magad?- kérdezte Kristi kedvesen.

- Igen.- felelte a lány mosolyogva.

- Örülök.- mosolygott vissza rá a nő.

- Köszönöm Kristi…ismét.- mondta a lány, majd beszállt az autóba.

- Igazán nincs mit Megan, örülök, ha segíthetek.- mosolygott rá kedvesen a nő. Miután hazaértek MJ sokkal jobban érezte magát. Már nem volt annyira kétségbeesve mint egy órával ezelőtt. Felment az emeletre, a fürdőszobába, és teleengedte a kádat forró vízzel, majd beleült és nyakig elmerült benne. A pihenését Candyce ordibálása zavarta meg.

- Hány óráig kell még várnom, hogy végre kigyere onnan?

- Még egy darabig biztosan ugyan is eszem ágában sincs kiszállni innen…- felelte a lány, mire Candyce nem túl szép szavakkal válaszolt, majd elment. Egy pár perc után MJ valóban kimászott a kádból, felöltözött és visszament a szobájába. Egy kis idő után Amber lépett be az ajtaján.

- Öltözz! Jössz velünk.- mondta mosolyogva.

- Mégis hová?- nézett értetlenül a lány.

- Bulizni.- felelte Amber, majd elment, de a lépcsőről még visszakiáltott.- 10 perced van!- MJ nem igazán értette, hogy miért kell a lányokkal mennie, de inkább nem ellenkezett.