Amikor minden a feje tetejére áll... - 41.fejezet

A lány lassan ébredezni kezdett. Fogalma sem volt, hogy hol van és, hogy mi történt. Óvatosan kinyitotta a szemét. Egy kórteremben volt. Egyedül. Megpróbált felülni, de hirtelen erős fájdalom nyilallt a jobb oldalába, aminek következtében visszahanyatlott az ágyra. Ekkor nyílt az ajtó és Richard lépett be rajta.

-         MJ! Csakhogy végre felébredtél…- mondta megkönnyebbülten a férfi, majd leült az ágy melletti székre.

-         Mégis mi történt? Hogy kerültem ide? És miért fáj ennyire az oldalam?- kérdezte a lány és érdeklődve nézett Richardra

-         Semmire sem emlékszel?- kérdezett vissza a férfi.

-         Csak annyi van meg, hogy…Timoval veszekedtünk…aztán visszaindultam a boxba…innentől filmszakadás.

-         Értem…Nos miután, felpattantál, pont egy kocsi elé rohantál be, ami már nem tudott megállni és elütött. Annyira le tudott fékezni, hogy ne repülj át rajta, így csak ráestél. De a sok kiálló antenna egyike elég mélyen belevágott az oldaladba…Órákig eszméletlen voltál. Komolyan aggódtunk miattad.- mondta Richard gondterhelt arccal.

-         És ki ütött el?- kérdezte a lány.

-         Jaime…Képzelheted, szegény fiú a verseny után rögtön idejött és órákig várta, hátha felébredsz, de végül elküldtem. Eléggé kikészült…

-         És mi lett a verseny vége?- kérdezősködött tovább a lány.

-         Mark nyert, Sebastian lett a második, Robert pedig a harmadik…Timo a 22. körben kiesett…Ő is nagyon aggódott ám érted.- felelte Richard.

-         Pfff...el tudom képzelni! – forgatta a szemét a lány.

-         Nem viccelek. A verseny után majd’ minden versenyző benézett és még a barátnőd, Lucy is. Sajnos Nico és Timo együtt érkeztek, és elég csúnya bunyó lett belőle, ezért a biztonságiőrök kivezették őket…- mondta kínosan Richard- Komolyan mondom, egy hétig nem vagyok itt és a feje tetejére áll minden…- sóhajtott gondterhelten a férfi.

-         Egyébként, ha már itt tartunk…Mit kerestél te Amerikában??- váltott témát a lány.

-         Édesapádnál voltam.- vonta meg a vállát a férfi.

-         És mégis minek?

-         Hogy hogy minek? Természetesen gratuláltam neki. Elvégre az ő korában nem sokan házasodnak újra…- mosolygott Richard.

-         HOGY MI???- MJ remélte, hogy valamit nagyon félreért.

-         Tudod te, hogy miről beszélek!

-         Szerinted, ha tudnám, akkor kérdeztem volna??- a lány egyre jobban kétségbeesett. Nem értette, hogy mi ez az egész, de abban biztos volt, hogy semmi jó.

-         Várj! Te nem is tudsz róla, hogy apád megnősül?- kérdezte elhülve Richard. MJ körül hirtelen megfordult a szoba.

-         Nem…ez…ez lehetetlen! Apa nem nősülhet újra, ez képtelenség. Sosem tenne ilyet a tudtom nélkül…és különben is…megígérte nekem, hogy soha nem lesz másik felesége anya után. Ezek szerint…hazudott??- a lányt kétségbe ejtette a gondolat, hogy az apja átverte. Azonnal a telefonja után nyúlt…

-         Megan…hajnali 2 óra van. Mit akarsz?- kérdezte Monica álmosan.

-         Mi a fene folyik ott??- kérdezett vissza idegesen a lány.

-         Öhm…hát…jelenleg éppen aludni próbálok.- felelte Monica.

-         Tudod te, hogy miről beszélek!

-         Nem, képzeld, fogalmam sincs.- most már a másik lány is ideges volt.

-         Apáról van szó! Mi ez az egész?- MJ hangja remegett. A vonal másik végén a nővére nagyot sóhajtott.

-         Nézd Megan, tudom, hogy most rosszul érzed magad, amiért nem szóltunk, de hidd el, így láttuk jónak. De figyelj, ez nem telefon téma, majd megbeszéljük élőben. Addig szia.- hadarta Monica, majd letette a telefont.

-         Megan, szerintem most jobb lenne, ha aludnál egyet. Most semmit nem tudsz tenni.- mondta Richard, majd egy kis idő után elment. A lány pedig egyedül maradt. Elaludni csak nagyon sokára tudott. Egyszerűen nem hagyták nyugodni a történtek. De elhatározta, hogy reggel mindennek a végére jár.

Reggel 8-ra MJ kiharcolta, hogy saját felelősségre elhagyhassa a kórházat. Éppen kilépett az épület ajtaján, amikor szembe jött vele Jaime és Sebastian.

-         Sziasztok fiúk!- köszönt nekik a lány kedvesen.

-         MJ! Annyira sajnálom! Nem akartalak elütni, de nem vettem észre, hogy…- kezdte a bocsánatkérést Jaime, de MJ leállította.

-         Semmi baj, kis bika! Nekem nem kéne meggondolatlanul kocsik között rohangálnom…és sajnálom, hogy tönkeretettem a versenyed.- mondta a lány.

-         Semmi baj! Így is a 11. helyen végeztem.- legyintett a fiú.

-         Egyébként hová készülsz?- érdeklődött Sebastian.

-         Haza…- mondta a lány szomorú hangsúllyal.

-         Baj van?- kérdezte a fiú aggódva.

-         Na látod az mindig van! De hosszú történet. Nem untatnálak vele. Viszont kérnék tőletek egy szívességet…

-         Neked bármit!- mosolygott Jaime.

-         Oké! Ez esetben vigyetek ki a reptérre…- mondta a lány, a fiúk pedig meg is tették, amit kért. Először azonban visszamentek a szállodába. Az előtérben csak úgy nyüzsögtek a pilóták és a csapattagok. Mindenki hazaindult. MJ senkivel nem állt le beszélgetni, csak felrohant az emeletre. A szobában megtalálta Timo-t, aki meglepődve nézett a lányra. MJ hozzá sem szólt, csupán összedobálta a cuccait és már indult is. Azonban az ajtóból még visszafordult.

-         Nézd Timo, tudom, hogy borzasztóan utálsz, amiért becsaptalak. Én magam sem tudom, hogy miért hagytam magam. És egy percig se hidd, hogy azért történt, mert nem vagyok boldog veled, mert ez nem így van. Boldogabb vagyok veled, mint eddig bárkivel. Valószínű, hogy téged ez a legkevésbé sem érdekel jelenleg, de szeretlek és…hiányzol.- mondta a lány, Timo pedig kínosan felröhögött és megrázta a fejét.

-         Még mindig nem tudod az igazat, ugye?- kérdezte. MJ erre meglepődve nézett a fiúra.

-         Ezt meg hogy érted?- Timo csak sóhajtott egyet.

-         Majd megtudod.- legyintett a fiú lemondóan, mire MJ megfordult és kiment az ajtón. Nem értette, hogy Timo mire akart ezzel kilyukadni. A lány éppen a szálloda előterén sétált keresztül, amikor valaki utána futott.

-         MJ, lenne egy perced? Fontos!- mondta Jarno.

-         Rendben. Csak egy percet kérek.- mondta a lány, majd kiment a fiúkhoz akik a kocsinál várták.

-         Mi történt?- érdeklődött Jaime.

-         Nem tudom. Jarno mondani szeretne nekem valamit.- felelte a lány és bedobta a csomagtartóba a bőröndjét. Erre a kijelentésre Sebastian és Jaime jelentőségtelesen összenéztek. Ez a lány figyelmét sem kerülte el.- Ti tudjátok, hogy miről van szó?- kérdezte, mire a két fiú óvatosan bólintott eggyet.

-         De ezt ne itt beszéljük meg.- mondta hallkan Sebi, majd mind a hárman visszamentek a szállodába.

-         Erre.- mondta Jaime és beterelte egy szobába a lányt, ahol Nico és Adrian az ágyon ücsörgött, Timo pedig az ablaknál állt és elgondolkodva meredt ki az ablakon.

-         Mi a fene folyik itt?- kérdezte MJ egy kicsit ingerülten. Nem értette, hogy miért kell úgy viselkedni, minta valami államtitokról lenne szó.

-         Nico és Adrian mondani szeretnének neked valamit.- lépett be a szobába Jarno és a két említett mellé állt. A lány érdeklődve nézett a két fiúra, akik összenéztek, majd Adrian belekezdett.

-         Becsaptunk…- mondta és lesütötte a szemét.

-         Mégis mivel?- MJ egyre kevésbé értette a dolgokat.

-         Emlékszel, amikor Adriannak részegen nyomultunk?- kérdezte Nico. A lány csak bólintott egyet.- Nos, akkor kötötttünk egy fogadást…- mondta a fiú hallkan, de nem mert MJ-re nézni.

-         A fogadás tárgya pedig az volt, hogy…melyikünk tud előbb rávenni, hogy bemássz az ágyába.- fejezte be Adrian. Timo még mindig csöndben állt az ablaknál, de a keze ökölbe szorult. Jarno, Jaime és Sebastian pedig szigorúan nézett a két fiúra.

-         Úr isten…- suttogta MJ. Úgy érezte, hogy ha nem ül le azonnal, akkor összeesik.

-         Nico, nem szeretnél még valamit mondani?- kérdezte Jarno a fiútól, aki láthatólag így is borzasztóan érezte magát.

-         És…nem a saját hibádból csókoltál meg…az étteremben nyugtatót tettem az italodba.- A lány hitetlenül mered a fiúra, majd Timora nézett, aki még mindig háttal állt. Ezután MJ egy ideig csak meredt maga elé. Nem tudta, hogy mi lenne a helyes reakció. A gondolatok össze vissza cikáztak a fejében. Kezdjen el örjöngeni és csináljon még nagyobb hülyét magából? Vagy fusson el? Esetleg ne szóljon semmit, csupán törődjön bele, hogy csúnyán átverték és megalázták?

-         Tudjátok fiúk, eddig azt hittem, hogy azok, amiket rólatok hallottam csak eltúlzott dolgok. De mostmár látom, hogy igaz volt minden amit mondtak. De őszintén szólva már nem tudom, hogy mi is az igazi szándékotok. Meg akartok szerezni? Akkor nagyon rosszul csináljátok…Vagy ti is ki akartok készíteni? Ez esetben álljatok be a sorba…- tárta szét a karját a lány és kérdőn meredt a két fiúra, akik először összenéztek majd a lányra néztek de nem szóltak semmit.- Menjünk.- mondta MJ, majd kiment az ajtón, Sebastian és Jaime pedig követte. A reptérre vezető út csöndben telt. Senki nem szólt semmit. MJ pedig folyamatosan csak a történteken gondolkodott. Nem értette, hogy hogyan tehették ezt vele. Hatalmasat csalódott Nicoban és Adrianban is. És a családjában is. Elárulva érezte magát…ismét… és ez nagyon fájt neki. Már azt sem tudta, hogy kiben bízhat és kiben nem. Hírtelen beugrott neki valami.

-         Layla! Ő a kezdetektől tudta. Biztos vagyok benne, hogy tudta, de nem szólt nekem. Ez a lány tényleg arra játszik, hogy kikészüljek…- gondolta magában MJ. Gondolatmenetéből Sebastian hangja zökkentette ki.

-         Megérkeztünk!- mondta és kedvesen mosolygott a lányra, aki szintén valami mosoly félével válaszolt, de eléggé keserű mosoly volt. Ezután MJ kivette a cuccát a csomagtartóból és bementek a reptérre. Mikor bemondták a lány gépét, búcsúzkodni kezdtek.

-         Figyelj Megan. Tudom, hogy most szörnyen érzed magad, de kérlek ne csinálj semmi hülyeséget.- mondta Sebastian.

-         Nem fogok…már megszoktam, hogy átvernek.- mondta a lány lemondóan. Ezután megölelte a fiúkat és elköszönt tőlük, majd felszállt a gépre.