"Nincsenek határok" - 40.fejezet

MJ-t az ablakon beszűrődő napfény sugarai ébresztették. A lány kinyitotta a szemét. Egyedül volt. Egy kis idő után felkelt és körülnézett. Látszólag minden ugyan úgy volt, mint előző este. Timo pedig sehol. MJ kiment a fürdőszobába és lezuhanyzott.

-         „Ribanc”- a fejében még mindig ez az egy szó visszhangzott. Vacakul érezte magát. Életében talán most először nem tudta, hogy mit kéne tennie. Fogalma sem volt róla, hogy mi lehet a helyes dolog egy ilyen helyzetben. Nem tudta, hogy kik tudnak erről az egészről. Nem tudta, hogy hogyan kéne viselkednie Timoval. Semmit sem tudott…A lány elmélkedését kopogás zavarta meg, ezért kimászott a zuhanyzóból, magára csavart egy törülközőt és az ajtóhoz ment. Őszintén remélte, hogy Timo lesz az, de mint már oly sokszor, most is csalódnia kellett. Az ajtóban ugyanis Layla állt a telefonjával a kezében és rögtön lefényképezte a lányt.

-         Ez meg mégis mire volt jó??- kérdezte MJ unottan. Ezúttal semmi kedve nem volt szembeszállni a lánnyal.

-         Csak meg akartam örökíteni a pofára esésedet. Ennyi az egész!- mondta Layla és megvonta a vállát.

-         Oh igazán örülök. De ha végeztél, akár el is mehetsz!- vágta rá MJ kicsit ingerülten, majd megfordult és besétált a konyhába.

-         Igazából nem csak ezért jöttem.- felelte Layla és követte a lányt.

-         Hanem??…Várj kitalálom!! Még el akarod járni az „én megmondtam” táncodat…- mondta MJ szem forgatva és bekapcsolta a kávéfőzőt.

-         Tudod, ez nem is rossz ötlet…még megfontolom.- gondolkozott el a lány.- De ezúttal csak figyelmeztetni jöttelek.- mondta Layla és levágta magát az egyik székre. MJ megfordult és érdeklődve nézett kollégájára.- Ne nézz így rám! Azt hiszed, hogy most hagyni foglak csak azért, mert a kis álomvilágod szétesett?

-         Mire is gondolsz pontosan?

-         El sem tudod képzelni, hogy mennyit küzdöttem, azért, hogy most itt legyek. De még mindig nem értem el az igazi célomat.- mondta Layla őrülten csillogó szemekkel.

-         És mi lenne az?- kérdezett vissza MJ, bár sejtette a választ.

-         Természetesen, hogy kitúrjalak! Gondolj csak bele! Ha téged kitesznek, akkor szabad az út előttem, hogy én is versenymérnök legyek! Hát nem csodálatos.- vigyorgott Layla- Viszont! Amíg te itt vagy és mindenki visszataszító módon bír, addig nekem semmi esélyem. Komolyan mondom, tényleg nem értem, hogy mit esznek rajtad! Te csak egy törpe, nagymellű kis gyökér vagy!- mondta hitetlenül a lány.

-         Szóval valami ilyesmiket gondolhatsz rólam. Tudod, jobban jártál volna, ha ezt magadban tartod…- azzal MJ ráöntötte a maradék kávéját a lányra.

-         Basszus! Te teljesen megőrültél?- kiabált Layla magából kikelve.

-         Nem! Csupán nem tolerálom, ha valaki így beszél velem és egy 5 éves gyerek módjára fenyegetőzik.- felelte MJ nyugodtan.

-         Most jól figyelj rám Humphrey, mert ezt csak egyszer mondom el. Nem tudom, hogy mit képzelsz, te magadról, hogy ilyen könnyelműen veszed, amit mondok. Bevallom, ez meglep. Gyengébb ellenfélnek gondoltalak. De egyáltalán nem ismersz és nem tudod, hogy mire vagyok képes. Bármeddig elmegyek, ha valamit meg akarok szerezni. Nincsenek határok. És ezt most igazán akarom, szóval a helyedben én most adnám fel…

-         Akkor add fel!- nézett MJ a lányra komolyan, mire Layla csak megrázta a fejét.

-         Hidd el Megan…Nem győzhetsz!- Layla ezután elment. MJ pedig egyedül maradt a gondolataival. Terve még mindig nem volt, de nem akart elkésni, így összeszedte magát és a pályára ment. A boxban már majdnem mindenki ott volt. Timo és Gregory az adatokat nézték át, a többiek pedig az autó körül sürgölődtek. Látszólag minden nyugodt volt.

-         Hogy állunk?- lépett oda Brian mellé a lány.

-         Remekül! Fél óra van még a szabadedzésig, és már majdnem készen vagyunk.- felelte a fiú. MJ válaszul csak bólintott egyet. Egy darabig céltalanul keringett a boxban, aztán mikor Timo a padock felé ment, a lány követte.

-         Beszélhetnénk?- kérdezte MJ, mikor utolérte a fiút, aki csak megfordult és lesajnáló pillantással nézett a lányra.- Hol voltál az éjszaka?- kérdezte a lány halkan.

-         Hagyd békén.- felelte Timo, majd megfordult és otthagyta a lányt, aki pár percig csak állt és meredt maga elé. Most már biztos volt benne, hogy mindennek vége köztük…

-         Megan!- szólt egy ismerős férfihang a lány háta mögül. MJ megfordult és szembe találta magát Jarnoval. A lány biztos volt benne, hogy a férfi mindent tud. És nem csalódott…- Mégis mi a fenét műveltél? Komolyan nem ismerek rád! Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy olyan lettél, mint akit olyan nagyon elítéltél. Őszintén…Mégis mire volt ez jó? Ilyen hamar ráuntál Timora?- A férfi eléggé leteremtette MJ-t, aki legszívesebben sírva elrohant volna…ismét.

-         Nem…én…én szeretem Timo-t…- dadogta a lány, miközben feszülten vizslatta a cipője orrát és próbálta elfojtani, az éppen kitörni készülő sírást.

-         Ohh tényleg? Nekem nem egészen ez jött le…Sokkal inkább úgy tűnik, hogy Niconál keresed a boldogságod…- mondta Jarno, majd pár másodperc múlva ő is távozott. MJ úgy érezte, hogy nem bírja tovább, ezért visszasietett az irodájába, leült az asztalához, a tenyerébe temette az arcát és hosszú perceken keresztül csak sírt. Bele sem mert gondolni, hogy mi lesz ha mások is tudomást szereznek erről a dologról. Például Lisa. Onnantól kezdve biztos, hogy jobba gyűlölné, mint Isabellt.

-         MJ! Kezdődik az edzés!- hallotta Brian hangját a lány az ajtón keresztül, ezért összeszedte magát és kiment a boxba. Ezek után nem állt le sajnáltatni magát és csak a munkájára koncentrált. Timo-t is látszólag rosszul érintették a dolgok, mert a harmadik szabadedzésen csupán három kört ment. Az időmérőn pedig a 20. rajtpozíciót szerezte meg.

A futam napján a hangulat MJ és Timo között semmit sem javult. A fiú előző éjszaka is máshol aludt így a lánynak esélye sem volt beszélni vele. De már nem is akart. Tudta, hogy akár mit is mond a fiúnak, a dolgok már nem jönnek rendbe. A lány a szokásos helyén ült és várta, hogy az autók, a felvezető kör után, elrajtoljanak. A rajt után azonban olyan dolog történt, amire senki sem számított. Timo nagyon erősen kezdett és hirtelen a 12. helyen találta magát. A csapat már éppen örülni kezdett, amikor fény derült az igazi szándékára, ugyanis nemes egyszerűséggel kilökte az előtte haladó Hülkenberget, aki nem tudta folytatni a versenyt.

-         Te teljesen megőrültél?? Ez meg mi a fenére volt jó??- kiabált magából kikelve a lány.

-         Csak egy kis nevelés…- felelte Timo teljesen természetesen.

-         Hogy mi?- kérdezte MJ értetlenül.

-         Tanulja meg, hogy hol a helye és, hogy mi jár annak, aki lenyúlja más barátnőjét…- MJ erre a kijelentésre kínosan lesütötte a szemét. Az egész csapat döbbent tekintetét magán érezte.

-         MJ…Miről beszél Timo?- kérdezte óvatosan Brian. A lány már éppen beadott volna valami hülyeséget, de Timo gyorsabb volt.

-         Nocsak Megan! Nekik nem dicsekedtél el vele, hogy sikerült totálisan hülyét csinálnod magadból?- kérdezte gúnyosan a fiú. MJ már könyörgött magában, hogy hagyja abba, de Timo még nem végzett.

-         Ember, te meg miről beszélsz?- kérdezte Mario, mert még mindig nagy volt az értetlenség. Már a többi csapat is a Virgin felé pillantgatott. Érezték, hogy valami nincs rendben.

-         Arról, hogy újabban a drágalátos Megan,  Hülkenbergel smárol, mialatt én a szállodában ücsörgök és várom, hogy visszajöjjön.- felelte Timo. A többieknek erre a kijelentésre leesett az álluk. Kérdőn néztek a lányra, aki ökölbe szorított kézzel, könnyes szemmel ült a helyén, de látszott rajta, hogy itt telt be nála végleg a pohár.

-         Rohadj meg Glock!- azzal MJ ledobta a fülhallgatóját és felpattant. Éppen lelépett a boxutcán keresztülvezető útra, amikor több irányból is hangos kiabálásra és fékcsikorgásra lett figyelmes. Reagálni már nem volt ideje. Érezte, ahogy valami a lábának ütközik, majd a feje keményen landol valamin, miközben minden elsötétül. Távolról még hallotta Brian hangját, aki valami olyasmit kiabált, hogy „Hívjanak mentőt” de ebben már nem volt biztos.