Újra otthon - 42.fejezet

 

MJ késő délután érkezett meg Virginiába. Igaz, hogy nagyon hosszú és fárasztó volt az út, de legalább volt ideje mindent átgondolni. Legalábbis ezt hitte. Amikor a házuk előtt kiszállt a taxiból, valahogy máshogy érzett mindent, mint amikor legutoljára itt volt. A máskor idilli és megnyugtató családi környezetre ezúttal sötét árnyékként vetült Eric, sokak által biztosra vett halála és Alan elhallgatott újranősülése is. A lány lassan az ajtóhoz sétált és becsöngetett, azonban az ajtót senki nem nyitotta ki, ezért MJ elkezdte keresni a kulcsot, amit direkt ilyen helyzetekre tettek be egy kő alá a kiskertben. De a kulcs nem volt ott. MJ megpróbált még egyszer csöngetni…eredménytelenül, így hát leült a lépcsőre és várta, hogy valaki megérkezzen. Este 8-ig ücsörgött ott, mire végre befordult Daniell fekete BMW-je a kocsi feljáróra. A fiú meglepődött, mikor meglátta húgát, aki zenét hallgatva, térdére hajtott fejjel üldögélt.

-         Megan, hát te?- kérdezte meglepődve a lánytól, aki egyből felállt és kirángatta a fülhallgatóját a füléből.

-         Hazajöttem. Vagy nekem már ezt sem szabad?- kérdezte a lány, miközben összeszedte a cuccát.

-         Dehogy nem! Hogy gondolhatsz ilyet?- kérdezte Dan értetlenül, miközben kinyitotta az ajtót.

-         Jó, akkor hová tüntettétek a kulcsot, amivel esetleg be is tudtam volna jönni??- kérdezte ingerülten a lány, majd bement az ajtón, Dan pedig követte.

-         Kristinél van. De mégis mi a fene bajod van, ha szabad megkérdeznem?- már a fiú is felemelte a hangját.

-         Éppen erről beszélek! Miért hagytok ki mindenből, és ki a bánat az a Kristi?- a lány már annyira ideges volt, hogy legszívesebben felrúgott volna valamit.

-         Szóval innen fúj a szél…- mondta Dan, majd sóhajtott egy nagyot- Gyere ide Megan.- ült le a fiú a kanapéra és a kezét nyújtotta a húgának, aki vonakodva leült mellé.- Tudom, hogy most nagyon feldúlt vagy, amiért nem szóltunk, de hidd el csakis a te érdekedben tettük. Láttuk, hogy mennyire megviselt Eric halála…

-         Eltűnése!- vágott közbe a lány, mire Dan sóhajtva helyesbített.

-         …eltűnése és nem akartuk, hogy még jobban kikészülj.- mondta a fiú.

-         Dan, nem vagyok elmeháborodott!- felelte a lány.

-         Ezt egy szóval sem mondtuk.- védekezett a fiú.

-         Igaz, nem mondtátok, csupán úgy kezeltek és ez sokkal rosszabb. Lehet, hogy nem egészen úgy reagálok erre a dologra, ahogy mások, de ez még nem azt jelenti, hogy bekattantam és emiatt nem kéne olyan dolgokból kihagyni, ami engem is érint. Méghozzá nem is kicsit.- a lány úgy érezte, hogy teljesen jogosan haragszik a családjára, amiért „elfelejtették” vele közölni, hogy lesz egy mostohaanyjuk.

-         Rendben. – sóhajtott Dan.- Mit szeretnél tudni?

-         Mindent!- vágta rá MJ.

-         Nos ez az egész nagyjából akkor kezdődött, amikor elmentél nyaralni Cheryllel és Beverlyvel. Apa vásárolni ment és miután hazajött folyamatosan csak mosolygott. Nem értettük, hogy mi történt, de aztán kiderült, hogy találkozott Kristivel és azonnal beleszeretett. Randizni kezdtek, aztán nem sokkal azután, hogy itt voltál, megkérte Kristi kezét…

-         Állj, állj! Azt akarod mondani, hogy apa egy olyan nőt akar elvenni, akit gyakorlatilag 4 hónapja ismer???- a lánynak szabályosan leesett az álla. Nem akarta elhinni, hogy az apja ennyire felelőtlen.

-         Lényegében igen…De hidd el, tényleg nagyon rendes nő. És még vicces is.- próbált enyhíteni a dolgon a fiú.

-         Engem az sem érdekel, ha feje tetejére áll, ide akkor sem teszi be a lábát.- mondta MJ ellentmondást nem tűrő hangon.

-         Ezzel már egy kicsit elkéstél, ugyanis holnap költöznek…- mondta a fiú óvatosan.

-         Hát ez óriási! És ezt mégis mikor akartátok velem közölni??- a lány most már magából kikelve kezdett ordibálni.- És mégis mi az, hogy költözNEK?

-         MJ először is nyugodj le. Nincs semmi baj…- próbálta csitítani húgát a fiú.

-         Igazad van, ez tényleg nem baj…ez KATASZTÓFA!!! Komolyan mondom, úgy érzem magam, mintha egy rossz rémálomba kerültem volna, amiből nem tudok felébredni! Nem hiszem el, hogy képesek voltatok így hátba támadni. Hatalmasat csalódtam bennetek. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért nem voltatok képesek szólni! Még az is jobb lett volna, ha csak felhívtok vagy valami…de ez…ez már mindenen túltesz. – a lány még mindig ordibált.

-         Na most már elég legyen MJ! Megértem, hogy rosszul jöttek ki mostanában a dolgok, de nem támadtunk hátba. Mindenképpen szóltunk volna neked is. De itt már nem tudsz mit tenni, törődj bele, hogy apa feleségül fogja venni Kristit. És lelkileg készülj fel rá, hogy holnap megismerkedsz vele.- most már Dan is felemelte a hangját. A lány erre látszólag mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán. Hirtelen nagyon szaporán kezdte venni a levegőt.

-         A francba!- mondta Dan, majd végigfektette húgát a kanapén, aki összeszorította a szemét és egyre jobban fuldoklott. A fiú hozott egy papírzacskót a konyhából és MJ szájához tette, hogy abba lélegezzen, közben pedig a lány arcát simogatta és megpróbálta megnyugtatni.-…csak lassan és nyugodtan. Beszív és kifúj…Nem lesz semmi baj. Sajnálom, amit mondtam, nem akartam kiabálni. Mindent megoldunk, rendben? Csak nyugodj meg…- a lány egy pár perc múlva sokkal jobban lett.

-         Sajnálom…- mondta halkan, mivel a torka eléggé kiszáradt.

-         Semmi baj, te ne haragudj.- felelte Daniell megkönnyebbülve és megölelte a lányt.- Szeretlek húgi.

-         Én is téged- mondta lány, majd egy darabig egyikük sem szólt semmit. Aztán egy kis idő után MJ törte meg a csendet.- Hol vannak a többiek?

-         Apa Kristiéknek segít pakolni, Monica a lányaival van, Chris és Antony pedig az egyik haverjuknál alszanak.- a lány megszokásból már majdnem rákérdezett, hogy „És Eric?” de rá kellett jönnie, hogy ez egy teljesen értelmetlen kérdés.

-         Tudom, mire gondolsz Megan. Mindannyiunknak hiányzik. De el kell fogadnunk, ami történt. - mondta Dan egy szomorú mosollyal.

-         Tudom, de…én nem akarom elfogadni. Így nem lehet vége.- felelte MJ könnyes szemmel.

-         Megértem, hogy így gondolkodsz, hiszen ti ketten álltatok a legközelebb egymáshoz. De lássuk be nagyjából 20 napja nem tudunk róla semmit, és bár igaz, hogy nem találták meg, szinte kizárt dolog, hogy valaha is élve előkerül. És ha elő is kerül…szerinted, hogy lenne jobb rá emlékezni? Úgy, hogy apró darabokká lőtték egy háborúban, vagy úgy, ahogy utoljára láttuk. Egészségesnek és vidámnak.

-         Talán igazad van.- gondolta át a lány, bátyja szavait. Ezután MJ lezuhanyzott és átöltözött. Már előre félt a másnaptól, amikor is meg kell ismerni a leendő (mostoha)anyját. Semmi kedve nem volt találkozni azzal a nővel. Igaz, nem tudta, hogy milyen ember, de neki mindegy is volt. Az első pillanattól utálta, ahogy hallott róla. Hirtelen a lány telefonja csörögni kezdett. Ismeretlen szám volt, de MJ felvette.

-         Hallo?- szólt bele a lány kíváncsian.

-         Szia Megan, Jade vagyok.- felelte egy hang a vonal túloldalán. MJ nem akart hinni a fülének. Jade Eric barátnője volt, valamikor régebben, de aztán nagyon csúnyán összevesztek, és azóta nem hallottak róla. Pedig az egész család nagyon kedvelte. Közvetlen volt és nagyon barátságos.

-         Szia Jade! Istenem de régen beszéltünk, mi van veled?- kérdezte a lány vidáman.

-         Én jól vagyok, viszont beszélni szeretnék veled. Hol vagy?

-         Én most itthon vagyok egy hétig…de mi ez az egész?

-         Rendben, akkor majd még hívlak.- felelte Jade.

-         De mondd már meg, hogy miről van szó!- kérte a MJ.

-         Ericről akarok veled beszélni…- felelte a lány a vonal túloldalán, azzal kinyomta a telefont. MJ egy pár percig csak a telefon kijelzőjét bámulta.

-         Mi az Megan, történt valami?- kérdezte Daniell az ajtóban állva, miközben éppen egy szendvicset majszolt.

-         Jade hívott.- felelte a lány.

-         Melyik?- kérdezett vissza Dan, majd leült húga mellé és a kezébe adta a szendvicses tányért.

-         Szerinted hány Jade-del beszélhettem?- kérdezte a lány szem forgatva, mire Dan csak megvonta a vállát.

-         És mit akart?- kérdezte a fiú.

-         Beszélni velem.

-         Mégis miről?

-         Ericről.- nézett a lány jelentőségteljesen a bátyjára.

-         Nem tudja, hogy mi történt?- kérdezte Dan.

-         Nem tudom. Valószínűleg tudja, de, akkor mégis miről akar beszélni velem?

-         Ki tudja?- vonta meg a fiú a vállát. De MJ fejébe szöget ütött egy gondolat.

-         És mi van, ha nekem van igazam? És ha Eric esetleg beszélt vele nemrég?

-         Szerinted, ha tényleg beszélt volna bárkivel is, akkor miért pont a volt barátnőjét hívta volna? Miért nem a katonaságot, vagy minket?

-         Igazad van, bocs.- felete a lány miután végiggondolta bátyja szavait.

-         Semmi baj, megértem, hogy szeretnél hinni benne. Bárcsak én is tudnék…- merengett el Dan. MJ és a fiú még egy darabig beszélgettek, majd mind a ketten elmentek lefeküdni. A sötétben a lány mégegyszer átgondolta a beszélgetést amit Jade-del folytatott.

-         Majd meglátjuk.- gondolta magában mielőtt elaludt.