"Ránk mindig számíthatsz" - 50.fejezet

A lány végül azt a ruhát vette fel, amit Kristitől kapott. Jobb alkalmat úgysem talált volna rá, hogy felvegye és ezúttal még a magassarkút is elviselte.

- Gyönyörű vagy!- lépett a lány mögé Timo és belecsókolt a lány nyakába, gondosan ügyelve rá, hogy ne bántsa az Adam által felsértett területet.

- Köszönöm! Héééjj!- nevetett fel a lány, mikor megérezte, hogy a fiú keze a derekáról a felsője alá vándorolt.- Hallod! Ne most! Sietnem kell!- próbált MJ komoly lenni, de nem nagyon ment neki.

- Naaa…csak egy kicsit. Megígérem, gyors leszek! Kérek mondjuk…5 percet.- mondta a fiú, majd háttal rádőlt az ágyra és a lányt is magával rántotta.

- De hülye vagy!- MJ még mindig nevetett.

- Most is így gondolod?- kérdezte Timo és hosszan megcsókolta barátnőjét.

- Igen! És nem alkudozom!- felelte a lány „szigorúan”.

- Ajjj…pedig olyan szívesen levenném rólad ezt a szűk nadrágot…- súgta a fiú MJ fülébe, aki beleborzongott a fiú érintésébe.

- Sajnálom, de…folyt. köv. este.- mondta a lány, majd felállt.

- Hát jó…- sóhajtott szomorúan a fiú, de a szája szélén ott bujkált egy mosoly.

Miután MJ búcsút vett barátjától és Kristitől, elindult, hogy találkozzon rég nem látott barátnőivel. Mikor a kávézóhoz ért, már az ablakon keresztül látta barátnőit, akik látszólag egymás szavába vágva magyaráztak. Amint belépett, rögtön a lányok asztalához ment.

- Késtél b*szod- „köszöntötte” Alice a lányt.

- Nem is beszéltünk meg időpontot, te szerencsétlen!- vágott vissza MJ, miközben sorban megölelgette barátnőit. Majd ezután, mindenki rendelt egy süteményt és beszélgetni kezdtek.

- Na, kivel mi történt, amióta utoljára találkoztunk?- kérdezte Nelly.

- Terhes lettem…- vágta rá Alice, mire a többiek röhögni kezdtek.

- Na mi van, már nem fogod fel olyan tragikusan?- kérdezte mosolyogva MJ.

- Nem! Tomcival mindent megbeszéltünk és megtartjuk a babát.- mondta Alice.- Ja, és te holnap jössz velem ultrahangra!- bökött Megan felé a villájával a lány.

- Kössz, hogy megkérdezel!- vágta á a lány hitetlenül.

- Szívesen, máskor is!- mondta Alice és tovább majszolta a szerinte „Valentin ízű” (epres) tortát.

- Lexi, veled mizu?- kérdezte MJ.

- Megvagyunk!- mosolygott a kérdezett.

- Téged már csak Liammel együtt lehet emlegetni?- kérdezte Alice.

- Természetesen!- vágta rá a lány.

- UUU képzeljétek, hogy mi történt velem múlt héten!- kiáltott fel hirtelen Maya.

- Várj, kitalálom! – kezdte Nelly- 1D Harry pont abba a pizzériába sétált be, ahol te dolgozol, póló nélkül, feszülős farmerben és egy csokor banánnal a kezében!- mondta a lány, mire a többiek nevetni kezdtek.

- Kac – kac – kac…jelzem ez egy ironikus nevetés volt.- felelte Maya.

- Huh tényleg! Ha nem mondod, akkor fel sem tűnik! – mondta Alice.

- Ezért imádok veletek beszélgetni…mert mindig olyan komolyan vesztek…Na de mind egy, akkor is elmesélem! Szóval éppen a pizzázóban voltam, amikor egyszer csak belépett az ajtón JUSTIN BIEBER!!!- mondta Maya.

- Aha…és voltak vele testőrök is?- kérdezte Nelly.

- Nem, de inkognitóban volt!- bizonygatta igazát a lány.

- Akkor hogy ismerted fel, hogy az ő?- kérdezte MJ.

- Hidd el, Justint bárhol felismerem! Ha nem lenne feje, én akkor is megismerném…

- Na látod, ha nem lenne feje, az nekem is sokkal jobban tetszene!- vágta rá Alice.

- Na de várjatok már! Szóval! Odamentem hozzá, szexin lehajoltam és megkérdezte, hogy: „Héj Justin…adnál nekem egy aláírást.”- mondta a lány búgó hangon, mire a társaság már dőlt a röhögéstől.

- És adott?- kérdezte Lexi a könnyeit törölgetve.

- De még milyet! Az volt ráírva: „Louistól Mayának xoxo”…- áradozott a lány.

- Aha…hát nem akarom lerombolni az álmaidat Maya, de valószínűleg ez a gyerek olyan inkognitóban volt, hogy tényleg Louis volt a neve…és köze nem volt Justinhoz.- mondta MJ.

- Dehogy nem! Mondom, hogy ő volt! Biztos azért írta alá más néven, hogy nehogy megtudják, hogy ott járt!

- Akkor most elárulok neked egy nagy titkot Maya…a sztárok hiába jelennek meg más külsővel, attól még ugyan úgy írnak alá…- közölte Nelly barátnőjével a fájó igazságot.

- De akkor is ő volt!- durcázott be Maya.

- Na jó Maya…te éld tovább a kis álomvilágodat.- hagyta rá MJ.- Nelly, te hogy vagy?

- Köszönöm jól! Mostanában egy kicsit lazább a meló szóval nem kell kapkodnom. Viszont az utóbbi egy hétben halomszámra futnak be hozzánk a rólad szóló cikkek. Egyik érdekesebb, mint a másik. A kedvencem, az volt, amikor arról írtak, hogy állítólag megcsaltad Timo-t…- nevetett egy aprót Nelly és a többiek is.

- Nos, ha már itt tartunk…- kezdte MJ.

- Ugye nem?- kapta a szája elé a kezét Nelly.

- De, vagyis nem…illetve nem úgy!- védekezett a lány.

- Akkor mégis hogy??- kérdezte Alice értetlenül. MJ vett egy mély levegőt, majd elkezdte mesélni a történteket. A megismerkedését Andriannal és Nicoval, a csókot, Isabell zsarolását, a divatbemutató után történteket, a veszekedést a versenyen, az apja eltitkolt menyasszonyát, a három mostohatestvérét, Eric levelét, a rosszul elsült bulit, a Timoval való találkozást és Candyce letartóztatását.

-…és most itt vagyok.- fejezte be a lány, mondanivalóját, mire a többiek egy ideig csak csöndben ültek és próbálták megemészteni a hallottakat.

- Ez…durva.- mondta Lexi.

- Nekem mondod? Ja és azt a részt kihagytam, hogy Candyce-ék apja egy maffiózó gyilkos. Szép kilátásaim vannak a jövőre nézve.- sóhajtott gondterhelten a lány.

- Nézd MJ, bárhogy is lesz, ránk mindig számíthatsz.- mondta kedvesen barátnőjének Lexi.

- Köszönöm lányok! Ti vagytok a legjobbak!- ölelte meg barátnőit a lány. Egy darabig még beszélgettek, majd elköszöntek egymástól, és mindannyian hazamentek. MJ éppen beült az autójába, amikor a telefonja csörögni kezdett. A lány felvette, de senki nem szólt bele, ezért letette. Már éppen kikanyarodott volna a parkolóból, mikor a telefon ismét megcsörrent és ugyan úgy ismeretlen számot jelzett ki, mint az előbb.

- Ki a fene szórakozik?- szólt bele a telefonba ingerülten a lány.

- Jobb ha vigyázol…- mondta egy eltorzított, kísérteties hang a vonal túloldalán.

- Mégis mire?- kérdezett vissza MJ, de az illető letette. A lánynak volt egy olyan érzése, hogy az igazi megpróbáltatások, még csak most kezdődnek…